Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1947-01-01 / 1. szám

8-IK OLDAL 1947 JANUÁR 1. A hazátlanok sorsa Ml Amerika kötelessége! Irta: EARL G. HARRISON, a Bevándorlási és Honosító Hivatal volt Főbiztosa. Mindnyájan nagyon büsz­kék vagyunk arra. hogy nemzetközi ügyekben Ame­rikáé a vezérszerep. Amerika teljesitményei az elmúlt há­ború alatt kivivták a részé­re, hogy Amerika lett a vi­lág leghatalmasabb országa. Ez a körülmény, azonban kötelességeket is ró reánk. Nekünk kell a helyes utat megmutatnunk minden fon­tosabb nemzetközi kérdés­ben. Itt van annak 850,000 ál­dozatnak a sorsa, akik a “hazátlanok táborai ban” senyvednek Európa különbö­ző országainak területén. Ennek az emberileg oly sú­lyos problémának nem meg­oldása az, ha egyik tábor­ból a másikba helyezgetjük őket. Tött ország hivatott képviselői úgy nyilatkoztak már, hogy bizonyos számú férfit és nőt hajlandók el­helyezni. De mindaddig, amig az Amerikai Egyesült Államok ténylegesen nem bocsájtja be ez emberek egy részét, nem remélhetünk számbaj öhető akciókat se­­holsem Amerika történetének első szakaszaiban tárt karokkal fogadta a bevándorlókat. Szabadságot és boldogulást jöttek keresni idegen orszá­gokból az emberek, gyakran egymillió lélek egyetlen esz­tendőben. 1 1929-ben, amikor még ipari berendezéseink a mai­nál kétségtelenül alacso­nyabb fokon állottak, az évi bevándorlási kvótaszámot 1 5 3,8 7 9-b e n állapították meg. Még a legkonzervatí­vabb emberek is azt gondol­ták, hogy ezt az évi szapo­rulatot minden nehézség nélkül felszívhatjuk. De ezt a kvótaszámot soha be nem töltötték. A háború évei alatt pedig a törvényileg megengedett számnak csak 7%-a nyert bebocsáttatást. Több oka van annak, hogy bár a kétségbeesett embe­rek tömege könyörgött a kvótaszámokért, a kvótákat nem töltötték be. A beván­dorlási törvény országon­ként állapította meg a mennyiségeket, amelyek Amerikába évente beenged­­hetők. Úgy történt, hogy Anglia és a skandináv álla­mok részére tartották fenn a kvótáknak majdnem ötven százalékát, amely országok az utolsó tiz év alatt ennek a mennyiségnek alig 8%-át használták fel. Viszont a keleteurópai népek részére, — ahonnan a legtöbb ha­zátlan ember származik — igen alacsony kvótaszámo­kat engedélyeztek. (500,000 hazátlan ember született például Lengyelországban, amelynek évi kvótája csak 6524. Negyven évig tartana tehát, amig a lengyel me­nekültek felét beengedhet­nék.) A háború alatt a beván­dorlás majdnem teljesen szünetelt. Az utolsó négy év alatt fel nem használt kvó­ták terhére majdnem a fe­lét beengedhetnék a hazát­lanok táboraiban sínylődő embereknek. De a fennálló törvény nem engedi meg, hogy a fel nem használt kvó­tákat az egyik évről átvi­gyék a másikra. (Sőt egyik hónapról a másikra se!) Mit tegyünk tehát? Meg nem hallgatni a háború ál­dozatainak az esdeklését, nem volna az amerikaiak­hoz méltó cselekedet. Segí­teni a szenvedőkön, táplál­ni a szükséget szenvedőt, felszabadítani az elnyomot­tat: ez az amerikai tradí­ció. De az erkölcsi köteles­sége kívül önérdekünk is kí­vánja azt, hogy szívesen lás­sa a hazátlanokat Ameriká­ban. Amerikát a bevándorlók alapozták meg és építették fel. A középnyugat mezőgaz­dái, Pennsylvania, Illinois és West Virginia bányászai, az ipari központok munkás­milliói, a tanítók és a tu­dósok, a lelkipásztorok és a politikai vezérek, mind-mind bevándorlók gyermekei és unokái. Mint az elmúlt évek be­vándorlói, a hazátlanok is sok képességet és tudást hoznának magukkal. A me­nekültek táboraiban több mint százféle mesterség vagy hivatás képviselői sínylőd­nek. Az UNRRA jelenté­se szerint például csak az amerikai német zónában 677 fogorvos és 1026 orvos és sebész akad, -ugyanakkor, amikor az amerikai hadse­reg és a veterán adminisz­tráció keresve-keresi a te­hetséges orvosokat. Hetven­hétezer földművelő ül közöt­tük tétlenül, mialatt a mi gazdaságainkban kétségbe­ejtő szükség van a segítő ke­zekre. A hazátlanok tízez­rei hatalmas lökést adhat­nának ipari termelésünk­nek, a bányászatnak, a föld­művelésnek; enyhíthetnék a háztartási alkalmazottakban mutatkozó égető szükségle­tet. Amerikában tudvalévőleg senki Sem vándorolhat be, amig megbízható ameri­kaiak nem garantálják fize­­tőképeségüket. Ez pedig azt Verhovayak Lapja jelenti, hogy minden beván­dorló azonnal, jó fogyasztó­vá is válik, ami nem meg­vetendő előny az amerikai közgazdaságra nézve. Minden bevándorló aspi­ráns politikai megbízhatósá­gát, erkölcsi magaviseletét a külügyminisztérium, az FBI és a hadügyminiszté­rium alaposan megvizsgálja, úgy hogy bizonyosak lehe­tünk affelől, hogy akit be­engednek, jó amerikai pol­gárrá válik. A hazátlanok sorsának megoldása nem pártkérdés. A legkülönbfélébb pártállá­­su és foglalkozású szemé­lyiségek sürgetik a kedve­ző elintézést. Truman elnök kilátásba helyezte, hogy kér­ni fogja a kongresszust, hogy a bevándorlási tör­vényt liberalizálja és Dewey, a newyorki kormányzó ha­sonló intézkedést sürgetett. .Az American Federation of Labor pártolja, hogy a há­ború alatt ki nem használt kvóták erejéig hazátlanokat engedjünk be az országba és a Congress of Industrial Organization is emellett van. Külömböző emberek és ér­dekcsoportok más-más meg­oldást javasolnak, de a több­ség megegyezik abban, hogy törvényt kell hoznunk, amely több embert enged be az országba a legközelebbi évek folyamán. Vagy úgy, hogy a bevándorlók számát felemeljük, vagy úgy, hogy a háború alatt fel nem hasz­nált kvótákat a legközelebbi évek során kiadjuk, vagy pedig engedjük meg, hogy a törvény által megszabott 150,000 ember azokból az országokból jöhessen be, ahol arra a legnagyobb szük­ség van. Bármilyen megoldást vá­lasztunk is, bizonyos, hogy a legtöbb hazátlannak még évekig kell várakoznia, mig bevándorolhat. De nehéz éle­tén könnyitünk, ha tudni fogja, hogy biztatóbb jövő­nek néz elébe. Amerika uj lelket önthet a csüggedőkbe, már előre is biztosítva jövő polgárai háláját. (Common Council) FIÓK HÍREK (Folytatás a 7-ik oldalról) sár napján tartja meg gyű­lését az ügykezelő lakásán, 11 Brown Alley. Tisztviselők 1947-re a következők lettek: Borsódy János, elnök, 191 Chartiers Drive, Strabane, Pa. és alólirott, BORSÓDY ANTAL, ügykezelő. STOWE, PA. — 295.-IK FIÓK. — Január 12.­­ikén, vasárnap délután 2 órai kezdettel gyűlést tar­tunk a Douglasvale,, Pa.-i Magyar Házban. Felkérem <» <* Verhovay ügykezelők Albuma VARGA ANDRÁS — 186.-IK FIÓK — CONGO, O. Több, mint 33 éve tagja egyesületünknek Varga And­rás tagtársunk s több mint 30 éve ő kezeli a Congo, O.-i 186.-ik fióknak ügyeit. Küz­delmes három évtized volt ez. A munkaviszonyok bi­zonytalansága következtében a régi congói magyarok leg­nagyobb része elszéledt s volt idő. amikor alig volt tiz tagja a fióknak. De Varga András, egyike a fiók most is ott élő alapítóinak, nem csüggedt el, hanem rendít­hetetlen kitartásai folytatta a munkát a 186.-ik fiók fej­lődéséért s hogy küzdelme nem volt hiábavaló, azt mu­tatja az. hogy a fióknak ma már 120 tagja van. — Varga András Zemplén megyében született 1880 ja­nuár 25.-ikén, és 19 éves ko­rában, 1899 május l.-jén érkezett Amerikába. Congon te­lepedett le, 25 évig gépész volt s azután szenet rakott. A congoi magyar egyházi és társadalmi életben tevékenj részt vett és egyházának két évtizeden át volt gondnoka Amerikába érkezése évében vette feleségül Bodnái Borbálát, és a következő évben, 1900-ban, született meg el ső leányuk, Ilonka, s őt követte 1903-ban András, 1905-ber János és 1907-ben Erzsébet. János kivételével mind csalá dósak s Vargáék hét unokája és egy dédunokája mint tagja egyesületünknek. — Az utóbbi években ránehezedett a sors keze VargE András tagtársunkra. 1944-ben kétszer megoperálták s í hetet töltött el Columbus, O.-ban kórházban. Az operációi sikerrel jártak annyiból, hogy fájdalmaitól megszabadult de dolgozni azóta nem tud. De a 186.-ik fiók hozzánőtt í leikéhez s megrendült egészségi állapota ellenére is továbl folytatja az egyletépitő munkát és pedig eredményesen, hi szén egyesületünk 60 éves jubileumi évében több mint hús: taggal gyarapította fiókját. Szép családjában, virágzó fiók jában aranyozza be életét a megérdemelt hála és szeretet A washingtoni magyar követség sajtóirodája jelenti: A KISGAZDAPÁRT FELHÍVÁSA AZ EGYHÁZAKH02 BUDAPEST. — A Kisgazdapárt deklarációt adott k melyben felhívja az egyházakat, hogy támogassák a koali ció pártjait a nép érdekeit szolgáló törekvéseikben. Nagy Ferenc miniszterelnök beszédet mondott az égj ház és demokrácia viszonyáról s az összefogást gátló ke rülmények kiküszöbölését sürgette. A párt deklarációja hoz hasonlóan megállapította, hogy az egyház védelmi nek ürügye alatt a demokratikus fejlődés ellen is törtér tek állásfoglalások. a tagtársakat, hogy mind­nyájan jelenjenek meg a gyűlésen, melynek tárgyso­rozatán szerepel a tisztvise­lők megválasztása, kerületi delegátusok megválasztása, a konvenció előkészítése és egyéb ügyek. Gyűlés után megvendégeljük a megjelen­teket. SOLTÉSZ JÁNOS, ügykezelő . CHICAGO, ILL. — 342.-IK FIÓK. — Február 8.-ikán, ! szombaton este nagy tánc­­mulatságot rendez fiókunk^ a kuglizócsapat javára a Machenri Hall-ban, 4039 W. Madison Street. — Sütő Im­re union zenekara szolgál­tatja a zenét. Mindenkit szeretettel hívunk és vá­runk. Egyben felhívom fiókunk j tagjainak figyelmét az Am« ; rikai Magyar Segélyakci 9.-ik osztályának január 25 ikén a református iskolába megtartandó játékestélyér melyre beléptidij 50 cen Tekintettel arra, hogy fii ! kunk tagja a Segélyakc 9.-ik osztályának, kivánato hogy -minden tagtársa] résztvegyen ezen az estélyei LACHMAN ANTA ügykezelő. CORAOPOLIS, PA, - 352.-IK FIÓK. — Január ] jétől kezdődőleg az uj üg kezelő Szakács Lajos tagtá sunk, akinek cime 727 Hig: land Ave., Coraopolis, Pí telefon 1835-W. Az uj üg kezelőt tagtársaim bizalm ba ajánlva, vagyok VAY JÁNOS, volt ügykezelő.

Next

/
Thumbnails
Contents