Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1947-04-07 / 9. szám

4-IK OLDAL

1947. május 7

Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. OFFICE OF PUBLICATION

7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Mich.

PUBLISHED SEMI-MONTHLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association

Managing Editor: JOHN BENCZE, Főszerkesztő Editor: COLOMAN REVESZ, Szerkesztő

Editor’s Office — Szerkesztőség:

436—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA.

Telephone: COurt 3454 or 3455

All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRÁTERNÁL INSURANCE ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE. PITTSBURGH 19. PA.

MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION CÍMÉRE KÜLDENDŐ: 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA.

SUBSCRIPTION RATES:

United States and Canada ........................................... $1.00 a year

Foreign Countries ............................................................. $1.5Q a year

Advertising Department (Hirdetési iroda)

Eastern Representative: FRANK A. BEACHER (SZŐGYI) Box 7, Woolsey Station, Long Island City 5, N. Y.

Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit. Michigan under the Act of March 3, 1879.

A Verhovayak Lapjának

KITILTÁSÁRÓL

Általános feltűnést keltett az amerikai magyarság körében az a hir, hogy Rajk László belügyminiszter rendeletére megvonták a Verhovayak Lapjától a magyarországi postai szállítás jogát, ami persze egyenértékű a kitiltással. Feltűnést keltett az amerikai magyarság legnagyobb példányszámban megjelenő lapjának kitiltása azért, mert ez a lap a mai magyar kormányrendszer megalakulása óta síkra szállt a Magyar Köztársaság mellett és a Verhovay Segély Egylet tagsága nevében támogatta és védte már akkor is, amikor az amerikai magyarság széles köreiben még meglehetősen elterjedt volt a bizalmatlanság az uj Köztársaság iránt. Kezdettől fogva lelkes szószólója volt lapunk az Amerikai Magyar Segélyakciónak és amikor annak tevékenységét a kommunizmus vádja veszélyeztette, számtalanszor hirdettük, hogy a magyar népen még akkor is kötelességünk segíteni, ha világnézetünkkel és politikai meggyőződésünkkel ellenkező állást foglal el. A Segélyakció működésének első évében ép ezért számtalan vád is ért bennünket, de szilárdan kitartottunk amellett, hogy a szerencsétlen magyar népet felekezeti, politikai és társadalmi külömbségekre való tekintet nélkül támogatnunk kell.

Mint amerikai polgárok, ugyanakkor, következetesen tartózkodtunk attól, hogy a magyar nép belső életébe beavatkozzunk. Természetesen azonban, hogy ép azért, mert amerikai polgárok vagyunk, nem lehettünk egészen közömbösek az iránt, hogy a magyar népnek megadatik-e a lehetőség arra, hogy nemzeti létét a felszabadított országoknak megígért demokratikus szabadságjogok alapján építse újra. Hiszen hazánk azzal a célkitűzéssel ment a háborúba, hogy minden népet felszabadítson a zsarnokok uralma alól és kormányunk csak hü maradt hazánk háborús célkitűzéseihez, amikor azt követelte, hogy minden nemzetnek adassék meg a szabad választások révén biztosított önrendelkezés és a többség akarata szerinti önkormányzat joga. Mint amerikai polgárok tehát nem lehettünk közömbösek azzal szemben, hogy kormányunknak ezt a jogos és önzetlen követelését hogyan teljesitik a felszabadított országokban.

Ugyanakkor, mint a magyar földnek szülöttei vagy leszármazottai, mindent megtettünk a magyar nép megmentése és megsegítése érdekében és természetes, hogy megint csak nem lehetünk közömbösek abban a tekintetben sem, hogy adományainkat mily célokra és mily módon használták fel odaát.

Amikor -annak ideje bekövetkezett, elküldöttük Falussy C. Alajos igazgatót Magyarországra, hogy a Segélyakció révén odajutott szállítmányok felhasználását és a további szükségleteket tanulmányozza. Visszatérése után Falussy igazgató részletes jelentésében közölte tapasztalatait. Természetes, hogy e jelentésében foglalkoznia kellett a gazdasági, politikai, társadalmi és egyházi viszonyokkal, mert hiszen ezeknek feltárása vetett fényt arra,

hogy mely népcsoportoknak van legégetőbb szüksége a támogatásra.

Falussy igazgató jelentésének részleteit utóbb teljes egészükben beigazolták a magyarországi viszonyokat tanulmányozó amerikai hírlapok, valamint az Egyesült Államok Külügyminiszterének Oroszországhoz intézett jegyzéke. Úgy az amerikai lapoknak, mint hazánk kormányának megvannak a saját, megbízható hírforrásai és ezeknek egybehangzó tanúbizonysága minden tekintetben megerősítette Falussy igazgató jelentését.

Másodízben akkor foglalkoztunk Magyarország belügyeivel, amikor közöltük Igazgatóságunk márciusi gyűlésének határozatát, melyben egyesületünk nevében támogatásunkról biztosítottuk hazánk elnökét, külügyminiszterét és kormányát azon lépéseikben, melyeket Magyarország függetlenségének és demokráciájának biztosítása érdekében szükségesnek láttak megtenni.

Mint amerikai polgárok, szeretett szülőhazánk ügyében a többségi párt kormányzatának demokratikus álláspontját foglaltuk el. Csak a demokratikus szabadságjogok ellensége találhatott kifogást ebben a 100%-osan amerikai állásfoglalásban.

A Magyar Köztársaság megalakulása óta mindössze e két esetben foglaltkoztunk Magyarország belügyeivel úgy, hogy azt a magyar nemzet kisebbségi pártja sérelmesnek tekinthette. Ezzel szemben hétről-hétre irtuk az elismerő, biztató, lelkesítő cikkeket, melyekkel a magyar kormánynak és a magyar népnek létért való küzdelmét ismertettük és annak támogatására kértük fel olvasóinkat.

Ennek a hosszú, sok tekintetben eredményes támogatásnak az értékét nem semmisítheti meg két közlemény. Mivel pedig a két fent említett közleménynek a tartalmát úgy a sajtó, mint a kormányhatóságok megerősítették, nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy kezdettől fogva mindvégig a magyar származású amerikai polgári kötelesség utján jártunk, még pedig a magyar nemzet iránti önzetlen szeretet és a legteljesebben tárgyilagos igazságosság alapján.

Már most, ha a fent említett két közlemény az öszszes súlyos tanúbizonyságok ellenére is valótlanságokat tartalmazott volna, a magyar kormánynak módjában lett volna akár itteni követsége utján, akár más utón azokat megcáfolni. Tudtunk szerint demokratikus országokban ezt a módszert szokás követni. Nyilvánvaló azonban, hogy Falussy Alajosnak és igazgatóságunknak megállapításait nem lehetett egykönnyen hazugságoknak nevezni, mert hiszen e megállapításokat úgy az amerikai sajtó, mint hazánk kormánya megerősítették. Ép ezért Magyarország Belügyminisztere a diktatúrákra jellemző betiltó rendelettel igyekezett elnémítani lapunknak Magyarországba érő hangját, holott a Verhovayak Lapja csak azt a demokratikus álláspontot foglalta el, melyet a magyar nép túlnyomó többsége vall a magáénak, mint azt bizonyították a választások úgy, mint a lapunk kézről-kézre adott példányaira ezerszámra érkező óhazai levelek.

Ezzel a rendelettel Rajk László belügyminiszter nem cáfolta meg, hanem ellenkezőleg bebizonyította mindazt, amit lapunkban kifogásolt és állítólag rágalmazásnak minősített. Nyilvánvaló, hogy a kitiltó rendelet egy a kisebbségi pártot képviselő minisztertől ered. Az ő hatáskörébe tartozik az ügy és a magyar kormánytól nem lehet elvárni, hogy egy ilyen részletkérdésben állást foglaljon. Nem várjuk, nem is kívánjuk. Végeredményben a dolog bennünket nem érint és csak alvosóink kérelmére foglalkozunk a dologgal. Kitiltani ugyanis csak azt lehet, aki bekérezkedik. Tudtunkkal mi sohasem kértük a Verhovayak Lapja számára a magyar postái szállítás engedély^. Lapunk a Verhovay Segély Egylet tagságáé, annak írjuk és annak többségi véleményét képviseljük. Egyesületünk tagsága progresszív, nem reakciós, demokratikus gondolkozásu polgárokból áll, akik közül több mint 6,000 harcolt és vérzett azért, hogy a föld országaiban, köztük Magyarországon is, demokrácia és szabadság legyen. Soha semmiféle oly kijelentés nem jelent meg lapunkban, mely a demokráciával, szabadsággal, egyenlőséggel vagy az emberi jogok tiszteletével ellenkezett volna.

A náci bűnösök elítélését, a földosztást, a föld népének és a munkásságnak magasabb életszínvonalra való helyezését és az összes többi demokratikus reformokat örömmel fogadtuk abban a tudatban, hogy a magyar nemzet e lépésekkel a külső felszabadítást belső felszabadítással igyekezett követni. És megvagyunk győződve arról, hogy ha Magyarországon a Nemzet akarata érvényesül, akkor meg fog valósulni Középeurópában az a magyar minta-demokrácia, melynek megteremtéVerhovayak Lapja______________

sére van elhivatva a ma gyár nép.

Ez azonban a magyar néj dolga, nem a mienk, akik nek Amerika lett a hazája Tagságunk, lapunk olvasó közönsége, ebben az országban találta meg hazáját : Magyarország belső életébe nem folyhat be és. nem i: kíván befolyni. A Verhovay ak Lapja amerikai magya: lap és nem támogat semmi gélé kormányzatot, sem ki rályságot, sem kormányzó ságot, sem szovjetet, sen reakciót. Csak egyet támo gat: Amerikát. És azokat a: eszméket, melyeket Amerika képvisel: a demokráciát, a: egyéni szabadságot, sajt( szabadságot, a vallásszabad ságot, a félelemtől és éh ségtől való szabadságot. Hí fiainknak szabad volt és mu száj volt ezekért harcolni akkor nekünk nemcsak jo gunk, hanem kötelességünk ugyanezekért az eszmékér síkra szállni. Ha valahonnéi ezért kitiltanak, az nem í mi bajunk, hanem azoké akik mindég nem értik meg hogy az erőszak uralmának egyszer s mindenkorra befellegzett.

A Verhovayak Lapjának kitiltása tehát bennünkel nem érint. Legfeljebb csak az aggaszt, hogy a kitiltásnak káros hatása lehet a Segélyakcióra. S ép ezérl ünnepélyesen kijelentjük hogy az Amerikai Magyai Segélyakciót továbbra is minden erőnkből támogatjuk és kérjük egyesületünk minden tagját, hogy az emberiesség és demokratikus gondolkozás nevében ugyanígy tegyen. A magyar kormány egyes tagjainak rendeletéiért a magyar népet megszenvedtetnünk nem szabad. És ha egyes magyar kisebbségi tényezők lapunkkal szemben arra az álláspontra helyezekednek is, hogy “a mór megtette kötelességét, a mór mehet”, mi tudjuk, hogy még nagy kötelességek várnak ránk. Tudjuk, hogy a magyar nemzet szívből hálás az amerikai magyarok segítségéért. Azt'is tudjuk, hogy kétségbeesetten kéri és várja a további segítséget.

; Amennyire tőlünk telik, igyekszünk a magyar nép önelhatározási képességét biztosítani azzal, hogy nyomorát enyhítjük. Mert az éhes ember nem szabad ember. És mert azt akarjuk, hogy a magyar szabad legyen, mindent megteszünk azért, hogy ne legyen éhes.

A magyar belügyminiszter kitiltó rendeletére tehát ezzel felelünk: minden erőnkkel és minden áldozatunkkal készen állunk arra, hogy óhazai testvéreinken segítsünk.