Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1947-11-22 / 22. szám
(VERHOVAY JOURNAL) VOLUME XXX. 1947. NOVEMBER 19. 51 NO. 22. Amerikai Magyarok Hálaadási ünnepe Keserűség fojtogatja ma gazdag Amerika népének millióit is, mert a nagy bőség közepette szükséget látnak. Dús kirakatok üres zsebii szemlélői lázongó szívvel néznek arra a sok gazdaságra, melyből nekik csak morzsák jutnak. A nemzet gazdagsága nem sokat ér annak, aki nem osztozhat abban ... De Hálaadás Ünnepének ép az a rendeltetése, hogy legalább egy napra elfordítsa az emberek gondolatait attól, ami nincs, — arra, ami van. Bármily egyszerű legyen is a hajlékunk, bármily szükremértnek lássék is a kenyerünk, bármily nehezen kellett is érte megdolgoznunk, — mégis csak van! S ha összemérjük azzal, ami évtizedekkel ezelőtt volt, a régi Amerikas időkben, meg aztán a depresszió végtelen sanyaruságában, akkor be kell ismernünk hogy mégis csak haladtunk. Hiszen a régi idők kiszolgáltatott robotosai megirigyelnék még a szegénységünket is, mert ők a mai életet nem azzal hasonlítanák össze, ami lehetne, hanem azzal, ami volt. Bármily sokat haladtunk, mi még többet várunk, még többet követelünk és j mert vágyaink nagyok — nem tudjuk értéke szerint megbecsülni azt. amit elértünk. Az, hogy többre igyekszünk, helyes. Ez viszi előre a világot a haladás utján. De ez az igyekezet csak akkor vezet megelégedést adó eredményekre, ha nem veszítjük el képességünket arra. hogy az eddig elért eredményeket helyesen értékeljük. Hálaadás ünnepének ez a célja: megállítani egy percre a törtető emberiséget, hogy visszanézzen a megtett utra. S Amerika népe nem nézhet vissza anélkül, hogy hála ne töltené el szivét . . . Az amerikai magyarság lelkében azonban kétszeres hálának kell lakoznia. Mert mi nemcsak visszanézünk, a megtett útra, hanem tengerentúlra is a magyar földre . . . Míg mi Amerikával együtt haladtunk,a mi óhaza,i vérinket visszavetette a sors. Mindenéből kifosztottam testben, ' megtörve, lélekben megverve, reményeiben csalatkozva, vergődik a magyar nemzet újjászületésének vajúdásában. Szörnyű sorsát mi nem láthattuk előre, mégis kijöttünk Amerikába, de csak most látjuk igazán, hogy mily szerencsések voltunk ... S még ha köztünk sokan vannak is, akik egy munkás élet (elét üres kézzel érik el, még nekik is jobb, mint az életét átrobotolt magyar népnek, melynek még a semminél is kevesebb maradt . . . S igy, bármily nehéz a mai élet, akár vissza nézünk, akár tengerentulra, csak a hála békés érzése töltheti el lelkünket. De ez a hála csak akkor ér valamit, ha tetté válik. Hazugság xtlna a hálánk, ha azt, amiért' hálásak lehetünk, nem osztanánk meg azokkal, akiket leírhatatlan nyomorusággaj vert meg a balsors. S ezért Hálaadás ünnepén felejtsük el egy napra, hogy mi mindent szeretnénk elérni . . . Nézzünk inkább arra, amink régen volt és a^ra, hogy mink volna, ha odaát maradtunk volna . . . Lássuk meg a külömbséget a mai és az egykori amerikai élet között . . . Lássunk meg a külömbséget a mi életünk és óhazai véreink sorsa között . . . Lássuk meg, hogy még szegénységünkben is mennyivel több jutott nekünk... És ebből a többől — juttassunk mi, hálás amerikai magyarok, valamit a mi megvert magyar testvéreinknek, hogy a mi Hálaadásunk ünnepéből az örömnek legalább néhány szikrája hulljon bele a magyar nemzetnek közeledő fekete karácsonyába . . . Ä State Department válasza a konvenció megkeresésére — Miért Nem Lehet Tagja Magyarország Az Egyesült Nemzeteknek? — t A Verhovay Segély Egylet XXI-ik konvenciója 1947. szeptember 18-ikán délután egyhangúlag elfogadott határozatában megkereste “országunk Elnökét és Kormányát, hogy hasson oda az Egyesült Nemzetek bizottságaiban, hogy Magyarország mielőbb felvétessék, és pártolja tovább az óhaza felvételi kérelmét a béke és nemzetközi megértés erősítése érdekében.” A határozatot központi hivatalunk a nagygyűlés utasításai értelmében eljuttatta hazánk Elnökéhez és a State Departmenthez, ahonnét 1947. október 17-iki kelettel a következő választ kaptuk: “Megkaptam 1947. szeptember 23-ikán kelt levelét, valamint 1947. szeptember 25-ikén kelt táviratát,-a Verhovay Segély Egylet nevében Magyarországnak az Egyesült Nemzetek tagságába való felvétele ügyében. A Fehér Háztól, áttétel révén, ugyancsak megkaptam az ez ügyben az Elnökhöz intézett, 1947. szeptember 23-ikán kelt táviratát. Ennek a kormánynak Magyarországnak az Egyesült Nemzetekbe való felvétele ügyébeni magatartását tükrözi vissza a meüékelt nyilatkozat, melyet Johnson Nagykövet tett a Biztonsági Tanácsban 1947. szeptember 25-ikén. Amint bizonnyára tudja, hét igenlő szavazat szükséges ah-A magyarság kultursikere volt a Pittsburghi segély hangverseny (Pnoto by Adolph Biel) — A Sajtó Osztatlan Elismeréssel Adózott A Hangversenyen Szereplő Művészeknek. — Több Mint Ezer Dollár Jut A Magyar Árváknak. — Qr. Herz Otto, az énekszámokat zongorán kisérő neves művész, Szántó Enid, a Metropolitan operaház tagja, Dr. Reiner Frigyes, a Pittsburghi Szimfonikus Zenekar igazgatója és Svéd Sándor, a Metropolitan világhirü magyar baritonja, szerepelnek a fenti felvételen, mely november 4-ikén, a Carnegie Music Hallban készült közvetlenül az Amerikai Magyar Segélyakció második generációs 117-ik osztályának rendezésében lefolyt nagysikerű hangverseny után. Az estélyen óriási sikert aratott zongoraművész, Kilényi Ede, sajnos nem látható ezen a felvételen. A pittsburghi amerikai napilapok zenekritikusai másnap hasábos cikkekben számoltak be a magyar segélyakció 117-ik osztályának hangversenyéről, melyről egyöntetüleg úgy nyilatkoztak, hogy az az évad egyik legjelentősebb zenei eseménye volt, főként azért, mert a modem magyar zeneirodalom Pittsburghban igen ritkán szereplő alkotásait hallhatták művészileg tökéletes előadásban. Nagy magyar kultursiker volt ez a hangverseny s a róla szóló magasztaló hirlapi beszámolók felbecsülhetetlen módon szolgálták az amerikai magyar segélyakció népszerűségét az amerikai nagyközönség körében. A hangversenyen oly nagy sikerrel szereplő világhirü művészek már ezzel is igen nagy mértékben segítették elő a segélyakció pittsburghi munkáját. Közel 900 főnyi közönség jelent meg a hangversenyen s ez a zeneszakértők szerint Pittsburghban “igen tekintélyes” közönségnek számit. A hangverseny előtti hetekben a 117-ik osztály lelkes tagjai hirdetéseket gyűjtöttek a programkönyvbe, melynek fedőlapját Lewis Diera megkapó, művészi rajza ékesítette. A hirdetésekből és a belépti jegyekből, valamint önkéntes adományokból befolyó összegből előreláthatólag több mint ezer dollár jut a I magyar árváknak. Ennek a szép eredménynek elérésében igen í nagy szerepe v^n annak, hogy a hangverseny művészei teljesen ingyen szerepeltek — amiről a napilapok is nagy elismeréssel ! nyilatkoztak. Mindent egybevetve, a hangverseny nagy erkölcsi j sikert jelentett magyarságunknak és nagy anyagi sikert a raa- i gyár árvák ügyének, amiért osztatlán elismerés illeti meg a Segélyakció 117-ik osztályának lelkes fiatalságát és mindazokat a pártfogókat, akik e merész vállalkozásban melléjük álltak. hoz, hogy a Tanács oly határozatot hozhasson, melyben egy nemzetnek a Nemzetek Nagygyűlésébe való felvételét ajánlja. 1947. október^ 1-jén Magyarország felvételi kérelme csak öt igenlő sza(Folytatás a 2-ik oldalon.) T
