Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1947-09-17 / 18. szám

Í947. szeptember 17 Verhovayak Lapja 11-1K OLDAL MI TÖRTÉNT A KONVENCIÓN? Szolgálati jubileumok a központi hivatalban — Meleg Ünneplésben Részesítette az Igazgatóság Révész Kálmán Központi Titkárt és Németh Zoltán Központi Alkalmazottat 1 rí L'f TrtC* Illllll AllVMIllr /\ 11’ rtl VM fi 1*\ A1 (Folytatás a 9-ik oldalról) jóváhagyó határozatát. Követ­kezett ezután a konvenció leg­viharosabb része (eddig?). A napidijak. A napidijak és útiköltség megállapító bizottság elkészült munkájával. Szabó József, a bizottság jegyzője olvasta fel a bizottság javaslatait, mely szerint a konvenciós delegátu­soknak, tekintet nélkül a kon­venció tartamára, $250 tiszte­letül jnak és útiköltségnek megállapitását javasolta a nagygyűlésnek. Egyben java­solta azt is, hogy minden egy­leti kiküldetés esetén az Egye­sület napi $18.00 napidijat fi­zessen és 8 óránál hosszabb utazás esetén óránként $1.50 pótilletéket. A delegátusok javadalmazá­sának ügye minden konven­ció alkalmával viharos vitát szokott előidézni és ez a nagy­gyűlés sem volt kivétel. A Na-, pidij megállapító Bizottság ja­vaslatával szemben állott az Igazgatóság javaslata, mely $125.00 tiszteletdijat ajánlott a nagygyűlésnek. Egyes dele­gátusok viszont $200 mellett foglaltak állást. Hamarosan kitűnt azonban, hogy a delegátusok meghatá­rozott összegbeni javadalmazá­sa nem népszerű a delegátu­sok előtt. Egyre-másra jöttek a többé-kevésbbé viharos, fel­szólalások és indítványok, úgy, hogy mire nagy-nehezen a vi­ta lezárására került a sor, a konvenció előtt a fentieken kí­vül 18, 20, 22 és 25 dolláros napidij megállapítására vonat­kozó indítványok feküdtek. Kolozsváry Kálmán konven­ciós elnök erejét nagyon pró­bára tette a vita, de az ügyet már aznap nem lehetett elin­­tézhi. Öt óra elmúlt, a'terem esti bérlői már az ajtók előtt várakoztak és igy az elnök kénytelen volt elnapolni az ügyet. Folyt is utána a vita erősen. Meg kell állapítanunk, hogy igen sokan voltak, akik meg voltak győződve arról, hogy a delegátusok másnap reggel a legmagasabb napidijat javasló indítványt fogják elfogadni. Voltak azonban, akik tisztá­ban voltak azzal, hogy a dele­gátusok nem nyerészkedni, hanem szolgálni jöttek és ön­magukkal szemben nem fog­nak a nagylelkűség végső ha­táráig elmenni. így is volt . . . Szeptember 10, szerda. Annyit azonban már elin­tézett előző este a konvenció, hogy elveti az egy összegbeni javadalmazást és a napidij fi­zetés mellett foglal állást. 83 szavazattal az 59 ellenében hozta meg e határozatát a kon­venció. Most már mindenki azt várta, hogy mily összeg mellett dönt majd a nagygyű­lés? A gyűlést megnyitotta az elnök, akin meglátszott, hogy nem pihenhette ki teljesen az előző délutáni izgalmas gyűlés fáradalmait. De hősiesen állta a vártát. Névsorolvasás. Jegyzőkönyv felolvasása és vita nélküli jó­váhagyása. Fodor Gyula, a Detroiti Újság szerkesztője, Lukács István, a 36-ik fiók ügykezelője, és Göndör Ferenc, az Ember szerkesztőjének táv­iratát olvassa fel a jegyző. Az elnök napirendre tűzi a napidijak ügyét. Vitának nincs helye. Csak szavazni lehet. No de ezért “rendkérdés”, “sür­gősségi indítvány” és egyéb cí­men mégis elhangzik néhány felszólalás. Meglepő azonban, hogy a delegátusok nem sokat teketóriáznak. Titkos szava­zás? Nem kell. Név szerinti szavazás? Nem kell. Nyíltan szavaznak. Elismerés érte. A szavazás simán lefolyik. A $18 napidij javaslatra esik 17 szavazat. A 20 dollárosra 50 szavazat. A 22 dollárosra 31 szavazat és a 25 dollárosra szintén 31 szavazat. A többség dönt. A delegátusok 20 dollá­ros 'napidijat szavaznak meg. Nincs apelláta, nincs további vita, a konvenció megnyug­szik, szent a béke. Az Igazgatóság és az egyesü­leti kiküldöttek napidija $18. Hogy miért kettővel kevesebb, mint a nagygyülési delegátu­soké? Senkisem tudja. De mo­solyogva veszi tudomásul min­denki. Az Ifjuság megszólal. Szót kér Young Károly al­­elnök. Határozati javaslatot kí­ván beterjeszteni. Ahogy tört magyarsággal, de lelkes igye­kezettel olvasni kezd, egy cso­portban felálinak az amerikai fiókok delegátusai és állva hall­gatják végig a felolvasást an­nak jeléül, hogy az alelnök az ő nevükben szól. Az emlékeze­tes nyilatkozat szövege a kö­vetkező: “Mi az avierikai magyar má­sodik nemzedék tagjai, tiszte­­! lettel terjesszük a nagyrabe­­csült konvenció elé elfogadás céljából alábbi határozati ja­vaslatunkat: MIVEL mi, az amerikai fiókok képviselői, e fiókok képvisele­tére törvényesen kiküldetvén, e konvencióra kötelességet tel­jesíteni jöttünk, MIVEL e képviseleti jogot az idősebb nemzedék adta ne­künk, bölcs előrelátással tuda­tában lévén annak, hogy el fog jönni az idő, amikor ők már nem lesznek közöttünk, hogy bennünket vezethesse­nek, •• MIVEL az idősebb nemzedék mindenkor hangsúlyozta azon Igazgatóságunk szeptember 2-ikán megkezdődött őszi gyű­lése folyamán/ visszaemléke­zett arra, hogy Révész Kál­mán 15 évvel ezelőtt lett Egye­sületünk központi számvevője, mely tisztséget 1943-ig töltöt­te be, amikor a konvenció köz­ponti titkárrá választotta meg. Éz alkalommal meglepetési díszvacsorát rendezett közpon­ti titkárunk tiszteletére az Igazgatóság a Fort Pitt Szál­lóban, szeptember 4-ikén, csü­törtökön este 7 órakor. Az estélyen az Igazgatóságon, az Ellenőrző Bizottságon, a köz­ponti tisztviselők családtag­jain és az alkalmazottakon kí­vül résztvett Révész Kálmán központi titkár számos jóba­rátja és tisztelője is. A vendé­gek már mind együtt voltak, amikor megérkezett Révész Kálmán kpi. titkár, akit meg­beszélés címén hívtak el a szál­lodába, ahol azonban konfe­rencia helyett ünneplő vendég­sereg fogadta a ragaszkodás hosszantartó kifejezésével. Vacsora közben érkezett meg Horváth Guszti és cigányzene­­kara, akik annak hallatára, hogy a vacsorát Révész Kál­mán központi titkár tisztele­tére rendezte az Igazgatóság, tiszteletből ajánlották fel szol­gálataikat ez estére, melyen igy a vacsorát a vendégek szebbnél-szebb magyar nóták hangjai mellett fogyasztották el. Vocsora után szólásra emel­kedett Bencze János központi elnök, aki a legnagyobb elis­meréssel és őszinte baráti sze­retettel méltatta Révész Kál­mán 15 éves működését az Egyesület szolgálatában. Az Igazgatóság és a központi al­kalmazottak közös ajándékát Szalánczy János központi pénz­­tárnok adta át meleg szavak kíséretében. Szabó János az ifjú nemzedék'nevében köszön­tötte fel a jubiláló főtitkárt. Szalay József központi alel­nök először Révész Kálmán központi titkár jubileumát méltatta és fejezte ki szívből fakadó jókívánságait, majd be­jelentette, hogy az Igazgató­óhajai, ' hogy a mi nemzedé­künk arra alkalmas tagjait előléptesse, hogy végül is majd ők foglalják el az idősebbek helyét, és MIVEL az ily módon ne­künk megadatott jogok és ki­váltságok az Alapszabályokba is bevétettek, mi szerint “An­gol nyelvű fiókoknál a kerületi képviselői tisztség betöltésére amerikai születésű, vagy ame­rikai iskolákat végzett, az an­gol nyelvet tökéletesn bíró ifjú választható’', ság ez alkalommal emlékszik meg Németh Zoltánnak, a köz­ponti hivatal köztiszteletben álló alkaimazottának 15 éves szolgálati jubileumáról is, és a legjobb kívánságok kiséreté­­-ben adta át az ünnepeltnek az Igazgatóság ajándékát. Ári B. Albert központi alel­nök ezután a második generá­ciós tagság nevében fejezte ki jókívánságait az ünneplő köz­ponti titkárnak, Kunstadt Er­nő az Ellenőrző Bizottság ne­vében köszöntötte fel őt, majd Németh Zoltán mondott kö­szönetét az elismerésért. Ez­után a központi alkalmazot­tak nevében Stefurovszky Gi­zella és a csatlakozott Munkás Betegsegélyző Szövetség tag­sága nevében Hirsch Lipót se­gédtitkár fejezték ki ragaszko­dásukat a központi titkár iránt. Székely Izsó, az Ameri­­j kai Magyar Népszava igazga- I tója és Fáy-Fisher Andor a Bányászlap szerkesztője, a saj­tó nevében köszöntötték fel az ünneplő központi tisztviselőt mint az amerikai magyar saj­tó igaz barátját. Kelemen P. János igazgató, a daytoni Ma­gyar Híradó szerkesztője jókí­vánságait Bencze János köz­ponti elnök tolmácsolta. Majd a Verhovayak Lapja szerkesz­tője és Simó Mihály kerületi szervező járultak hozzá jókí­vánságaikkal a felköszöntők sorához. Végül pedig Révész Kálmán fejezte ki meghatot- I tan köszönetét a nem várt ün­­nepeltetésért, az ajándékért és a vele szemben megnyilvánult bizalomért s ragaszkodásért. A beszédek elhangzása után ismét megszólalt a cigányzene és a közönség a késő esti órá­kig szórakozott együtt abban a meghitt, egyetértő hangulat­ban, mely oly jellemző a köz­ponti hivatal és az Egyesület igazgatósága által rendezett összejövetelekre. Hisszük, hogy az Egyesület tagsága osztatlan szeretettel csatlakozik azokhoz, akik ez al­kalommal elismerésüket és jó kívánságaikat fejezték ki Egyesületünk jubiláló központi titkárának. AZÉRT MI, a második nem­zedék tagjai, ezennel kimond­juk, hogy e jogok és kivált­ságok sohase vétessenek el tő­­lünk, HOGY e jogok és kiváltsá­gok örökségünkhöz tartoznak, I melyet ha a konvenció bármi­féle határozatával kockáztat­na, azzal megsemmisítené minden a múltban az Egye­sület fejlődése érdekében ki­­j fejtett erőfeszítésünket, (Folytatás a 12-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents