Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1947-09-17 / 18. szám
1947. szeptember 17 9-IK OLDAL Verhovayak Lapja Igazgatósági jelentés Folytatás a S-ik oldalról lapítja meg a költségeket, hiszen a helyes alap csak a biztosítás összege lehet. Az elmúlt négy esztendőben $12,704,862.50 névértékű biztosítást irtunk, evvel szemben tagszerzési dijak és orvosi költségek címén $461,098.46-t fizettünk ki. Minden ezer dolláros névértékű biztosítás Írása tehát $36.29-be került. Uj tagok első évi befizetése ................................. $443,086.59 Tagszerzési dijak, orvosi költségek .................... 461,098.46 Hiány ......................................................... $18,011.87 A mutatkozó hiány a magas tagszerzési dijakban és a versenyekre költött összegekben leli magyarázatát. TANDÍJ kölcsönök Az elmúlt négy esztendő folyamán 7 esetben, összesen $1,- 600.00-t folyósítottunk ezen a címen. A régebben utalt kölcsönökre, ugyanezen idő alatt $2,593.59-t fizettek vissza tagtársaink. Sajnos nem egy esetben megtörtént, hogy a kölcsön visszafizetését szorgalmazó levelünket még csak válaszra sem méltatták tagjaink. AGGMENHÁZI TAGOK Kegyelettel emlékezünk meg az utolsó négy esztendő folyamán elhalt aggmenházi tagjainkról, akik életének utolsó éveit, gyermekeiktől, rokonaiktól elhagyatva, bearanyozta és gondtalanná tette a Verhovay gondoskodó szeretet. Legutolsó konvenciónk óta Czakler Lajos, Néma Kálmán, Balogh József, Fügedi Albert testvéreink hunyták le örök álomra szemüket. Legyen nyugodalmuk csendes. Bogoly János, Grega Sándor, Labbancz György, Mádai József, Ambrus József, Turcsányi János, Kapcsos Kamii azok, akik már négy évvel ezelőtt is gondozottaink sorába tartoztak. Az utóbbi négy esztendőben Mikin Tamásné és Vostiár Nándor testvéreinket helyeztük el a velünk szerződéses viszonyban lévő aggmenháaakba. Jelenleg tehát összesen 9 tagtársunk eltartásáról gondoskodunk, akik a Darby, Pa., Elizabeth, Pa. katholikus és a watervlieti, Mich baptista aggmenházakban vannak elhelyezve. HIVATALOS LAP A legutóbbi konvenció határozatának tettünk eleget, amikor hivatalos lapunkat, az elmúlt három és fél esztendő során, a magyar kiadást minden héten, az angol kiadást havonta kétszer jelentettük meg. Sajnos az állandóan növekedő költségek arra késztettek bennünket, hogy 1947. január 1-től számítva havonta csak 2 magyar és 2 angol számot jelentessünk meg. Hivatalos lapunk számlája a következő súlyos kiadási tételeket tárja elénk, nem számítva a lap szerkesztőjének fizetését, aki szerkesztői munkaköre mellett, egyéb teendőkkel is meg lett bízva. 1943. 7.1 — 12.31 ....................................................... $10,629.43 1944 ....................:............................................................ 19,413.10 1945. ................................................................................. 19,051.18 1946. ......... 22,437.78 1947. 1-1 — 6.30 ...........................7................................ 7,152.89 Összesen .......................................................... $78,684.38 volt utalva ezen a címen az utolsó négy esztendő alatt. Évi átlagkiadás $19,671.10, havonkénti pedig $1,639.26. A beérkezett kerületi jegyzőkönyvek legjobb bizonyítékai lapunk népszerűségének, hiszen nem egyben ott látjuk azt a kívánságot, hogy mint a múltban, úgy a jövőben is hetenként jelentessük meg. Sajnos javaslatunkban kényszerülve voltunk a havonta egyszeri megjelenést indítványozni, mivel a költségek fedezésére nincsen pénzünk. Ha tagtársaink komolyan óhajtják és kívánják lapunknak hetenkénti megjelenését, úgy járuljanak hozzá annak költségeihez. Alapszabály módosító javaslatainkat) kiküldöttük a kerületekhez s igy azokat e jelentésünkben nem akarjuk megismételni. Minden javaslatunkat a fejlődés és haladás szellemében tettük meg s figyelembe vettük az állandóan fokozódó költségeket, melyek parancsoló szükséggé tették, hogy ahol lehet, ott takarékoskodjunk. Nem tagtársaink jogainak megszükitésének gondolata, hanem a kétszer kettő igazsága diktáltatta velünk ezeket a javaslatokat. Jelentésünknek végén tisztelettel közöljük, hogy az utolsó négy esztendő folyamán az Insurance Dept.-ek megbízottai is megtartották szokásos három évenkénti vizsgálatukat s 1945. december 7-i keletű jelentésük szerint, melyet hivatalos lapunkban annak idején ismertettünk, mindent a legnagyobb rendben találtak. A tizenhárom magyar bányász egylet-alapitó okmányát, egyszázkilencven hősi halottunk életáldozata vérszerződéssé nemesítette egyesületünk és befogadó hazánk között. Hőseinknek soha el nem múló emléke azonban súlyos kötelezettséget ró reánk. Most amikor a tisztelt Konvenció határozatokat hoz, útmutatást ad a következő négy esztendőre, kell, hogy méltók legyünk Hozzájuk! Engedelmeskednünk kell, hangtalan ajkuk üzenetének, mely lelkiismeretünk mélyén hangos parancsot diktál: Igyekeznünk kell azon, hogy a béke éveiben méltók legyünk hozzájuk, akik mindenüket odaadták, hogy e világ minden népe szabad és boldog legyen. Az ő emlékük kötelez arra, hogy azokért az igazságokért, amelyekért ők életüket adták, csekély erőnkkel küzdjünk és áldozzunk. Éreznünk kell a történelmi felelősséget s éppen ezért mindent meg kell tennünk magyarországi testvéreink érdekében, mert hiszen ha mi is elhagyjuk őket, ha mi nem szólunk hallgatásra kényszeritett testvéreink helyett, akkor nem leszünk méltók hősi halottaink emlékéhez . . . Jelentésünknek végére érve, tisztelettel kérjük és várjuk igazságos és bölcs bírálatukat s az ebből fakadó intézkedéseiket és útmutatásaikat. Tagtársi tisztelettel: Bencze János, kpi. elnök Révész Kálmán, kpi. titkár Szalay József, alelnök Szalánczy János, kpi. pénztárnok Ari B. Albert, alelnök Szabó János, kpi. számvevő Dobos András, igazgató Falussy Alajos, igazgató Gross Henry, igazgató Kelemen János P., igazgató Körösfőy János, igazgató Vizi Lajos, MI TÖRTÉNT A (Folytatás a 3-ik oldalról) zelő levelét Máthé László tagtárs érdekében, melyet a konvenció az Igazgatósághoz utalt át. A múlt konvención választott Fellebbezési és Fegyelmi bizottságoknak jelentésük nem lévén, a konvenció, a gyűlésvezető elnök intézkedésére az Ellenőrző Bizottság jelentésének részletes megtárgyalásához fogott. Egyes pontoknál felszólaltak a delegátusok, de kitűnt, hogy a vitás kérdések eldöntéséhez a központi titkár, pénztárnok és teljes nagygyűlés jelenléte szükséges, már pedig e két tisztviselő és 26 delegátus még mindig a Felebbezési Bizottság gyűlésén volt. így e kérdéseket függőben hagyta a konvenció , az Igazgatóság jelentésének részletes megtárgyalásáig. Szóba került ezzel kapcsolatban Egyesületünk 60 éves jubileumi ünnepsége is. Vitára azonban nem került sor, amikor a New York-i delegáció egyik tagja kijelentette, hogy felejthetetlen ühnep volt, melynek rendkívüli egyletépitő hatását kétségbevonni nem lehet. Bencze János központi elnök kijelentette, hogy a jubileumi ünnepségen való részvétel tagszerzési munkához volt kötve és hogy az Egyesület a meghívásokkal érdemet jutalmazott. Hatalmas tapsvihar tört ki azonban, amikor felállt Gross Henry igazgató, a csatlakozott Munkás Betegsegélyző Szövetség volt elnöke, és a következő kijelentést tette: “Itt ültem, pár lépésre ettől a helytől, ahol most állok, azon a jubileumon és most megmondom önöknek, hogy azon a felejthetetlen ünnepségen született meg a mi lelkűnkben először az a gondolat, hogy ha csatlakozás lesz, akkor mi a Verhovay Segély Egylethez Macker Gyula, igazgató Phillips Richard, igazgató Dr. Prince József, igazgató Smith Károly S., igazgató Turner József, igazgató igazgató KONVENCIÓN? megyünk!” E lelkes bizonyságtevés előtt minden vita elnémult. A Felebbezési Bizottság. Ekkor lépett be a nagyterembe a Felebbezési Bizottság küldötte, Dr. Kováts delegátus, akit azonnal meghallgatott a nagygyűlés. Tekintve, hogy a bizottság munkája még nem ért véget, időközi jelentést hozott a már meghozott döntésekről, hogy igy a konvenció elismerhesse azokat a delegátusokat, akiknek ügyében kedvező döntést hozott a Bizottság. Eszerint a Bizottság elismerte A. Tóth Jánost, elutasította Polichany Gyula és Kádár Miklós felebezését, elintézettnek tekintette Torda Jakab ügyét, akit időközben pótdelegátusként hívtak be, teljes delegátusi jogaiba helyezte Danch Gyulát, Molnár Ferencet és Gyulay Sándort. A gyülésvezető elnök meleg szeretettel köszöntötte a tisztségükben megerősített delegátusokat és a Bizottság jelentését vita nélkül fogadia el, a bizottság ily értelmű kérését teljesítve. Molnár Ferenc trentoni delegátus erre felállt és kijelentette, hogy a neki szolgáltatott igazságért való hálából ajándékot hozott a konvenciónak, melyet az elnök elé tett le. Néma csendben várta meg a konvenció az elnök bejelentését arra nézve, hogy mi is az ajándék, és hatalmas tapssal jutalmazta Molnár Ferenc delegátust, amikor az elnök bejelentette, hogy tiz felvételi ivet hozott a nagygyűlésnek. Közben bevonult a Felebbezési Bizottság, mely gyűlését másnapig felfüggesztette. A nagygyűlés megismételte a Felebbezési Bizottság döntéseit (Folytatás a 11-ik oldalon)
