Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1947-09-17 / 18. szám
4-IK OLDAL 1947. szeptember 17 Verhovayak Lapja Journal of the Verhovav Fraternal Insurance Ass’n. OFFICE ÖF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Mich. PUBLISHED SEMI-MONTHLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOHN BENCZE, Főszerkesztő Editor: COLOMAN REVESZ, Szerkesztő Editor’s Office — Szerkesztőség: % 435—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 3454 or 3455 All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE. PITTSBURGH 19. PA. BONDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION CÍMÉRE KÜLDENDŐ: 430—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada .............................................. $1.00 a year Foreign Countries ............................................................. $1.50 a year Advertising Department (Hirdetési iroda) Eastern Representative: FRANK A. BEACHER (SZŐGYI) Box 7, Woólséy Station, Long Island City 5, N. Y. Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. Igazgatósági jelentés! A Verhovay Segély Egylet Igazgatóságának jelentése, az 1947 szeptember 8-án kezdődő XXI-ik konvenció előtt. Tisztelt Konvenció! Kedves Tagtársaink! Négy esztendővel ezelőtt konvenciós jelentésünket avval fejeztük be, hogy tisztességei tettünk az akkor még csak 14 hősi halottunk emlékének, mondván: “. . . fájdalmasan esik, de a háborús körülmények természetében rejlik, hogy a 14-es számnál hősi halottaink nem állnak meg. Csak a Mindenható tudja, hogy elmúlásukkal milyen megpróbáltatásoknak lesz egyesületünk kitéve.” Akkor még nem tudtuk, gondolni sem mertünk arra, hogy milyen súlyos áldozatot követel majd tőlünk ez a második világháború! A megpróbáltatások négy esztendejét, követte az áldozatok hosszú négy éve . . . Egyszázkilencven lett a tizennégyből! Tisztelt Konvenció! Philadelphiában, az “American Philosophical Society” levéltárában, őriznek egy 1778. január 9-i keletű, amerikai-magyar szempontból történelmi jelentőségű okmányt. Franklin Benjáminhoz, Amerika első franciaországi követéhez intézte ezt a levelet Kovács Mihály 53 éves, három évtizedes katonai múlttal rendelkező, kiváló honfitársunk. Ebben a levélben felajánlja kardját, katonai tudását és életét a szabadságért harcoló Amerikának és a többek között a következőket irja: — “Felajánlom a kardomat, hogy ott ahol a legnagyobb hadi szükség kívánni fogja, szüntelen engedelmes szófogadással éljek és meghaljak . . . Hűséggel mindhalálig!” Ezt a fogadalmát Kovács Mihály ezredes-parancsnok, Washington könnyű lovasságának megteremtője magyaros becsülettel és hűséggel betartotta. Charlestonba, North Carolina államban lévő sirhalmához, ma is “eljár a lelke és gyújt fényénél uj szövő tneket ...” Kovács Mihály ezredes-parancsnok fogadalmát “Hűséggel mindhalálig” egyszázkilencven fiatal Verhovay testvérünk életáldozatával pecsételte meg. Az áldozatok négy esztendejéről szóló beszámolónk legelején tegyünk tisztességet nekik. Fiatal, reménységekkel teli életüket adták oda, hogy ott ahol a legnagyobb hadi szükség kívánta, szüntelen engedelmes szófogadással, kötelességüket teljesítve, harcoljanak és meghaljanak . . . Egyszázkilencven fiatal életet szakított ki sorainkból a kegyetlen végzet, hogy piros vérükkel gazdaggá tegye azt a földet, melyből csak ilyen áldozatok után hasadhat bimbóba az Ur legcsodálatosabb alkotása, a Szabadság virága! A világ minden négy részén: szárazföldön, levegőben, vizen és viz alatt; közel tízezer Verhovay testvérünk küzdött s ezek sorából egyszáz kilencven nem tért vissza többé . . . Soha el nem múló emléküket kegyelettel őrizzük, s azoknak, akik nálunknál is többet veszítettek — a szerető szülőknek, hitveseknek és árváknak szolgáljon vigasztalásul az a tudat, hogy bánatukban mi is osztozunk és gyászuknak mi is részesei vagyunk. Az áldozatok négy esztendeje azonban központi vezetésünkből is kikövetelte a maga részét. 1945. junius 14-én Bumbulucz József testvérünk, a központi ellenőrző bizottság elnöke, hivatalos kötelességének teljesítése közben, itt Pittsburghban dőlt ki a sorainkból. 1946. január 5-én pedig Brogley Ferenc igazgatónk; fiatal. — egyesületünk érdekében fáradhatatlanul munkálkodó — testvérünk élete után tett pontot a kegyetlen végzet. Még azt sem engedte meg Neki, hogy megérje kpi. székházunk elkészültét, melyért annyit dolgozott és fáradt. Mindkettőjük emlékét őrzi az a munka, amit egyesületünk érdekében olyan önzetlenül, minden áldozatra készen végeztek. Mindkettőjükben nemcsak hűséges tisztviselőt, munkás tagtársat, hanem megértő és igaz barátot gyászolunk, akiknek mindennapi életével össze volt forrva egyletünk előrehaladásáért a szüntelen munka. Legyen emlékük áldott, legyen életük és munkálkodásuk követendő példa! Az áldozatok négy esztendeje továbbmenőleg tagtársaink, fiók tisztviselőink sorából is nagy számmal kikövetelte a maga részét. Kegyeletes szeretettel emlékezünk itt meg, egyesületünk egyezerötszázhatvankilenc felnőtt és hetvennyolc gyermek halottjáról — akiknek elmúlása széles rendet vágott sorainkba. Részvétünk szálljon azok felé, akik bennük szerető szülőt, hitvest, vagy szeretett gyermeket gyászolnak . . . Az áldozatok négy esztendejéről szóló beszámolónk során, jelentést kell tennünk arról is, hogy miként váltottuk be hazai testvéreinknek tett Ígéretünket. Négy esztendővel ezelőtt, 1943. szeptember 8-án egy, Magyarország népéhez intézett kiáltványunkban a következőket üzentük: “Bízzatok bennünk! Mi nem rabolni jövünk — hanem adni! Nem leigázni — hanem felszabadítani! Attól a naptól fogva, hogy a szövetséges katonaság Magyarország földjére lép, nem fogtok éhezni, nem fogtok fázni, nem fogtok rongyoskodni. Mi értetek harcolunk — nem ellenetek . . .” Az áldozatok négy esztendeje alatt igyekeztünk fenti Ígéretünket tőlünk telhetőleg, beváltani. Amint az lehetővé vált, megszerveztük az amerikai magyar egyletek és egyházak, intézményekkel együtt az Amerikai Magyar Segélyakciót. A legutóbbi konvenció delegátusainak megszavaztatása után huszonötezer dollárral járultunk hozzá a Segélyakció munkájához. Be kell je: lentenünk, hogy ennek a tetemes összegnek megajánlásánál 103 igen, 2 nem és 2 semleges szavazat érkezett be. Nem szavazott négy delegátus. Jól eső érzéssel kell megállapítanunk, hogy fiókjaink, tagtársaink teljes megértéssel nyújtottak segítséget a további nagy munkához, melynek célja hazai véreink mennél eredményesebb megsegítése volt. Boldog öröm számunkra az a tudat, hogy ebben is elsők voltunk az egyenlők között. A jótéteménnyel nem szokás dicsekedni, de meg kell örökítenünk a történelmi hűség kedvéért azt, hogy mint mindenben, igy az áldozathozatalnak ebben a formájában is messze a többiek előtt jártunk. Bár voltak, akik nem helyeselték azt, hogy Falussy Alajos igazgatónkat, a Segélyakció intézőbizottságának elnökét, egyesületünk költségén Magyarországi útra küldöttük, mi úgy tudtuk és úgy éreztük azonban, hogy egyesületünk vezetőségének és tagjainak, akkor amikor mindent megtesznek a testvéreink segítése érdekében, nemcsak joguk, hanem egyenes kötelességük tudni arról, hogy adományainkat miként használják fel és hogy milyenek a viszonyok Magyarországon? Falussy igazgató társunk hazai útja és jelentése után még jobban láttuk azt, hogy micsoda lelki és testi nyomorúságban szenvednek testvéreink. Megerősítette bennünk azt az elhatározást, hogy Európa keresztutjánál megtelepedett testvéreink megmentése, életbentartása érdekében, segítség adásban becsületes magyar ember nem ismerhet határt. Az anyagi segítség mellett, igyekeztünk szellemi és erkölcsi téren is kinyújtani feléjük védő karunkat. Egyrészt az Amerikai Magyar Szövetség, másrészt közvetlen összeköttetéseink révén mindig felemeltük tiltakozó szavunkat, amikor annak szükségét láttuk. Jogos keserűséggel kell megállapítanunk, hogy az Atlantic Charter, a Négy Szabadság, a Népek Önrendelkezési Joga — mind csak Írott malaszt maradt. Ezeket az igazságokat a vér, veríték és könnyek tengerének mélyére fújta, a háborút követő idők, minden emberi igazságot szétromboló szele . . . Kpi. tisztikarunkban is számos változást hozott az áldozatok négy esztendeje: A lemondott kpi. elnök munkáját 1943. utolsó négy hónapjában a többi kpi. tisztviselő látta el. A múlt konvención megválasztott kpi. számvevőnket, Szabó Jánost katonai szolgálatra sorozták be s igy hivatalát el sem (Folytatása az 5-ik oldalon)
