Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1947-08-20 / 16. szám

(Verhovay Journal) 51 VOL. XXX 1947. AUGUSZTUS 20 NO. 16 KÖSZÖNTJÜK UJ OLVASÓINKAT Verhovay testvéri szeretettel köszöntjük a csatlakozott Munkás Betegsegélyző Szövetség tagjait abból az alkalomból, hogy megindítjuk címükre a Verhovayak Lapját. Sajnáljuk, hogy ezt nem tudtuk a csatlakozás életbeléptetésével azonnal megtenni, de háromezer család címjegyzékét el kellett készíteni, a cimzőgéphez szükséges le­mezeket meg kellett rendelni és a rendelés teljesítését be kellett várni. Uj tagtár­saink közül sokan sürgették a lapot, s mi mindent elkövettünk, hogy mielőbb elké­szüljön a címjegyzék. Nagy öröm számunkra, hogy végre bekopogtathatunk uj tagtár­saink ajtajain is abban a reményben, hogy ép oly szívesen fogadják lapunkat, mint amily örömmel fogadta be őket a Verhovayak tábora. Reméljük, hogy lapunkkal meg tudunk felelni tagtársaink várakozásainak s hogy azzal még bensőségesebbé tehetjük azt a kapcsolatot, mely a Verhovayak nagy családjának szétszórt tagjait egybefüzi. A Munkás Betegsegélyző Szövetség hivatalos lapja, az “Összetartás” csak ma­gyar nyelven jelent meg. Egyesületünknek azonban magyar és angol lapja van. Mi­vel nem tudhatjuk, hogy ki venné szívesebben az angol lapot, további intézkedésig a csatlakozott Munkás Betegsegélyző Szövetség minden tagjának a magyar lapot küldjük. Kérjük mindazokat, akik a magyar helyett az angol lapot szeretnék, va­lamint azokat is, akik mind a két lapot kívánják járatni, hogy póstakártyán érte­sítsék erről szerkesztőségünket, Verhovay F. I. Association, 426 Fourth Avenue, Pitts­burgh 19, Pa. Kérjük a tagtársakat, hogy az ily értesítéseken adják meg a pontos címüket és jelezzék, hogy csak az angol lapot, vagy pedig mindkét lapot óhajtják-e járatni. Ugyanakkor szeretettel kérjük ügykezelő tagtársainkat is, hogy érdeklődjenek az után, hogy uj tagtársaink mindannyian megkapják-e a lapot. Ha valakinek a ne­ve kimaradt volna a címjegyzékből, úgy kérjük, hogy adják meg az illető tagnak nevét, pontos címét és jelöljék meg, hogy a magyar, angol, vagy mindkét lapot óhajt­­ja-e. — A SZERKESZTŐSÉG. Tisztázzuk a tévedéseket! A Konvenció Drága Idejét Nem Tölthetjük Tárgytalan Határozatok Megvitatásával A kerületi gyűlésekről fel­vett és a központi hivatal­ba beérkezett jegyzőkönyv­vek közlését lapunk e szá­mában befejeztük. E jegyző­könyvekben szólalt meg a tagság, kifejezte véleményét, bírálatát és akaratát s igy a konvenciós delegátusok­nak minden alkalom meg­adatott arra, hogy megis­merkedjenek nemcsak az őket megválasztó kerület­nek, hanem az Egyesület össztagságának óhajaival. A kerületi gyűlések javas­latainak és határozatainak mérlegelése nem a mi dol­gunk, hanem a konvencióé. Egyesületünk hagyományai­hoz hiven állást nem fogla­lunk, sem egyes javaslatok mellett, sem másokkal szemben. A kerületek hatá­rozataival vitába nem szál­­lunk, azt rábizzuk nagygyü­­lési delegátusokra. Az alábbiakkal távolról sem az a célunk, hogy bár­melyik kerület határozatai­nak helyességét vitassuk. Nem szándékunk egyetlen javaslattal sem foglalkozni, melynek elfogadása felett egyedül a konvenciónak van joga dönteni. Az igazgató­ság javaslatait ellenző és az Egyesület vezetőségét birá­­ló határozatokkal sem fog­lalkozunk. Erre bőségesen lesz alkalom a konvención. A delegátusok nem mennek készületlenül a konvencióra A tagság véleményével, a közhangulattal megismer­kedtek. A konvención pedig lesz alkalmuk megismerked­ni mindazokkal a tények­kel és körülményekkel, me­lyeknek alapján elbírálhat­ják a multat és kitervezhe­tik a jövőt. Ahhoz azonban, hogy a konvenció eredményes mun­kát végezhessen, szükséges, hogy csakis azzal foglalkoz­zék, ami rátartozik. A kon­venció minden perce leg­alább hét dollárba kerül. Itt valóban igaz, hogy “az idő drága”. Fontos tehát, hogy jól gazdálkodjunk az idővel és ne fecséreljük el azt oly kérdések megvitatá­sával, melyeknek felvetésé­re nincs szükség. Az Egyesület ügyeiben jártas olvasó figyelmét nem kerülhette el az, hogy a konvenció elé terjesztett ke­rületi javaslatok és határo­zatok között sok van, amit csak tárgytalannak lehet minősiteni. Egyes esetekben e javaslatok tárgytalanok azért, mert már megvalósul­tak, évek óta érvényben vannak s igy azok újra tár­gyalása és elfogadtatása fö­lösleges. Más esetben e javas­latok tárgytalanok azért, mert azokat a konvenció sem vaiósithatná meg a fennálló és sokszor ismerte­tett törvények miatt. Végül pedig egyes javaslatok azért tárgytalanok, mert oly rész­letkérdésekkel foglalkoznak, melyeket a központi vezető­ség egyszerű felkérésre is el­intéz anélkül, hogy a kon venció aranyat érő idejét kellene tölteni velük. Ezek a tárgytalan javas­latok részint az Igazgató­ság indítványainak félreér­téséből, részint a törvényes rendelkezések nem ismeré­séből származnak. Köteles­ségünknek érezzük, hogy a konvenció amugyis túlzsú­folt napirendjét mentesít­sük oly ügyektől, melyeket egyszerű magyarázattal is (Folytatás a 2-ik oldalon.) Őszintén szólva... Irta. LANG ISTVÁN, a Betlehem, Pa.-i 98-ik fiók ügykezelője, a 4/C Kerület nagy-gyülési delegátusa. Mindössze pár hét választ el bennünket szeptember 8-tól, amikor kezdetét veszi Pittsburghban a Verhovay konvenció. Nagy figyelemmel és érdeklődéssel olvasom én is — és tudom mindazok akik egyletünk sorsát szivükön viselik — a hivatalos lapunkban megjelent kerületi jegy­zőkönyveket. Megvallom őszintén, hogy nem sok örömöm telik azok olvasásában. A legtöbb jegyzőkönyvben az em­ber alig talál mást, mint azt, hogy a clevelandi 14-ik fiók körlevelét letárgyalták és az abban foglalt javaslato­kat magukévá tették. Csak nehány kerületi jegyzőkönyv­ben látjuk nyomát annak, hogy a kerületi gyűléseknek eredeti elgondolásaik, javaslataik voltak, melyekkel egye­sületünk további fejlődését és növekedését kivánják biz­tosítani. A legtöbb kerület jegyzőkönyvében nyoma sincs annak, hogy miképpen lehetne takarékoskodni, anélkül, hogy avval egyesületünk fejlődését állítanánk meg. Tudom, hogy sokan követ dobnak reám, de mégis úgy érzem, hogy el kell mondanom a következőket. A takarékoskodást elsősorban nekünk, delegátusoknak kell megkezdenünk és pedig azáltal, hogy az eddigi szokásos két hetes konvenció helyett, elvégezzük a munkánkat egy hét alatt. Ezt könnyen megtehetjük, ha van bennünk egy kis jóakarat és egyesületünk jólétét igazán szivünkön viseljük. Amerikai testvéreink nem tudják és nem képe­sek megérteni, hogy amig a Verhovaynál tizszerte na­gyobb egyletek konvenciója 3-4 napig, legfeljebb egy hé­tig tart, addig mi magyarok nem tudjuk vagy nem akar­juk ugyanezt legalább annyi idő alatt elvégezni, mint az amerikai egyletek. Szinte pirulva hallgattam az egyik munkaadó megjegyzését, hogy “a magyarok bizonyára nem elég értelmes emberek s azért kell nekik két hétig konvenciózni . . .” Nagyon őszinte akarok lenni, amikor saját tapaszta­lataimról számolok be. Az 1939-es konvención ott voltam S bizony nagyon sok üres szalmát csépeltünk akkor is már. Azonban ez csak kismiska volt ahhoz képest, ami az 1943-as konvención történt. Ezt egy hétre terveztük és csak egy hajszálon mullott, hogy az nem nyúlt bele a harmadik hétbe is. Akik ott voltunk a konvención, szo­morúan emlékszünk arra, hogy a konvenció vége felé csaknem zsibvásárhoz volt hasonló a gyűlésünk és bizony nem nagyon kérdezték a delegátus testvérek, hogy lehet vagy rfem lehet, hanem két kézzel szavazgatták meg a pénzeket . . . Még ma is szomorúan gondolok vissza erre . . . ' Tudom én nagyon jól, hogy a konvenciót megrövi­­diteni csak úgy lehet, ha napidijak helyett, tiszteletdi­jat állapitunk meg, a konvenció résztvevőinek. Tudom azt is, hogy ebben az esetben még egy hétig sem tart majd a konvenció. Egyszáz, legfeljebb egyszázötven dol­lár tiszteletdij igazán megfelelő lenne s akkor nem men­ne el az idő nagyobbik fele, hiábavaló szalmacséplések­­kel. Miért van szükség bizottságok kiküldésére? Ha jól tudom ezen a konvención közel 150 delegátus lesz. Már­most ha 10 bizottságot küldünk ki, akkor is 15 delegá­tus esik egy egy bizottságba. Hát hogy tud 15 ember va­lamit elintézni, megvizsgálni? És még ha meg is csinál­ják, a konvenció újra tárgyalja az egészet. Nézzük csak mit csináltak az utolsó konvención? A pénzügyi bizottság főmunkája az.volt, hogy megállapítsa, hogy melyik szer­vező mennyit keresett. A szervezési bizottság munkája az volt, hogy mennél többet tudjanak kicsikarni a nagy kasszából a fiókok részére. Az Alapszabály bizottság pedig olyan dolgokon vitázott, amiket nem is kellett volna tár­(Folytatás a 2-ik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents