Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-03-06 / 10. szám

(Verhovay Journal) VOL. XXIX. ÉVFOLYAM 1946 MÁRCIUS 6 NO. 10. SZÁM A haladás, az épités, a szeretet háza: a Verhovay Épület JELKÉP EZ A HÁZ Örömmel, büszkén mutat­juk be olvasóinknak és az amerikai magyarságnak a Verhovay Building-et, egye­sületünk- székházát,- mely Pittsburgh belvárosában, 436- 442 Fourth Avenue alatt, hir­deti az amerikai magyarság életerejét, alkotó képességét, kitartását és össszetartását. Mert a Verhovay Building több, mint puszta irodai épü­let .. . a homlokzatán ke­resztül húzódó (de még tel­jesen el nem készült) felirat az amerikai magyarságot je­lenti annak legrégibb és leg­nagyobb alkotásában, a hat­van esztendős Verhovay Se­gély Egyletben. Azt az ame­rikai magyarságot jelenti, melyet négy évszázad óta te­metnek örökké sírokat látó kisértet hívogatok, s mely azoknak összes jóslatai elle­nére még mindig nem haj­landó sírba szállni, megsem­misülni, széthullani és elfe­lejtődni. Ellenkezőleg: még mindig hajlandó arra, hogy alkosson, az amerikai ma­gyarság nevében építsen . . . A HALADÁS JELKÉPE Ez a ház a haladásnak és a haladó amerikai magyar­ságnak a jelképe. Nem régi­fajta, szerényen meghúzódó, másnak nem kellő s ezért ol­csón megvett épület ez, ha­nem régi falakból megujho­­dott formában kialakult ösz­­szesitése a modern építészet tudományának. A negyedik utcára táruló üvegfal már a kívülállónak mutatja, hogy itt modern építészeti elvek alapján emelt házról van szó s aki belép a márványos lép­csőházba, azt megragadja annak friss tisztasága, derűs színe, nemesen egyszerű hangulata. A második emeleti főiro­dán és a 3-ik emeleti elnöki és igazgatósági szobákon úgy, mint a többi irodahe­lyiségen látni, hogy akik ezt a székházat tervezték, a jö­vőt keresték, nem a múltba jártak halászni ötletekért. . . AZ ÉPÍTÉS JELKÉPE De nemcsak a haladás jel­képe ez az épület, hanem az épitésé is . . . szimbóluma az épitő amerikai magyar­ság legrégibb épitő egyesü-ÍEjgU&AKCÉl VÉStHQVÁYj 3 VERHOVAY SUILOÍM« A 60-IK ÉVFORDULÓ KÜSZÖBÉN LÉPTÜNK BEAZ UJ SZÉKHÁZBA. létének, a Verhovaynak. AI haladást sokan csak rombo­lás utján tudják elképzelni. Az ilyenek szerint semmisem lehet jó, ami a múlté . . . minden megérett az Ítéletre, ha a lejárat időkből maradt fenn. A Verhovay tagság nem hisz az oktalan rombo­lásban ... a mindig min­dent elsöprésre és megsem­misítésre Ítélő türelmetlen­ségnek, mely a haladás cí­mén csak rombolni tud . . . Régi, de jó épületet vettünk meg és meg is tartottuk, bár régi volt, megtartottuk, mert jó ... és a régi, de jó épü­letből csináltunk egy uj, még jobb épületet, mely dí­szére válik a pittsburghi bel­városnak és becsületére az amerikai magyarságnak . . . A SZERETET HÁZA Végül jelképe az épület annak a szónak, mely hom­lokzatának közepét fogja ékesíteni rövidesen: a frater­­nalizmusnak, a testvériség­nek. Ebben a szóban a hat­van éves Verhovay múlt rá­sütötte bélyegét az uj épület homlokzatára, mint öröksé­get és programot. A “frater­nal” szóban elkötelezzük ma­gunkat arra, hogy ez az épület s annak minden Ver­hovay zászló alatt dolgozó munkása a testvériség esz­méjének szenteli minden erejét, gondolatát, érzését, idegszálát . . . Válságok lázában kínlódó korszak ez, melyben épületet emeltünk a testvériség esz­méjének. S itt mindjárt le­szögezzük, hogy amikor test­vérekről beszélünk, akkor azokra gondolunk, akiket a sors testvérül állított mel­lénk ... A barátait maga választja az ember, de a testvéreit már születése előtt hozzákötötte a gondviselés és azoktól nem szakadhat el anélkül, hogy önmagától és gondviselőjétől is el ne sza­kadna! S itt szögezzük le . . . uj székházunkban való műkö­désűnk legelső napjaiban ... hogy a “testvériség” fogal­mának ezt az egyetlen igaz, hamisítatlan és helyes ma­gyarázatát mi a Verhovay portán azokra alkalmazzuk legelső sorban, akikkel kap­csolatban ezt a kérdést a mai sorsviszonyok a legerő­sebben kiélezik: tehát AZ ÓHAZAI MAGYARSÁGRA ÉS AZ AMERIKAI MA­GYARSÁGRA. A haladás szellemében épült ez a Verhovay Ház ... nem visszük bele a régi múltból örökölt turáni át­kot . . . Nem fogjuk óhazai testvéreinket, éhhalállal küz­dő rokonainkat elválasztani két táborra . . . nem fogjuk halálra Ítélni az egyiket, mert nem értünk egyet vi­lágnézetével . . . nem fo­gunk válogatni véreinkben, mint tót a vadkörtében, hogy kit fogadunk el testvérünk­nek, kit nem, mert ezeket a mi óhazai testvéreinket nem mi választottuk, hanem a Te­remtő tette testvéreinkké s velük szembeni kötelezettsé­geinket nem tagadhatjuk meg anélkül, hogy a Terem­tőnket is ne tagadnánk meg. S épp ezért, ebben az uj haj­lékban lázasan folyik tovább a munka az amerikai ma­gyar SEGÉLYAKCIÓ érde­kében . . . lázasabban, mint valaha . . . mert mi nem azon akarunk házat építeni, amit óhazai véreinken meg­spóroltunk. hanem a jobb házzal lehetővé akarjuk ten­ni azt, hogy még hatásosab­ban, még nagyobb mérték­ben tudjuk segíteni azokat, akiket a sors testvéreinkké rendelt, még mielőtt megszü­lettünk volna. S ugyanezzel a tudattal fordulunk az Uj Verhovay Székházban az amerikai összmagyarság felé is . . . hiszen minden bevándorló és annak minden gyermeke testvérünk . . . Azzá tette a sors, mely egy földre hozott, egy eget emelt fölénk, egy hazában adott szabad életet, egy hazában ringatta gyer­mekeink bölcsőjét és egy ha­za földjébe temeti egykoron kihűlt porainkat. Ezzel az amerikai magyarsággal szív­ből, őszintén, becsületesen és igazán akarunk — EGYÜTT HALADNI, EGYÜTT ÉPÍTENI, TESTVÉRI SZERETET­­BEN. S az amerikai magyarok között sem válogatunk. Nem fogjuk megkülönböztetni, hogy “elv szerint” ki a test­vér és ki nem ... A vér nem válik vízzé még akkor sem, ha az elvek elválnak ... Mindig halálos fájdalmunk volt, hogy az amerikai ma­gyarság üres kézzel jött ugyan el Magyarországból, de a turáni átkot mégis el­hozta magával és itt folytat­ja azt a pokoli játékot, mely már annyi mohácsi vész vér­fürdőjébe temette el a ma­gyar jövendőt . . . Ez a Verhovay Building a szeretet háza ... a testvéri szeretet háza . . . Hatvan éves múlt a bizonyiték arra, hogy az . . . Mert csak hat­van esztendő Verhovay tag­ságának testvéri összetartása volt képes arra, hogy meg­teremtse ezt az erős egyesü­letet ... És ennek a hatvan éves múltnak a tanulságai bizonyítják azt, hogy IGAZ ESZMÉK SZOLGÁLATÁ­BAN MÉG A LEGÉLESEBB ELVI ELLENTÉTBEN ÁL­LÓ EMBEREK IS TUDNAK EGYÜTT DOLGOZNI, AMÍG EGYMÁSBAN A TEST­VÉRT NÉZIK ELSŐSOR­BAN, NEM PEDIG A POLI­TIKUST, A TÁRSADALMI ÁLLÁST, A FELEKEZETI HOVATARTOZÁST VAGY NEM TARTOZÁST . . . Ebből következik azonban az is, hogy minden erőnkkel védekezünk mindazok ellen, akik éket akarnak verni az amerikai és óhazai testvérek közé . . . vagy akik az ame­rikai magyarságot vendettás csoportokra szeretnék tépni, hogy ezáltal tehetetlenné te­gyék arra, hogy bármi érté­keset, maradandót is alkos­son . . . Mert a mi amerikai ma­gyar életünknek a legna­gyobb értéke az, hogy TEST­VÉREK vagyunk ... és aki ellenséget csinál az amerikai (Folytatás a 2-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents