Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-02-20 / 8. szám

(Verhovay Journal) VOL. XXIX. ÉVFOLYAM 1946 FEBRUÁR 20 NO. 8 .SZÁM KÖSZÖNTŐ ünneplő gondolatok kön­tösébe öltözött lelkünk a hála és szeretet meghatott érzésével fordul minden Ver­hovay testvérünkhöz . . . Ün­neplő érzések húzzák meg 53,000 földi vándortársunk háromezer mérföldes táborá­ban a szivek harangfát . . ■ Ünneplő örömünk tiszta for­rásából a hála dala száll a csodálatos múltba és a re­ménység éneke-a dicsőséges jövendőbe . . . 1946 február 21. Hat­vanadik évfordulója a test­­vérsegités harcosai táborba szállásának . . . hatvanadik születésnapja a Verhovayak családjának . . . Hatvanadik évfordulója annak a' nap­nak, melyen tizenhárom magyar földről bevándorolt bányász a kis Hazleton vá­roskában egybegyült egy ki­csiny teremben, mely egy óriási gondolatnak lett böl­csője ... A föld mélyében friss színüket elvesztett ar­cok összehajoltak . . . fény­től elszokott szemükben ott lebegett sok társuk hirtelen halálának fekete árnyéka. . . homlokukra barázdákat vont a bevándorolt bányászok bizonytalan sorsának ezer keserűsége és fájdalma . . . Tanakodtak, tusakodták és a durva faasztal felett 13 munkában megkérgesedett bányászkéz találkozott . . . S megszületett a Verhovay Se­gély Egylet. Újságok nem repítették vi­lággá a hirt ... a rádió nem szórta szét milliók fülébe az eseményt . . . Jelentéktelen megbeszélés volt . . . 13 egy­szerű, csak kis iskolát vég­zett bányász együtt-álmodo­­zása . . . Ki hitte volna, hogy an­nak a tizenhárom bányász­nak lelki családja hatvan esztendő múlva 53,000 tagot fog számlálni?! Ki hitte vol­na, hogy annak a tizenhá­rom bányásznak keze alól egy az egész országot behá­lózó, társadalmi osztályokat, nemzetiségeket, foglalkozá­sokat, politikai ~ pártokat, világszemléleteket és hitfele­­kezeteket egybe forrasztó testvéri szövetség fog kike­rülni . . . Ki hitte volna, hogy az a néhány összerakott dollár­kával megalapított kis egy­­letecske hatvan esztendő múlva hét millió dolláros EGYESÜLETÜNK 60-IK SZÜLETÉSNAPJÁRA! — 1886 FEBRUÁR 21 — 1946 FEBRUÁR 21. hatalmas vállalattá növek­szik ... Ki hitte volna, hogy e törpesorsu emberkék­nek óriás lesz a gyermeke, a kinek családjában több mint félszázezer lélek talál ott­honra, biztonságra, egyet­értésre, békességre, testvéri szeretetre és segítségre? Senkisem hitte volna . . . És még sokáig nem hitte senkisem. A 13 alapitó, egyik a másik után a sírba szállt . . . csak egy-kettő látta ámuló szemmel, hogy mily hatalmas tölgy növe­kedett a fekete gyémántok terméketlen földjébe vetett apróka magból . . . Ma már nincs közöttünk egy sem.... Legfeljebb a sírjukhoz za­rándokolhatunk ki, hogy letegyük rá a kegyeletes em­lékezés koszorúját . . . Ők elmentek, de az Egye­sület, mely az ő szivükben született meg és az ő verej­tékükön táplálkozva indult el botladozó léptekkel az élet útjára, a Verhovay Segélye Egylet, itt van . . . hogy itt is maradjon . . . Miközben az ő munkás éle­tük a sírba hanyatlott, a Verhovay felnőtt, s miköz­ben mi a temető felé lépke­dünk, a Verhovay tovább terjed . . . S amint fogy az erőnk, úgy gyarapszik ezé az egye­sületté. . . Ahogy öregszünk, úgy fiatalodik a mi beléje, oltott vércseppjeinken az amerikai magyar élet leg­­terebélyesebb fája . . . s bár évről-évre ritkulnak kortár­saink sorai, egyre sűrűbbek lesznek e fának ágai és egy­re dusabb rajta a fiatal élet gyümölcse . . . Múló nemzedékek ássák körül mély gyökereit . . . erő­től duzzadó nemzedékek áztatják talaját munkás ve­rejtékükkel ... S minden nemzedékből százával akad­nak, akik életük legjavát oltják a törzsébe, hogy to­vább növekedjen, még erő­sebb, még dusabb legyen . . . védelmezője, testvéri sátora jövendő százezreknek . . . óh, hány ezer vihartépte lélek pihent meg lombsáto­rának békés árnyékában! Szinte végtelen magasságba és messzeségbe nyúló ágai­ról mennyi életadó gyümölcs hullott éhezők, nyomorgók, sors-sujtotta árva lelkek asz­talára! Immár átnyúlnak az ágai az Atlanti óceánon is, hogy irgalommal takarják be a magyar nemzet vérző sebeit és a szeretet gyü­mölcseinek ajándékával te­rítsék meg mezítelenre vet­kőzött óhazai testvéreink törtlábu asztalát ... és anyai jósággal öleljék szi­vükre porrázuzott népünk árváit . . . S a testvérszeretet hat­van esztendős amerikai fá­jának ez áldott ünnepén odatárjuk szivünket az ame­rikai magyarság százezres tömegeinek . . . Mondjátok meg ti: nem érdemli meg ez a hatalmas fa, hogy még nagyobbra növekedjék? Nem érdemli meg a millió sebből vérző amerikai és óhazai magyarság, hogy még többet tudjon neki adni a testvér­szeretet ősi fája az irgalom és védelem gyümölcseiből? És hozzátok fordulunk, Verhovay testvérek ... Ti 53,000 ága, levele és drága gyümölcse a Hazletonban elültetett kis fának ... Ha más nem, ti megértitek . . . meg kell értenetek . . . hogy érdemes beleoltani ebbe a fába mindazt az erőt, mely önmagában szétforgácsolód­­va elvész, de ha ebben a ha­talmas törzsben találkozik, akkor néktek és százezrek­nek ad otthont, kenyeret, védelmet, jövőt és biztonsá­got! Az a 13 bányász elporladt a sírban, de életük legjava évszázadokra megmaradt a Verhovayban . . . S egykor mi is követjük őket . . . éle­tünk minden erőfeszítése el­száll mint a füst ... de a mit e testvéri közösségben embertársainkért tettünk. . . az megmarad örök emléke­ként mindannak a jóság­nak, mely a lelkűnkben élt .. . Ünnepeljük meg tehát méltóképen a mi Egysüle­­tünk 60-ik születésnapját úgy, hogy ajándékba adjuk verejtékünket, munkánkat, lelkesedésünket . . . hogy még nagyobbra nöjjön és még erősebbé ifjodjon a Verhovay testvérek 60 éves egyesülete! A Verhovay Segély Egylet Központi Hivatala átköltözött saját, uj központi székházába FONTOS ÉRTESÍTÉS! Egyesületünk tagjainak, jóbarátainak, lapunk olvasói­nak és a nagyközönségnek szives tudomására hozzuk, hogy egyesületünk központi hivatala február 23-án átköltözött uj székházába. Lapunk múlt heti számában sajnálatos tévedés következtében a házszámot tévesen adtuk meg. A tévedést ezúttal helyesbbitjük és kérjük mind­azokat, akik a központi hivatallal leveleznek, hogy közleményeiket a következőképen címezzék meg: Verhovay Frat. Ins. Ass’n VERHOVAY BUILDING 436-442 FOURTH AVE, Pittsburgh 19, Pa. HŐSI HALOTTAK EMLÉKÜNNEPÉN MAGYAR ÁRVÁKNAK TERÍTETT ASZTALT BUFFALO ÉS KÖRNYÉKE MAGYARSÁGA A KÉPÁTADÁS Magasztos és a kegyeletes alkalomhoz illő lélekemelő emlékünnepélyt rendezett február 10-én az American Le­gion Post 1010 osztályának dísztermében egyesületünk 84-ik, 121-ik és 383-ik fiókja az Amerikai Magyar Segélyakció 34-ik osztályával karöltve. Este 7 órakor kezdődött az ün­nepély a “My Country” nemzeti dal eléneklésével, melyet Nt. Fürjész Béla ref. lelkész szivbemarkoló imádsága kö­vetett. Az Amerikai Légió helyi állomásának parancsnoka, Carl Anderson, üdvözölte ezután a közönséget és meleg vendég­­szeretettel ajánlotta fel a buffaloi magyarságnak más al­kalomkor való díjmentes használatra is az épület díszter­mét. Majd Béky János, a 84-ik lackawannai fiók érdemes és köztiszteletnek örvendő, a magyar ügyekben fáradha­tatlan buzgósággal munkálkodó ügykezelője mondott meg­nyitó beszédet, melyben az ünnepély jelentőségét ismer­tette és lelkes szavakkal mutatott rá az amerikai magyar­ság legszentebb kötelességeire, melyeket e kiváló tagtár­sunk immár negyed század óta teljesít szóval és tettel, önfeláldozó odaadással. Ezután Nt. Papp János László ev. lelkész, a buffaloi 121-ik fiók ügykezelője vette át a műsor levezetésének munkáját és elsősorban egyesületünk köz­ponti elnökét kérte felszólásra. Bencze János központi elnök remekbe szabott ünnepi beszédét feszült figyelemmel hallgatta a termet zsúfolásig megtöltött közönség. A Verhovay Segély Egyletnek tör­ténelmi hagyományokra épült sokoldalú és gigászi arányú testvérsegitő és magyarmentő munkájáról beszélt, majd szívhez ható szavakkal áldozott a három Verhovay hősi halott emlékének. S midőn Béky János ügykezelő segéd­lete mellett ünnepélyesen leleplezte Tóth Pál, Brugosh Nagy Imre és Heffler István művészi kivitelű, tökéletesen élethii, gyönyörű arcképfestményeit és átadta azokat id. Tóth István és nejének, Brugosh Nagy Györgynének és Heffler Jolánnak, az elesett hősök legközelebbi hozzátar­tozóinak. a meghatottság könnyei borították el a hallgató­ság szemeit. Meghatódottan és hálás szívvel vették át az (Folytatás a 2-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents