Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-12-18 / 51. szám
1946 december 18 Verhovayak Lapja. b-l!í oldal MAGYARORSZÁGI TAPASZTALATAIM (Folytatás a 2-ik oldalról) lárt kérnek el, Magyarországon 5 dollárt kell fizetni, az ing ára nyolc és tiz dollár, egy pár cipő huszonhárom dollár, egy férfiruha százötven és egy női ruha legalább negyven dollár. Ezzel szemben a kereseti lehetőségek e 1 csüggesztően korlátozottak. Egy miniszternek a havi fizetése 1,050 forint, ami körülbelül 95 dollárnak felel meg. Egy ötezer embert alkalmazó á 1 lami gyárnak a vezérigazgatója 680 forintot kap, ami amerikai pénzben 65 dollárt jelent. Egy tanitó havonta 200 forintot keres s egy vasmunkás ugyanannyit. Hasonlítsuk össze ezeket a jövedelmeket a cikkek árával! Nyilván felmerül a kérdés, hogy miből élnek az emberek? Őszintén megmondom, e kérdésre válaszolni nem tudok. Némely élelmicikk aránylag olcsó lévén, az emberek 90 százaléka krumplin és főzeléken él s ez talán részben megmagyarázza a rejtélyt. Véleményem szerint a dollár értékének 11 forint 62 fülérben való megállapítása nem alapult helyes számításokon. És ez tette lehetetlenné a kivitelt Magyarországról és az export teljes hiánya következtében nincs idegen valuta az országban, már pedig ez életbevágó dolog, mert hiszen idegen valuta nélkül Magyarország képtelen nyersanyagokat vásárolni, és igy lehetetlenség előállítani azokat a cikkeket, melyekről Magyar ország oly hires külföldön, mint, például, a parasztok művészi munkái. Következésképen ezen a télen az emberek tízezrei maradnak teljesen munka nélkül. Egyetlen vigasztaló körülmény enyhíti ezt a sötét képet. A kormány, melyet a kommunista párt kényszerítőit arra, hogy a magyar pénznek ezt az egészségtelen értékelését elfogadja, tisztában Van a helyzettel és el van szánva rá, hogy rövidesen helyrehozza ezt a súlyos hibát. MEGBÉNULT A HÁZIIPAR Magyarországi utunkon találkoztunk a sárközi nőkkel és azokkal, akik a világhírű matyó kézimunkákat, parasztblúzokat és térítőkét készítik. Könyörögtek hogy legyünk a segítségükre nyersanyagok beszerzésében. Elmondták, hogy Magyarországon tízezer számra vannak munkanélküliek, pedig ezen a télen több millió dollár értékű kézimunkát tudnának készíteni kiviteli célokra, ha nyersanyaghoz juthatnának. Képtelenek nyersanyagot szerezni elsősorban azért, mert vásárolni nem lehet, másodsorban pedig azért, mert a külföld nem hajlandó pénzt befektetni Magyarországon abból a célból, hogy a nép számára munkaalkalmakat teremtsen. Sajnos, az A- merikai Magyar Segélyakció nincs abban a helyzetben, hogy ily módon segítsen a magyar népen. A lényeg az, hogy a külföldnek nincs bizalma Magyarország politikai jövőjéhez s ezért nem hajlandó befektetéseket eszközölni, pedig azok a magyar népnek létkérdést jelentenek. Meg kell itt említenem azt, hogy a magyar népnek nyersanyagokkal való ellátása a középosztálynak is javára válna. Tildy Zoltánná, a Magyar Köztársaság elnökének a felesége, házi-ipari kiképző tanfolyamokat vett tervbe mindazok részére, akik ezen a réven is szeretnék a családi jövedelmet gyarapítani. E tervében különösen a teljesen le szegényedett k ö zé p osztályt vette figyelembe, mely igy lehetőséget találna arra, hogy a mindennapi kenyerét megkeresse. Természetesen, sok helyütt jártunk vidéken is és bizony úgy láttuk, hogy a viszonyok ott még rosszabbak, mint a városokban. A földműves népnek előirt áron kell beszolgáltatnia a termést. Amit meg szabad tartani, az távolról sem elég a megélhetésre. Ennek következtében kénytelen a nyílt piacon megvásárolni a szükséges terményeket, még pedig magasabb áron, mint a mennyiért azokat beszolgáltatta! Amerre csak jártunk a falukban, a gyermekek 70 százaléka mindenütt mezítláb jár. A nők nagyrésze ugyanebben a helyzetben van. Több falusi házban jártam, ahol három-négy gyerek is volt, de csak egy pár cipő. Felváltva hordták a cipőt, amikor oly idő volt, hogy mezítláb nem lehetett járni. A FÖLDREFORM. A földosztás ügyét sokszor felvetettük. Sajnos, a hozzáfűzött várakozások nem teljesültek be minden tekintetben. Elméletileg persze szükség volt a földreformra, de a baj ott van, hogy olyanoknak is adtak földet, akiknek nem volt a megmunkáláshoz szükséges felszerelésük, meg olyanoknak is, akik méltatlanok voltak rá. Ebből aztán olyan zűrzavaros helyzet származott hogy azt csak évek megfeszített munkájával lehet majd helyrehozni. így például feldarabolták a legszebb szőlőket és az elmúlt télen az összes szőlőkarókat eltüzelték. A szántókat elhanyagolták és mindennek tetejébe. Magyarországon tizenegy héten át egyetlen csepp eső sem esett. Mindennek gyászos következménye aztán az, hogy az idei volt az utolsó évtizedek legszegényebb aratása. A kormány — és amikor a kormányról irok, akkor mindég a magyar kormány nem kommunista tagjait értem! — tisztában van azzal, hogy a földosztás körül súlyos tévedések történtek, amelyeket sürgősen helyre kell hozni. De még ha ezt meg is teszi, az már nem változtat a jelenlegi helyzeten, melyben a hatóságok leghatározottabb kijelentései szerint kevesebb az élelmiszer tartalék, mint volt az elmúlt télen. A GYÁRI MUNKÁSOK A gyári munkások helyzete sémivel sem kedvezőbb, mint akár a földműveseké, akár a városi lakosságé. Sok ipari vidéket meglátogattunk és sok gyári munkás otthonában jártunk. Mindenütt nagy a szegénység. A magyar gyári munkás havi fizetése 200 forint, amerikai pénzben 18 dollár. Az Egyesült Államokban a munkás ugyanezért a munkáért havi 300 dollárt kap. De mert nincs elég munka arra, hogy mindenki dolgozhasson, a munkások kénytelenek megelégedni akármit kapjanak a munkájukért.. A munkások gyermekei gondozatlanok, piszkosak, rosszul tápláltak és rongyosak. Jártam egy óvodában, ahol munkások gyermekeire ügyelnek fel. Állami intézet volt, ahol játszóruhát is adtak a gyerekekre. Vagy negyvenen lehettek, de csak 30 százalékának volt cipője, pedig oly nideg volt, hogy kabát nélkül nem lehetett meglenni. KÖZALKALMAZOTTAK $ Meg lehet érteni, hogy a magyar kormány túl van terhelve közalkalmazottakkal. — És igy, hogy a költségvetést túl ne lépjék, kénytelenek sokat elbocsájtani. .Hivatalos forrásból értesültem arról, hogy csak Budapesten néhány napon belül 180,000 közalkalmazottat fognak elbocsájtani. Végtelenül sajnálatos az —és ezt megint csak hivatalos forrásból tudom — hogy a közalkalmazottak elbocsájtásánál nem a szolgálati évek, sem a képesség, hanem a pártpolitikai szempontok érvényesülnek. Ig£ például Magyarország egyik minúztere elmondotta, hogy egy bizonyos osztályban negyven alkalmazott közül huszonnyolcat el fognak bocsájtani. Amikor a megmaradt 12 alkalmazottat kiválasztották, kitűnt, hogy közülük 11 volt tagja az egyik politikai pártnak és csak 1 tartozott egy másik párt kötelékébe. De egyetlen egy sem maradt a legnagyobb magyar politikai párt tagjai közül! Számtalan esetben jöttek hozzám emberek azzal a kéréssel, hogy legyek segítségükre abban, hogy munkájukat megtarthassák. Elmondották, hogy felkínálták nekik a lehetőséget az állásukban való megmaradásra, a mennyiben belépnének egy bizonyos politikai pártba. Hogy a pártpolitikai alapon való megkülömböztetés mindennapi dolog, azt bizonyítja az egyes pártok között megkötött egyezmény, melynek értelmében a “B”-listát revideálni fogják úgy, hogy a legnagyobb magyar politikai pártnak megengedik, hogy az elbocsájtott alkalmazottak 10 százalékát kiválaszthassa és újra alkalmazza. GYŰLÖLET ÉS KESERŰSÉG A magyar nép nagy keserűséggel viseltetik a nácikkal, a magyar nyilasokkal, a kommunistákal s a zsidókai szemben. Az antiszemitizmus nagyon is nyilvánvaló. Beszélgettem, azonban egy zsidó férfival, aki egyik vezetője annak a zsidó csoportnak, melynek eltökélt szándéka megmaradni Magyarországon és segíteni az ország újjáépítésében. Kiváló ember, akinek külföldön rokonai is vannak, akik tekintélyes őszszegekkel képesek őt támogatni. Megmondtam neki, hogy bámulom a bátorságát, de ugyanakkor nem értem, hogy miért ragaszkodik e tervhez zsidó létére, amikor tisztában van azzal, hogy az antiszemita gondolkozás mennyire elterjedt Magyarországon. Kérdésemre azt felelte, hogy ő egész életében Magyarországon él, egész bizonysággal tudja, hogy a valóságban a zsidógyülölet nagyon is jelentéktelen tünet, melynek előidézéséért az a politikai párt felelős, melynek egyetlen célja a magyar nép között széthúzást kelteni, hogy a közös célok érdekében ne alkothasson egységes frontot. Az úgynevezett “kis-nyilasok”, a kik legjobban siettek szolgálataikat a kommunista pártnak felajánlani és a terroristák, akik gyakran zsidók szerepét játszva keltegetik az ellenszenvet a zsidóság ellen, mindent elkövetnek a z é r,t hogy a lakosságot a zsidóság ellen tüzeljék. Hozzátette azt is, hogy az ő csoportja, mely a náci uralom alatt tekintélyes földalatti munkát végzett, újból kész volna a föld alá menni, ha ezt abban a reményben tehetné meg, hogy ezzel sikerülne ennek a pártnak az uralmát meg rövidíteni. Hivatalos forrásokból meggyőződtem arról, hogy a kormány ezzel is tisztában van. Sőt hivatalos tényezők elismerik azt, hogy ha az oroszok elhagynák Magyarországot, viharos erővel törne ki a kommunisták elleni gyűlölet. ATROCITÁSOK NAPIRENDEN Végtelenül fájdalmas tény, hogy atrocitások ma is napirenden vannak Budapesten és Magyarország egyéb részein, főleg a nagyobb városokban. Vidéken más a helyzet, mert ott a parasztság őrjáratokat alakított, melyek a falukat járják. Az oroszok nem igen bántják őket, mert a parasztok meglehetős tekintélyre tettek szert s az oroszok tartanak tőlük. Tudott dolog az, ugyanis, hogy az oroszok közül önvédelemből sokat megöltek és ástak el titokban. A Városokban azonban magam is szemtanúja voltam az oroszok brutalitásának. Egy alkalommal, mikor autón mentünk, egy teherautó hajtott el mellettünk. Amint megelőzött bennünket, láttam, hogy orosz katona hajtja. Talán száz lábnyira előttünk elütött egy öreg embert és átgázolva rajta tovább hajtott, mintha semmi sem történt volna. Senki sem mozdult. Még csak kísérletet sem tettek, hogy röeg-^ állítsák a teherautót. Megdöbbentett ez a nemtörődömség s panaszt emeltem a rendőrségen. De a rendőrtiszt csak vállat vont azzal, hogy féltek megállítani a teherautót, mert az orosz mindannyiukat lelőhette volna. Ottlétünk idején a magyar lapok jelentették, hogy az országban havonta 2,300 ember veszíti el életét erőszakos utón. Egy másik alkalommal este 11 óra tájban távoztam egy helyről és taxit próbáltam keríteni. Két lövést hallottam, de nem láttam semmit. Néhány perccel később azonban jött egy autó és intésemre megállt. A vezető kiugrott és igy szólt: “Ezek a gyalázatos oroszok. Miért kell rálőniök az emberre és az életét kockáztatni. Ha a kocsimat akarták, megkaphatták volna, azért még nem kellett rámlőniök!” Mikor megkérdeztem, hogy honnan tudta, hogy az oroszok voltak, azt felelte, hogy megismeri ő az oroszt, ha látja. Nem volt okom kételkedni a szavában. Egy héttel ezelőtt, hogy Magyarországból visszaindultam volna, megismerkedtem egy leánnyal, aki két nappal annak előtte a vőlegényével sétált az utcán. Két orosz katona megállította őket, a leányt hazakergették, a fiút levetkőztették, ruháját elvették és aztán őt is hazakergették. A Magyarországot elfoglaló orosz -hadsereg tetteiről szóló hírek minden bizonynyal igazak. Számtalan szemtanútól hallottam újra meg (Folytatás a 6-ik oldalon!
