Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-12-11 / 50. szám

t~ác oldal 1946 december 11 Verhovay események l NAPTÁRA JANUÁR 4, SZOMBAT. Cleveland. 0. Özvegyek kálja a 361-ik Női Fiók rendezésében a Verhovay Otthonban, Szabadkai zenekarával. Belépti dij 75 cent. Vacsora, frissi-JANUÁR 4, SZOMBAT. — CLEVELAND, O. — Az öz­vegyek bálját tartja meg a 36t-ik Női Fiók a Verhovay Otthonban, 8637 Buckeye Road, este 7 órai kezdettel, Szabadkai zenekarának köz­reműködésével. — Vacsora egész este. Beléptidij 75c. GYASZMISE ÉS KÉPATADÁS A BEAUTY. KY.-I ROM KATH. TEMPLOMBAN. A Beauty, Ky.-i 313-ik fiók hősi halottjának, boldog em­lékű Kertész Károly tagtársunknak arcképfestménye 1946, december 22-ikén, vasárnap, kerül átadásra az ottani római katholiklts templomban. A Verhovay Segély Egylet gyászmisét szolgáltat ezen a napon az elesett hős lelki üdvéért s a gyászmise után adja át Ft. Father Wimmer József a gyászoló szülőknek hősi ha­lált halt fiuk arcképfestményét. Bizonyosak vagyunk abban, hogy e kegyeletes gyász­­misén valláskülömhség nélkül résztvesz Beauty és környé­kének magyarsága. A fiók vezetősége és a gyászoló szülők óhajtásának tett eleget a Verhovay Segély Egylet, amikor Beautyban, műsoros gyászünnepély helyett, ily keretek között adja át a fiók hősi halottjáról készült arcképfestményt, az egyesület ajándékát, a szülőknek, akiknek fia 1944 október 1-én esett el ütközet­ben Németországban. _________________________Verhovayak Lapja A Pittsburgh! Ifjúság december 28-án tartja meg bálját a Segélyakció javára Az Amerikai Magyar Se­gélyakció pittsburghi 117-ik második generációs osztályá­nak tisztikara és tagsága ne­vében Banes-Banyecsky Gé­za elnök, Lénárt Gyula alel­­»*v>k, Sabo János pénztárnok és Kohut Béla titkár jelen­tik, hogy a “600,000 cipőt Magyarországnak” mozga­­(oi> vára rendezendő nagy­­si'íoási. táncmulatságukat decembei 28-án, szombaton este 8 órai kezdett«^ tart­­meg a pittsburghi Fort PiU Száíló “English” ter­mében. Mint annak Idején j“,len-. tettük, ezt az eredetileg no­vember 16-ára kitűzött tánc­­mulatságot a csaknem két hónapos hotel-sztrájk miatt kénytelen volt elhalasztani a bizottság. Hisszük azonban, hQ|jv most már semmi akadály* nem lesz a bál megtartása nak s hogy a bányászok sztrájkja is megoldódik ad-á digra anélkül, hogy ennek a jótékonycélu vállalkozásnak lefolytatását hátráltatná. Bizonyos az, hogy az ifjú­ság táncmulatságának nagy sikere lesz, mert az érdeklő­dést a bál elhalasztása sem­mivel sem csökkentette. A magyar nép felruházásáért folyó mozgalom nagy lendü­lettel folyik tovább s minden jel arra mutat, hogy a fia­talok minden tekintetben kiváló, sőt meglepő ered­ményt fognak elérni. A november 16-ára elővé­telben megvásárolt jegyek természetesen érvényesek de­cember 28-án. Természetes, hogy jegyek továbbra is kap­hatók elővételben. Kérjük az érdeklődőket, hogy jegyekért írjanak e címre: Mr. John Sabo, Treasurer, American Hungarian Relief, Inc. Chap­ter 117, Verhovay Building, 2nd floor, 436 Fourth Ave., Pittsburgh, 19, Pa., vagy pedig telefonáljanak COurt 3454 vagy 3455 szám alatt. A táncmulatságon Hor­váth Guszti hires cigány­­zenekara szolgáltatja a ze­nét és a Segélyakció 117-ik osztályának vendége lesz ez ilkalommal NAGY IVÁN, kö­vetség! titkár, Washington­ból, akinek látogatását ma­gyaros vendég-szeretettel vár­ja a pittsburghi magyarság és a Segélyakció 117-ik osz­tályában tömörült lelkes if­júság. Lapunk jövő heti számá­ban teljes egészében közöl­jük Falussy Alajos igazgató tagtársunknak magyaror­szági útjáról szóló, a Ver­hovay Segély Egylet tagsága számára irt részletes beszá­molóját, melyből lapunk ol­vasóközönsége megláthatja azt, hogy a pittsburghi ifjú­ság oly célt tűzött ki maga elé a “600,000 cipőt Ma­gyarországnak” mozgalom­ban, melynek megvalósítása a legégetőbb ügye és létkér­dése a magyar nemzetnek Legyünk ott tehát mindany­­nyian és segítsük a fiatalo­kat munkájukban, melyet oly odaadó kitartással foly­tatnak óhazai véreink meg­mentése érdekében. —------------v-------------­EXTENDEDBÖL TÖRÖL­TEK — 1946 OKTÓBER 31-ÉN LAPSED MEMBERS FROM THE EXTENDED OCTOBER 31. 1946 Fiók-Bf, 8 Bagos István 9 Bigg Joseph 36 Cramer Mrs. Donald J., Dobranszky Joseph 55 Hegedűs Katherine 83 Ruszkay Gregory J. 90 Pongracz Charles, Jr. 96 Hegedűs Carl 119 Yablonkai Aleck 132 Herceg István, Horváth Priscilla Ä 159 Clevenstine Mrs. George 164 Boule Grace 172 Király Rudolf 208 Kulchar Andrew Jr. 262 Gergely József 229 László Julius B, László Ju­lius B. 321 Holecko Andrew S. 345 Kimak Mrs. John 355 Körmendi Stephen 356 Ladanyi Mary 372 Chonko Wilhelmina 399 Clisb Mrs- Frank 499 Arpasi Mary M., Yuhas Isa­bella 509 Kuhn Mrs. Michael Jr. 511 Buza Stephen. Jr. 28-Members Pittsburgh, Pa.. 1946 október hó 31-én. SZABÓ JANOS, Supreme Auditor Distribution Real Estate «. O. Bldg.......-........ R. E. Branch .......... Mtge A/C ................ Loans and Liens...... Bond A/C ................ Stock A/C ............. Check A/C .............. Saving's A/C .......... Part. Cert. .............. Total: ................... JOHN SZALANCZY, Supreme Treasurer of Assets According to Funds Senior Order Trust Fund Junior Order Total ... 121,510.79 * 121,510.79 13,126.28 38,253.59 ... |493,041.34 1,091.34 13,126.28 38,253.59 494,132.68 ... 6,455,624.23 31.609.91 98.993.07 523,008.95 7.077,626.25 31,609.91 ... 117.886.19 62,320.78 448.80 3,933.43 12,969.11 17,839.70 139,659.32 75.289.89 448.80 ... 7.333.821.91 115,895.61 541.939.99 7,991,657.51 JOHN SABO. Supreme Auditor j JÓKAI MÓR REGÉNYE: a kőszívű EMBER FIAI (Folytatás). Mikor hangzott az utcán a riadó: nem nézte a szép kisasszony, hogyan van öltözve, azon pongyolán, ahogy otthon volt, nyakába kerítette sálját;TM felcsapta -.zilált haj fonadékaira kalapját; megragadta Jenő karját s ro­hant le vele a lépcsőkön; ha kapott a mama is kisérőt, akinek karjába kapaszkodjék (rendesen kapott), s nyo­mukba tudott érni, jó; ha nem, úgyis jó; a népáradat úgyis elsodorta őket egymástól, hogy csak otthon talál­koztak ismét össze; de hát kinek jutott volna most eszé­be ezzel törődni? Jenőnek minden ideje folytonos remegésben telt. Az öröm félelme volt az. Boldog napok, mik keblére ve­tették a hölgyet, kit oly távolból imádott addig; tartóz­kodás, titkolózás, kétségeskedés nélkül, övé volt testestől­­lelkestől. Oda tapadva hozzá, a hölgyiség egész átadá­sával; rábizva, föltétlenül odaengedve. Hogyne lett vol­na boldog a közüdvösség közepette? S midőn az éj késő órájában egyszerre napfény de­rül át a boldog városon, ezernyi fáklya lepi el az utcá­kat, kivilágítva minden ablak, tüzvonalak lámpákból a házak párkányain, gyémánt homlokzatú paloták, trans­­parent-kapuk s e fényár közepeit felzendül a Rákóczi­­induló halottfeltámaszté zenéje s e szent hangok beve­zető malasztja után megjelennek egymásután a legfé­nyesebb erkélyén a magyar hongyülés leghíresebb vezér­­férfiai és szólnak a néphez! S ez volt még az álom! Jenő azt is ott nézte az utcáról, tízezernyi forrólázas néptömeg közepette; karjai alatt Alfonsine keze, mely édes-titkos szorítással tudat vele tündéri vallomásokat és vállán az ifjú hölgy égő arca és arcán annak forró lehellete. Minő melegséget kellett éreznie akkor! És midőn ama fényes alakok között, kik egymást, felváltva szólnak a néphez arról az erkélyről, egyszer csak megpillantja testvérét, Ödönt! Ez is itt van. ő is egyike a hongyülés ünnepelt szó­nokainak s most föllépett velük együtt a népszabadság­­ünnepét üdvözölni. Beszéde elragadó. Minden ember szive sebesebben dobog utána, aki őt hallja; Alfonsine kendőjével lobog­tat felé. Csak Jenő idegein fut végig sirbolti hideg borzadály. Neki minden ize reszket, midőn testvérét ott meglátja. Mi súgja lelkén végig ezt a borzadalmat? Mi jós­lat, mi sejtelem költ szive húrjaiban disharmoniát? Mi mondja neki azt, hogy e nap öröméért valakinek meg kell fizetni? Talán tud róla valamit, mi az az erkély ottan? “A második lépcső ahhoz a megírt magaslathoz.” Fáradtan értek haza az izgalmas nap csatangolásai­­ból a szerető párok. Jenő még egy lopva adott csókkal lett jutalmazva a lépcső alján, de még az sem melegíti őt fel; otthon egész éjjel lázban volt és nem bírt el­aludni. Alfonsine pedig, midőn anyjával egyedül maradt, fanyaron, kedvetlenül hajitá szögletbe nemzeti szalagos kalapját s fáradtan veté le magát a pamlagra. — óh be unom én már az egész világot! AZ ÉREM MÁSIK OLDALA Jenő behunyt szeme előtt is ott izzott egész éjen át a tüneményes kép. Egy kép, az éj fekete lapjára festve, csupa merő lángsugarakból. S mikor már elhallgatott az utcákon minden zaj, még akkor is úgy tetszett, mint­ha fülében zúgna az egész ordító tenger, a diadalvihar; s ha egy-egy percre elszenderült, mindig arra riadt fel, hogy Ödönt hallja beszélni. Mintha testvére kiáltana hozzá; borzalomgerjeszto, érthetetlen, mégis ijedelmes szavakat. Rettegett tőle, vagy talán érte? Félt a találkozástól. Félt, hogy rábeszéli, magával ragadja az a félelmetes ember! Olyan korán, amint csak kelhetett, elhagyta lakását, inasának azt mondva, hogy estig nem jön haza. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents