Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-11-06 / 45. szám

8-ífc oldal Yerhovayak Lapja 1946 november 6 Pittsburgh és Vidéke magyarságához! November 16-án este a Fort Piítf szállóban találkoznak mindazok, akik segiteni akarnak a Nyomorgó Magyar Népen! Találkozunk a Pittsburgh! Fort Fitt* Szállóban (a 10th és Penn Ave. sarkán) no­vember 16-án, szombaton es­te fél 9 órakor. Találkozunk mindazokkal, akiknek fáj a magyar nép sorsa . . . mind­azokkal akik átérzik a* kö­zelgő tél halálos veszedel­mét . . . mindazokkal, akik a keresztrefeszitett magyar nép iránti részvétet nem­csak tzóval, hanem tettel is készek megmutatni . . . ' Találkozunk, de nem gyű­lésen, melyen régi szokás sze­rint majd elhatároznánk megint,, hogy legközelebb határozunk. A gyűlés már rég megvolt, az a bizonyos első gyűlés, melyen meg­született az Amerikai Ma­gyar Segélyakció 117-ik osz­tálya, Második Generációs Ifjúságunk önálló segélymoz­galma . . . Azóta a fiatalok, sokat dolgoztak és nagyszerű sikert értek el. Megmutatták, hogy szere­tik azokat a magyar nagy­apákat, nagyanyákat, unoka­­testvéreket, akiket sohasem láttak és talán sohasem fognak látni . . . • Féldát adtak rá, hogy a gondolatot hogy lehet egyet­len gyűlésen elhatározássá szilárdítani ... S példát mutattak arra is, hogy mint lehet lelkes munkával, rövid idő alatt az elhatározást teU té váltani . . . A '600,000 CIPŐT MA­GYARORSZÁGNAK” mozga­lom rohamosan halad a be­teljesedés utján. A múlt hé­ten négyezer font súlyú cipő és ruhaküldeményről tettünk jelentést. Siettünk közölni az eredményt . . . úgy látszik túlságosan siet­tünk . . . Mert a fiatalok nem ültek le pihenni a ha­báraikon . . . Tovább foly­tatták és folytatják most is a munkát! Azóta egy pár autóra való szállítmányt megint össze­szedtek. . . Ha ez igy megy tovább, kénytelenek lesznek megvenni egy Liberty hajót, hogy átküldhessék mind azt a sok életmentő ruhaneműt, mely didergő magyar nők, gyermekek és férfiak testét fogja megvédeni a kemény magyar tél süvítő szelétől.... írjuk, ne írjuk? Központi hi­vatalunk pincéjében és köz­ponti elnökünk (jól le­lakatolt) garázsában már ÖTEZER FONTRA nőtt az egybehordott jó meleg ruhák és vastagtalpu cipők hal­maza ... Lesz az hatezer font is, mire e sorok megjelennek.... de még annál is több, mire megtartják a táncmulatságot j a Fort Pitt Szálló “English” termében november 16-án, szombaton este fél 9-kor..... Horváth Guszti cigányzene­­kara szolgáltatja a muzsikát. Belépti dij $1.25 (És ha van egy pár használt, de hasz­nálható cipóig régi, de ép ruhája, * azt szívesen, boldo­gan veszik át a fiatalok felül­­fizetésként ... Ez kérem olyan bál, melyre nem szé­gyen csomaggal menni!) A jegyeket már küldik szét a Segélyakció 117-ik osztálya tagjainak jóbarátai­hoz' és ismerőseihez. Szabó János központi számvevő a pénztárnok, a bálbizottság elnöke és mindenese . . . így tudjuk meg, hogy tucatjával jönnek vissza a válaszboríté­kok minden postával . . . De nem ám a jegyek van­nak a válaszborítékokban, hanem CSEKKEK..... Va­lódi, bankban beváltható, szegény magyarok javára megmentett életet jelentő csekkek . . . Még eddig nem jött vissza jegy . . . Miért nem? Mert a címzettek tud­ják, hogy erre a táncmulat­ságra alig lesz kiadás, ha egyáltalán lesz . . . Mert en­nek a 117-ik osztálynak a munkás tagjai azt szeretnék, ha MINDEN CENT, mely a táncmulatságon befolyik, hező, didergő magyarok szá­mára válna életet megmen­tő, lelket megtartó se­gítséggé . . . Nem akarnak ők mulatni abból, ami az éhező, rongyoskodó, didergő magyar testvéreké . . .! S hogy ezt elérjék, készítettek egy kis műsoros, bemutat­kozó füzetet . . . Sokszorosít­ják, hogy ne legyen nyomda­költség . , . Abba gyűjtöttek hirdetéseket és üdvözleteket, hogy már előre fedezzék a táncmulatság összes költsé­geit. . . ÉS SIKERÜLT! A Segélyakció 117-ik osz­tályának pénztárnoka kény­telen volt csekkszámlát nyitni az osztály nevére . . • S napról-napra viszi a pénzt a bankba, ahol már eddig CSAKNEM 400 DOL­LÁR gyűlt egybe a Segély­akció javára . . . Nem ké­rem, a táncmulatság még nem folyt le . . . azt novem­ber 16-án tartják meg . . . Ez a négyszáz dollár hirde­tések, üdvözletek, adomá­nyok, élőre megvett jegyek ára és felülfizetések .fejében folyt be. . . Most már mindenki biztos lehet afelől, hogy a TÁNC­­MULATSÁGON BEFOLYÓ MINDEN CENT levonás nél­kül a magyar nép meg­segítésére megy . . . Sőt, már útban vannak a kedvezmé­nyes áron beszerzett ládák, a ruhaneműk elcsomagolá­­sára ... S ha a tánc sikerül, ÚJÉVRE sok-sok magyar nő­nek lesz jó meleg kabátja, sok-sok magyar mezítlábas gyereknek lesz meleg cipője, sok arcára fagyó verejtékkel dolgozó magyar munkásnak lesz ingje és nadrága. . . Hát igy áll a mi pitts­­burghi második generációs ifjúságunk. Készülnek a táncra erősen. Igaz, hogy esténként sokat futkosnak cipők és ruhák után. . . de azért még marad csárdás a lábukban, csak legyen táncos azon a bálon ... És mindegy, hogy estélyi, vagy utcai ruhában jönnek-e a vendégek . . . mert itt nem a ruhát nézzük, hanem azt a hires, jó magyar szivet, melynek mégis csak öröm­mel és büszkeséggel kell megdobbannia arra a hírre, hogy az itt született ifjúság mily odaadással és mily fé­nyes eredménnyel dolgozik azért, hogy a szegény ma­gyarok lábára jusson cipő.... didergő testüket takarja me­leg, védő ruha . . . S mindezt azért mondjuk el, hogy megismételhessük ezt: Az Amerikai Magyar Se­gélyakció Második Generá­ciósokból álló 117-ik osztálya tisztelettel és szeretettel hiv­­ja meg Pittsburgh és vidéke magyarságát november 16- án, SZOMBATON estére a pittsburghi Fort Pitt Szállló “English” Termébe, ahol Horváth Guszti zenekarának muzsikájára magyar szivek egybehajló szeretete meleg­­ruhát borit rá keresztrefe­szitett óhazai véreink ezer sebből vérző, didergő, sovány testére............ . Persze, jegyek elővételben is kaphatók. Megrendelése­ket (és esetleges felülfizeté­­seket is!) hálás szivvel fo­gad a rendező bizottság. . . Megrendelések és csekkek Mr. JOHN SABO, Verhovay Building, 436 Fourth Ave., Pittsburgh, 19, Pa., külden­dők. Telefonon érdeklődők szíveskedjenek felhívni Court 3454 vagy COurt 3455 szá­mot. S addig is, amig a pitts­burghi Fort Pitt szállóban találkozunk november 16-án, szombaton este, kérjük a Pittsburgh és vidéki ma­gyarságot, hogy zárja szi­vébe biztató szeretetének meleg ölelésével magyar örökségéhez hü ifjúságunkat! BUY SAVINGS BONDS (Folytatás) És amikor Alfonsine meglátta őt maga előtt: hirte­len oda rohant hozzá, az öröm sikoltásával; széttárta előtte karjait, magához ölelte, nyakába borult, összecsó­kolta s zokogva rebegé: ■ - óh, milyen örömnap ez, barátom! És újra csókolá, az egész nép előtt és anyja előtt. S az asszonyság helyeslőleg mosolygott hozzá s a nép helyeslőleg éljent ordított hozzá és ezt mindenki olyan természetes dolognak találta. Jenőnek a hideg borzadály futott végig minden ide­gén az éljenriadaltól, — hanem a csók, az jól esett neki. És azt mindenki olyan természetesnek találta, hogy az emberek- ezen a napon egymással csókolódjanak. Hi­szen olyan sokféle cime van a csóknak: az öröm csókja, a szerelem csókja; sok félretett, sok tartogatott csók lett kiosztva ezen a napon, sok régen ígért, sok hiába várt, sok eladósult csók jutott lejárati napjához ez órá­ban s lett megfizetve kamatostól; sok boldog élet első csókja, sok örök elválásnak bucsucsókja lett elpazarolva ezen a népboldogság napján. Hanem ha e sok édes, mámoritó csók között egy Judás-csók is ej tetett, úgy ez bizonyára azon csók volt, mely Baradlay Jenő ajkát érte, a világ szeme láttára, a hölgyek legszebbikének mézes­rózsás ajkáról Úgy tetszett, mintha a föld egyszerre kizökkent vol­na rendes pályaköréből, s valami jótékony lökés által tizenöt millió mérfölddel kezelebb jutott volna a naphoz, abba a perifériába, ahol tán a Vénusz forog s annak bol­dog lakói örvendenek a nap közelében. Melegség és delej és fény hatotta át az egész világot. Minden szív tele volt érzelemmel. Csodák történtek s minden ember úgy vette a cso­dákat. mint természetes mindennapi eseményeket, amik­nek igy kell lenni. Baradlay Jenő egészen természetesnek találta, hogy ő másnap és harmadnap korán reggel, késő este, a nap minden órájában, hivatlanul, bejelentetlenül felrontson Plankenhorsték lakására, ott egy csomó diákot, demok­ratát, népszónokot találjon; mentői sárosabb csizmában, mentői ázottabb kalappal; hosszú csörtető kardokkal, még hosszabb, sarkig érő toliakkal a kalap mellett s maga is hasonlítson hozzájuk. Azt is egészen természetesnek találta, hogy Alfon­sine a napnak minden órájában, pongyolában, szétszórt, frizirozatlan hajjal fogadja őt, mindenkor egy forró öle­léssel, hogy az ismerősök és ismeretlenek előtt oda dől­jön a vállára, sőt, mikor egy pillanatra magukra marad­nak, ölébe vesse magát. Olyan idő ez, amikor minden szabad! Hisz a föld közeledik a naphoz. Minden ember kibeszéli, amit szivén hordoz. A legféltettebb titkokat. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents