Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-10-23 / 43. szám
2-ik oldal Verhovayalc Lapja 1946 október 23 Emberek ígérnek— 9 Emberek Felejtenek_ ____________________■ • {Folytatás az 1-ső oldalról) dologban legalább egyforma mértékkel mértek: SENKI SÍNCSEN MEGELÉGEDVE. Nincs megelégedve Anglia, nincs megelégedve Amerika, nincs megelégedve Oroszország. Egyszóval a három nagy szövetséges közül egyetlen egynek sem hozott kielégítő eredményt ez a konferencia. De még e tekintetben sem tudtak következetesek lenni Parisban. Hogy az őrültség diadala teljes legyen, két kivételt mégis tettek. Két nemzetet oly bőkezűen ajándékoztak meg, mintha azok mentették volna meg a világot a nácizmus rabságából. S nem ám két hatalmas nemzetet, mert azt még csak meg lehetne magyarázni valahogy. Két kis nemzetet koronáztak meg olyan diadalokkal, amilyenekről még csak álmodni sem mertek volna. Az európai civilizáció legalacsonyab színvonalán mozgó Románia és a hitleri jogfosztás zsarnoki örököse, Csehszlovákia, az a két kiválasztott ország, melyet a párisi pokol-konferencia az elbizakodottság részegségében elabajgatott kívánságaik teljesítésével felmagasztalt. A párisi bék^e keresztrefeszitette a Krisztust és megajándékozta a világot két kiszabadult haramia lelkűi Barrabással! Emberek ígérnek — emberek felejtenek. Tizenöt röpke hónap elég volt arra. hogy elfelejtsek milliók pusztulását, milliók vérén megvásárolt reménységét és a százmillióknak tett ünnepélyes ígéreteket Elfelejetették, mert a hatalmi érdekek összeütközése megfeküdte az agyukat, meghomályosiíotía a szemeiket, ólommal öntötte tele füleiket s vasabroncsba szorította a szivüket. Amerika és Ausztrália váltig tiltakoztak, de ugyan mi hatása lehet a tiltakozásnak, ha a követelőző felek azt látják, hogy Amerika delegátusainak háta mögött nem egységes, nem elszánt, az igazságért sikraszállni kész nemzet áll, hanem a háborús hasznok és keresetek mámorában egymást késelő ezer gyűlölködő táborba hullott nép, mely ép úgy elfelejtette azt, hogy miért folyt a háború, mint azok az államférfiaknak nevezett, de történelemben, politikában, igazságszolgáltatásban tökéletesen éretlen, hivatatlan és méltatlan szegénylegények, akik hősök millióinak megszentelt sírjára ráöntötték mindazt a szennyet, mely csatornalelkükben felhalmozódott. Nem mondjuk, hogy ennek a világtörténelemben páratlanul gonosz és felülipulhatatlanul ostoba békének háború lesz a következménye minden körülmények között, bár. a történelmi tapasztalat más következtetésre lehetőséget nem nyújt. Mégis, amig a szemünket be tudjuk hunyni a század szégyene elől, addig álmodni akarunk . . . álmodni arról, hogy a párisi söpredéket utoléri a sors, mielőtt még a mostaninál is nagyobb katasztrófát tudnának kiagyalni . . . álmodni arról, hogy még mielőtt háborúban törne ki a világ elkeseredett népeinek felgyülemlett haragja, uj emberek lépnek a mai méltatlanok helyébe, akik majd helyrehozzák azt a szörnyűséget, amit ezek elkövettek. Mert bizonyos, az, hogyha ennél jobb békét nem csinálnak — olyan háború lesz még', amilyenhez képest a Második Világháború is csak szüreti mulatság volt. Mert béke csak ott lehet, ahol legalább valaki meg van elégedve, ahol legalább valakinek igazságot szolgáltattak, ahol legalább részben beteljesedik Isten akarata, ahol legalább egy pár apróka kis ígéretet megtartanak azok, akik a népek sorsáért felelősek . . . Természetes, hogy nekünk elsősorban a mi bölcsőjében megátkozott szegény magyar népünknek sorsa fáj. De — őszintén szólva — nem is volna megtiszteltetés, ha a párisi konferencia Magyarországgal is oly kivételt tett volna, mint déli és északi szomszédjaival. Mi nemcsak a magyarnak akarunk igazságot, hanem minden népnek. Nemcsak a mi fajtánknak akarunk békét, hanem VILÁGBÉKÉT AKARUNK! De ami a párisi vajúdás után megszületett, az nem Viiágbéke, hanem háborodott elmék szörnyszülöttje, politikai pestis, mely egész Európán végigseper . . . Mi szégyeljük magunkat azért, ami Párisban történt. Szégyeljük magunkat azért, hogy ebben a dicstelen korban élünk, mely a keresztény civilizáció húsz évszázados vallási, erkölcsi, technikai, tudományos, kulturális, szociális és politikai fejlődésének égbenyuló tornyára rárakía az őrültség bohóc sipkáját, melynek irdatlan csörgőiből mérges kígyók nyúlnak szerte a világ fölé, hogy rásziszegjék az eljövendő tragédiák ördögi átkait . . . Szégyeljük magunkat azért is, mert a Szövetséges Nemzetek, melyeknek zászlaja alatt harcoltak, véreztek és haltak meg a mi testvéreink is, nagynak mutatkoztak ugyan a háborúban, de törpének, gerinctelennek, árulónak és szószegőnek a békében. A párisi békéhez hasonló gyalázatosságot nem követtek cl a golgothás Nagypéntek óta. Bár rendülne meg a föld, A Pittsburghi Második Qenerációs Ifjúság Szenzációs Sikerű Segélyakciója (Folyatása az 1-ső oldalról) Kiket állított a Segélyakció 117.-ik csoportjának élére a fiatalok bizalma? íme a névsor: BANES B. GAY, elnök, LÉNÁIIT GYULA, alelnök, KOHUT C. BÉLA, jegyző, MRS. DIERA YOLANDA, ellenőr, MASZTICS SÁRI levelező titkár és SZABÓ JÁNOS pénztárnok. Ezeket választotta meg a tagság az alakuló gyűlésen. Mellékes, hogy egy kivételével mind Verhovay tagok . . . Az is mellékes, hogy a pénztárnok a mi központi számvevőnk ... Az is mellékes, hogy a bizottság tisztikarának két másik tagja központi hivatalunknak alkalmazottja s a harmadik is az volt ... A fontos az, hogy fiatal amerikaiak. Azon az alakuló gyűlésen kimondták azt is, hogy megalakulásukat nem akarják dobra verni. Majd csak akkor lépnek a nagyközönség elé, ha eredményt értek el. Az első eredményt elérték . . . Egyetlen este ... Most tehát bemutathatjuk őket ... a Segélyakció pittsburghi 117-ik osztályát . . . Azóta megválasztották az egyes albizottságokat is, melyek névsorát később közöljük. Mozgalmuk futótűzként terjed. Nem ülnek le babéraikon pihenni az első tett, az első eredmény után. Az! igazi munka még csak most következik . . . BEMUTATKOZÁS NOVEMBER 16-ÁN November I6-án, szombaton este a pittsburghi Fort Pitt szálloda “English” termében nagyszabású táncmulatságot rendez az Amerikai Magyar Segélyakció 117-ik osztálya, második generációs fiatal testvéreink segélybizottsága. Horváth Guszti hires cigány zenekara szolgáltatja a zenét . . . Beléptidij $1.25. Mondanunk sem kell, hogy ezt a bemutatkozó táncmulatságot a Segélyakció javára rendezi a fiatalok 117-ik osztálya . . . Ezek a fiatalok megmutatták, hogy van szivük. Megmutatták, hogy szeretik azt a népet, melynek leszármazottai. Megmutatták már eddig is, hogy készek a magyar nemzet megmentéséért dolgozni, áldozatot hozni . . . Megmutatták, hogy a magyar vér kötelékéhez híven ragaszkodnak . . . Tehát megérdemlik, hogy melléjük álljunk és támogassuk őket abban a munkában, melyben egyetlen cél, egyetlen akarat vezeti őket: segíteni a magyar népet. Tekintet nélkül a politikai, társadalmi, felekezeti kérdésekre — az óhazai magyarok megmentésében akarnak segíteni . . . Verhovay kitüntetések átadása A Verhovay Segély Egylet Igazgatósága a Trenton, N. J.-i 13-ik fiók hét tagjának adományozta a Verhovay ELISMERT címmel és jelleggel járó Ezüstérmet és Diszokmányt. A fiók hét érdemekben gazdag kitüntetett- tisztviselője, ^ MOLNÁR FERENC, NEMES KÁROLY, VIRÓK SÁNDOR, MEGULESZ JÁNOS, PÉNTEK KÁROLY, VERÉB FERENC ÉS NÉMETH JÁNOS az egyesület építése terén szerzett hervadhatatlan érdemeivel szolgált rá az Igazgatóság legnagyobb elismerésre. A kitüntetéseket díszközgyűlés keretében adja át az Igazgatóság nevében ÁRI B. ALBERT alelnök november 3-án, vasárnap délután 3 órakor. A fiók ez alkalommal megtiszteli katonaviselt tagjait is és a megjelentekkel együtt az ünnepség után megvendégeli őket hüsitőkkel és sandwichekkel. A 13- ik fiók tagságát szeretettel hívjuk és várjuk erre az. ünnepségre. mint akkor, bár dördülne meg az ég, bár nyílnának meg a sírok, hogy kiszálljanak belőlük azok, akik hiába haltak meg és helyükbe feküdnének azok, akik ezt a gyalázatosságot elkövették. Bizony, Istennél az Igazság, mert embernél nincsen . . . Legyen az náci, fasiszta, kommunista vagy “demokratikus” Szövetséges, amelyiknek felül a kerék, az elfelejti mindazokat a fogadalmakat, amelyeket halálra rémülve rebegett el akkor, mikor a kerék alul volt . . . Bár csak az Igazságos Isten szállaná meg a népek sorsát intézők lelkét, hogy jóvátegyék azt, amit elrontottak, mielőtt — késő volna . . . Tiltakozunk, fellebbezünk, áldozatok hozatalában kifáradt öklünket rázzuk, de ezt eddig is megtettük — hiába . . . Nincs más hátra, mint a szüntelen fohásszal könyörögni a Mindenhatóhoz, hogy vegye le végre a világ mészárszékjére hurcolt embermilliók megtört hátáról a lelkiismeretlen vezetők faragja keresztet és hozza el ismét, mint egykoron, a Nagypénteki gyalázat után az Igazság és Béke .diadalának húsvéti megdicsőülését. ' November 16-án a pittsburghi MAGYARSÁG bebizonyíthatja, hogy JÓL ESIK-E NEKI, hogy AMERIKAI LESZÁRMAZOTTAI munkába állnak a magyar népért és munkájukat nagyszerűen el is végzik. Bebizonyíthatja azzal, hogy elmegy erre a táncmulatságra, hogy kezet fogjon velük, szemükbe nézzen és megköszönje nekik, hogy VÁRAKOZÁSUNKAT FELÜLMÚLTÁK! Bebizonyíthatja annál is inkább, mert ezek a fiatalok nem a magyarok között akarnak gyűjteni . . . Azon vannak, hogy az eddig még meg nem nyitott AMERIKAI JÓTÉKONYSÁG forrásait megnyissák . . . S hogy el ne felejtsük: a A Detroiti Magyarságból látságra $1.25 és EGY PÁR CIPÓ — HA CSAK LEHETSÉGES. Jól tudják a fiatalok azt, hogy a magyarság, amit csak tud, hazaküld rokonainak. Ha tehát valakinek nincs nélkülözhető, használt, de használható cipője — azt örömmel, szívesen beengedik az $1.25-ért is . . . S befejezésül még egyet. A Detroiti Magyarságból látjuk, hogy a pittsburghi fiatalok lelkének tüzéből egy szikra átpattant Detroitba is, ahol Phillips Richard igazgató fogott hozzá ahhoz, hogy a pittsburghi példát követve megszervezze a fiatalokat... Ott is úgy, mint Pittsburghban. A fiatalok segély mozgalma ez: ők tervezik, ők szervezik, ők vezetik és ők hajtják végre terveiket. A b e v á n d o rolt magyaroknak meg vannak a maguk segélyakciós osztályai: ez a fiatalok vállalkozása. De hol van az a kőszívű apa és anya, aki nem örül annak, ha fiai és lányai a maguk erejéből nagyot alkotnak, dicsőségesen dolgoznak?! Hol van az a megjegesedett lelkű apa és anya, aki nem hajlandó nekik segédkezet nyújtani?! Mi mindig hittünk Amerikában született Ifjúságunkban! Azért adtunk nekik egyre több felelősséget az egyleti életben is. Nem bántuk meg. S nem fogjuk megbánni azt sem, ha a Magyar Segélyakció munkájában megadjuk az őket megillető helyet a mi nagyszivü, élelmes, elszánt, értékes ifjúságunknak . . . Mert itt látjuk meg azt, hogy a Falussyak, Ári Bélák és hasonló magyar származású amerikaiak nem ritkaság számba menő kivételek, hanem inkább példái annak a mérhetetlen nagy kincsnek, melyet az amerikai magyarság bir az ifjúságában . . . Mert ilyen az amerikai magyar ifjúság!
