Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-10-02 / 40. szám
1946 október 2 6-ik o Verhovayak Lapja. Szenzációs esemény volt a columbusi Verhovay Otthon avatási ünnepélye! (Folytatás a 2-ik oldalról) Szép épület ez, egyike a legszebb Verhovay Otthonoknak és épp oly büszkék vagyunk mint önök arra, hogy ez az Otthon Ohio állam fővárosában van. Mi tette lehetővé ennek az otthonnak m e gvásárlását? Mi teszi lehetővé testvérsegitő egyesületek nagyszerű teljesítményeit? A TESTVÉRIESSÉG. Ez a mozgató ereje minden vállalkozásunknak. Egyesületünk sokkal több, mint egy élet, betegség és baleset biztositó szervezet. Biztosításnál sokkalta többet adunk. Hiszen köztudomású, hogy segítjük az Ínségeseket, az öregeket, a gyászolókat. Elaggott testvéreinket aggmenházakban helyezzük el, ifjúságunkat tanulmányi kölcsönökkel és sportsegélyekkel p ártoljuk. Igazgatóságunk lehetővé tette azt, hogy egyesületünk 190 hősi halottja hozzátartozóit szeretteik arcképfestményeivel ajándékozhatjuk meg. Óriási haladást tett egyesületünk az ifjúság körében. Az idősebb tagtársak mindent plkövetnek annak érdekében, hogy fiatal testvéreik alkalmat kapjanak felelős tisztségek betöltésére, mert hiszen tudják, hogy egykor az ifjúságra hárul majd az a féladat, hogy tovább fejlessze mindazt, amit eddig elértünk. Ép ezért kérem fiatal tagtársaimat, hogy vegyenek tevékeny részt a Verhovay Segély Egylet munkájában. A ti atyáitok egy 8 millió dolláros szervezetet teremtettek meg, mely a tietek. Csak azt kérjük tőletek, hogy ti is dolgozzatok az egyesület fejlődéséért és megnövekedéséért. Készüljetek fel a nagy munkára, mert eljön az a nap, amikor nektek kell átvenni ennek a hatalmas testvérsegitő egyesületnek vezetését. Hadd térjek rá azonban arra az ügyre, mely szivemhez igen közel áll. Nagyszerű ebédet kaptunk itt ma s nagy élvezettel fogyasztottuk el. Mégis, miközben ettem, gondolataim nem tudtak elszakadni azoktól a szerencsétlen m a g y arországi gyermekektől, nőktől, és férfiaktól, akiknek alig van betevő falatjuk, még kevésbbé ruhájuk vagy cipőjük. Árva nép az, melynek NINCS MÁS BARÁTJA, csak azok, akik ebben az országban hajlandók segítségükre sietni. Kérlek benneteket, MÁSODIK GENERÁCIÓS TAGTÁRSAIM, hogy tegyétek meg ti is, amit mi tettünk meg Pittsburghban. Alakítsátok meg saját osztályaitokat az Amerikai Magyar Segélyakció irányitása mellett és segítsetek, amennyire tőletek telik. Küldjétek ruhát, cipőt, élelmet, de tegyétek meg ezt azonnal. Mi vagyunk az éhező magyarok utolsó reménysége! Ne büntessük mi is őket, akik mostoha körülmények szerencsétlen áldozatai! Adjunk meg nekik minden lehető segítséget — MOST! Befejezésül hadd köszöntem meg önöknek figyelmességüket. Köszönöm, hogy meghívtak ez alkalomra s köszönöm Igazgatóságunknak, hogy lehetővé tette számomra, hogy önökkel együtt ünnepelhetek. Valóban nagy megtiszteltetés számomra, hogy tisztviselőtársaim és az egyesület tagsága képviseletében megjelenhettem itt. Köszönöm azt a csodálatosan meleg fogadtatást, melyben részesítettek. Biztosítom önöket, hogy életem* legkedvesebb emlékeivel és legkellemesebb tapasztalataival térek innen haza. Isten áldja meg önöket.” MAGYAR BÁSTYA. Lelkesen ünnepelte a közönség veterán központi számvevőnket, majd uj tapsvihar tört ki, amikor az áldomásmester bemutatta Fodor Józsefet, a helyettes államügyészt, a 129-ik fiók agját, a columbusi Verhovay Otthon igazgatóságának elnökét. “Sok munkával járt — mondotta a columbusi magyarság büszkesége — célunk elérése a Verhovay Otthon megszerzése. De ez csak a kezdet. Hogy ezt elértük, annak tudhatjuk be, hogy a fióknak nagyszerű vezetősége van. S a fiók tagjai uj utra léptek, amikor kijelentették, hogy ezután cselekedni fognak, nemcsak beszélni. És akkor is, amikor beszélni fogunk, csak a legjobbat fogjuk mondani. Ez a ház nemcsak Verhovay Otthon, hanem egy Magyar Bástya. Columbusban szükség volt ily otthonra, melyet társadalmi, polgári és kulturális tevékenységünk k i fejlesztésére kívánunk felhasználni. Mindent meg akarunk tenni azért, hogy a második és harmadik generáció tagjainak lkalmuk lehessen arra, hogy kiváló amerikai magyarokká fejlődjenek. Ez az Otthon lesz a tengelye a jövőben minden amerikai magyar tevékenységünknek. Innen fogjuk megmutatni a külvilágnak, hogy kik vagyunk. Itt fogunk megtenni mindent egy jobb világ felépítése érdekében. Itt fogunk elkövetni minden tőlünk telhetőt azért, hogy Magyarország is egy jobb, boldogabb országgá épülhessen.” DAYTONI IGAZGATÓNK. Dr. Prince József daytoni igazgatónk szólott ezután a közönséghez. “Első sorban Kelemen igazgató társamnak és jóbarátomnak üdvözleteit tolmácsolom önöknek. Végtelenül sajnálja, hogy betegsége következtében nem ünnepelhet önökkel együtt. De reméli, hogy a legközelebbi alkalommal ő is itt lehet körükben. Ugyancsak tóim ácsolom önöknek a Verhovay Segély Egylet 55,000 tagjának üdvözleteit és jókívánságait, önök nagyszerű munkát végeztek, mely példaképen áll mindannyiunk előtt. A második generációra vár a feladat, hogy maradandóvá terhük a jól elvégzett munka eredményeit. Ugyanígy a második generációnak ki kell vennie a részét szerencsétlen magyar testvéreink nyomorának enyhítéséből is. Ahol az öregek kudarcot vallottak, ott a fiataloknak Kell diadalt aratniok!’ ALLIANCEI IGAZGATÓNK. Az áldomásmester ekkor bemutatta Kőrösfőy János alliancei igazgatónkat, aki ezeket mondotta: “Ha szónok volnék és szavakba tudnám önteni azt, ami a szivemben él, akkor talán ki tudnám fejezni azt, amit önök iránt érzek, columbusi testvéreim. Ha ezt nem is tudom megtenni, úgy érzem, valamit mégis mondhatok, amiben talán némileg eltérek attól, amit az előttem szólók mondottak. Szavaimnak tárgya ez: Teljesítsük Istenadta kötelességeinket! Ehhez szükég van megértésre és együttműködésre, hogy mindnyájunk közös munkájával biztosíthassuk vállalkozásaink sikerét. Nagy felelősségeink annak és azon kell lennünk, hogy azoknak minden tekintetben m e g f e 1 éljünk. Mindannyiunk közös javáért kell dolgoznunk. Egy évvel ezelőtt azt Ígértem a columbusiaknak, hogy ötven dollárt ajándékozok, ha Otthont építenek e városban. Úgy jöttem el, hogy készen vagyok ígéretemet beváltani. Emlékeztetem azon ban önöket arra, hogy önök is ígértek valamit. ígértek jóakaratot, megértést, s kulturális fejlődést elősegítő munkát. Kérem, tegyenek meg mindent hogy ígéretüket valóra is váltsák. Mindent kövessenek el annak érdekében, hogy a többi testületekkel békés egyetértésben éljenek és ne engedjék soha, hogy bármi is megrontsa a jóviszonyt az otthon és a többi egyesületek, főként pedig az egyház között. Jótetteikkel állítsanak követendő, lelkesítő példát, főként pedig ne feledkezzenek meg soha éhező, nyomorgó magyar testvéreinkről az óhazában. Szükségük van segítségünkre. Szükségük van rá mostan!” DETROITI IGAZGATÓNK. Macker Gyula detroiti igazgató a columbusi Verhovay Otthon történetének ismertetése után rátért feladatainkra. “A Verhovay név — mondotta — jóakaratot jelent. Második és harmadik nemzedékünk az öregektől tanulja meg, hogy mint kell egy nagy intézményt építeni. Megtanulják azt megbecsülni és érette dolgozni, mert tudják, hogy ez az egyesület az övék lesz. Testvérsegitő, kulturális, hazafias célkitűzéseink ép oly értékeket jelentenek az ő számukra, mint jelentettek elődeik számára. A testvérsegitő feladatok közül különösen Magyarország szerencsétlen népének sorsára kell hivatkoznom. Tegyük félre a politikát és cselekedjünk, hogy a magyar népen segíteni tudjunk. Most van az ideje annak, hogy viszonozzuk, amit Magyarország tett érettünk 1906-ban. Amikor a San nrancisc.o-i földrengés elpusztította azt a nagy várost, a magyar nép kétszáz ötvenezer dollárt küldött amerikai polgártársaink támogatására. MOST viszonozzuk ezt a nagy szolgálatot, most segítsünk, amig életben vannak a magyarok, mert ha már meghaltak, akkor későn lesz . . .” VENDÉGEK ÉS KÉPVISELŐK. Oláh Mihályné, a Daytoni Híradó, Szabadság és Kis Dongó képviseletében köszöntötte a columbusi Verhovay Otthon boldog tulajdonosait, a 129-ik fiók lelkes tagságát, majd az áldonásmester bemutata a következő egyleti, egyházi képviselőket és vendégeket: A columbusi Nagybizottság részéről Füleki András és Pataki János; az Amerikai Magyar Református Egyesület 69-ik osztálya részéről Boros István és Tóth Károly; a columbusi Reformátu^Betegsegélyző Egyesület részéről Lőcsös Márton és Király Sándor; a Rákóczy Segély Egylet 130-ik osztálya részéről Szántó István és László Ferenc; a columbusi Magyar Református Egyház részéről Lukács János és Kristóf Sándor; a Magyar Műkedvelő Kör részéről Horváth György és Horváth Zoltán; a 129-ik fiók Verhovay Női Klubja részéről György Dezsőné, Péterfy Lajosné, Varga Gyuláné és Grosshart Imréné. Bemutatta az áldomásmester a közönség lelkes tapsai mellett az uj Verhovay Otthon igazgatóságát: Fodor József, helyettes államügyészt, Orosz Ferencet, Chidder Jánost, György Dezsőt, Péterfy Mihályt, Péterfy Lajost, a 129-ik fiók elnökét, Pál Istvánnét, a fiók ügykezelőjét és Dobos András kp. igazgatót. Végül bemutatta a vidéki vendégeket, akiknek névsora a következő: Buzogány Mihály és Kozma József az Alliance, O.-i 369-ik fiók részéről, Hankóczky András, a Dayton, O.-i 249-ik fiók ügykezelője és családja, Petró János és neje Clevelandbólt Mészáros József Millfield, O.-ból, Kumi István, Gary, W. Va.-ból, Szabó Jánosné, a központi számvevő felesége Pittsburghból, Fodor ózsefné, a h. államügyész felesége Columbus, O.-ból, Kőrösfőy Jánosné Alliance, O.ból, Nt. Sziártó Istvánná, Columbus, O.-ból és Nemes Józsefné, a kerületi szervező felesége, Sharon, Pa.-ból. Sokan az egyleti képviselők és vendégek közül ajándék kot is adtak át az ünneplő fióknak. ZÁRÓBESZÉD. A Műkedvelő Kör női énekkarának újabb nagysikerű fellépése után Dobos András igazgató záróbeszédében köszönetét mondott Nemes József kerületi szervezőnek nagyszerű munkáéért, majd bejelentette a közönségnek, hogy Falussy Alajos igazgató, a Verhovay Segély Egylet megbízásából Magyarországra utazott és oda már meg is érkezett. Visszatérése után az ame-, rikai magyarságnak jelentést fog tenni tapasztalatairól. Majd meleg elismerését fejezte ki mindazoknak, akik a házavatási ünnepség lerenlezésének munkájában résztvettek, köszönetét mondott a szónokoknak, a műsoron szereplőknek és az összes vendégeknek és ezzel lezárta a rendkívül nagysikerű ünnepélyt. TÁNCMULATSÁG. A vidéki vendégek egybehangzó megállapítása szerint még oly nagyszerű (Folytatása a 8-ik oldalon)