Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-09-25 / 39. szám
1946 szeptember 25___________________________________V erkoVdydk Lapja A KÖTVÉNY BEVÁLTÁSI JÁRVÁNY 7-ik oldal j ÚJABB ÁRLESZÁLLÍTÁSSAL J i Október t2-én záru! ■ : PEDLOW! KAPITÁNY ÉS BRACK MIKLÓS HATODIK NAGY ISZERETETCSOMAGggy akciója MAGYARORSZÁGBA és CSEHSZLOVÁKIÁBA Ül A CSOMAGOK SÚLYA 90 FONT KÖRÜL LEHET vagy kisebb csomag ■ 20 FONTOS sSllTM,Fs500 Sj 20 FONTON FELÜLI MINDEN FONT 20 CENT • ^ __________ ___________ B MINDEN CSOMAG ANNYI DOLLÁRRA VAN ■ BIZTOSÍTVA, AHÁNY FONT A CSOMAG SÚLYA B Minden csomagot egy vagy két erős zsákba kell varrni, ■ vastag kötéllel átkötni és tintával vagy tintaceruzával megcímezni. Ha csak élelmiszert küld, azt legcélszerűbb _i erős faladéba csomagolni. Papir vagy papirdoboz burkolattal nem veszünk fel csomagot. NE FOGADJA EL NYUGTÁJÁT, HA AZON ■ CAPT. PEDLOW NEVE NEM SZEREPEL! H .......... ^ '■ 1 ■“,i ......... ■ A hol nincs gyiijtőállomás,--------------CÍMZÉSI MINTA:--------------FROM: ____________________________ (írja ide az ön nevét és cimét) TO: ....................................................................................................................................... (írja ide az óhazai rokon nevét és cimét) (Lent a jobb sarokban ez írandó): CAPT. JAMES G. PEDLOW 1220—2nd Avenue New York 21, N. Y. onnan postán (insured) vágj American Railway Express ut. ján kell a csomagot az egye* dűli new yorki főraktárba kül* deni és az itteni címzési minta szerint megcímezni. — Ugyan« akkor levélben beküldendő $ csomag szállítási dija is csekk, money order vagy készpénzben. Utóbbit ajánlott levélben küldje A new yorki főraktár cime: Capt. James G. Pedlow „ 1220—2nd Ave. (a 64 St. sarkán) New York 21, N.Y. g§ ■BBBBBBIBBBBBBBS Biztosítási és egyéb üzleti szaklapok jelentik, hogy országszerte rendkívüli mértékben emelkedett a kötvény beváltások száma s a havi számvevői jelentésekből látjuk, hogy e tekintetben a mi egyesületünk sem kivétel. Mig csak egy-két évvel ezelőtt havonta legfeljebb 8 tagtársunk váltotta be a kötvényét, az utóbbi fél esztendőben a havi átlag 40 volt, tehát a kötvényeknek készpénzre való beváltása a szokásos havi átlagnak' ÖTSZÖRÖSÉRE EMELKEDETT. Nyilvánvaló, hogy nem túlzás, amikor a kötvény beváltások szokatlan emelkedéséről úgy beszélünk, mint valami országos, ragályos járványról. Amerikában talán még sohasem Írtak annyi uj biztosítást, mint mostanság, de ez a megnövekedett forgalom olyan csak mint a lyukas hordóba öntött viz, mert az uj felvételek özönének egy nagy része elvész a régi kötvények beváltása következtében. • v Minden biztositó társaságnak nagy kárt és veszteséget jelent ez, de nem várhatjuk a közönségtől, hogy emiatt könnyeket hullasson, mert a kötvényét beváltó tag nem törődik azzal hogy az ő egyesülete vagy biztositó társasága halad-e vagy sem, csak azzal, hogy ő megkapja a pénzét. De mi e kérdésről nem is az egyesület fejlődése szempontjából Írunk. A kötvény beváltása homlokegyenest ellenkezik azzal, ami a tagnak érdeke volna s mivel a testvérsegitő egyesület tisztviselőjének főfeladata az, hogy a tagság érdekeit nézze, ezt a kérdést kizárólag az érdekelt tagtársak szempontjából tárgyaljuk. A JÁRVÁNY OKAI. Miért van az, hogy ma ötször annyi tagtárs váltja be a kötvényét, mint az elmúlt évek folyamán? A központi hivatalhoz beérkezett ügyek nagy tömegének áttanulmányozása után megállapíthatjuk, hogy a kötvények készpénzre való beváltását kérő tagtársak legtöbbjét a következőkben felsorolt okok egyike vezeti. 1.) A közönség ma sokkal tájékozottabb, mint egykor, abban a tekintetben, hogy mi mindenre jó az életbiztosítás. Évtizedekkel ezelőtt az emberek azért vettek biztosítást, hogy eltemettetésük költségeiről előre gondoskodjanak. Ma már nemcsak az ügynökök, hanem a biztosítottak is tudják, hogy az életbiztosítást sok egyéb célra is fel lehet használni. Tudják, hogy a biztosítás módot nyújt gyermekeink taníttatására, házunkat vagy üzletünket terhelő adósság fedezésére, egy akár 40—50 éves korunkban, akár pedig késő öregségünkben felhasználható tekintélyes tőke megteremtésére, stb. Minden esetben a biztosítás oly takarék betétet jelent, melyben az első havidij kifizetésétől kezdve a kötvényen megnevezett teljes összeg biztosítva van. Nyilván, amikor az életbiztosításnak ennyi felhasználási módja van, akkor az, hogy kinek milyen kötvényt adjunk el, attól függ, hogy az illető milyen körülmények között él. A jómódú üzletembert aligha érdekli az a kötvény, amit a bányászember örömmel fogad el. A három gyermekes családapának másfajta biztosításra van szüksége, mint a gyermektelen házaspárnak. Mikor tehát valakinek biztosítást akarunk eladni, akkor figyelembe vesszük az illetőnek gazdasági helyzetét, hivatását, családi állapotát, korát és egyéb körülményeit és ezek összeegyeztetése alapján állapítjuk meg hogy az illető egyéni körülményeinek melyik fajta kötvény felel meg legjobban. Már most a kötvény beváltások igen nagy részének az az oka, hogy az ily ügyekben nagyobb táj ékozottságot szerzett tag rájön arra, hogy neki annak idején nem azt a kötvényt adták el, amire leginkább szüksége volna. Becseréli tehát a kötvényét, mert helyette másikat akar kivenni, olyat, melynek felételei jobban megfelelnek az ő helyzetének. Sajnos, bár már régóta sokféle kötvényünk van, sok régivágásu tagszerző megelégedett azzal, hogy a rátakönyvének csak az Egész Életen át Fizetendő, Halálesetre szóló biztosításra vonatkozó lapjaival ismerkedjen meg. Mindenkinek ezt a kötvényt adta el, tekintet nélkül arra, hogy más kötvénnyel jobban szolgálhatta volna az uj tagok érdekét. Ily esetekben tehát a felületes, gondatlan, tájékozatlan tagszerzési módszernek gyümölcseit aratjuk le. A nagyobb baj azonban, hogy ennek az aratásnak az árát elsősorban a kötvényét beváltó tag fizeti meg, ugyanis mindenki tudja, hogy a kötvényének készpénzért való beváltásánál a tag nem kaphatja vissza a befizetett havi dijak teljes összegét, bár sokan vannak, akik ezt várják, sőt akadnak bőven olyanok is, akik ezt egyenesen megkövetelik. De hiába, kivétel nélkül minden biztositó a befizetett havidijaknak csak egy töredékét fizetheti vissza, a többit a tag elveszti. MIÉRT E VESZTESÉG? A biztosítás és a takarékbetét között a külömbség ebből áll: a biztosítás az első havi dij befizetésétől kezdve garantálja a kötvényen megnevezett teljes összeget, melyet az örökösök akkor is megkapnak, ha a biztosított néhány hónapon belül elhalna. A bankbetét ezzel szemben csak annyit fizet az örökösnek, amennyit a betevő befizetett és azt a kis kamatot, amit a betétek jövedelme kitesz. A bank tehát semmiféle kockázatot nem vállal, mig a biztositó társaság vagy egylet minden egyes tag esetében vállalja a kötvény tulajdonosnak a kötvény elérése előtti esetleges elhalálozásával járó kockázatot. Már most az a tag, akinek kötvénye tiz évig volt érvényben, havi dijaival segített kifizetni mindazokat a haláleseti igényeket, melyek e 10 év alatt felmerültek. A kifizetett haláleseti segélyeknek az egyes tagra eső részét az egyesület nem térítheti viszsza, mert az ki lett fizetve és ha az illető tag is ez időközben halt volna meg, akkor az igy kifizetett haláleseti segélyek magukban foglalták volna az ő örököseinek kifizetett haláleseti segélyt is. Az egyesület össztagsága egyenlő mértékben viseli ezt a kockázatot s ebben rejlik a biztosítási tervnek a méltányos és igazságos volta. A tag által befizetett havidijak egy részéből tehát az egyesület az illető beállása óta felmerült haláleseti segélyeket fizette ki. A tag havi dijainak egy másik részét a központ és a fiók által végzett ügykezelés költségeire fordítja a biztositó társaság vagy egylet. Ez is ki lett fizetve, ezt sem lehet tehát neki visszatéríteni. Ez a két tétel oly tekintélyes összeget emészt fel, hogy a kötvénynek a tag rendelkezésére álló készpénz tartaléka csak az érvényesség harmadik éve után kezd felépülni. Attól fogva ez a tartalék évről-évre emelkedik, amig csak a kötvény elérése idején ez a tartalék el nem jut arra a pontra, amelyen a tartalék, vagyis a kötvény készpénz értéke felül múlja a tag által befizetett havidijak együttes összegét. A kötvény elérésének idején tehát a tag vagy a kedvezményezett nem annyit kap, amennyit befizetett, hanem annál többet. Ezt a hasznot az egyesület keresi meg a számára azzal, hogy a haláleseti segélyek kifizetése után fennmaradó összegeket kedvező kamatláb mellett fekteti be a tagság javára. Nyilvánvaló tehát, hogy egy kötvény beváltási értéke í jhasem érheti el az elérés ideje előtt a befizetett havidijak összegét, mert az egyesület össztagsága által vállalt kockázat egyenlő elosztása szerint az egyesület a tag által befizetett havidijak egyik részét haláleseti segélyekre fizette ki, a másik részét pedig ügykezelésre, és igy csak a harmadik rész, a kötvény készpénz tartaléka, bocsátható a tag rendelkezésére, hacsak a tag nem tartja a kötvényt érvényben mindaddig, amig a tartalék el nem éri a kötvény névértékét. A VESZTESÉG ELKERÜLHETŐ. Amikor egy tag be akarja váltani a kötvényét, hogy helyette egy másik, neki jobban megfelelő kötvényt kérjen, meg kell magyarázni neki azt, hogy ezzel az eljárással a kötvényébe befektetett pénzének nagy részéről le kell mondania, mert azon ő vásárolt és kapott is biztosítást a kötvény érvényességének teljes ideje alatt. Az egyesület tagsága kockázatot vállalt, amikor, mondjuk, ezer dollárra biztosította őt, és ezt az összeget ki is fizette volna az örököseinek, ha ő időközben meghalt volna, úgy, ahogy mások után kifizette, tehát a kockázatnak ráeső részét neki is vállalnia kell, úgy, mint az összes többi tagnak. Meg kell neki magyarázni azután azt, hogyha e régi kötvényét nem váltja be, hanem érvényben tartja mindvégig, akkor semmit sem fog veszíteni, mert végeredményben minden fajta kötvén^ hasznot hajt a biztosítottnak, vagy örököseinek, mert a mindvégig érvényben tartott kötvény után többet fizet ki az egyesület, mint amennyit ő befizetett érte. Nagy kár volna tehát erről a haszonról lemondania. Ép ezért azt tanácsoljuk neki, hogy a kötvény beváltása helyett inkább vegyen hozzá még egy másik kötvényt, olyat, mely az ő kívánalmainak megfelel. És ha az illető tag nem tudna két kötvényért fizetni, akkor mutassunk rá arra, hogy a kötvény bevál(Folytatása a tí-ik oldalon)
