Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-09-11 / 37. szám

1946 szeptember 11 Verhovayak Lapja 5-ik oldal A hit és szeretet találkozása a crescenti emlékünnepen A Crescent, O.-i magyar református templom harang­ja hét Verhovay hősnek em­lékére kongott szeptember 1- én, vasárnap délelőtti midőn messze vidékről egybesereg­­lett vendégek tódultak a templomba, hogy résztvegye­­nek azon az istentiszteleten, melyet e hősi halottak gyá­szoló családai részére tartott Nt. Dr. Várady Arthur, a Martins Ferry-i és Crescent-i magyar református gyüleke­zet lelkipásztora. Tele volt a templom résztvevőkkel, akik­nek sorában láttuk Bencze János központi elnököt, Ré­vész Kálmán központi titkárt, Szálán czy János központi pénztárnokot, Szabó József központi számvevőt, Fáy Fi­sher Andort, a Szabadság képviselőjét s másokat. Az elesett hősök érdemeit mél­tatva Nt. Dr. Várady Arthur a hit vigasztalását hirdette a gyászolóknak s köszönettel adózott a Verhovay tagok se­regének, akik a gyászban osz­­tozás jeléül ezen az emlék- Istentiszteleten is résztvettek. Délután pedig a crescenti Verhovay Otthonban talál­koztak ismét a vendégek. A különben is szép épület ter­me gyönyörűen ki volt diszit­­ve erre az alkalomra zászlók­kal, gyászszalagokkal és virá­gokkal. A színpadon, gyász­leplek keretében álltak a csillagsávos zászlókkal leta­kart arcképfestmények s mindegyiknek tövében hatal­mas virágkosár diszlett. A va­lósággal templomi szépségű látvány lenyűgözte a közön­séget, mely áhítattal várta a kegyeletes emlékünnep kez­detét. MEGNYITÓ Katona Lajos, a 288-ik fiók elnöke, nyitotta meg az ün­nepséget s a fiók nevében is kifejezve együttérző szerete­­tét a gyászoló családoknak, felkérte Nemes József kerü­leti szervezőt az ünnepség le­vezetésére. Az Amerikai Himnusz eléneklése után Nt. Dr. Várady Arthur mondott megható imádságot, majd a ceremónia mester bemutatta az ünnepély első szónokát, Szabó János központi szám­vevőt. : ~ "> —i-m-—1w-i «imr, “EGY JOBB VILÁGÉRT HALTAK MEG . . .” “Más körülmények között •— mondotta központi szám­vevőnk — helyén való volna azt mondanom, hogy örülök, hogy itt lehetek. De ez a szo­morúság napja, melyen meg­emlékezünk azokról, akik meghaltak, hogy mi egy jobb világ felépülését érhessük meg. Ők nem tudták, hogy meg kell hozniok a legnagyobb ál­dozatot. Családaik sohasem hitték volna, hogy nem fog­ják őket viszontlátni s bizony mi sem gondoltuk volna, hogy egyszer majd azért kell itt megjelennünk, hogy az ő emléküknek áldozzunk. Mi tette ezt a kegyeletes emlékünnepélyt lehetővé? Sok katona esett el ebben a háborúban, de bizony pagyon kevésnek adatott meg az a tisztesség, mely kijárt volna neki. Tény az, hogy ma már sokan el is felejtik hősi ha­lottaikat. De mi Verhovayak nem akarjuk őket elfelejte­ni. És Igazgatóságunk lehető­vé tette azt, hogy élethü arc­képfestményeikkel megaján­dékozzuk hozzátartozóikat. — Lehetővé tette azt is, hogy az utánuk esedékes haláleseti segélyeket teljes egészében kifizessük, noha a biztosítási kötvényeket háborús záradék terhelte. A testvérszeretet, a vallás­nak igazi társa, ösztönöz ben­nünket arra, hogy igy áldoz­zunk egyesületünk hősi ha­­lottai emlékének. Meggyőző­désem szerint a vallás nem választható el a testvéri sze­retettől. A vallás Isten és em­ber iránti szeretetre tanít. A testvériség eszméje pedig ar­ra, hogy egymást megbecsül­ve együtt dolgozzunk. Az, hogy elkerülhetünk-e egy újabb háborút, attól függ, hogy mily komolyan vesszük a vallást és a testvér segítés, a testvérszeretet eszméit. — Ahogy én látom, ez a mi egyetlen fegyverünk az atom­bombával szemben. Ragasz­kodjunk azért vallásunkhoz és a testvérsegités eszméjé­hez. Legyünk azon, hogy ezek elterjedjenek az egész vilá­gon, hogy a testvérszeretet kitilthassa e földről a hábo­rút és fölöslegessé tehesse az atombombát. E hősök nem akartak meg­halni. Élni akartak. De hazá­jukat többre tartották, mint a saját vágyaikat. Azért hal­tak meg, hogy egy jobb vi­lág megteremtését lehetővé tegyék számunkra. Ha ma megjelennének kö­zöttünk, azt látnák, hogy nem járunk a helyes utón. Min­denki türelmesen várja azt, hogy a másik fogjon a sokat emlegetett “jobb világ” fel-! építéséhez. S a győzelem ki­csúszik a kezeink közül, mert kötelességünket nem teljesít­jük. Ideje, hogy felébredjünk s munkához fogjunk! Tegyük rendbe a magunk házát azzal, hogy végét vetjük az inflá­ciónak, a sztrájkoknak, a fe­kete piacnak, a széthúzásnak s annak, hogy embertársain­kat fajuk, vallásuk vagy nemzetiségük miatt üldöz­zük. Követeljük továbbá azt is, hogy az Atlanti Charter el­veit érvényesítsék a föld minden népére nézve. Akár van, akár nincs ilyen nevű okmány, a lényeg az, hogy a vele kapcsolatban emlegetett elvek igazak és szükségesek. Egyetlen népnek se enged­tessék meg, hogy ez elvek útjáról letérjen. Ne álljunk meg, amig el nem értük azt a célt, azt a jobb világot, melyért hőseink meghaltak. Adjon Isten ne­kik örök nyugodalmat, ne­künk pedig bölcsességet, hogy úgy éljünk, ahogy e hősök elvárják tőlünk.” Pogány Elemér ezután mély hatással szavalta el a “Kar­kötő óra” cimü költeményt, majd a ceremónia mester be­mutatta Hon. Bemard Wit­ten bírót. “MINT VETERAN SZÓLOK . . .” “Nem mint biró jöttem ide — mondotta a szónok, —■ ha­nem mint polgártárs, jóbarát és mint két világháború ve­teránja szólok önökhöz. Illő, hogy megemlékezzünk hősi halottainkról és azokról a nőkről, akik bennünk fiaikat, férjeiket veszítették el, mert nekik jut a legtöbb szívfáj­dalom mindebből. Mint az európai hadszíntér veteránja szeretnék önöknek a veteránok kívánságairól szólni. Mi, veteránok, azt kö­veteljük, hogy a békét tart­sák meg. Követeljük, hogy ezt a békekonferencia tegye meg. Semmiféle olyan hely­zetet ne teremtsenek, mely egy ujahb háborúra adhatna okot. Minden a békekonfe­rencián képviselt népnek egyenlő jogokat kell, hogy adjanak. Eltökélt szándékunk az is, hogy baj társainkat nem fe­lejtjük el. Nem kérünk di­csőséget, nem akarunk hő­söknek látszani, mert hiszen csak amerikai polgári köte­lességünket teljesítettük. És nem akarjuk, hogy a nemzet valamit is adjon nekünk semmiért. Csak egyet aka­runk — azt, hogy jogunk le­gyen a mi amerikai társadal­munk körében úgy élni, ahogy kellene élnünk, tehát úgy, hogy mindegyikünknek meg legyen a lehetősége arra, hogy tisztességes megélheté­sét megkereshesse!” I EGYÜTT GYŐZTÜNK! A következő szónok, Nt. Dr. Várady Arthur részvétét fejezte ki az elesett hősök gyászoló hozzátartozóinak rá­mutatva arra, hogy egyesüle­tünk arcképeik odaajándéko­­zásával azt a testvéri szere­tet mutatja meg, mely osz­tozni kíván a gyászolók fáj­dalmában. “De ők többet ér­demelnek — mondotta — a 111 i B 1 ■ li II fl ■ ■ B ■ ■ a ÚJABB ÁRLESZÁLLÍTÁSSAL £ 2-án zém\ h :. PEDLOW KAPITÁNY ÉS BRACK MIKLÓS HATODIK NAGY m : SZERETETCSOMAGH| akciója m MAGYARORSZÁGBA és CSEHSZLOVÁKIÁBA SS A CSOMAGOK SÚLYA 90 FONT KÖRÜL LEHET S — vagy kisebb csomag ■ 20 FONTOS süü-Srtí'isSKoo tositással együtt SbP H 20 FONTON FELÜLI MINDEN FONT 20 CENT H MINDEN CSOMAG ANNYI DOLLÁRRA VAN M BIZTOSÍTVA, AHÁNY FONT A CSOMAG SÚLYA 1 Minden csomagról egy vagy két erős zsákba kell varrni, vasiag kötéllel átkötni és tintával vagy tintaceruzával megcímezni. Ha csak élelmiszert küld, azt legcélszerűbb erős faládába csomagolni. Papír vagy papirdoboz burko lattal nem veszünk fel csomagot. NE FOGADJA EL NYUGTÁJÁT, HA AZON CAPT. PEDLOW NEVE NEM SZEREPEL! A hol nincs gyiijtőállomás,-----------CÍMZÉSI MINTA:------------­FROM: ........................................................ (írja ide az ön nevét és címét) TO: ......................................................................................................................................................... (írja ide az óhazai rokon nevét és címét) (Lent a jobb sarokban ez írandó) : CAPT. JAMES G. PEDLOW 1220—2nd Avenue New York 21, N. Y. onnan postán (insured) vag} American Railway Express ut­ján kell a csomagot az egyév düli new yorki főraktárba kül­deni és az itteni címzési mini.» szerint megcímezni. — Ugyan­akkor levélben beküldendő i csomag szállítási dija is csekk, money order vagy készpénzben. Utóbbit ajánlott levélben küldje A new yoi'Ki főraktár cime: Capt. James G. Pedlöw m 1220—2nd Ave. (a 64 St. sarkán) New York 21, N.Y. jgg RÍ11IIIIIEII9B11 puszta részvétnél. Nekik meg­ígérték azt, hogy e fiuk ha­lálából egy jobb világ szár­mazik. S ha azt akarjuk, hogy az ő haláluk ne lett légyen hiábavaló, akkor fel kell épí­tenünk azt a világot, mely­ben igazság és megértés ural­kodik. Az előttem szólók sza­vait erősítem meg, amikor azt mondom, hogy jmindent el kell követnünk egy oly vi­lág megvalósítása érdekében, melyben nem lesz szükség többé háborúra. Ne felejtsük el, hogy ezt a háborút a polgárságnak nem csak az egyik része nyerte meg. Katonáink megtették a magukét, mi pedig itthon, szintén. Együtt győztünk. Mindannyiunknak van része e győzelemben. De nem elég megnyerni a háborút, meg kell nyerni a békét is. És azt is csak úgy nyerjük meg, ha elegen vagyunk, akik bé­két követelünk s ennek ér­dekében meg is tesszük a ma­gunkét. Csak ha elérjük a célt, akkor mondhatjuk el, hogy e hősök nem haltak meg hiába.” Msgr. Jantko István, a Martins Ferry, O.-i római ka­tolikus hitközség plébánosa ezután a legmélyebb részvé­tét fejezte ki a gyászoló hoz­zátartozóknak, majd Wm. Mandrey a “Veterans of For­eign Wars” szervezet helyi osztályának parancsnoka emelkedett szólásra. “ŐK FIZETTEK MEG . . “A mi fiaink mindig készek voltak a haza hívásának en­gedelmeskedni — mondotta a szónok — s harcolni, hogy megvédjenek bennünket. Ami tengerentúl végbement, itt is megtörténhetett volna. Büsz­kék vagyunk amerikai élet­módunkra, templomainkra, nemzetünkre. De, hogy eze­ket megtarthassuk, valaki­nek meg kellett fizetni. Tisz­telettel adózunk e 7 fiúnak, mert ők fizettek meg értünk, amikor a legnagyobb áldoza­tot meghozták. Volt bátorsá­guk az önfeláldozásra, mert volt hitük Istenben, hazájuk­ban, embertársaikban. Őriz­zük meg ezt a hitet, mert csak ezzel nyerhetjük meg a tartós békét.” KÉPÁTADAS Bencze János központi el­nök lépett ezután a színpadra és mély meghatottsággal igy szólott a néma áhítatban fi­gyelő közönséghez: “Közelesen egy éve annak, hogy véget ért minden idők legvéresebb háborúja, önök jól tudják, hogy több mint tíz millió amerikai, fiú vett részt e küzdelemben,, fcözöt­{Folytatása a 6-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents