Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-09-11 / 37. szám
1946 szeptember 11 Verhovayak Lapja 5-ik oldal A hit és szeretet találkozása a crescenti emlékünnepen A Crescent, O.-i magyar református templom harangja hét Verhovay hősnek emlékére kongott szeptember 1- én, vasárnap délelőtti midőn messze vidékről egybesereglett vendégek tódultak a templomba, hogy résztvegyenek azon az istentiszteleten, melyet e hősi halottak gyászoló családai részére tartott Nt. Dr. Várady Arthur, a Martins Ferry-i és Crescent-i magyar református gyülekezet lelkipásztora. Tele volt a templom résztvevőkkel, akiknek sorában láttuk Bencze János központi elnököt, Révész Kálmán központi titkárt, Szálán czy János központi pénztárnokot, Szabó József központi számvevőt, Fáy Fisher Andort, a Szabadság képviselőjét s másokat. Az elesett hősök érdemeit méltatva Nt. Dr. Várady Arthur a hit vigasztalását hirdette a gyászolóknak s köszönettel adózott a Verhovay tagok seregének, akik a gyászban osztozás jeléül ezen az emlék- Istentiszteleten is résztvettek. Délután pedig a crescenti Verhovay Otthonban találkoztak ismét a vendégek. A különben is szép épület terme gyönyörűen ki volt diszitve erre az alkalomra zászlókkal, gyászszalagokkal és virágokkal. A színpadon, gyászleplek keretében álltak a csillagsávos zászlókkal letakart arcképfestmények s mindegyiknek tövében hatalmas virágkosár diszlett. A valósággal templomi szépségű látvány lenyűgözte a közönséget, mely áhítattal várta a kegyeletes emlékünnep kezdetét. MEGNYITÓ Katona Lajos, a 288-ik fiók elnöke, nyitotta meg az ünnepséget s a fiók nevében is kifejezve együttérző szeretetét a gyászoló családoknak, felkérte Nemes József kerületi szervezőt az ünnepség levezetésére. Az Amerikai Himnusz eléneklése után Nt. Dr. Várady Arthur mondott megható imádságot, majd a ceremónia mester bemutatta az ünnepély első szónokát, Szabó János központi számvevőt. : ~ "> —i-m-—1w-i «imr, “EGY JOBB VILÁGÉRT HALTAK MEG . . .” “Más körülmények között •— mondotta központi számvevőnk — helyén való volna azt mondanom, hogy örülök, hogy itt lehetek. De ez a szomorúság napja, melyen megemlékezünk azokról, akik meghaltak, hogy mi egy jobb világ felépülését érhessük meg. Ők nem tudták, hogy meg kell hozniok a legnagyobb áldozatot. Családaik sohasem hitték volna, hogy nem fogják őket viszontlátni s bizony mi sem gondoltuk volna, hogy egyszer majd azért kell itt megjelennünk, hogy az ő emléküknek áldozzunk. Mi tette ezt a kegyeletes emlékünnepélyt lehetővé? Sok katona esett el ebben a háborúban, de bizony pagyon kevésnek adatott meg az a tisztesség, mely kijárt volna neki. Tény az, hogy ma már sokan el is felejtik hősi halottaikat. De mi Verhovayak nem akarjuk őket elfelejteni. És Igazgatóságunk lehetővé tette azt, hogy élethü arcképfestményeikkel megajándékozzuk hozzátartozóikat. — Lehetővé tette azt is, hogy az utánuk esedékes haláleseti segélyeket teljes egészében kifizessük, noha a biztosítási kötvényeket háborús záradék terhelte. A testvérszeretet, a vallásnak igazi társa, ösztönöz bennünket arra, hogy igy áldozzunk egyesületünk hősi halottai emlékének. Meggyőződésem szerint a vallás nem választható el a testvéri szeretettől. A vallás Isten és ember iránti szeretetre tanít. A testvériség eszméje pedig arra, hogy egymást megbecsülve együtt dolgozzunk. Az, hogy elkerülhetünk-e egy újabb háborút, attól függ, hogy mily komolyan vesszük a vallást és a testvér segítés, a testvérszeretet eszméit. — Ahogy én látom, ez a mi egyetlen fegyverünk az atombombával szemben. Ragaszkodjunk azért vallásunkhoz és a testvérsegités eszméjéhez. Legyünk azon, hogy ezek elterjedjenek az egész világon, hogy a testvérszeretet kitilthassa e földről a háborút és fölöslegessé tehesse az atombombát. E hősök nem akartak meghalni. Élni akartak. De hazájukat többre tartották, mint a saját vágyaikat. Azért haltak meg, hogy egy jobb világ megteremtését lehetővé tegyék számunkra. Ha ma megjelennének közöttünk, azt látnák, hogy nem járunk a helyes utón. Mindenki türelmesen várja azt, hogy a másik fogjon a sokat emlegetett “jobb világ” fel-! építéséhez. S a győzelem kicsúszik a kezeink közül, mert kötelességünket nem teljesítjük. Ideje, hogy felébredjünk s munkához fogjunk! Tegyük rendbe a magunk házát azzal, hogy végét vetjük az inflációnak, a sztrájkoknak, a fekete piacnak, a széthúzásnak s annak, hogy embertársainkat fajuk, vallásuk vagy nemzetiségük miatt üldözzük. Követeljük továbbá azt is, hogy az Atlanti Charter elveit érvényesítsék a föld minden népére nézve. Akár van, akár nincs ilyen nevű okmány, a lényeg az, hogy a vele kapcsolatban emlegetett elvek igazak és szükségesek. Egyetlen népnek se engedtessék meg, hogy ez elvek útjáról letérjen. Ne álljunk meg, amig el nem értük azt a célt, azt a jobb világot, melyért hőseink meghaltak. Adjon Isten nekik örök nyugodalmat, nekünk pedig bölcsességet, hogy úgy éljünk, ahogy e hősök elvárják tőlünk.” Pogány Elemér ezután mély hatással szavalta el a “Karkötő óra” cimü költeményt, majd a ceremónia mester bemutatta Hon. Bemard Witten bírót. “MINT VETERAN SZÓLOK . . .” “Nem mint biró jöttem ide — mondotta a szónok, —■ hanem mint polgártárs, jóbarát és mint két világháború veteránja szólok önökhöz. Illő, hogy megemlékezzünk hősi halottainkról és azokról a nőkről, akik bennünk fiaikat, férjeiket veszítették el, mert nekik jut a legtöbb szívfájdalom mindebből. Mint az európai hadszíntér veteránja szeretnék önöknek a veteránok kívánságairól szólni. Mi, veteránok, azt követeljük, hogy a békét tartsák meg. Követeljük, hogy ezt a békekonferencia tegye meg. Semmiféle olyan helyzetet ne teremtsenek, mely egy ujahb háborúra adhatna okot. Minden a békekonferencián képviselt népnek egyenlő jogokat kell, hogy adjanak. Eltökélt szándékunk az is, hogy baj társainkat nem felejtjük el. Nem kérünk dicsőséget, nem akarunk hősöknek látszani, mert hiszen csak amerikai polgári kötelességünket teljesítettük. És nem akarjuk, hogy a nemzet valamit is adjon nekünk semmiért. Csak egyet akarunk — azt, hogy jogunk legyen a mi amerikai társadalmunk körében úgy élni, ahogy kellene élnünk, tehát úgy, hogy mindegyikünknek meg legyen a lehetősége arra, hogy tisztességes megélhetését megkereshesse!” I EGYÜTT GYŐZTÜNK! A következő szónok, Nt. Dr. Várady Arthur részvétét fejezte ki az elesett hősök gyászoló hozzátartozóinak rámutatva arra, hogy egyesületünk arcképeik odaajándékozásával azt a testvéri szeretet mutatja meg, mely osztozni kíván a gyászolók fájdalmában. “De ők többet érdemelnek — mondotta — a 111 i B 1 ■ li II fl ■ ■ B ■ ■ a ÚJABB ÁRLESZÁLLÍTÁSSAL £ 2-án zém\ h :. PEDLOW KAPITÁNY ÉS BRACK MIKLÓS HATODIK NAGY m : SZERETETCSOMAGH| akciója m MAGYARORSZÁGBA és CSEHSZLOVÁKIÁBA SS A CSOMAGOK SÚLYA 90 FONT KÖRÜL LEHET S — vagy kisebb csomag ■ 20 FONTOS süü-Srtí'isSKoo tositással együtt SbP H 20 FONTON FELÜLI MINDEN FONT 20 CENT H MINDEN CSOMAG ANNYI DOLLÁRRA VAN M BIZTOSÍTVA, AHÁNY FONT A CSOMAG SÚLYA 1 Minden csomagról egy vagy két erős zsákba kell varrni, vasiag kötéllel átkötni és tintával vagy tintaceruzával megcímezni. Ha csak élelmiszert küld, azt legcélszerűbb erős faládába csomagolni. Papír vagy papirdoboz burko lattal nem veszünk fel csomagot. NE FOGADJA EL NYUGTÁJÁT, HA AZON CAPT. PEDLOW NEVE NEM SZEREPEL! A hol nincs gyiijtőállomás,-----------CÍMZÉSI MINTA:------------FROM: ........................................................ (írja ide az ön nevét és címét) TO: ......................................................................................................................................................... (írja ide az óhazai rokon nevét és címét) (Lent a jobb sarokban ez írandó) : CAPT. JAMES G. PEDLOW 1220—2nd Avenue New York 21, N. Y. onnan postán (insured) vag} American Railway Express utján kell a csomagot az egyév düli new yorki főraktárba küldeni és az itteni címzési mini.» szerint megcímezni. — Ugyanakkor levélben beküldendő i csomag szállítási dija is csekk, money order vagy készpénzben. Utóbbit ajánlott levélben küldje A new yoi'Ki főraktár cime: Capt. James G. Pedlöw m 1220—2nd Ave. (a 64 St. sarkán) New York 21, N.Y. jgg RÍ11IIIIIEII9B11 puszta részvétnél. Nekik megígérték azt, hogy e fiuk halálából egy jobb világ származik. S ha azt akarjuk, hogy az ő haláluk ne lett légyen hiábavaló, akkor fel kell építenünk azt a világot, melyben igazság és megértés uralkodik. Az előttem szólók szavait erősítem meg, amikor azt mondom, hogy jmindent el kell követnünk egy oly világ megvalósítása érdekében, melyben nem lesz szükség többé háborúra. Ne felejtsük el, hogy ezt a háborút a polgárságnak nem csak az egyik része nyerte meg. Katonáink megtették a magukét, mi pedig itthon, szintén. Együtt győztünk. Mindannyiunknak van része e győzelemben. De nem elég megnyerni a háborút, meg kell nyerni a békét is. És azt is csak úgy nyerjük meg, ha elegen vagyunk, akik békét követelünk s ennek érdekében meg is tesszük a magunkét. Csak ha elérjük a célt, akkor mondhatjuk el, hogy e hősök nem haltak meg hiába.” Msgr. Jantko István, a Martins Ferry, O.-i római katolikus hitközség plébánosa ezután a legmélyebb részvétét fejezte ki a gyászoló hozzátartozóknak, majd Wm. Mandrey a “Veterans of Foreign Wars” szervezet helyi osztályának parancsnoka emelkedett szólásra. “ŐK FIZETTEK MEG . . “A mi fiaink mindig készek voltak a haza hívásának engedelmeskedni — mondotta a szónok — s harcolni, hogy megvédjenek bennünket. Ami tengerentúl végbement, itt is megtörténhetett volna. Büszkék vagyunk amerikai életmódunkra, templomainkra, nemzetünkre. De, hogy ezeket megtarthassuk, valakinek meg kellett fizetni. Tisztelettel adózunk e 7 fiúnak, mert ők fizettek meg értünk, amikor a legnagyobb áldozatot meghozták. Volt bátorságuk az önfeláldozásra, mert volt hitük Istenben, hazájukban, embertársaikban. Őrizzük meg ezt a hitet, mert csak ezzel nyerhetjük meg a tartós békét.” KÉPÁTADAS Bencze János központi elnök lépett ezután a színpadra és mély meghatottsággal igy szólott a néma áhítatban figyelő közönséghez: “Közelesen egy éve annak, hogy véget ért minden idők legvéresebb háborúja, önök jól tudják, hogy több mint tíz millió amerikai, fiú vett részt e küzdelemben,, fcözöt{Folytatása a 6-ik oldalon)
