Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-08-21 / 34. szám
[946 augusztus 21 Verhovayak Lapja. ő-ik oldal FENYES ÜNNEPSÉG KERETEBEN VETTE AT A HARRISBURG! 336-IK FIÓK OTTHONÁT — A Világháború veteránjait ünnepelték a tehermentessé vált Verhovay Otthonban. — A Harrisburg, Pa.-i Verhovay Otthon Társasköre 195 veteránjának tiszteletére felejthetetlen ünnepséget rendezett a Házbizottság abból az alkalomból, hogy a fiók 1939-ben vásárolt Otthonát teljesen kifizették. Nagy esemény volt ez, mert hiszen a Verhovay tagságé a dicsőség, hogy Pennsylvánia szép fővárosában magyar intézmény van, mely nemzetiségünknek és egyesületünknek alkotóképességét és összefogásban rejlő erejét hirdeti. S hogy ez Harrisburgban mit jelent, azt csak az tudja megérteni, aki tudja, hogy e városban oly kis számú a magyarság, hogy még mayyar egyház sincsen. Egyedül a Verhovaynak sikerült intézményes munkát végeznie a túlnyomó részt amerikai s egészében más nemzetiségű lakosság körében. A 336-ik fiók közel 300 főnyi tagsága és a harrisburgi Verhovay Otthon bizonyítéka annak, hogy a Verhovay Segély Egyletnek az amer'kai magyarság körén túl is van vonzóereje s a fejlődési lehetőségek az amerikai polgárság keretein belül is nyitva állanak előtte. És ez az, ami rendkívüli jelentőséget kölcsönöz ennek az eseménynek, mely nyolc évi lelkes, kitartó, áldozatos munkának volt a koronája. A legnagyobb elismerés illeti meg az elért eredményért a 336-ik fokot, a Társaskör tagjait és főleg annak tisztviselőit, akik úgy magyar, mint Verhovay szempontból úttörő munkát végeztek Pennsylvania fővárosában. Az esemény jelentőségéhez méltó keretek között lefolyt ünnepély rendezősége a következőkből állott: Kruchick Rudolf elnök, Kerzmich István, Fabiankovich Sándor, Nagy Géza a Házbizottság elnöke, Fabiankovich Géza, Light József és Yurovich György, a Házbizottság titkára. Az ünnepség az Amerikai Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Ft. Schott F. Lawrence róm. kát. plébános mondott megnyitó imádságot. Az áldomásmesteri tisztséget KOHN S. DAVID, Assistant District Attorney töltötte be, aki bemutatta a Házbizottság tagjait, majd többek között a következőket mondotta: “Magyarországon születtem és büszke vagyok magyar származásomra. De ma nem tudok másra gondolni, nrnt Európa‘éhező népeire. Nekünk, akik itt bőségben élünk, segítenünk kell azokon, akiknek betevő falatjuk sincsen. A mi országunk ma a legnagyobb a föld országai között. A mi társaskörünknek 195 tagja szolgálta a hazát az elmúlt háborúban. Európa éhező népeinek és a mi hőseinknek tartozunk azzal hogy most és itt odaszenteljük minden erőnket annak a küzdelemnek, mely a jogegyenlőség biztosításáért és az üldöztetések megszüntetéséért folyik. Folytassuk a nemes munkát, hogy nemzetünk továbbra is a legelső legyen a föld népei között.” A zugó tapssal fogadott megnyitó beszéd után Ft. FATHER SCHOTT emelkedett szólásra, aki örömét fejezte ki afelett, hogy jelen lehet ez alkalommal, amikor a Verhovay Otthon közönsége a háborúból vissszatért hőseit köszönti. Majd a veteránokhoz szólva igy folytatta beszédét: “Közületek a legtöbbtől elbúcsúztam, amikor bevonultatok. Voltak, akik nem tértek vissza. De hozzátok, akik visszatérhettetek, volna néhány komoly szavam. Harrisburg városa két millió katonát fogadott a háború folyamán. Lehetetlen két millió férfivel találkozni, anélkül, hogy ne tudnánk róluk valamit. Vannak közöttük, akik kiábrándultak, elkeseredettek. De még ha van is ok rá, hogy igy érezzenek, arra még sincs szükség, hogy abbahagyják a küzdelmet. Nincs itt az ideje a henyélésnek, a tétlenségnek. Azok, akik odaát maradtak, nem tették le a fegyvert, nem hagyták abba a munkát. És mi idehaza éjt, napot egybevetve dolgoztunk, hogy mindent megadjunk nektek, amire szükségetek volt. S igy élt és küzdött az előttünk élő nemzedék is. Apáink, anyáink akkor tették le a fegyvert, akkor hagyták abba a munkát, amikor meghaltak. U g y a nilyen elszántságra van szükségünk ahhoz, hogy megfelelhessünk az előttünk álló feladatoknak. Munkában vannak Amerikában ma azok az elemek, melyek mindent tönkre akarnak tenni, ainit eddig felépítenünk. Nem igazi, amerikaiak ők, mert bármikor készen volnának még arra is, hogy bennünket eladjanak, eláruljanak. Mindent el kell követnünk azért, hogy kárt ne okozhassanak se nekünk, se hazánknak. Meg kell őriznünk a hitet, mert arra igen igen nagy szükségünk van. Megtartva a 10 parancsolatot éljünk úgy, hegy Isten áldása lehessen rajtunk és otthonainkon. Ti, veteránok, folytassátok a munkát, hogy oly világban élhessetek, melvben érdemes élni.” A rendkívül mély benyomást keltett beszéd után az áldomásmester bemutatta a feleségét, msid SZABÓ JÁNOS központi számvevőt kérte fel szólásra. “Örömmel jöttem el — mondotta központi számvevőnk, — hogy elismerésemet fejezzem ki önöknek azért a nagyszerű munkáért, melyet Harrisburg városában végeztek. Nagy öröm számomra, hogy részt vehetek ezen az ünnepségen, melyen visszatért veteránjainkat köszöntjük. Ennek az eseménynek külön jelentőséget ad az, hogy önök e veteránok és minden tagtársunk részére oly otthont teremthettek, mely ma már teljesen tehermentes. Tudom, hogy veteránjaink sokba értékelik azt, amit értük tettek. Volt bajtársaimnak pedig azt szeretném mondani, hogy nagyszerű munkát végeztek, de ezt csak azért tehették meg, mert akik itthon maradtak, mindennel elláttak bennünket, amire a harctereken szükség volt. De a nagy munka még távolról sincsen bevégezve. A békét még mindig meg kell nyernünk. Népünk legnagyobb része panaszkodik az ország vezetőinek eljárása miatt, az infláció miatt, és a most kötendő békének fogyatékosságai miatt. Úgy gondolják, hogy mindezeket a feladatokat jobban el lehetett volna végezni. Mindamellett — semmit sem tesznek. Ideje volna ráébredni arra, hogy ők a hibásak, mert ők választották azokat a vezetőket, akiket felelősségre vonnak. Hiszen a népnek óriási a hatalma és ha felhasználná azt a nemzeti és nemzetközi élet folyásának irányitásában, akkor egy szebb világot lehetne teremteni. Ép azért kérem önöket, különösen veterán bajtársaimat, hogy vegyenek részt hazánk kormányzatában. Különösen ajánlom pedig, hogy legyenek testvérsegitő egyesületünk tagjai, mert az egyleti életben tanulunk meg együtt dolgozni és együtt kormányozni. A világnak máma a testvérsegités szellemére van szüksége. Ez az egyetlen védelmi fegyver az atombombával szemben. Végül engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket arra a kiváló munkára, melyet “Géza bátyánk”, a Házbizottság kiváló elnöke, Nagy testvérünk végzett. Kérem, álljanak mellette továbbra is és támogassák munkájában. — Tisztviselőtársaim és egyesületünk tagjai nevében kívánok önöknek további sikeres munkálkodást és ma estére jó mulatóst.” Lelkes taps fogadta veterán központi számvevőnknek értékes beszédét, majd az éldomásmester SZALÁNCY JANOS, közp. pénztárnokot mutatta be a közönségnek. “Mindenekelőtt — mondotta központi pénztárnokunk — engedjék meg, hogy úgy a magam, mint Bencze János központi elnök és Révész Kálmán központi titkár nevében átadjam önöknek köszöntésemet. E két tiszttársam nem jöhetett el erre az ünnepségre, de megkértek arra, hogy az ő nevükben is kifejezzem jókívánságaimat. Visszatért katonái nknak mély köszönetemet akarom kifejezni azért a nagyszerű munkáért, melyet végeztek Én is emlékeztetem azonban önöket arra, hogy a békét még mindig meg kell nyernünk. S miközben erre igyekszünk, kérem, ne veszítsék el hitüket, vallásukat, [melyre ma nagyobb szükségünk van, mint valaha volt, i mert nélküle igazságos békét teremteni nem lehet. Mikor az egyesület nevében köszö- I netet mondok önöknek, kérem, hogy végezzenek jó munkát egy jobb, békés világ megteremtéséért. A 336-ik fiók és a Társaskör tagjaihoz is volna néhány szavam. 1939-ben Nagy Géza elnök tagtársunk Pittsburghba jött, hogy tervét az Egyesület igazgatósága elé terjessze. Kijelentette, hogy i Harrisburg városában szükség van egy Verhovay Otthonra. Előterjesztését meghallgattuk és bár a fiók anyagi helyzete nem volt biztató, mégis elhatároztuk, hogy segítségére leszünk egy otthon megvásárlásában. E mai napon önök bebizonyították hűségüket. Nagy Géza tagtársunkba és az j önökbe vetett bizalmunkban nem csalódtunk. Önök kifizették azt az épületet, melyet a Verhovay Segély Egylet vásárolt az önök részére, kötelességüknek becsülettel tettek eleget és igy most nagy örömömre szolgál ezennel ünnepélyesen átadnom ennek az Otthonnak tnlajdcnlevelét a 336-ik fiók Házbizottságának. Remélem, hogy e fiók és a Társaskör tagjai ép oly jó gondját fogják viselni ennek az épületnek, mint eddig tették. Most pedig felkérem Nagy Géza tagtársamat, hogy fogadja cl tőlem a birtoklevelet. Mielőtt azonban átadnám azt önnek, szeretném az ön tagtársainak megmondani, hogy önnek az érdeme volt, hogy a Verhovay Segély Egylet segítségét megkapták. Az ön szavára és Ígéretére hallgatva segítettünk megvásárolni az önök részére ezt az otthont. Egyesületünk igazgatóinak és tisztviselőinek bizalmuk volt önben és ön e bizalomnak teljes mértékben megfelelt. Az otthon ki van fizetve és most immár teljesen az önöké. De a Társaskör tagjai sohase felejtsék cl azt, hogy önnek és a 338-ik fióknak köszönhetik azt, hogy ezt a> otthont megvásárolhatták.’’ Percekig tartó tapsvihar követte az okirat ünnepélyes átadását, majd a központi pénztárnok ?gy folytatta beszédét: I “Köszönöm önnek, Nagy íagíársam, amit tett és remélem, hogy továbbra is megmarad e fiók munkás csoportja körében. Kérem önöket mindnyájukat, hogy szerezzenek tagokat az egyesü- I leinek és a Társaskörnek. — Adjanak meg ez Otthonban minden alkalmat a tagtársaknak arra, hogy szép, nemes egyleti életet folytathassanak. Pennsylvania Insurance Commissioner je mondotta pittsburghi ünnepségeségeink alkalmából: ‘Ha valaha szükség volt hazánkban a fraternalizmusra, a testvérsegités szellemére, ugy most van nemcsak itt, hanem a* egész világon. Ha valaha szükség volt hitre és vallásra, ugy most van rá a legnagyobb szükség, Dolgozzunk tehát azért, hogy oly világot teremthessünk, melyben egymás iránti szeretet uralkodik.” Majd Nagy Géza, a Házbizottság elnöke mondott köszönetét és a tagtársakhoz fordulva igy szólt: ‘‘Tagtársak! 1939-ben, amikor megalakult a Társaskör, megígértem, hogy szép Otthonunk lesz. íme itt a birtoklevél — ígéretemet megtartottam.” És a tagtársak falrengető tapsviharral ünnepeltek a Társaskör köztiszteletben álló derék elnökét, akinek oly sokat köszönhetnek mindazok, akik a harrisbnrgi Verhovay Házban igazi otthonra találtak. Nagyszerű díszvacsora és táncmulatság egészítette ki a fényes ünnepséget, mely nemcsak a barrisburgi tagtársaknak volt felejthetetlen élmény, de örömünnepe volt az egész Verhovay tábornak».
