Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-08-21 / 34. szám

[946 augusztus 21 Verhovayak Lapja. ő-ik oldal FENYES ÜNNEPSÉG KERETEBEN VETTE AT A HARRISBURG! 336-IK FIÓK OTTHONÁT — A Világháború veteránjait ünnepelték a tehermentessé vált Verhovay Otthonban. — A Harrisburg, Pa.-i Ver­hovay Otthon Társasköre 195 veteránjának tisztele­tére felejthetetlen ünnepsé­get rendezett a Házbizott­ság abból az alkalomból, hogy a fiók 1939-ben vásá­rolt Otthonát teljesen kifi­zették. Nagy esemény volt ez, mert hiszen a Verhovay tagságé a dicsőség, hogy Pennsylvánia szép főváro­sában magyar intézmény van, mely nemzetiségünk­nek és egyesületünknek al­kotóképességét és összefo­gásban rejlő erejét hirdeti. S hogy ez Harrisburg­­ban mit jelent, azt csak az tudja megérteni, aki tudja, hogy e városban oly kis számú a magyarság, hogy még mayyar egyház sin­csen. Egyedül a Verhovaynak sikerült intézményes mun­kát végeznie a túlnyomó részt amerikai s egészében más nemzetiségű lakosság körében. A 336-ik fiók közel 300 főnyi tagsága és a harris­­burgi Verhovay Otthon bi­zonyítéka annak, hogy a Verhovay Segély Egyletnek az amer'kai magyarság kö­rén túl is van vonzóereje s a fejlődési lehetőségek az amerikai polgárság kere­tein belül is nyitva állanak előtte. És ez az, ami rendkívüli jelentőséget kölcsönöz ennek az eseménynek, mely nyolc évi lelkes, kitartó, áldozatos munkának volt a koronája. A legnagyobb elismerés il­leti meg az elért ered­ményért a 336-ik fokot, a Társaskör tagjait és főleg annak tisztviselőit, akik úgy magyar, mint Verhovay szempontból úttörő munkát végeztek Pennsylvania fővá­rosában. Az esemény jelentőségéhez méltó keretek között lefolyt ünnepély rendezősége a kö­vetkezőkből állott: Kruchick Rudolf elnök, Kerzmich Ist­ván, Fabiankovich Sándor, Nagy Géza a Házbizottság el­nöke, Fabiankovich Géza, Light József és Yurovich György, a Házbizottság tit­kára. Az ünnepség az Amerikai Himnusz eléneklésével kez­dődött, majd Ft. Schott F. Lawrence róm. kát. plébános mondott megnyitó imádsá­got. Az áldomásmesteri tisztséget KOHN S. DAVID, Assistant District Attorney töltötte be, aki bemutatta a Házbizottság tagjait, majd többek között a következőket mondotta: “Magyarországon születtem és büszke vagyok magyar származásomra. De ma nem tudok másra gondolni, nrnt Európa‘éhező népeire. Ne­künk, akik itt bőségben élünk, segítenünk kell azo­kon, akiknek betevő falat­juk sincsen. A mi orszá­gunk ma a legnagyobb a föld országai között. A mi társaskörünknek 195 tagja szolgálta a hazát az elmúlt háborúban. Európa éhező népeinek és a mi hő­seinknek tartozunk azzal hogy most és itt odaszen­teljük minden erőnket an­nak a küzdelemnek, mely a jogegyenlőség biztosításáért és az üldöztetések megszün­tetéséért folyik. Folytassuk a nemes munkát, hogy nem­zetünk továbbra is a legelső legyen a föld népei között.” A zugó tapssal fogadott megnyitó beszéd után Ft. FATHER SCHOTT emelke­dett szólásra, aki örömét fe­jezte ki afelett, hogy jelen lehet ez alkalommal, amikor a Verhovay Otthon közön­sége a háborúból vissszatért hőseit köszönti. Majd a ve­teránokhoz szólva igy foly­tatta beszédét: “Közületek a legtöbbtől el­búcsúztam, amikor bevonul­tatok. Voltak, akik nem tér­tek vissza. De hozzátok, akik visszatérhettetek, volna né­hány komoly szavam. Har­risburg városa két millió ka­tonát fogadott a háború fo­lyamán. Lehetetlen két mil­lió férfivel találkozni, anél­kül, hogy ne tudnánk róluk valamit. Vannak közöttük, akik kiábrándultak, elkeseredet­tek. De még ha van is ok rá, hogy igy érezzenek, arra még sincs szükség, hogy abbahagyják a küzdelmet. Nincs itt az ideje a henyélés­nek, a tétlenségnek. Azok, akik odaát maradtak, nem tették le a fegyvert, nem hagyták abba a munkát. És mi idehaza éjt, napot egybevetve dolgoztunk, hogy mindent megadjunk nektek, amire szükségetek volt. S igy élt és küzdött az előttünk élő nemzedék is. Apáink, anyáink akkor tették le a fegyvert, akkor hagyták ab­ba a munkát, amikor meg­haltak. U g y a nilyen elszántságra van szükségünk ahhoz, hogy megfelelhessünk az előttünk álló feladatoknak. Munkában vannak Amerikában ma azok az elemek, melyek min­dent tönkre akarnak tenni, ainit eddig felépítenünk. Nem igazi, amerikaiak ők, mert bármikor készen vol­nának még arra is, hogy bennünket eladjanak, elárul­janak. Mindent el kell kö­vetnünk azért, hogy kárt ne okozhassanak se nekünk, se hazánknak. Meg kell őriz­nünk a hitet, mert arra igen igen nagy szükségünk van. Megtartva a 10 parancsola­tot éljünk úgy, hegy Isten áldása lehessen rajtunk és otthonainkon. Ti, veterá­nok, folytassátok a munkát, hogy oly világban élhesse­tek, melvben érdemes élni.” A rendkívül mély benyo­mást keltett beszéd után az áldomásmester bemutatta a feleségét, msid SZABÓ JÁ­NOS központi számvevőt kérte fel szólásra. “Örömmel jöttem el — mondotta központi számve­vőnk, — hogy elismerésemet fejezzem ki önöknek azért a nagyszerű munkáért, melyet Harrisburg városában végez­tek. Nagy öröm számomra, hogy részt vehetek ezen az ünnepségen, melyen vissza­tért veteránjainkat köszönt­jük. Ennek az eseménynek külön jelentőséget ad az, hogy önök e veteránok és minden tagtársunk részére oly otthont teremthettek, mely ma már teljesen teher­mentes. Tudom, hogy vete­ránjaink sokba értékelik azt, amit értük tettek. Volt bajtársaimnak pedig azt szeretném mondani, hogy nagyszerű munkát végeztek, de ezt csak azért tehették meg, mert akik itthon ma­radtak, mindennel elláttak bennünket, amire a harctere­ken szükség volt. De a nagy munka még tá­volról sincsen bevégezve. A békét még mindig meg kell nyernünk. Népünk legna­gyobb része panaszkodik az ország vezetőinek eljárása mi­att, az infláció miatt, és a most kötendő békének fo­gyatékosságai miatt. Úgy gondolják, hogy mindezeket a feladatokat jobban el lehe­tett volna végezni. Mind­amellett — semmit sem tesz­nek. Ideje volna ráébredni arra, hogy ők a hibásak, mert ők választották azokat a ve­zetőket, akiket felelősségre vonnak. Hiszen a népnek óriási a hatalma és ha fel­használná azt a nemzeti és nemzetközi élet folyásának irányitásában, akkor egy szebb világot lehetne te­remteni. Ép azért kérem önö­ket, különösen veterán baj­társaimat, hogy vegyenek részt hazánk kormányzatá­ban. Különösen ajánlom pe­dig, hogy legyenek testvérse­gitő egyesületünk tagjai, mert az egyleti életben tanu­lunk meg együtt dolgozni és együtt kormányozni. A vi­lágnak máma a testvérsegités szellemére van szüksége. Ez az egyetlen védelmi fegyver az atombombával szemben. Végül engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket arra a kiváló munkára, melyet “Gé­za bátyánk”, a Házbizottság kiváló elnöke, Nagy testvé­rünk végzett. Kérem, állja­nak mellette továbbra is és támogassák munkájában. — Tisztviselőtársaim és egyesü­letünk tagjai nevében kívá­nok önöknek további sikeres munkálkodást és ma estére jó mulatóst.” Lelkes taps fogadta vete­rán központi számvevőnknek értékes beszédét, majd az éldomásmester SZALÁNCY JANOS, közp. pénztárnokot mutatta be a közönségnek. “Mindenekelőtt — mon­dotta központi pénztárno­kunk — engedjék meg, hogy úgy a magam, mint Bencze János központi elnök és Ré­vész Kálmán központi titkár nevében átadjam önöknek köszöntésemet. E két tiszttár­sam nem jöhetett el erre az ünnepségre, de megkértek arra, hogy az ő nevükben is kifejezzem jókívánságaimat. Visszatért katonái nknak mély köszönetemet akarom kifejezni azért a nagyszerű munkáért, melyet végeztek Én is emlékeztetem azonban önöket arra, hogy a békét még mindig meg kell nyer­nünk. S miközben erre igyekszünk, kérem, ne ve­szítsék el hitüket, vallásukat, [melyre ma nagyobb szüksé­günk van, mint valaha volt, i mert nélküle igazságos békét teremteni nem lehet. Mikor az egyesület nevében köszö- I netet mondok önöknek, ké­rem, hogy végezzenek jó munkát egy jobb, békés vi­lág megteremtéséért. A 336-ik fiók és a Társas­kör tagjaihoz is volna né­hány szavam. 1939-ben Nagy Géza elnök tagtársunk Pitts­­burghba jött, hogy tervét az Egyesület igazgatósága elé terjessze. Kijelentette, hogy i Harrisburg városában szük­ség van egy Verhovay Ott­honra. Előterjesztését meg­hallgattuk és bár a fiók anya­gi helyzete nem volt biztató, mégis elhatároztuk, hogy se­gítségére leszünk egy otthon megvásárlásában. E mai napon önök bebizo­nyították hűségüket. Nagy Géza tagtársunkba és az j önökbe vetett bizalmunkban nem csalódtunk. Önök kifi­zették azt az épületet, me­lyet a Verhovay Segély Egy­let vásárolt az önök részére, kötelességüknek becsülettel tettek eleget és igy most nagy örömömre szolgál ezen­nel ünnepélyesen átadnom ennek az Otthonnak tnlaj­­dcnlevelét a 336-ik fiók Ház­­bizottságának. Remélem, hogy e fiók és a Társaskör tagjai ép oly jó gondját fog­ják viselni ennek az épület­nek, mint eddig tették. Most pedig felkérem Nagy Géza tagtársamat, hogy fogadja cl tőlem a birtoklevelet. Mielőtt azonban átadnám azt önnek, szeretném az ön tagtársainak megmondani, hogy önnek az érdeme volt, hogy a Verho­vay Segély Egylet segítségét megkapták. Az ön szavára és Ígéretére hallgatva segítet­tünk megvásárolni az önök részére ezt az otthont. Egye­sületünk igazgatóinak és tisztviselőinek bizalmuk volt önben és ön e bizalomnak teljes mértékben megfelelt. Az otthon ki van fizetve és most immár teljesen az önö­ké. De a Társaskör tagjai so­hase felejtsék cl azt, hogy önnek és a 338-ik fióknak köszönhetik azt, hogy ezt a> otthont megvásárolhatták.’’ Percekig tartó tapsvihar követte az okirat ünnepélyes átadását, majd a központi pénztárnok ?gy folytatta be­szédét: I “Köszönöm önnek, Nagy íagíársam, amit tett és remé­lem, hogy továbbra is meg­marad e fiók munkás cso­portja körében. Kérem önö­ket mindnyájukat, hogy sze­rezzenek tagokat az egyesü- I leinek és a Társaskörnek. — Adjanak meg ez Otthonban minden alkalmat a tagtár­saknak arra, hogy szép, ne­mes egyleti életet folytathas­sanak. Pennsylvania In­surance Commissioner je mon­dotta pittsburghi ünnepsége­­ségeink alkalmából: ‘Ha vala­ha szükség volt hazánkban a fraternalizmusra, a testvérse­gités szellemére, ugy most van nemcsak itt, hanem a* egész világon. Ha valaha szükség volt hitre és vallás­ra, ugy most van rá a leg­nagyobb szükség, Dolgozzunk tehát azért, hogy oly világot teremthessünk, melyben egy­más iránti szeretet uralko­dik.” Majd Nagy Géza, a Házbi­zottság elnöke mondott kö­szönetét és a tagtársakhoz fordulva igy szólt: ‘‘Tagtár­sak! 1939-ben, amikor meg­alakult a Társaskör, meg­ígértem, hogy szép Ottho­nunk lesz. íme itt a birtok­levél — ígéretemet megtar­tottam.” És a tagtársak falrengető tapsviharral ünnepeltek a Társaskör köztiszteletben ál­ló derék elnökét, akinek oly sokat köszönhetnek mind­azok, akik a harrisbnrgi Ver­hovay Házban igazi otthonra találtak. Nagyszerű díszvacsora és táncmulatság egészítette ki a fényes ünnepséget, mely nemcsak a barrisburgi tag­társaknak volt felejthetetlen élmény, de örömünnepe volt az egész Verhovay tábornak».

Next

/
Thumbnails
Contents