Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-07-17 / 29. szám

6-ik oldal Verhovayak Lapja. 1946 julius 17 Amerikai Iskolát Magyarországon. GYÁSZJELENTÉS A Verhovay Segély Egylet Igazgatósága megszomorodott szívvel jelenti, hogy egyesüle­tünk ELISMERT TAGJA, SVEIGHÁRT ISTVÁN a Sharon, Pa.-i 26-ik fiók volt tisztviselője, 1946 julius 4-én hosszú betegség után, 60 esztendős ko­rában, elhunyt. Elismert tagtársunk földi ma­radványait a Sharon, Pa.-i 26-ik fiók össztagságá­­nak és a gyászoló család számtalan jóbarátjának osztatlan részvéte mellett temették el julius 6-án. A temetésen az egyesület Igazgatósága nevében Turner József igazgató helyezett el koszorút el­ismert tagtársunk ravatalára és mondott gyász­beszédet. A Verhovay Segély Egylet tagsága nevében mély részvétünket fejezzük ki Elismert Sveighart István tagtársunk családjának. EMLÉKÉT KEGYELETTEL ŐRIZZÜK SZIVÜNKBEN. A 26-ik fiók gyásza (Folytatás ax 5-ik oldalról)' két és a Bodrog hidját fel­robbantották. Ez Magyar­­ország legnagyobb tragé­diája! Minden hidunk el­pusztult, még a budapesti gyönyörű hidak is. Végre a “mi” csapataink elmenekültek és a felszaba­dítok bevonultak. Csakhogy, NEM oroszok voltak, mint vártuk, hanem románok. Nos, az az első éjszaka rém­álom volt. A házunk tele volt leányokkal, akik nálunk kerestek menedéket. Kitettem egy táblát jelez­ve, hogy amerikai polgár va­gyok. Az első román őrjá­ratnak, mely bezörgetett, vasúti igazolványomat mu­tattam meg, de az is elég volt. Hanem az az első éjszaka! A leányok, asszonyok, férfiak sikoltozásával telt meg az éjszaka. A fosztogató romá­nok mind elhurcolták őket. Sok férfit lelőttek, amikor védeni próbálta a feleségét. Mi a konyhában ültünk és persze nem mertünk el­aludni . . . A szomszéd házból négy leányt hurcoltak el. . . Reg­gelre eresztették őket haza. A másik utcában két magá­nyos leány élt, kiknek szülei nemrég haltak meg. Az at­rocitások után mindketten öngyilkosságot követtek el.... Aztán jöttek csak az oro­szok. A mi városunknak igen jó parancsnok jutott Jegorov személyében. Ha­marosan megalakultak a po­litikai pártok. Én a helyi szociáldemo­krata pártnak az elnöke lettem, szerkesztője a helyi újságnak, az Igazoló Bizott­ságnak, a Nemzeti Bizottság­nak tagja stb. No, meg egy kicsit tanitottam is ... Né­hány tisztségemről lemond­tam, de a legtöbbjét még most is viselem, bár mind tiszteletbeli állás . . .” A NYILASOK. “Valószínű, hogy a fele­ségemnek életét mentettem meg azzal, hogy hazajöttem, mert ő bizony nem bírta volna elviselni azt, ami a többinek osztályrészül jutott. Ugyanakkor — ő is megmen­tette az enyémet . . . Volt Sárospatakon egy nyilas pa­rancsnok, aki szó nélkül le­lövetett volna. Magyaror­szág nagy tragédiáját ezek a nyilas parancsnokok okoz­ták, akik meggátolták Horthyt abban, hogy az utolsó percben, október 15- én a magyarok letegyék a fegyvert ... ők nemcsak tűrték, hanem még segítet­ték is a németeket abban, hogy 14—15 éves fiukat a frontvonalba küldjenek és azután elhajtsák őket Né­metországba . . .” RÉVAI JENŐ TERVE. Mindezeket előre bocsáj­­tottuk, mert szükségesnek láttuk, hogy olvasóink meg­ismerjék azt az embert, aki igy ir önmagáról: “Egyetlen célom, szolgálni az én szegény, letiport ha­zámat és ugyanakkor, a ha­talmas Amerikai Egyesült Államokat. És erre soha jobb alkalmam nem nyílott, mint most, a magyar de­mokrácia hajnalán.” “Már régen gondoltam arra, hogy az Angol Inté­zethez hasonlóan meg kel­lene teremteni itt az Ame­rikai Intézetet is. Mikor leg­utóbb Budapesten voltam, tárgyaltam erről az ame­rikai misszióval is, de csak tanácsot adtak, mert sen­kinek sem volt felhatalma­zása arra, hogy ily ügyekkel foglalkozzon. Amerika — mondották — nem támogathatja politikai­lag a tervet, de legjobb vol­na, ha az AMERIKAI MA­GYARSÁG révén próbálnám megvalósítani tervemet. Nem rossz tanács, bár nem látom be, hogy Ame­rika mért ne foglalkoz­hatna ilyen tervvel, ha Ang­lia képes volt arra, hogy a sárospataki Angol Intézet megalapitásában közremű­ködjön és annak működését támogassa. Hát ez az barátom, ahol rád számitok és az amerikai magyarok derék táborára. Csináljunk valami nagyot, teremtsük meg Magyarorszá­gon az Amerikai Intézetet és ezzel erősítsük meg a kap­csolatot az Amerikában és az óhazában élő magyarok kö­zött. Ne félj, nem akarom igénybe venni- az amerikai magyarok anyagi támoga­tását mindaddig, amig az országnak szüksége van ar­ra. Valószínű, hogy felveszem a kapcsolatot a Stuyvesant High School vezetőségével, kérvén, hogy legyen ennek az Intézetnek testvérintéz­ménye Amerikában. Meg vagyok róla győződve, hogy szívesen fogják kérésemet fogadni, mert hiszen ez az amerikai és magyar iskolák történetében példa nélkül álló esemény volna. Ugyancsak megpróbálnám elérni, hogy amerikai taná­rok és nevelők eljöjjenek Magyarországra, hogy leg­alább egy évig tanítsanak itt . . . Természetes, hogy magyar származású tanárok együtt dolgozhatnának velünk mindaddig, amig iskolánk­ban maradnának. Ne fe­lejtsd el, hogy sokkal erő­sebb kapcsolatokat lehetne teremteni az Egyesült Álla­mokkal, tekintettel arra, hogy oly sok magyar él odaát. Nem lesz könnyű most fel­építeni azt az iskolát, az anyagiak hiánya miatt. És így» egyelőre, bizonyára kénytelenek leszünk megelé­gedni azzal, hogy erkölcsileg kezdjük meg az Amerikai In­tézetet, melynek diákjai szá­mára kötelező volna, hogy már az első osztálytól fogva az angolt tegyék tanulmá­nyuk főtárgyává. De a távoli jövőben már látom kialakulni egy belső uszodának a képét ... De még azelőtt egy Amerikai Nevelő Intézet épületének körvonalait . . . Mindehhez anyagi segítségre lesz szük­ség, de mire annak ideje el­érkezik, addigra bizonyára annyira megerősödnek a kapcsolataink, hogy azt a kérdést sikerül majd meg­oldani. Jelenleg a legfon­tosabb az, hogy az Amerikai Intézet megalapítására enge­délyt kapjunk . . .” ERKÖLCSI TÁMOGATÁST! Mint minden hasonló eset­ben, úgy most is, csak a leg­nagyobb tisztelettel írhatunk az ilyen törekvésekről, me­lyeknek megvalósításáért fo­lyó munkától még az éhség és nyomor sem riasztja visz­­sza a magyar nemzet hős­­lelkü fiait. De Révai Jenő terve még ezenkívül is figyelemre méltó elsősorban azért, mert hiszen az tökéletes összhangban van hazánknak az európai népek átnevelésére irányuló programjával. Ezért volt az, hogy Révai tervét a buda­pesti amerikai delegáció is a legnagyobb jóakarattal fo­gadta. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen intézetnek a megte­remtése rendkívüli mérték­ben járulna hozzá ahhoz, hogy az amerikai demo­krácia szelleme eljusson a magyar nép körébe is. Már pedig mi nemcsak azt akar­juk, hogy a magyar nép túlélje az elmúlt .esztendők vérzivatarát, hanem -azt is, hogy a jövőben megvalósul­jon Magyarországon az a de­mokrácia, melynek áldásait itt élvezzük, amerikai ha­zánkban. .Ebben rejlik Kö­­zépeurópa jövendő biztonsá­gának és a tartós békének titka. Egyelőre csak 'erkölcsi tá­mogatás kell ennek a nagy­szerű tervnek a megvalósí­tásához. Ennek az erkölcsi támogatásnak természetesen szervezett módon kell meg­nyilatkoznia és úgy hisszük, hogy az amerikei magyarság legnagyobb szervezete, AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖ­VETSÉG, a leghivatottabb A Sharon, Pa.-i 26-ik fiók egyik oszlopa, több, mint ne­gyedszázadon át munkás­tisztviselője, lelkes vezére, Sveighart István, egyesüle­tünk Elismert tagja, a 17-ik kerület elnöke, julius 4-én, hosszú szenvedés után el­hunyt. A közelgő halál már régen rávetette árnyékát Sveighar­­ték otthonára . . . 1945 má­jus 21-én a sharoni Magyar Házban megtartott ünnepé­lyen már nem jelenhetett meg, súlyos betegsége miatt és igy a Pittsburghból és a vidékről jött vendégek csoportja a házához ment, hogy ott adja át neki több mint 25 éven át kifejtett egyleti munkájának elisme­rése Jeléül a Verhovay “Elis­mert” címmel és jelleggel járó díszoklevelet és ezüst­érmet .. . Könnyekkel a szemében fogadta a kitüntetést és mér­hetetlen fájdalommal mon­dotta, hogy bizony ő már nem tehet Ígéretet arra, hogy további munkával fog­ja viszonozni az egyesület elismerését ... ő és a sze­rettei tudták már akkor, hogy súlyos betegségének csak egy kimenetele lehet s arra, hogy e terv megvaló­sítása érdekében megtegye az első lépéseket. A magyar demokrácia fej­lődése érdekében reméljük, hogy az amerikai magyarság felkarolja Révái Jenő ter­vét és levelek utján felkéri az Amerikai Magyar Szövet­séget arra, hogy a terv meg­valósítása érdekében tegye meg a szükséges lépéseket azon magyar származású amerikai polgárok nevében, akiknek szívügye a magyar köztársaság politikai, kultu­rális és szellemi fejlődése. az elkerülhetetlen most kö­vetkezett be, 14 hónapra rá, hogy otthonában szorított vele kezet az egyesület köz­ponti tisztikara és az Igaz­gatóság Sharonban megje­lent tagjai. Julius 6-án volt a teme­tése. A gyászszertartást Ft. Fulgence Gorczyka a sharoni lengyel hitközség plébánosa végezte a Farrell, Pa.-i Rein­­sel-féle temetkezési vállalat kápolnájában. A temetésen megjelent hatalmas közön­ség osztatlan részvéte mel­lett helyezték el elismert tag­társunk földi maradványait a farrelli lengyel róm. kát. temetőben. Turner József, Youngstown, O.-i igazgató, a Verhovay Segély Egylet nevében búcsúztatta az el­hunytat ' méltatva, negyed­­százados tisztviselői munkás­ságát. Halottvivők voltak az el­hunyt unokaöccsei, Takács István, Takács József, Ta­kács János, Takács Ferenc, Shanley Edward és Shanley József. Gyászolja özvegye, szüle­tett Váci Rozália, akivel 39 évig élt együtt, boldog egye­tértésben; gyermekei, Anna, Eleonora, Erzsébet és Elemér valamint nővérei Mészáros Gáborné és Shanley Am­­brusné. Ezúton is mély részvétün­ket fejezzük ki elhunyt tag­társunk özvegyének, gyerme­keinek, nővéreinek, rokonai­nak és jóbarátainak. Sveig­hart István hatvan éves földi pályafutása véget ért ... Az utolsó években egyre jobban ránehezedő terhét letette és megkönnyebbült lelke vissza­tért Teremtőjéhez. Legyen békesség és áldás porain és gyermekeinek hűséges szere­­tete vigasztalja meg férjét hosszú betegségében oda­­adóan ápoló özvegyét.

Next

/
Thumbnails
Contents