Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-06-26 / 26. szám

VOL. XXIX. ÉVFOLYAM 1946 JUNIUS 26 NO. 28. SZÁM A VERHOV AY JÖVENDŐ ÜNNEPE — Harmadik közlemény — A magyar sorsfordulat napjai Visszaérkeztek már a szál­lóba a pittsburghi körutazók, a Verhovay országos kuglizó mérkőzésén résztvett csapa­tok és a nézőközönség. Min­denki sietett készülni a két napos jubileumi ünnepségek legnagyobb eseményére, a diszbankettre. Hét órára volt hirdetve a diszbankett, de már félhétkor szinte zsúfol­va volt a Fort Pitt szálló elő­csarnoka ünnepi ruhás ven­dégekkel. Pár perccel hét óra előtt megnyíltak az English Room ajtajai és megkezdő­dött a közönség bevonulása. Az elhelyezkedés rendkivül simán ment, hála a gondos előkészítésnek, a kitűnő ren­dezésnek és a vendégfogadók készségének. A hatalmas díszteremben megtérített asztalokon fehér számozott táblák állottak és minden vendégnek a jegyén rajta volt annak az asztal­nak a száma, melyhez a ren­dezőség beosztotta. A kerü­leti szervezők fogadták a vendégeket az ajtónál és a vendégek jegyén látható szám alapján rábízták őket központi hivatalunk női al­kalmazottaira, akik minden­kit a helyére vezettek. Per­cek alatt megtelt a terem, melyben Horváth Guszti és zenekara máris rázendített. a szebbnél-szebb magyar hall­gatókra. Alig múlt el hét ára s bevonult az Egyesület tisztikara és az ünnepség szereplői, akiket felállva, ;omboló tapssal köszöntött a közönség. Svéd Sándor, a Metropoli­an Opera Társaság világhírű agja, vezetése mellett a kö­zönség elénekelte az Ameri­kai Himnuszt és akkor Rt. íev. Msgr. Eördögh Elemér >ápai prelátus, toledói plébá­­íos mondott lélekemelő asz­­ali áldást. Rögtön megkez­­lődött a rendkivül Ízletes racsora felszolgálása, mely­­lek elfogyasztása közben a igányzenekar szórakoztatta közönséget remek számai­­al, melyek sok tapsot arai­ak. Mielőtt a műsorról beszá­­aolnánk, nézzünk körül, ogy kik is voltak jelen és ogyan is helyezte el a ren­­ezőség a vendégeket. A nagy terem széliében el­­uzódó hosszú asztal mellett lt Rudnyánszky Sándor, chi­cagói zongoraművész és ze­neszerző, Kiszely Ica, a chi­cagói Opera Társulat tagja, Svéd Sándor, a magyarok legnagyobb baritonja, Mr. Kiszely, Hon. Oscar Kottler, Pennsylvania állam helyettes biztosítási felügyelője, Hon. David L. Lawrence, Pitts­burgh polgármestere, Francis Taptich ügyvéd, a pittsburghi fraternális kongresszus elnö­ke, Hon. Gregg L. Neel, Pennsylvania állam biztosí­tási felügyelője, Ári B. Al­bert alelnök, az áldomásmes­ter, Bencze János, központi elnök, Dr. Szegedy Masszák Aladár, a Magyar Köztársa­ság washingtoni követe, Rt. Rév. Msgr. Eördögh Elemér pápai prelátus, Bencze Já­­nosné, a központi elnök fele­sége. Dr. Kerekes Tibor, az Amerikai Magyar Szövetség ügyvezető titkára, Nt. Dr. Kalassay Sándor, East Chi­cago, Ind.-i ref. lelkész, az amerikai magyar református lelkészi kar nesztora, Szege­dy Maszák Aladárné, a ma­gyar követ kedves felesége, és Dr. Gömöry Sámuel, egye­sületünk főorvosa. Ezzel az asztallal párhuza­mosan, a többi asztalokkal egy színvonalon, volt a má­sik hosszú asztal, melynél az Igazgatóság tagjai és felesé­geik, valamint a központi tisztviselők és nejeik, özv. Brogley Ferencné és leányai, az ellenőrző bizottság részé­ről pedig Nyiráti Sándor és neje, foglaltak helyet. Ezt a két asztalt félkörben fogták körül a tiz-tiz sze­mélyre teritett asztalok, me­lyekhez magától értetődőleg az EGYESÜLET DÍSZVEN­DÉGEIT, a JUBILEUMI VERSENY NYERTESEIT és a legközelebbi hozzátartozóit osztotta be a rendezőség. — Ezen félkörön túl helyezked­tek el az Egyesület vendégei, az amerikai magyar sajtó képviselői. S a többi aszta­lokhoz kerültek a kuglizó mérkőzésen résztvett csapa­tok tagjai, akik szintén az Egyesület vendégei voltak a banketten és azok a közelről és távolról Pittsburghba jött kedves vendégek, akiket si­került elhelyezni. Ötszáz vendég fért el eb­iben a teremben, de sikerült még egy másik termet is 'nyitni, melyhez hangszórókat vezetett a szálló vezetősége. Itt több, mint százan foglal­tak helyet, de ezek a vacsora után átvonultak a főterembe, hogy jobban hallhassák a programot. Itt jelentjük be, hogy la­punk valamelyik legközeleb­bi számában közölni fogjuk a vendégek névsorát is — per­sze azokon kívül, akiket már eddigi jelentéseinkben bemu­tattunk olvasóinknak. Vacsora után Nt. Dr. Ka­lassay Sándor mondotta a hálaadó imádságot és azután Ári B. Albert alelnök vette át a ceremónia mester szere­pét. MEGNYITÓ BESZÉD “Azért gyűltünk egybe ma este — mondotta Ári B. Al­bert alelnök, — hogy tiszte­lettel adózzunk azoknak az alapítóknak, akik hatvan esz­tendővel ezelőtt elhintették a mi hatalmas testvérsegitő egyesületünknek magjait. — Tizenhárom egyszerű, nehéz munkában őrlődő bányász a szivében élő testvéri szere­tettől indíttatva összeszövet­kezett arra, hogy együttes vállalkozás által tegye biz­tonságossá egymás életét a szabadság e hazájában. Nem a vér szava, nem a faji örök­ség köteléke hozta össze őket, hanem annak felisme­rése, hogy szeretteiket, fele­ségeiket és gyermekeiket meg kell védeniük az élet bizonytalanságai ellen. Ama hatvan év előtti nap óta nagy utat tettünk meg. Egye­sületünk történetének köny­vét teleirtuk testvérsegitő vállalkozásokkal, sokat tet­tünk tagtársainkért, segítsé­get nyújtottunk özvegyeknek és árváknak, betegeknek, Ín­ségeseknek, törekvő ifjúsá­gunkat támogattuk magasabb tanulmányok elvégzésében, gondoskodtunk öregeinkről, fáradhatatlan munkával vet­tünk részt hazánk háborús erőfeszítésében azon felül, I hogy minden anyagi áldoza­tot is meghoztunk. Most pe­dig a legnagyobb és legne­mesebb emberi munkára vál­lalkoztunk, amikor a háború áldozatain igyekszünk segí­teni úgy a kifosztott, kipusz­­titott óhazában, mint más országokban. (Folytatás a 2-ik oldalon) NEM JÖTT HIÁBA az Egyesült Államokba a Magyar Kormány küldöttsége Nagy Ferenc miniszterelnöknek és három társának személyében. Amerika ismét megmutatta nagyságát. A kis magyar nemzet a hatalmas amerikai nép fővárosában barátságot, megértést, biztatást, Ígéretet és kéz­zelfogható segítséget kapott. Tehát mindent. És ez sokkal, de sokkal több, mint amire számítani lehetett. Ha azt néz­zük, hogy az amerikai kormány hogyan fogadta a magyar nemzet hivatalos képviselőit, mily megértéssel és megbecsü­léssel tárgyalta meg velük sokat szenvedett népünknek égető kérdéseit, mily nyíltsággal és nagylelkűséggel járult hozzá azok megoldásához, akkor nem mondhatunk mást, csak azt, hogy mi, mint magyar származású amerikai ma­gyar polgárok végtelen hálával viseltetünk a bennünket polgáraivá fogadott nemzet és annak kormánya iránt. A magyar nép ismét élni fog, kenyérhez jut és hozzáfoghat a nemzetépitéshez, de ezt Amerikának köszönheti, melynek kormánya a magyar kérdések tárgyalásában félreérthetet­len bizonyságát adta a magyar nemzet iránti bizalmának, a magyar demokrácia iránti jóakaratának és a magyarság demokratikus becsületességében való hitének. Az amerikai magyarságnak az elmúlt háborúban hozott vér-áldozatai most már Magyarország szempontjából sem bizonyultak hiábavalóknak. Sorsüldözte népünkre gondolva most már nem kell keserűséggel mondanunk a költővel, hogy “ az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért . . Nem volt hiába! * * * Jnnius 17-én a magyarországi rádióban felcsendült Nagy Ferenc miniszterelnök hangja. Amerikából szólt a magyar néphez, hogy jelentést tegyen a washingtoni ut eredmé­nyeiről. Bejelentette, hogy az Egyesült Államok Kormánya minden megkötés nélkül visszaadja a Magyar Nemzeti Bank aranykészletét és hogy a külföldre hurcolt magyarországi javakat megfelelő előkészítés után szintén Magyarország rendelkezésére bocsájtja. Kilátásba helyezte kormányunk továbbá azt is, hogy az eddig engedélyezett tiz millió dol­láros kölcsönt szintén fel fogják emelni, amennyiben arra szükség és lehetőség mutatkozik. Kijelentette a miniszter­­elnök azt is, hogy meggyőződött arról, hogy az Egyesült Államok kormánya sérelmektől mentes, igazságos békére igyekszik és az Egyesült Nemzetek fóruma előtt ebben az irányban fogja képviselni nemcsak az amerikai népet, ha­nem a világnak minden igazságos béke után epekedő népét. További jelentősége van annak az elhatározásnak is, hogy amennyiben a többi megszálló országok kormányaival meg tudnak egyezni, lehetővé teszik a dunai forgalomnak ma­gyar hajók magyar zászlaja alatti megnyitását. E szavak­kal végezte be rádióbeszédét: “Magyar hallgatóim előtt ezúton is megköszönöm a kor­mánydelegáció és a magyar nemzet nevében a vendég­szeretetet, a meleg barátság és együttérzés kinyilvánítását és Magyarország megértő megsegítését. Isten áldását kérem az Északamerikai Egyesült Államok népére.” Bizonyos, hogy az infláció átkától most már rövidesen megszabaduló magyar nemzet minden polgára együtt mon­dotta a miniszterelnökkel e szavakat. * * * KAPCSOLATOT teremteni az Egyesült Államok kor­mányával — ez volt Nagy Ferenc miniszterelnök és társai látogatásának egyik célja. Kitűnt azonban, hogy nagy szük­ség volt arra is, hogy a magyar kormány kapcsolatot te­remtsen az amerikai magyarsággal is. A magyar kormány képviselői csak a Segélyakció ügyvezető bizottságával való tárgyalás után jöttek tisztába azzal, hogy az amerikai ma­gyarság mily széleskörű munkát végez a magyar nép meg­­■ .egitcse érdekében. És a tárgyalások sok mindent tisztáztak (Folytatás a 2-ik oldalon) / T

Next

/
Thumbnails
Contents