Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-06-19 / 25. szám

1946 junius 19 Verhovayak Lapja 5-ik oldal A VERHOVAY JÖVENDŐ ÜNNEPE (Folytatás a 4-ik oldalról) >oru folyamán hazánk győ­­elméért hoztak. Tudom, hogy a jövőben is •z utón fognak haladni és kí­vánom, hogy sok sikert, bé­lés életet és további haladást rjenek el ebben a gyönyörű pületben, mely valóban kessége Pittsburgh belváro­­ának.” Zugó tapsvihar köszönte neg a polgármester elismerő zavait és jókívánságait, me­­yekre Ári B. Albert alelnök gy felelt: “Köszönjük, pol­­ármester ur, ékes szavait, linden erőnkkel azon le­­ziink, hogy segítsünk önök­­ek abban, hogy ezt a várost lég szebbé és nagyobbá te­­yék.” iZ IMÁDSÁG EMBERE Ezután Rt. Rév. Msgr. lördögh Elemér toledói plé­­ánost, pápai prelátust kérte j1 Ári B. Albert alelnök az vató imádság elmondására. Szívből fakadó fohásza az íletett lélek szárnyain vitte :1 a hallgatóságot a Minden­­ató színe elé ... Hálát adott eki mindazokért az áldá­­)kért, mellyel egyesületünk istvérsegitő munkáját lelte­ivé tette , . . Védelmező ondviselésébe ajánlotta lindazokat, akiknek második íthona ez az épület ... A jgyelem megváltását kérte jyesületünk hősi halottai ámára és az örök élet re­­énységének vigasztalását indazok számára, akik ben­­ik szeretteiket veszítették S az áhítatban hajlott fo­il imádkozó közönség úgy ezte, hogy az imádságra ál­­issal válaszolt az Isten . . . AGYAR ÉNEK . . . Az imádság után Ári B. Ibert alelnök bemutatta Ki­élj- Icát, a chicagói opera rsulat bájos tagját, akit Ikes tapssal fogadott a kö­­nség. Mély érzéssel, meg­­tóan énekelte el az ameri- i magyarság régi kedvenc ekét: “Szép vagy gyönyö­­vagy Magyarország . . .” éles skálájú, nagyszerű pzettségü, ezer érzést iszatükröző meleg hangja n és remek énekét perce­­* tartó tomboló tapssal szönte meg a hallgatóság. /ATÓ BESZÉD Szután Bencze János köz­úti elnök lépett a hang­iró elé és elmondotta ün­­pi beszédét, melj-et teljes íszében közöltünk múlt ti lapszámunkban. A kö­­íség feszült figyelemmel Ugatta az egyesület fejlő­iének és testvérsegitő te­le nységének történetét és •cekig tartó tapsviharral nepelte a központi elnö-Befejezésül Kiszely Ica operaénekesnő vezetése mel­lett a közönség elénekelte a Magyar Himnuszt és ezzel a Házavatási szertartás véget ért . . . NYÍLT HÁZ . . . A Központi Székház meg­tekintése következett. Több mint hatszázan járták végig a Verhovay Building-et, melynek belseje talán még szebben ki volt díszítve, mint a külseje. De ez a belső disz váratlanul ért bennünket... Nem tudtuk ugyanis, hogy kora reggel óta egyik szállító a másiknak adta a kilincset a Központi Hivatalban. Vi­rágokat, csokrokat, hatalmas kosarakat hoztak, melyeket az egyesület barátai, tisztelői és üzletfelei küldtek az ün­nepi alkalomra. Ekkor láttuk csak meg, hogy mennyi jó­barátja van az Egyesület­nek . . . Valóságos viráger­dővé varázsolták a központi hivatalt, melynek minden asztalán, minden ablakpárká­nyán, de még a falak mellett a padlón is virágok ezrei diszlettek ... Százszinü pom- Dájuk tavaszi örömet vitt a termekbe . . . illatuk betöl­tötte az egész házat . . . A központi alkalmazottak már a helyükön voltak, mi­kor az ünnepség véget ért s a közönség bevonulása el­kezdődött. Csillogó szemmel, mosollyal, örömmel fogadták a vendégeket, akik ezer kér­déssel halmozták el őket... Központi alkalmazottaink nagyrésze munkás éveinek legjavát a Verhovay szolgá­latában töltötte el. Szivükhöz nőtt az Egyesület és testvér­ként fogadták a vendégeket, akik mindjárt otthon érezték magukat a Verhovay Szék­házban. Sok-sok kedves megjegy­zést hallottunk azután köz­ponti alkalmazottaink ked­vességéről, szolgálatkészségé­ről, barátságos és mégis mél­tóságteljes magatartásáról, mellyel becsületet szereztek maguknak az ország minden részéből egybegj'ült tagtár­sak előtt. Kedvességük ott­honná varázsolta a Verhovay Székházat. De ugj'anez a kedvesség és baráti szeretet várta vendé­geinket a központi tisztvise­lők szobáiban is. Ők is ké­szen álltak a fogadtatásra, még hozzá nem üres kézzel ám . . . Mindegyikük aszta­lán hatalmas csomagok vol­tak ... S minden vendég nemcsak mosoljü, nemcsak baráti kézszoritást, hanem egy-egy kedves emléket is kapott . . . Ceruzát, öngyúj­tót, tükröt, emléktárgyat, melyek mindegyikét egyesü­letünk neve és cime diszi­­tette . . . Mindenki megcsodálta a központi hivatal modern be­rendezését, a tágas szobákat, termeket és azt a sokféle gé­pet, mely az ügykezelés munkájának pontos és gyors végzését szolgálja és a ven­dégek egyhangúlag megálla­pították, hogy Pittsburgh polgármestere nem túlzott, amikor a megujhodó pitts­­burghi belváros egyik ékes­ségének mondotta a Verho­vay Székházat ... S vala­hogy megérezte mindenki azt is, hogy a Verhovay Building újabb bizonysága a régi igazságnak: a Verhovay ha­lad a korral! Másfél óráig tartott a köz­ponti székház megtekintése, de úgy tűnt fel, mintha csak néhány perc telt volna el, mire elhangzott a jelszó: “Vissza a szállodába . . .” Szívesen maradt volna min­denki, de a napirendet be kellett tartani és igy lassan­ként búcsút vettek a vendé­gek a Verhovay Székháztól... AZ ELSŐ ESTE A Fort Pitt szállodában vacsorázott a vendégsereg. Utána sokan a szobáikba vo­nultak, hogy felkészüljenek az esti táncmulatságra, de tekintélyes számú közönség maradt ott a teremben, hogy megtekintse a békebeli Ma­gyarországról készített fil­met, melyet Kohut Béla, a Homestead, Pa.-i 430-ik fiók ügykezelője szerzett meg ez alkalomra. Régi idők fájdal­masan kedves emlékeit hoz­ták vissza e képek arról a földről, mely ma romokban heverve küzd azért, hogy még egyszer megtalálja he­lyét a nap alatt . . . Később Rudnyánszky Sán­dor, chicagói zongoraművész és zeneszerző, szórakoztatta a közönséget ének és zongo­raszámaival. Nagyszerű ze­nész, aki hihetetlen sebesen mozgó ujjairi hordja a szi­vét . . . Gyönyörű közjáték volt műsoron kivüli szerep­lése, melyet hálásan* emle­getnek hallgatói, akiket egy felejthetetlen órával ajándé­kozott meg . . . Kilenc órára megnyíltak az Angol, Terem ajtajai . . . Erre az estére halk, kékes fényben úszott a terem . . . Horváth Guszti hires cigány­­zenekara* szivtől-szivhez szó­lóan húzta a szebbnél-szebb táncszámokat ... Később hallgatókra fordították a he­gedűk szavát és az asztalok köré telepedett közönség éne­kelgetve élvezte a remek muzsikát . . . Egyszerre zár­óra lett, de valahogy senki­­sem vált meg szívesen a tár­saságától . . . Hisz oly szép volt az egész nap, hogy min­denki úgy érezte, kár végét vetni . . . De abban a bizo­nyosságban, hogy a második nap még szebb lesz, mint az első. végül mégis csak elbú­csúztak egymástól a vendé­gek . . . SZOMBAT, JUNIUS 1. A reggelit nyolctól féltizig szolgálták fel a szállodában, de bizony nyolc órakor keve­sen kerültek elő. Mindamel­lett senkisem késett el és tiz órára már mindenki készen állt. Az előző napon begyűj­tött jelentkezések szerint a közönség két csoportra osz­lott. Az egyik a város neve­zetességeinek megtekintésére indult, mig a másik-.az orszá­gos kuglizó versenyre igye­kezett. ZUHOGÓ ESŐBEN ... Általános jókedv uralko­dott a jubileumi ünnepségek közönsége körében és ennek tudható be, hogy még a zu­hogó eső sem riasztott el senkit attól, hogy résztve­­gyen a pittsburghi köruta­zásban. Már előző éjszaka megnyíltak az ég csatornái és ömlött az eső egészen va­sárnapig . . . amikor már a folyók kiáradtak medrükből és Pennsylvania-szerte óriási árvizeket okoztak . . . Négy külön bérelt autó­buszon indult el a Verhovay társaság. A belvárost el­hagyva áthajtottak Pitts­burgh egyik nevezetességén, a több mint egy mérföld hosszú Liberty alaguton, majd fel a Mt. Washington­ra, ahonnét gyönyörű kilátás nyílik az * egész városra . . . Messziről jött vendégeink nagy része Pittsburghot csak mint a “füstös várost” is­merte és sejtelme sem volt arról, hogy mily páratlan szépségei vannak ennek a hatalmas gyárvárosnak, mely az ezüstösen kanyargó Mo­­nongahela, Allegheni és Ohio folyók partjai mellett he­gyen-völgyön épített’ házai­nak ezreivel betölti az egész láthatárt . . . Széditően meredek a Mount Washington folyóparti oldala s tövében terjed el a pitts­burghi belváros “arany há­romszöge”, a felhőkarcolók- j kai, szűk, forgalmas útjai­val, melyek között mindenki hamarosan megtalálta a ne­künk legfontosabb házat: a Verhovay épületet. Innen az Oakland nevű városrészbe vitték az autók a társaságot. Itt vannak Pittsburgh országos neveze­tességű középületei, a hatal­mas egyetemi felhőkarcoló, a Carnegie könyvtár, a Mellon Research Institute, a hires Virágház. Innen a város leg­szebb részeibe vitték az au­tók a közönséget, mely a Bechwood Boulevardon vé­gig, Squirrel Hillen, Chatham Village-on és Shady Side-on MOST ft LEDGERS» JAVÍTÁST VÉGEZZÜK 4 ÉV ÓTA 'k Kozza be Ford kocsisát vagy Ford teherautóját ★ üzonnali szolgálat szakképzett munkások eredeti Ford Részek AZ ÖN FORD KERESKEDŐJE keresztül kocsikázva meggyő­ződött arról, hogy nem min­den füst Pittsburghban . . . A Shenley Parkon keresz­tül azután visszatértek a Fort Pitt szállóba, ahol 12 órakor szolgálták fel az ebé­det. EGYETEMI MAGYAR SZOBA Egy órakor folytatták út­jukat. Az autóbuszok most egyenesen a “Cathedral Of Learning” néven ismeretes pittsburghi egyetemhez haj­tottak. Ennek a több mint negy­ven emeletes karcsú, hatal­mas épületnek tervezői elha­tározták, hogy az Amerikába vándorolt nemzetiségek mindegyikének egy-egy szo­bát bocsájtanak rendelkezé­sére, hogy azt saját népi mű­vészetük szerint rendezzék be. Az amerikai magyarság I jól emlékszik még a pitts­burghi egyetemi magyar szo­ba mozgalmára, mely siker­rel is járt. Örömmel vették az egyesület vendégei, hogy (Folytatása a 6-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents