Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-04-03 / 14. szám
(Verhovay Journal) VOL. XXIX. ÉVFOLYAM 1946 ÁPRILIS 3 NO. 14. SZÁM A VERHOVAY SZOLIDARITÁS^ HETÉNEK ESEMÉNYEI — Beszámoló az Igazgatóság határozatairól és a gyűlés hetében történtekről. — Egyesületünk központi elnöke a március 18-án kezdődő hetet a Verhovay Szolidaritás Hetének jelentette ki, mint azt két héttel ezelőtt megjelent lapszámunkban közöltük. Jól érezte elnökünk azt, hogy az Igazgatóság tagjait és az Egyesület fiókjaiban munkálkodó tisztviselőket ezen a különösen fontos héten át fogja hatni annak a testvéri összetartásnak érzése, mely egyesületünk eddigi növekedésének titka volt. Nem tudunk meghatódottság nélkül visszagondolni erre a nevezetes hétre, melyen Igazgatóságunk első gyűlését tartotta uj központi székházunkban. Mintha egyesületünk hatvan éves múltjának minden testvérsegitő készsége összesürüsödött volna abban az igazgatósági teremben, hogy onnan a szeretet, a megértés, a haladás és segitő-készség azonnal tettekké való határozataiban robbanjon ki. Ahogy végigmegyünk ezeken a határozatokon, olvasóink is el fogják ismerni, hogy azok egytől-egyig a magyar szivnek, az amerikai előretörő, messzelátó, épitő akaratnak és az országban szétszórt tagság iránti mél tányos és igazságos testvérszeretetnek bizonyságai... MEGSZÓLAL A MAGYAR SZÍV . . . Az óhazai testvérek szörnyű nyomoráért vérző magyar szív szólalt meg azokban a táviratokban, melyekkel az Igazgatóság Truman elnökhöz fordult azzal a kevéssel:, hogy Hoover Herbert európai küldetésével kapcsolatban vesse latba magas hivatalának tekintélyét annak érdekében, hogy a magyar nép sürgősen hathatós segítséget kaphasson ... A magyar nemzet sorsfordulatához fűzött szerető reménység szólalt meg az Igazgatóság szivében, amikor a Magyar Köztársaság elnökét köszöntötte azzal a kéréssel, hogy a magyar nemzet körében valósítsa meg azt az egyenlőséget, igazságot és szabadságot, melyet mi amerikai hazánkban találtunk meg . . . E két határozatról már lapunk múlt heti számában tettünk jelentést. Harmb.dik megnyilatkozása volt a testvérekért aggódó magyar szivnek a Fiorello La Guardiához küldött köszöntés, mert hiszen ezzel is az éhhalállal küzdő magyar nemzetre kívánta felhívni az UNRRA vezetőségének figyelmét igazgatóságunk. A HŐSÖK EMLÉKÉNEK . . . A Verhovay tagságnak hősei iránti soha el nem múló hálája nyilatkozott meg, amikor az Igazgatóság ünnepélyesen elhatározta, hogy a Verhovay székházat a második világháborúban elesett 186 tagtársunk emlékének szenteli s hogy ezt a tényt az épület előcsarnokában elhelyezendő márványtáblán örökíti meg. Az egylet-alapitó bányászok iránti hála nyilvánult meg az Igazgatóságnak abban az elhatározásban, hogy emléküket művészi festményen örökitteti meg, melyet az igazgatósági teremben helyeznek el. És ugyanez a kegyeletes hála vezette az Igazgatóságot, amikor kimondotta, hogy a teljes haláleseti segélyt fogja kifizetni az Egyesület mindazon hősi halottak örököseinek, akik már a háborús záradék életbeléptetése után léptek egyesületünk tagjai sorába. Olvasóink tudják, hogy 1942-ben — az ország öszszcs biztositó intézményeinek példáját követve — Egyesületünk Igazgatósága elrendelte az uj háborús záradék bevezetését. E szerint e záradék életbeléptetése után beállt tagtársak után katonai szolgálatban bekövetkezett halál esetén az Egyesület az örökösöknek csak a befizetett havidijak és azok kamatainak összegét fizette ki. Minden uj tag tisztában volt ezzel és egyetlen esetben sem várták az örökösök azt, hogy ily uj tagok hősi halála esetén az Egyesület kifizesse a teljes haláleseti dijat. Sőt, elismeréssel és hálával vették azt, hogy a Verhovay szeretteik arcképét megfestette és ajándékba adta nekik. Igazgatóságunk azonban nem elégedett meg azzal s bár semmiféle törvényes kötelezettsége nem volt rá, e hősi halottak iránti hálából és gyászoló családjaik iránti testvéri szeretetből elhatározta, hogy az ily kötvények teljes összegét kapják meg az örökösök. Tizenkét hősi halált halt tagtársunk örökösei részesednek az Egyesület testvéri szeretetének és hálájának e kegyeletes ajándékában, mely újabb bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy a Verhovay nem rideg üzleti vállalkozás, hanem testvérsegitő egyesület, egymás gyászát hordozók összetartó családja. HAZATÉRT HŐSEINKÉRT... Nemcsak a holtakról és gyászoló hozz átartozóikról emlékezett meg az Igazgatóság, hanem azokról is, akik visszatértek ugyan, de a nagy vérfürdőben elveszhették testi épségüket. Az allentowni 368-ik fiók kérelmére az Igazgatóság a jobblábát a háborúban elveszített Németh István tagtársunknak száz dollárt és a toledoi 27-ik fiók kérelmére Letány Ferenc, mindkét szeme világát a haza szolgálatában elveszített tagtársunknak száz dollárt szavazott meg ajándékképen. És e két határozathoz hozzáfűzte még azt a kijelentést is, hogy “ígéretéhez képest az Igazgatóság azon lesz, hogy katonai szolgálatból cscnkultan vagy bénultan visszatérő tagtársainkon segítsen s ily irányú, megfelelőképen igazolt és az Igazgatósághoz intézett kérelmeknek eleget tesz a jövőbeni is, amennyire csak a mindenkori adott körülmények között lehetséges.” Idetartozik a háborúból visszatért katonáknak a betegsegélyző osztályba visszahelyezését illető határozat is. Százával jönnek a visszahelyezési kérelmek, a mit semmi sem mutat jobban, mint az a tény, hogy februárban 151 tagot vettünk fel a betegsegélyző osztályba. De sokan vannak, akiket a jelenleg érvényes szabályok és utasítások értelmében az egyesület főorvosának el kell utasítania, noha szemmel láthatóan jó egészségnek örvendenek. Sok csalódásnak és félreértésnek a forrása ez és az Igazgatóság a Verhovay veteránok iránti hálás szeretetének adott kifejezést akkor, mikor megbizta a központi hivatalt, hogy a jogtanácsossal agyütt és az Insurance Department véleményének kikérése után dolgozzon ki uj visszahelyezési eljárást, melyben ezek a kérdések megoldást nyernek. Tekintve azt, hogy az Insurance Department-el való tárgyalások mindég hoszszabb időt vesznek igénybe, ennek a határozatnak megvalósítása némi időbe tart majd, de bizhatunk abban, hogy központi hivatalunk módot fog találni arra, hogy veteránjaink visszahelyezését könnyebb és irántuk méltányosabb eljárás révén eszközölhesse. A TAGSÁGÉRT... Az össztagság javára hozott határozatok közül kiemelkedik az, melyben az Igazgatóság kimondja, hogy ebben az esztendőben ismét megkezdi az osztalékok kifizetését. Még nem tudjuk, hogy mily öszszeg kerül kifizetésre, mert a Biztositó Hatóságok most már megkívánják, hogy osztalékok fizetése esetén csak biztosítási szakértő által elvégezhető számítások utján megállapított összeget utaljon ki az Egyesület. S igy az egyesület actuary-ja, biztosítási szakértője, megbízást kapott arra, hogy az Insurance Department idevonatkozó kívánságainak figyelembevételével dolgozza ki az osztalék tervezetet és terjessze azt a szeptemberi igazgatósági gyűlés elé. Bizonyos azonban az. és ez bizonyára nagy örömére szolgál annak a sok tagtársunknak, akik az osztalékok felől érdeklődtek központi hivatalunknál. Természetes, hogy az össztagság javára van az is, amikor az Igazgatóság az Egyesület legbuzgóbb és leghűségesebb munkásait kitünteti. Mert hiszen ezeknek köszönhetjük Egyesületünk terjedését, m e g e r ősödését, nekik köszönhetjük azt, hogy Egyesületünk annyi szolgálatot tehet tagjainak, a magyarságnak, a hazának és az emberiségnek. Minél nagyobb az egyesület, annál szélesebb körben gyakorolhatja a testvérsegitést és igy mindanynyiunk javát munkálják azok, akik az egyesület fejlődését szivükön viselik. S mert munkájuk gyümölcsét végeredményben a tagság élvezi, hála és köszönet jár nekik. Ez alkalommal a hűséges fióktisztviselők egész sorának szavazta meg az Igazgatóság az “Elismert” címet és jelleget az azzal járó emlékéremmel és díszoklevéllel. íme, az uj “Elismert” tagtársak névsora: Bosnyák István, a Hooversville, Pa.-i 302-ik fiók ügykezelője, Bozsik József, a Duquesne, Pa.-i 71-ik fiók tisztviselője, A. Tóth János, a 71-ik fiók elnöke, Pálfalvy Dénes, a Colliers, W. Va.-i 452-ik fiók alapitója és ügykezelője, és a Trenton, N. J.-i 13-ik fiók következő kiváló tagjai: Németh János, Veréb Ferenc, Péntek Károly, Megulesz János, Virók Sándor, Molnár Ferenc, Nemes Károly. Lapunk utján is elismerésünket és maradandó hálánkat fejezzük ki ezeknek a tagtársaknak, akiknek mindegyike évtizedes, hűséges és eredményes munkával szolgálta egyesületünk fejlődését. S mint az igazgatósági jegyzőkönyvben is olvasni fogjuk, az “elismert” tagtársak növekvő száma bizonyítéka annak, hogy a Verhovay táborban nincs még fogyóban az egyleti munka iránti lelkesedés tüze s ebben látjuk a Verhovay jövő biztos zálogát. (Folytatása a 2-ik oldalon) hogy ebben az esztendőben való Egyesületünk fizet osztalékot
