Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1945-03-28 / 13. szám

2-ik oldal Verhovayak Lapja. 1945 • március 28 Beszámolás az Igazgatóság Tavaszi Gyűléséről Még folyik az igazgatóság gyűlése, mikor e sorokat ír­juk, de már azért beszámol­hatunk annak fontosabb ese­ményeiről és az igazgatóság­nak a Verhovay tagtársakat érdeklődő határozatairól. Hétfőn, március 19-én reg­gel 10 órakor gyűltek egybe az egyesület igazgatói a Ver­hovay székházban, melynek egyik termét ily alkalomkor igénybe vesszük már most is, bár még abba nem költöz­hettünk át. Jelen volt az Igaz­gatóságnak minden tagja: Bencze János központi elnök, Szalay József és Ári B. Albert alelnökök, Brogley Ferenc, ifj. Dobos András, Falussy Alajos, Kelemen P. János, Körösfőy János, Macker Gyu­la, Phillips Richard, Dr. Prince H. József, Turner Jó­zsef, Vizi Lajos igazgatók, Révész Kálmán központi tit­kár és Szalánczy János köz­ponti pénztárnok. A gyűlés megnyitása után a központi tisztviselők jelen­tésének felolvasása követke­zett, mely elsősorban az Egye­sület hősi halottairól emlé­kezik meg. “E sorok írásakor — igy szól a jelentés e része — 140-re emelkedett a Verhovay Egy­let hősi halottainak száma. Jelentésünk elején az ő élet­áldozatukról emlékezünk meg. Washington György lovas­ságának kiképző mestere, Ko­vács Mihály ezredes parancs­nok, abban a levelében, mely­ben felajánlja a szolgálatait a függetlenségéért háborút folytató Amerikának, többek között ezeket irta: “Ahol a legnagyobb hadi szükség kívánni fogja, szün­­f. télén engedelmes szófoga­­í. dással éljek és meghaljak.” Eddig 140 Verhovay testvé­rünk fiatal élete került az áldozati oltárra. Száznegyven daliás, délceg Verhovay test­vér váltotta be az első ame­rikai magyar szabadsághős fogadalmát: Szüntelen enge­delmes szófogadással, ott ahol a legnagyobb hadi szükség kívánta — az öt világrész földjén, levegőjében, vizén és vize alatt — teljesítették a parancsot és meghaltak! Az d soha el nem múló emlékük­nek áldozzunk egy perces fel­állással és néma imával.. S a jelentés e részénél az Igazgatóság tagjai, valamint a központi tisztviselők felállot­tak és áhitatos lélekkel em­lékeztek meg a mi egyesüle­tünk 140 hőséről, aki vérét ontotta a hazáért... Majd igy folytatódik a je­lentés: “Bizakodó hittel, remény­séggel várjuk, hogy ennek a szörnyű világégésnek egyszer vége lesz és a világszabad­ságért folytatott véres küzde­lemből hazatérnek győzelme­sen: fiaink, leányaink, testvé­reink ... “Aggódó reménységünk — legtöbbünknek szülőföldje — Magyarország felé száll. Agyonkinzott, kifosztott, éhes és rongyos magyar testvére­inkkel van minden gondola­tunk. A megpróbáltatások rettenetes nehéz esztendei után, felragyogott felettük a szabadságot Ígérő keleti csil­lag. Bárcsak elkövetkezne szá­mukra a keresztrefeszités mil­lió borzalma után az igazi feltámadás! Hiszünk abban, hogy a Szövetséges Nemzetek nagy vezéreinek Ígéretei va­lóra válnak s a náci rémura­lomból való kiszabadulás után uj élet szabadsága és nem egy másik szolgaság ke­resztje vár az ezerszeres kál­váriát megjárt árva népre.” Megemlékezik ezután a je­lentés a szeptemberi gyűlés óta lefolyt fontosabb esemé­nyekről, melyekről annak idején beszámoltunk lapunk olvasóinak is. AZ 1944 ÉVI EREDMÉNYEK A központi tisztviselők je­lentése a központi hivatal eseményeinek felsorolása után rátér az elmúlt évi Verhovay munkálkodás eredményeinek részletezésére. Az egyesület vagyonának gyarapodását az elmúlt évek adataival összehasonlítva tár­ja fel a jelentés, mely szerint az egyesület vagyonának gya­rapodása a következő össze­geket érte el az elmúlt évek folyamán: 1939 _____ $261,370.74 1940 __________ 378,527.50 1941 ____ 418,536.33 1942 _______ 376,310.88 1943 __________ 506,575.79 1944 __________ 636,472.45 Összehasonlítva tehát az el­múlt évi gyarapodást az előző évekével, azt látjuk, hogy a háborús viszonyok ellenére is vágyó n-gyarapodás terén egyesületünknek egyik leg­eredményesebb éve volt a múlt esztendő. A taglétszám 1944-ben a következőképen emelkedett: Felnőtt osztály___1810 tag, Gyermek osztály_481 tag Összesen ________ 2291 tag. Ez az eredmény különösen azért figyelemreméltó, mert az előző 1943-as évben csak 828 volt a tiszta taglétszám emelkedése. Az érvényben lévő biztosí­tások összege szintén emelke­dett. 1944 január 1-én az ér­vényben lévő biztosítások ösz­­szege volt $33,793,361.50, mig ugyanazon év decemberében $35,306,175.50 volt, tehát az elmúlt évben több mint más­fél millió dollárral emelkedett az érvényben lévő biztositá-i sok összege. Ez több mint 300,000 dollárral magasabb, mint az előző évi emelkedés. A Haláleseti Alap az elmúlt évben $538,028.48-al emelke­dett, mig a haláleseti segély címén kifizetett összegek a havidijaknak még 50%-át sem érték el. A Haláleseti Alap kamat és egyéb jövedelmei a haláleseti segély cimén kifi­zetett összegeknek közel 80%­­át fedezték. (Összehasonlítva a múlt, 1943 évvel, a halál­eseti alap gyarapodása 1944- ben közel 110,000 dollárral haladta meg az előző évi gya­rapodást.) A jelentés többi része bond­­vásárlási és értékesítési kér­désekkel foglalkozik, melye­ket itt nem részletezhetünk. Az igazgatóság a központi tisztviselők jelentését, az ab­ban foglalt adatok alapos át­vizsgálása után elfogadta és minden részletében helyben hagyta. ÜDVÖZLET Az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesület részéről Nt. Borshy-Kerekes György titkár a következő levélben köszöntötte egyesületünk igazgatóságát: “Igen tisztelt Elnök Ur! Kedves Testvéreink! Tekintettel arra a rendkí­vüli és örvendetes tesvtéri jó együttmunkálkodásra, mely Egyesületünk és a Verhovay Egylet vezetősége között kü­lönösen az utóbbi évek folya­mán kifejlődött, nagy örö­münkre szolgál, hogy Vezér­testületünk ma kezdődött rendes évi gyűléséből, annak tagjai nevében, mint igaz test­véreinket, az Önök nb. Igaz­gatóságát üdvözölhetjük. Adja a Mindenható, hogy ez a szép, megértő, egymás ügyét önzetlenül szolgáló együttmunkálkodás a jövőben is megmaradhasson, sőt, in­tenzitásban még fokozódhas­sák is, hogy igy ezen test­véries közös munka révén egész amerikai magyarságunk s óhazai testvéreink együttes segítsége folytán az egyete­mes magyarság erkölcsi és anyagi nívója emelkedhessék, amihez további szives együtt­­munkálkodásukat kéri a Ve­zértestület megbízásából, test­véri szeretettel Borshy-Kerekes György, titkár.” Erre a köszöntésre egyesü létünk titkára a következő le­vélben válaszolt: “Igen tisztelt Elnök Ur! Kedves Testvéreink! -Igazgatóságunk jóleső öröm­mel és hálás köszönettel vette a Református Egyesület Ve­zértestületének szívből jövő köszöntését. A mai vészterhes időkben, amikor minden magyarnak gymásra kell találnia, külö-ö' nős örömünkre szolgál, hogy a Református Egyesület és a Verhovay vezetőség már hosz­­szu esztendők óta gyakorolja a testvéri megértés nemes gondolatát. Bízunk abban, hogy árva magyar népünk javát szolgá­ló összefogásunk a jövőben még szebb gyümölcsöket hoz­zon s testvéreink úgy itt, mint szülőhazánkban, érezni fog­ják ennek az együttműködés­nek áldásait. Igazgatóságunk nevében biz­tosítani kívánom Elnök Urat s bölcs vezetése alatt működő Vezértestületet és az Egyesü­letet, hogy mi a magunk ré­széről szerény tehetségünk szerint mindég készen állunk arra, hogy összefogásunk ered ményeként egyetemes ma­gyarságunk becsületes, őszin­te érdekeit még jobban szol­gálhassuk. Igaz nagyrabecsülésem ki­fejezése mellett, sok szives köszöntéssel maradok tisztelő hive, Révész Kálmán, köz­ponti titkár.” MEGINDUL A MUNKA CALIFORNIÁBAN Örömmel vette tudomásul az Igazgatóság, hogy Egye­sületünk megkapta California állam biztosítási hatóságától a működési engedélyt. Ennek alapján elhatározta az Igaz­gatóság a californiai szerve­zési munkának azonnali meg­kezdését. A szervezési és tagszerzési munkálatok végzésével az Igazgatóság megbízta Gyulay Sándort, egyesületünk volt fő­szervezőjét, aki egészségileg megerősödve Californiában oly éghajlatot talál, mely­egészségi állapotának még in­kább javára fog válni s le­hetővé teszi számára azt, hogy a tagszerzési munkát a leg­nagyobb buzgalommal és az azt koronázó sikerrel végezze el. Californiai Verhovay testvé­reink bizonyára örömmel fog­ják tudomásul venni azt, hogy most már Californiában is lesznek Verhovay fiókok és minden segítséget meg fognak adni Gyulay Sándor califor­niai szervezőnek, hogy egye­sületünk californiai vállalko­zásának sikerét biztosítsák. KÉSEDELMES FIÓKOK Az egyesület könyvvezeté­sét felülvizsgáló bizottság tag­jai: Szalay József, ifj. Dobos András és Vizi Lajos, átvizs­gálták az egyesület könyv­vitelét, bevételeit, kiadásait és egyéb tételeit s megálla­pították, hogy azok a íegtö­­kéletesebb rendben vannak. A fiókok befizetéseinek nyil­vántartásából azonban sajná­lattal állapították meg, hogy 1944 utolsó hat hónapjában HÁROM FIÓK MINDEN ESETBEN, HÁROM FIÓK C ESETBEN ÉS EGY FIÓK NÉGY ESETBEN küldte be a havidijakat zárlat után. Az igazgatóság elhatározza, hogy a havidijakat késedelmesen beküldő fiókok ügykezelőit felszólítja, hogy az alapsza­bályokban előirt kötelessége­iknek a jövőben tegyenek eleget. PÉNZÜGYI BIZOTTSÁG Falussy Alajos, Kelemen P. János és Phillips Richard, a pénzügyi bizottság tagjai át­vizsgálták a múlt évben ki­cserélt, beváltott, eladott és vásárolt bondokat és az azok­ról szóló kimutatásokat a leg­teljesebb rendben találták. Egyúttal megállapították, hogy az egyesület központi pénztárosa és tisztviselő tár­sai minden részletre kiterjedő figyelmének és körültekintő munkásságának köszönhető, hogy egyesületünk vagyoni helyzete a rendkívül meg­romlott befektetési viszonyok ellenére is tekintélyesen ja­vult. A SZERVEZÉSI BIZOTTSÁG Ennek a bizottságnak a tagjai Körösfőy János, Dr. Prince József és Turner Jó­zsef igazgatók, vizsgálataik alapján megállapították, hogy a szervezési munkának ered­ménye az adott háborús vi­szonyok között kielégítőnek mondható, amint azt a köz­ponti tisztviselők fentebb kö­zölt jelentése is igazolja. MEGHATÓ ÉRDEKLŐDÉS Mélyen meghatotta az igaz­gatóságot az a nagy érdeklő­dés, melyet egyesületünk if­jabb generációhoz tartozó tag­sága mutat az egyesület iránt. Ennek nagyon szép megnyilvánulása volt két le­vél. Az egyiket a Csendes Óceán frontjáról küldötte Pfc. Szabó János, a U.S. Marine Corps tagja, egyesületünk központi számvevője, míg a másikat a föld másik oldalá­ról, Franciaországból irta Pfc. Siket Imre, a New York-i 394- ik és 83-ik fiók tagja. Szabó János az egyesület szervezési munkájának kiterjesztésére dolgozott ki részletes javas­latot, mig Siket Imre az egye­sület hősi halottai emlékének megörökítésére vonatkozó el­gondolásait közölte. Mindkét levelet meghatottan és hálás szívvel vette tudomásul az igazgatóság azzal, hogy az azokban foglalt javaslatokkal foglalkozni fog, amikor arra lehetőség nyílik. De minden Igazgató szivében megerősí­tette e két levél annak bizo­nyosságát, hogy a második generációhoz tartozó Verho­vay tagtársaink épp oly lel­kesedéssel fogják munkálni egyesületünk jövőjét, amint az első generáció régi Verho­vay munkásai. Mert ha e két tagtársunk a világ két végé­ről is a Verhovay felé küldi

Next

/
Thumbnails
Contents