Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-03-21 / 12. szám
6-ik oldal Verhovay ak Lapja. 1945 március 21 HŐSI HAL OTTAINK SCHMIDT P. HENRIK KÁPLÁR EGYESÜLETÜNK 130-IK HŐSI HALOTTJA A Philadelphia, Pa.-i 76-ik fiók rövid egymásutánban két hős katonáját veszítette el. Két hete jelentettük Kassa Bélának, a 76-ik fiók első hősi halottjának gyászhirét. Ő volt egyesületünk 129-ik hősi halottja. A sors különös végzése következtében a következő, 130-ik hősi halottunk is ennek a fióknak volt a tagja. Mr. és Mrs. V. Schmidt, hősi halottunk szülei, akik Philadelphiában, 2034 N. Leithgow Streeten laknak, arról kaptak értesítést a hadvezetőségtől, hogy fiuk 1944 szeptember 7-én tengeri ütközetben hősi halált halt. A háborús sors kegyetlen játéka, hogy ez a hősünk ugyanolyan körülmények között lelte halálát, mint egyesületünk 128-ik hősi halottja, ifj. Smalkó Károly, akiről két hete jelentettük, hogy egy amerikai hadifoglyokat szállító japán teherhajóval szállott le a hullámsirba, amikor ezt a hajót torpedó sülyesztette el Mindanao szigetének nyugati partvidékén. Különös, fájdalmas sors, mely két Verhovay katonát ugyanazon a túlzsúfolt japán teherhajón sodort össze s együtt vitte le őket az Óceán mélyére, hogy ott pihenjenek földi maradványaik azokéval együtt, akik haláluknak okai voltak. Smalkó Károly hősi halottunkról szóló jelentésben említettük, hogy a japánok kiürítettek egy Davao közelében lévő fogolytábort, mikor már bizonyosnak látszott, hogy MacArthur diadalmasan előretörő katonái fel fogják szabadítani az ebben a fogolytáborban évek óta sínylődő szerencsétlen hadifoglyokat. 750 hadifoglyot raktak egy parányi teherhajóra és a fedélközre zsúfolták őket úgy, hogy sokan már útközben megfulladtak. Az amerikai hadihajók közelsége miatt a japán hajó nem haladhatott sebesen. Augusztus 20-án indult el Davao kikötőjéből és szeptember 7-én még mindég Mindanao közelében volt, a sziget másik oladlán. Tizennyolc napon át szenvedtek ezek a már úgy is legyengült hadifoglyok a szinte légmentesen elzárt, túlzsúfolt zárkákban s bizonyosra vehető, hogy egy ilyen kis hajó nem is vehetett fel elegendő élelmet ahhoz, hogy csak félig-meddig is elláthatták volna a japánok foglyaikat a készletből. De hiszen ma már köztudomású dolog, hogy a japánok foglyaik jólétével mitsem törődtek. Hiszen még a hajó sülyedésének drámai pillanataiban is ezek a vérszomjas, lelketlen hóhérok azzal voltak elfoglalva, hogy gépfegyverrel pusztítsák azokat az amerikai foglyokat, akiknek valahogyan sikerült feltörni a fedélzetre s úszva igyekeztek megmenekülni. Ki tudja, ha a torpedó nem sülyeszti el azt a hajót, talán hetekig, sőt hónapokig hurcolták volna ezeket a szerencsétlen foglyokat étien szomjan a tüzes Csendes Óceánon... Fáj leírni, de úgy érezzük, hogy e hadifoglyok nagy részének valóságos megváltás lehetett, amikor kálváriájuk véget ért. Két Verhovay tagtársunk sülyedt el ezen a kis hajón. Vájjon találkoztak-e, vájjon megismerkedtek-e, vájjon Verhovay kapcsolatukból lett-e barátság, mely aztán vigasztalásukra lehetett a kínos napokban és a sülyedés tragikus pillanataiban? Nem tudhatjuk ... csak annyit tudunk, hogy a japánok már 31 tagtársunkat pusztították el... csak annyit tudunk, hogy a japánok fogolytáborainak immár négy Verhovay halottja van... Schmidt Henrik Philadelphiában született 1919 május 22-én és a halál 25 esztendős korában érte el. Szüleinek a Verhovay Segély Egylet tagságának mély részvétét fejezzük ki... Fájdalmukban bizonyára gondolnak a közeledő Nagyhéten az Ember Fiára, aki ártatlanul halt meg a keresztfán... és anyjának fájdalmára, melyben ma osztoznak mindazok az édesanyák és édesapák, akiknek gyermeke már nem fog többé hazatérni. EGYESÜLETÜNK 130 HŐSI HALOTTJÁNAK EMLÉKE ÁLDOTT MARAD KÖZÖTTÜNK MINDENKOR. boldogsággal fogadta a magyar fegyverszünet hirét. Nem volt sorainkban egyetlen egy sem, aki nem ujjongott, amikor megtudta, hogy a magyarok végre ősi ellenségük, gyalázatos megrablóik és gyilkosaik, a németek ellen fordíthatják fegyvereiket s kiharcolhatják jogukat, !hogy a világ szabad nemzeteinek családjában elfoglalják az őket megillető helyet, örömmel és megelégedéssel fogadtuk a debreceni ideiglenes kormány megalakítását és teljes szívvel helyeseltük a debreceni kormány első deklarációját, amely régóta esedékes demokratikus reformokat ígért meg. De örömünk és megelégedésünk nem homályositotta el a látásunkat s tudjuk, hogy a debreceni kormány legnemesebb törekvései és a magyar nép szive, akarata ellenére is válaszfalak emelkednének közte és az amerikai magyarság között, ha Európa érdekszférákra bomlana. Reméljük, hogy ez a veszedelem elmúlt. De tartsuk nyitva a szemünket. Nemcsak jogunknak érezzük, hanem kötelességünknek is tartjuk felemelni a szavunkat, ha olyan jelenségeket észlelünk, amelyek kétségessé teszik reményeinket. Hiszen ezek a remények nemcsak a mieink, amerikai magyaroké, nemcsak a magyar népé, hanem minden nagy és kis nemzeté egyaránt. A jövendő igazi, tartós békébe vetett remény ez.----------V----------FELHÍVÁS GRANITE CITY, ILL. VÁLASZTÓ POLGÁRAIHOZ MAGYAR REMENYS ÉGEK Az Amerikai Magyar Szövetség közleménye Csaknem két hónap jjmult el a magyar fegyverszünet óta, de az amerikai magyarság még mindig nem veheti fel az 1941 decemberében tragikusan, megszakadt kapcsolatokat jmagyarországi test véreivel. Még nem lehet levelet váltani, még nem tudjuk ki maradt életben, ki pusztult el a rettentő vérzivatarban. Tudjuk, hogy Budapest legnagyobb része romokban hever s bőségesen aratott a halál Magyarország többi városaiban és falvaiban is, tudjuk, hogy az ország nyugati része még hadszíntér és Zalában, Veszprémben s a Dunántúl több más megyéjében még a németek és Szálasiék garázdálkodnak. De a Nagy Alföldről, a Tisznátulról, Erdélyből már hónapokkal ezelőtt kiverték a nácikat és az amerikai magyarság azt remélte, hogy a fegyverszünet éppen úgy lehetővé teszi e területeken élő magyarokkal való érintkezést, mintahogy az amerikai olaszok felvehették kapcsolataikat azokkal az oalszországi véreikkel, akik felszabaditott vidékeken, városokban élnek. Magyarországból még a lapok is csak elvétve kapnak néhány soros hirt, néhány fényképfelvételt. Messzi kerülővel jönnek ezek is, Moszkván keresztül. Amerikai újságírók, fotóriporterek még nem jutottak be Magyarországba, hogy közvetlen tudósításokat, leírásokat küldhessenek lapjaiknak. Magyarország is azok közé az országok közé tartozik, amelyeknek “elsötétítése” ellen erőteljesen tiltakozott nemrégiben a New York Times. Ezért keltett nagy megnyugvást az amerikai magyarság körében Roosevelt elnöknek a yaltai konferenciáról tartott beszámolója, amely azt hangoztatta, hogy a yaltai egyezmény a végét jelenti, vagy a végét kell, hogy jelentse mindenféle érdekszféra rendszernek, hatalmi politikának, amelyek századokon keresztül a háború magvait ültették el. Az elmúlt hónapokban joggal aggódott az amerikai magyarság afölött, hogy Európa érdekszférákra való bontásával a magyar nép nem fogja tudni felvenni a meghitt barátság kapcsolatait a nagy nyugati demokráciákkal, a nyugati kultúrával, amelyhez egy ezredév legnemesebb hagyományai fűzték. A nyugtalanító hírek és jelenségek egész sora keltette e legszörnyübb kétségeket bennünk. Roosevelt elnök kijelentései sok félelmet oszlattak el. Optimistábbak lettünk a yaltai konferencia óta, de természetesen csak akkor fogunk tudni igazán ujjongani, amikor látni fogjuk, hogy a yaltai egyezményhez fűzött remények valóra is válnak s az eddig elsötétített délkelet európai országok kapui megnyílnak az angolszász népek előtt. Az amerikai magyarság Felkérjük úgy a 187-ik és a 363-ik fiók tagjait, mint városunk imagyarságát, hogy április 3-án a városi választásokon adja le szavazatát NONN F. WALTER polgármester jelöltre. Walter F. Nonn a 363-ik fióknak tagja s a yárosi Tanácsban jelenleg is az ötödik kerület képviselője, aki már ebben a tisztségében is megmutatta, hogy a polgárság bizalmát megérdemli. Egészen természetes, hogy ,Nonn F. Walter re fognak szavazni a 187-ik és 363-ik fiók szavazati joggal rendelkező tagjai, mert hiszen minden Verhovay tagnak öröme és büszkesége, ha egyik tagtársa fontos közéleti szerephez jut. Nonn F. Walter polgármester jelölt már előre is megköszöni a tagtársaknak egyöntetű lelkesedéssel éshozzávaló bizalmát
