Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-02-21 / 8. szám
1945 február 21 8-ik oldal JÓKAI MÓR REGÉNYE: a kőszívű EMBER FIAI 1 .. ........i. (Folytatás) — Hogy jutott neked ez most eszedbe? — kérdé Jenő, furcsán vonogatva vállát. — Magam sem tudom. — Jobb lesz már nem diskurálni, mert még belevágok a képébe! — förmedt rájuk Pál ur. — Az urfi csak menjen előre, a kapitány urat majd transportálom én, ha ki lesz pucolva. Oda találunk magunkban is. Tudjuk bizony, hogy a Plankenhorst házban nem szükség az ablakon felmenni kötéllajtorjával. Jenő tanácsosnak találta megfogadni Pál ur utasítását és bátyjának becsületszavával megelégedve, hogy eljön, őt borbélya kezében hagyni — nehogy még azt is megmagyarázza, hogy miért olyan bolond a pesca canella, hogy elhagyja a biztos menedékét s kidugja az ujját, ha sót hintenek rá? Félóra múlva csakugyan találkoztak egymással Plankenhorsték termeiben. Jenő sietett bátyját bemutatni a háziasszonynak és kisasszonynak, kik azonnal konstatálták, hogy már volt szerencséjük vele találkozni. Antoinette asszonyság azt is hozzátette, hogy nagy örömére szolgál a kapitány urat saját termében is láthatni. A kapitány ur mondott neki egy pár locus communist s aztán jött más, ennek átadta a helyet. — Akarod, hogy megismertesselek itt egynéhánnyal a társaságból? — kérdezte tőle Jenő. — Sose fáraszd magad vele. Jobban ismerem én ezeket itt, mint te. Az a martialis termetű feldmarshall amott, ki oly hangosan kon verzál, mintha brigádot kommandirozna, az egy élelmezési főtiszt, ki teljes életében profuntot mért s szénát porciózott, s nem hallott máskor ágyuzni, mint a császár nevenapján. Az a fiatal herceg, ki oly magasra feltett szemüveggel osztja a kegyes mosolygást, az a Pol'.zei-Direktor titkára. Különben igen hatalmas férfiú. Az a tiszteletreméltó bankár, ki egyszerre három emberrel beszél s hasától nem látja a lábát, s óralánca drága fityegőivei játszik, az valami Medicinalrath a Section für Sanitaetswesennél; a közkórházak vannak rábízva, meglátszik rajta. Az a nyájas kis öreg ur, ki talleyrandi finomsággal | köt diskurzust mindenkivel, az az államkancellár referense j “über öffentliche und private Unterhaltungen.” Az a fer-1 déré festett képű duenna abban a kávészinü szaliipben, az \ Blumenberg bankárnak a felesége, akinél az előkelő körök tékozló fiai szoktak adósságot csinálni s aki ennélfogva mindent tud, mi a legmagasabb körökben történik; s az a fiatal kisasszony, ki itt tőlünk nem messze olyan bizalmas mosolygással beszél egy hozzád hasonló Ö£eg ifjúval, az a leggonoszabb spion, aki valaha titkokkal kereskedett; különben igen szeretetreméltó kis naiv leányka. íFolvtatiiikű A WINDBER, PA. ÉS KÖRNYÉKI MAGYARSÁG FIGYELMÉBE Tisztelettel felhívjuk a Windber, Pa., Scalp Level, Pa., és környékének magyarságát, hogy jelenjen meg február 25-én, vasárnap délután 2 órakor a windberi rom. kát. templom alatti helyiségben. 705 Somerset Ave., Windber, Pa., a magyar nép segélyezésének ügyében megtartandó közös gyűlésen. Tekintettel arra, hogy hazánk kormánya megadta az engedélyt a “Hungarian Relief Inc.” nevű országos szervezetnek arra, hogy a magyar nép háborús segély akcióját az egész országban megindítsa, szükséges, hogy sürgősen megtegyük a szükséges lépéseket, hogy a mozgalom sikerét vidékünkön biztosítsuk. Magyarország népének nagy nyomorában szüksége van az amerikai magyarság minden tagjának támogatására. Kérjük azért, hogy minél többen jöjjenek el, mert a siker csak akkor lesz teljes, ha mindnyájan egy akarattal összefogunk. Maradunk hazafias tisztelettel, az 1944 november 26-ikán megválasztott tisztviselők: VÍZI LAJOS elnök, FT. HEGEDŰS ISTVÁN, alelnök, NT. SZABÓ LÁSZLÓ alelnök, GYÖRFY PÁL pénztárnok, HEGYI JÓZSEF, RÁKI ZSIGMOND. MONDOK GYÖRGY ellenőrök és LÉBER MÁRTON titkár. ' O Verhovayak Lapja ★ Verhovay Hőstörténet ★ (Folytatás a 7-ik oldalról) nál csak néhány hónapot. Azután Anzióból Róma felé vettük utunkat s már-már úgy látszott, hogy egyszer pihenhetünk is. De nincs pihenés a gonoszoknak, újra hajókra raktak minket és csak a vezetők tudták, hogy hova visznek. Fogadtunk és én veszítettem, amikor Dél-Franciaország partját elértük. Egy ideig a tüzvonalban voltam s akkor szerencsém volt, mert átosztályoztak, összefoglalva az egészet, igy szól a történet: 1941 újév napja — otthon, civilben. 1942 — katona Fort Lewisban. 1943 — Afrika. 1944 — kórház tengerentúl, sebesülés. 1945 — nos, itt vagyok Franciaországban. összeszámolva napjaimat utrakelésünk óta, 26 hónapot és 8 napot töltöttem Amerikától távol. Volt részem sok mindenben, fel is, le is ment sorom, sokat tanultam és sokat láttam, amit el akarok felejteni. Boldog uj évet kívánok mindnyájuknak . . .” Még egy levelet irt aznap: “Nem tudtam megtenni (amit édesapám kért) . . . alighanem igen rossz kedvem volt. Gyalázatosán éreztem magam, gondolom, hogy olvasták a híreket az újságból, ha ugyan hozták, és bizony e hírek még jobban elkeserítettek. Bizony sok derék fiút lelőttek ezek a nácik . . .” (Alighanem a belgiumi ellenoffenzivára céloz tagtársunk.) “Megkaptam csomagjukat . . . s annak alján a magyar újságot is, amit küldtek ... a Molnár gyerekről. Derék fiú volt, de kár, hogy meg kellett halnia . . . Tárcámban őrizem a képét, mint egy jó barátnak emlékét . . . Ma vasárnap lévén, templomban voltam a Notre Dame-ban s visszatérve jobban éreztem magam, mint rendesen . . .” Részi etesen ismertettük Reader Norman levelét és sorsát, mert úgy érezzük, hogy megérdemli, de azért is, mert a harmadik divízió hiteles története és az ő levele együttvéve hü tükör-képét adja az igazi amerikai katonának. Annyit Írnak manapság arról, hogy ezek a fiuk, hogy meg fognak változni, mily megkeményedett szívvel, milyen követelőző és türelmetlen indulattal fognak hazatérni és mily nehéz lesz majd számukra visszailleszkedni a polgári életbe azután, hogy megszokták az emberölést, a tömeggyilkolást. Sokan, akik ezekről írnak, azt jósolják, hogy ezeknek a fiuk nak a jelleme és lelkivilága meg fog romlani, de mi e történet alapján úgy érezzük, hogy nyugodtan ellentmondhatunk ezeknek a sötét jóslatoknak. Ha nem közöltük volna a harmadik divizió hiteles történetét, akkor Reader Norman levele alapján azt hihetnők, hogy sétakiránduláson volt. Panasznak nyoma sincs. Második sebesülését elintézi azzal, hogy “pár hónapig” volt kórházban. Véres offenzivákban tüntette ki magát s ezeket elintézi azzal, hogy “szerencsém volt”, meg, hogy “fel is, le is ment sorom”. Egy szó sincs szenvedésekről, halálfélelemről, rettegésről, sem arról, hogy magának tiszteletet, elismerést kö vetelne azért, amin a hazájáért keresztülment. Nem tudjuk, hogy mit csodáljunk jobban. Azt a szerénységet, amivel elsiklik három esztendő hihetetlen, emberfeletti teljesítményei fe lett, vagy azt a gyengéd szeretetet, amit e szörnyű tömegmészárlás és durva életmód közepette oly kristálytisztán megtartott a lelkében? Nem hisszük, hogy az amerikai ifjúság kárára változna ebben a háborúban. Kivételes, orvosi kezelést igénylő eseteken , kivül, a normális amerikai fiatalember meg fogja őrizni természetes kedvességét, szerető lelkét, békés természetét és a mindenkiver megférő jóakaratát. Az amerikai katona keserves kötelességből, de annál elszántabban pusztit és öl, mert a végére akar járni ennek az undorító ügynek. Az amerikai katona businessszerü elszántsággal végzi el ezt a háborút, közben a lelkét nem engedi bemocskolni, megdurvitani a háború véres dühében . . . miközben harcol és tusakodik, lelkében megmaradnak mindazok a nemes érzések, melyek az amerikai férfit kedvessé, értékessé és megbizhatóvá teszik. Amikor ezek a fiuk hazatérnek, még kedvesebbek lesz nek, mert a háború szörnyű tapasztalatai után még többre fogják becsülni a szülői otthont, szeretteik körét. Ennek a meggyőződésünknek példája Ifj. Reader Norman törzsőrmester. S ezért kitü ntető szerencsénknek tartjuk, hogy bemutathattuk a Verhovay családnak egyik értékes fiát mint az igazi amerikai hős példáját, Ifj. READER NORMANT. Sziich Imre ügykezelő katona fiának esküvője Szüch Imre, a Glen Jean, W. Va.-i 25-ik fiók ügykezelőjének és nejének, született Demián Amáliának, köztiszteletben álló bányászházaspárnak fia, Staff Sergeant Szüch András, január 11-én esküdött örök hűséget Rév. Figgat Clarence parókiáján, Mt. Hope, W. Va.-ban, Adams Mae Betricenek, St. Louis, Mo.-ból. — Tanuk voltak: Szüch Lajos és Kisex Henrikné, a vőlegény testvérei. Szüch Imre Bihar megyéből, Paptamási községből származik, mig felesége Bereg megyében, Barabás községben született. Három derék fiuk áll a haza szolgálatában, András, a vőlegény, Sándor és István. A fiatal férj 1941 májusában vonult be, Scott Field, Ill.-ban rádió tanfolyamot végzett, majd a Csendes Oceán-i harcszintérre vitték, ahol 18 hónapot töltött. Hazatérése után Kelly Field, Texasba helyezték s most is ott teljesít szolgálatot. Felesége a St. Louis, Mo.-i haditengerészeti irodában dolgozik. Az esküvő után Szüch Imre ügykezelő tagtársunk otthonában terített asztal várta a fiatal párt s a velük ünneplő rokonokat és jóbarátokat. Meleg szeretettel fejezzük ki őszinte jókívánságainkat a fiatal párnak: éljenek sokáig boldogságban, szeretetheti, megértésben és jó egészségben szüleik és jóbarátaik s velük örvendező' Verhovay tagtársaik örömére.
