Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-02-21 / 8. szám
2-ik oldal 1945 február 21 _______________Verhovayak Lapja __________________ VERHOVAY HŐSTÖRTÉNET-ELTŰNT REPÜLŐ TISZT i i- Ifj. Kollár J. János hadnagy, a Yatesboro, Pa.-i 88- ik fiók tagja a légi haderőnél teljesít szolgálatot. Repülőinknek jut az a feladat, hogy miközben a gyalogság és a tüzérség a határszélen harcol a nácik ellen, azalatt ők Németország belseje fölé repülve bombázzák a vasutvonalakat, hadi-ipari telepeket, melyek a határt védő katonaságot ellátják utánpótlásokkal és hadi anyaggal. Ma már naponta ezrével szállnak repülőink Németország fölé s bombáikkal zúzzák össze a németek harci képességének forrásait. Az eredmény megvan. A vasúti összeköttetés napról-napra romlik Németországban. A felrobbbantott síneken megakadt vonatok napokig elhúzódó késéssel érnek csak a frontra. Az égő gyárakban nem tudnak fegyvereket, tankokat és repülőgépeket gyártani. A szakadatlanul folyó bombázó járatok pörölycsapásai alatt lassan-lassan összeomlik és darabokra hullik Németország belső frontja. E légi hadjáratok természetesen sok áldozata van. Hiszen ezek a hős lelkű pilóták minden percben az életükkel játszanak. ARÁNYLAG a németek nem sok gépet tudnak elpusztítani. Lgy-egy támadás alkalmával repiilőinknak alig 1—2%-át lövik le. De ez az aránylagosan^ csekély Veszteség is végtelen fájdalmat, aggodalmat jelenít azok hozzátartozóimali, akik e gépeken teljeskeitek szolgálatot. Ezek \'közül való ifj. Kollár János hadnagy is, aki Németország felett lefolyt légi ütközetben tűnt el. Szívből reméljük, hogy aggódó hozzátartozói \hamarosan azt a megnyugtató hirt kapják, hogy a hős repülő-hadnagy biztonságban van. LENGYEL ALBERT TÖRZSŐRMESTER SZABADSÁGON Lengyel Albert technikai törzsőrmester, Lengyel József és nejének fia, 1329 D. St., Johnstown, Pa.-ből, az ottani 8-ik fiók tagja, 21 napos megérdemelt szabadságra érkezett haza miután 64 missziót teljesített egy B-26 Marauder bombázó gépen Európa megszállott területei felett. 64-ik misszióját éppen 23- ik születésnapján teljesítette ez a kiváló, fiatal tagtársunk s utána ennek a repülőgépnek egész legénysége szabadságot kapott. Lengyel Albert a Haws Refractories telepen dolgozott bevonulásáig. 1942 októberében lépett katonai szolgálatba s mint repülő tüzért képezték ki Tyndall Field, Floridában, ahol 1943 decemberében kapta meg kinevezését. Azután Lincoln, Nebraskába vitték a Lincoln Aeronautical Institute-ba további kiképzésre és Barksdale Field, Fla-ba. Afrikában, Olaszországban, Sardiniában, Corsikában és Franciaországban állomásozott és részt vett az anzioi bombázásokban, a cassinoi offenzivában, Róma bombázásában és végül Dél- Franciaország küzdelmeiben. Február 13-án indult hősünk Miami, Floridába, hol uj beosztást fog kapni. A Lengyel család két katonát és egy katonai ápolónőt adott Amerikának. Albert fivére, Lengyel Elek törzsőrmester, kétszer sebesült meg a francia fronton és jelenleg Angliában egy katonai kórházban ápolják. Nővérük, Lengyel Berta hadnagy, Franciaországban teljesít szolgá-1 latot mnit ápolónő a hadseregnél. Büszkék lehetnek e szülők a gyermekeikre, akik életüket és vérüket ajánlották fel a hazának. Büszkeségükben mi is osztozunk, mert e három testvér nagyszerű példáját szolgáltatja mindannak, ami értéke a magyar léleknek. Lengyel Albert a bátorság és kitartás, Lengyel Elek a hűség és önfeláldozás, Lengyel Berta a szeretet és jóság példája. Adja Isten, hogy mindhárman hazatérhessenek, hogy a polgári életben is érvényesíthessék kiváló képességeiket, melyekkel e háborúban oly nagy szolgálatokat tettek hazánknak! ügy látszik, hogy a Johnstown, Pa.-i 8-ik fiók büszke lehet minden tagjára, akinek Lengyel a vezeték neve. Múlt év májusában ugyanis alkalmunk volt hosszú cikkben foglalkozni Lengyel A. Béla hősiességével. Az a hősünk Lengyel István fia. Nagy az örömünk és büszkeségünk, hogy Lengyel István és Lengyel József gyermekei tagtársaink, akiknek katonai szerepe megnöveli az amerikai magyarság dicsőségét a haza hősies szolgálatában. LUZONI GUERILLA HARCOS MEGMENTI A ZÁSZLÓT! GYOVAI FERENCRŐL szól ez a jelentés, a Whitesville, W. Va.-i 482-ik fiók tagjáról, aki a washingtoni amerikai napilapok jelentése szerint a Verhovay höstöriénet egyik legcsodálatosabb, legregényesebb és leghősiesebb fejezetét irta meg. A Washington, D. C.-i Times Herald nagy cikkben emlékszik meg erről a Verhovay hősről, akinek története bizonyosan belekerül még az amerikai történelem könyvekbe is. A Times Herald igy ir: “Alig tudtam a szememnek hinni!” — igy szólt Gyovai Margit, 200 Block Columbia Rd. N. W.-ről, tegnap amikor elmondotta, hogy fivérének nevét megtalálta azoknak az amerikai gerilláknak névsorában, akik a luzoni fogolytábor félszabaditásában részt vettek. “Azt reméltem, hogy ő is azok között a hadifoglyok között lesz, akiket kiszabadítottak, de ez még annál is jobb hir” — mondotta a fiatal, barna hajú leány, aki az Office of Defense Transportation irodájában dolgozik. Azt a cikket, melyben Miss Gyovai megtalálta fivére nevét, Hewlett Ferenc, U. P. haditudósító irta a február 1-iki számban. A cikk szerint Pvt. Gyovai Ferenc egyik volt a hat mezítlábas amerikai katona között, aki szakállasán, fáradtan, de bol dogan énekelve masírozott a luzoni síkságra, bamboo póznán MAGASRA EMELVE A ZÁSZLÓT. Elmondja a cikk, hogy Gyovai tagja volt a 3,000 hegylakó philippinóból és néhány amerikaiból álló gerilla csapatnak, mely Batánból megmenekült és amelynek parancsnoka ifj. Conner Clay Henrik volt East Orange, N. J.-ből. Gyovai vitte azt a zászlót, melyet egy párnába varrva őriztek három esztendőn át és amely sohasem érintette a földet a japán megszállás három esztendeje alatt. Miss Gyovai hozzáfűzte a jelentéshez azt, hogy “fivérem 1941 szeptemberében ment tengerentúlra és Corregidor eleste óta eltűntnek nyilvánították. Az utolsó hirt tőle 1941 decemberében kap tűk. Határtalanul boldog a családunk azért a hírért, hogy biztonságban van és jó egészségben.” Nem tudjuk leírni azt az érzést, mely eltölt bennünket, mikor e sorokat írjuk. Határtalan büszkeséggel gon dőlünk arra, hogy magyar fiú, Verhovay katona volt az, aki visszavitte három év után a tisztán megőrzött, győzhetetlen amerikai zászlót. Három évig élték a gerillák életét ezek a hősök. Hegyekben, őserdőkben bujkálva folytatták a harcot a japánok ellen. Ruhájuk lefoszlott, cipőjük szétesett. Szakállasán, mezítláb folytatták a harcot, mert tudták, hogy MacArthur visszajön értük. Mac Arthur visszajött s közeledésének hírére a gerilla csapat megrohanta a luzoni fogolytábort és kiszabadította az abban sínylődő szerencsétlen, agyonkinzott, halálra koplaltatott amerikai foglyokat. Ez volt e guerilla csapat befejező hőstette. De nem tudjuk még, bár bizonyára meg fogjuk tudni, hogy hány csapást mértek a japán megszálló seregekre az elmúlt három esztendő alatt, hányszor zaklatták a japánokat, hányszor bizonyították be, hogy sohasem lesznek urai ennek a szigetnek. És három évi szakadatlan harc és nélkülözés után kibontott zászlóval katonai rendben, énekelve masírozott vissza az amerikai sorokba ez a hat amerikai hős és philippino társaik. Ezt a jelenetet csak könnyezve lehet elképzelni . . . Boldogok tagyunk Gyovayék családjáért. Mert ennek a családnak nagy gyászt hozott már e háború, hiszen Gyovayék egyik fia. Imre, 1944 április 10-én, Írországban repülőgép balesetnek lett áldozata katonai szolgálatának teljesítése közben. Ő volt egyesületünk 47-ik hősi halottja. Azóta a család két fiút gyászolt, hiszen Corregidor eleste óta nem kaptak hirt másik fiukról és csak halványan élt a szülőkben és testvérekben az a remény, hogy talán-talán majd egyszer megtalálják az egyik fogoly táborban. De a gyásztváró csüggedt aggodalom Luzon visszafoglalásával ujjongó örömmé változott és ebben az örömben egész szívvel osztozik az egész Verhovay tábor. Szeretettel, hálával és végtelen elismeréssel tisztelgünk Luzon nagy hőse, Gyovai Ferenc előtt. Tárt karokkakl várjuk vissza a guerilla harcost és hosszú három éven át oly kitartással és bátorsággal tanúsított hősiességét egész életünkben emlékezetünkben fogjuk tartani! KOMMANDÓ SZABADSÁGON. Olvasóink bizonyára jól ismerik a “kommandó” elnevezést, mellyel az inváziók legelső szakaszában harcoló katonákat illetik, ők azok, akik az ellenség első ellenállását megtörik és a legveszedelmesebb katonai szolgálatot teljesitik. Rabóczi István és neje, a Campbell, O.-i 321-ik fióknak tagjai valóban boldog karácsonyt ünnepeltek az idén, mert Uj Guineában szolgálatot telj esitő KOMMANDÓ fiuk 13 havi frontszolgálat után harminc napos szabadságra érkezett haza. Kiváló teljesítményeinek elismeréseként érte az a ritka kitüntetés, hogy már 13 hónap után megadták neki ezt az egy havi szabadságot, melyet boldog szüleinek hajlékában töltött el. Szabadsága után, január végén Norfolk, Va.-ba ment és ott várja további beosztását. A SZOMORÚSÁG HAJLÉKA A Star Junction, Pa.-i fiók hűséges ügykezelőjének, id. Mattó Dánielnek otthonából szól ez a jelentés. A szomorúság hajléka az, mert a gyász és az aggodalom együtt élnek abban. Id. Mattó Dániel ugyanis múlt év májusának 28-ik napján elveszítette hőn szeretet feleségét. E csapás gyászához most a fiáért való aggodalom járul, mert a hadvezetőség arról értesítette id. Mattó Dániel ügykezelő tagtársunkat, hogy fia, ifj. Mattó Dániel ütközetben eltűnt Németországban, 1944 december 16-án. Ifj. Mattó Dániel nagytehetségü fiatalember, aki szüleinek büszkesége és egyik szemefénye. Bevonulása előtt kitűnő® eredménnyel végezte el az egyetemet s bevonulása után hamarosan meg(Folytatás a 7-ik oldalon) Cl
