Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-11-28 / 48. szám
VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM 1945 NOVEMBER 28 NO. 48. SZÁM Hívás... együttes munkára... egy jobb jövendőért — Nyílt levél — amerikai magyar polgártársainkhoz — Az utóbbi időben nem sósokat irtunk önmagunkról. Kivéve azokat a híreket, jelentéseket és felvilágosító cikkeket, melyeknek közlésére Alapszabályaink köteleznek bennünket, lapunk hasábjait annak az ügynek szenteltük, melyet, mint valami fájdalmas éket, a háború vert minden fajtáját szerető amerikai magyar leikébe: az óhazai magyarság tragikus ügyének. Végeredményben ez is kötelességünk volt. Magyar újság nem hallgathat a magyar fájdalomról. S évek óta az amerikai magyar sajtónak jutott az a feladat, hogy az elnémított magyar nemzet halálos fájdalmát világgá sikoltsa. S amig a Verhovay Segély Egyletnek magyar nyelvű hetilapja lesz, addig írnia kell arról, ami tengerentúl gyötrődő népének fáj... Kötelességünk volt erről írni azért is, mert TESTVÉRSEGÍTŐ egyesület vagyunk. S a testvériség fogalma sokkal tágabb, mint a “tagtársak” köre . . . kiterjed azokra, akiknek köréből szakadtunk ide ebbe a boldogabb országba, ahol a szabadság nem halálos vajúdásban, százezrek vértanuságában születik meg, hanem a föld ajándéka minden fiának, akár itt született az, akár idevándorolt . . . Az óhazai magyarok testvéreink, édes testvéreink, a szó igaz értelmében. Ha nem akarjuk, hogy egyesületünk “testvérsegitő” jellege üres, propaganda célok szolgálatába aljasitott ál-jelszóvá sorvadjon. akkor a testvérsegitést azokon kell kezdenünk, akik minden tagtársunknál szörnyűbb, keservesebb helyzetbe kerültek: az óhazai magyarokon . . . S igy, amikor a magyar föld tragédiájáról kezdett feilebbenni a gyászfüggöny, hogy feltárja azt az üszkös, vérbe fürösztött katasztrófát, mely ma Magyarország sorsa, akkor félre kellett tennünk a magunk ügyeivel való foglalkozást... le kellett dobnunk mindazt, ami a kezünkben volt, s pillanatnyi késedelem nélkül segítségére kellett sietnünk annak a népnek, mely a mi édes testvérünk s melynek sorsa halálunkig felelősségünk lesz. Lapunk korlátozott terjedelme nem engedte meg azt, hogy két urnák szolgáljunk... Nem lehetett eleget tenni az egyleti ügyeknek és a magyar sorsból folyó kötelességeknek . . . Választanunk kellett s az amerikai magyarság tudja, miként választottunk . . . Az amerikai magyarság tudja, hogy amikor a magyar sotsról fellebbent a függöny, akkor azt mondtuk: “Nem építhetjük a magunk házát, miközben a testvérünk bennég az övéinek a romjaiban . . . Egy időre el kell felejtenünk a magunk ügyeit és beletemetkeznünk az embermentés szolgálatába . . . Bármit diktálna az önérdek, ily időkben az önzésnek meg kell szűnnie, hogy helyet adjon a teljes odaadással való szolgálatnak . . .” retet kétségbeesésével fogott hozzá a magyar nép megmentésének munkájához . . . A vészharangot megkonditottuk s hónapok óta kongatjuk és kongatni fogjuk sokáig .. . De engedtessék meg nekünk az, hogy ma egyszer, kivételesen, megálljunk s a mi magunk Verhovay ügyével forduljunk ebben a levélben a tagságunkon keresztül az egész amerikai magyarsághoz . . . Szándékosan Írjuk azt, hogy a “tagságunkon keresztül”, mert abban reménykedünk, hogy lapunknak ezt a számát, vagy legalább is ezt az oldalát, a mi Verhovay tagtársaink tovább fogják adni azoknak, akik még nem tagjai a mi egyesületünknek . . . Abban reménykedünk, hogy a mi tagtársaink lesznek postásai ennek a levélnek, melyet minden amerikai magyar otthonába szeretnénk címezni . . . Úgy éreztük, hogy a magyar történelemnek e fekete órájában oly testvéri kötelesség hárul ránk, melyet meg nem tagadhatunk s ezért lapunk minden felhasználható hasábját odadtuk a magyar népnek . . . Vészharangot formáltunk belőle, hogy annak hangjára egy mentő-táborba tóduljon az amerikai magyarság és segítségére siessen végitéletet szenvedő testvéreinek . . . Mi megkonditottuk és hónapok óta kongatjuk a vészharangot . . . Amerikai magyar berkekben sofelé meghallották hangját és ha nem is sikerült egy táborba hozni az egész amerikai magyarságot, annyit elértünk, hogy a Verhovay Segély Egylet 53,000 tagja szent odaadással, a szeSEGITSÉGRE VAN SZÜKSÉGÜNK! Megállunk egy percre a vészharang kongatásában, mert érezzük, hogy erőnk fogytán van . . . nem is tudjuk, hogy az erőfeszitéstől-e, vagy attól a fájdalmas kétségbeeséstől, mely erőfeszítéseinkben hajt bennünket. Meg kell állnunk ennek a levélnek a megírására, mert úgy érezzük, hogy bár táborunk 53,000 tagja hatalmas erőt képvisel s bár ez a hatalmas erejű tábor nagyszerű teljesítményeket vitt végbe az elmúlt négy esztendő folyamán . . . mégis, az előttünk álló feladatok oly rendkívül nagyok s felelősségük oly rettentően súlyos, hogy (Folytatás a 2-ik oldalon) A JUBILEUMI VERSENY HALADUNK . . . ! A második hónap vége felé járunk. Lapzártáig, tehát! november 23-ig kiadtunk 465 kötvényt. Az utolsó héten, azaz múlt heti lapszámunkban közölt jelentésünk óta kiadtunk 71 uj kötvényt. Az eddig elért eredmények alapján bízvást számíthatunk arra, hogy a jubileumi verseny LEGALÁBB KÉTEZER UJ TAGOT fog eredményezni. Azt Írjuk, hogy “legalább”, mert most is bízunk abban, hogy a fiókok egyre növekvő számban vesznek majd részt a versenyben. Már eddig is növekedett a versenyben résztvevő fiókok száma, úgy, hogy ma már egyesületünk fiókjainak körülbelül 38 százaléka kapcsolódott bele a nagy jubileumi tagszerzési mozgalomba. DE MÉG MINDIG NEM KAPTUNK ÉLETJELT FIÓKJAINK 62 SZÁZALÉKÁTÓL. Lapunk e számában sok fiók jelenti be évi gyűlésének napját. Több fiók nemcsak a tisztviselő választást tűzte ki napirendre, hanem egyéb fontos ügyeket is, mint például a magyar segélyakció támogatását, a magyar árvák ügyét és hasonló pontokat. Fájdalommal látjuk, hogy az évi gyűléseket bejelentő fiókok napirendjein egyáltalán nem szerepel a jubileumi verseny ügye. Titkon reméljük, hogy az ügykezelő és fiók-elnök tagtársaknak az a szándéka, hogy ezt is megtárgyalják, noha nem hozzák nyili vánosságra a napirend részleteit. Amikor a jubileumi jverser|£ eredményeit kihirdetjük, akkor közölni fogjuk minden egyes fiók teljesítményét. Bárhtfgyan is állítjuk be majd mi a dolgot s bármily okokkal mentjük is azokat a fiókokat, melyek nem vesznek részt a versenyzők listáján, olvasóközönségünk mégis FEKETE LISTÁNAK fogja tekinteni azt a kimutatást, melyen azok a fiókok szerepelnek, melyek a versenyben nem vettek részt. JELENTKEZÉSEK . . . Múlt lapszámunkban közöltük azoknak a tagtársaknak a névsorát, akik nem ügykezelők, sem helyi szervezők s a versenyben résztvesznek. Azóta egy jelentkezést vettünk kézhez: az 500-ik fióktól Bartha Sámuel jelentette be, hogy résztvesz a versenyben. Még* mindig van idő a jelentkezésre. A Pittsburghba való meghívás feltételeként előirt 15,000 biztosítást egy kis erőfeszítéssel aránylag rövid idő alatt be tudják hozni a versenyzőink. . ,J) KARÁCSONY HAVÁNAK DÖNTŐ JELENTŐSÉGE VAN! Tagszerzés tekintetében december mindig egyike volt az év legsikeresebb hónapjainak. Tavaly 359 uj tagot vettünk fel december havában. Rendkívüli eredmény volt, amiben nagy része volt annak, hogy január 1-ével emelkedtek a havidijak. Sokan voltak, akik a régi ráták előnyeivel élni akartak. Ebben az évben nincs ily kedvezmény. Viszont egyesületünk egyik legfontosabb tagszerzési versenyének a derekához érünk ebben a most kezdődő hónapban. Tapasztalatból tudjuk, hogy az életbiztosítás oly ajándék, melyet minden kedvezményezett hálával fogad és sokra értékel. Férfi nem vehet értékesebb ajándékot a feleségének, mint egy kötvényt. Szülő nem adhat a gyermekének nagyobb ajándékot, mint egy tanulmányi kötvényt, melynek összegét a gyermek 18 éves korában kapja meg s mely megnyitja előtte a korlátlan lehetőségek útját. Nincs ennél olcsóbb, szebb és maradandóbb értékű ajándék. Versenyzőink fel fogják használni a közelgő karácsony ajándékozási hangulatát arra, hogy a verseny ügyét sikerrel vigyék előre. Bizonyára segítségére lesz a versenyzőknek a tagszerzés munkájában az a nyílt levél, melyet lapunk ez oldalán közlünk. Vigyék magukkal, amikor felkeresik ismerőseiket és kérjék meg őket arra, hogy figyelmesen olvassák el ezt a cikket, mely a Verhovay testvérsegitő teljesítményeinek rekordját tárja eléjük. Tegyünk meg mindent azért, hogy december hava IGAZI VERHOVAY KARÁCSONYT HOZZON EGYESÜLETÜNKNEK.
