Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-11-14 / 46. szám
2-ik oldal Verhovayak Lapja A SOUTH BENŐI VERHOYAY OTTHONIJESZTŐEN NAGY A FELADAT! (Folytatás az 1-ső oldalról) sak S akkor el kell ismernünk, hogy nem igaz az, hogy kevesen vagyunk. Az sem igaz, hogy szegények vagyunk. Az sem igaz, hogy a feladat nagysága lehetetlenné teszi az eredményes munkát. Mindebből egy szó sem igaz. Mindez önzés diktálta hazugság. Még a legkorniszabb gyermek is meg tudja magyarázni, hogy miért nem ad egy pár dollárt nagybeteg édesanyjának orvosra és orvosságra. Még a leglelketlenebb amerikai magyar is meg tudja magyarrázni, hogy miért nem segít a magyar népen. De az, hogy meg tudja magyarázni, nem jelenti, hogy igaza van. A magyarázatról le kell vakarni a hazugság vakolatát. És akkor meglátjuk, hogy a vakolat alól kivigyorog a testvérgyilkos kőszivébe bujt halálfej. Az igazság az, hogy MINDENT MEG TUDUNK TENNI Tudunk tiltakozni a hadisarc ellen, tudunk tiltakozni a csehszlovákiai gaztettek ellen, tudunk tiltakozni az ellen, hogy a magyar népnek el kelljen tartania egy hatalmas orosz megszálló sereget,... de... ugyanakkor... tudunk orvosságot küldeni, ruhát küldeni, árvákat eltartani és életeket menteni. És akkor meglátjitk, hogy a feladat mégsem olyan irtózatos Csak addig irtózatos, amíg félve meredtünk rá s hagyjuk. hogy megbénuljon a kezünk. De ha neki fogunk dolgozni, együtt, odaadással, a magyar szív minden kétségbeesésével, akkor meg fogjuk látni, hogy a résztvevő, szerető szív csodákra képes. Nagy a feladat, de az amerikai magyarság is nagy. Tud nagy lenni, ha akar. Tud nagy lenni, ha nem hallgat azokra, akik szüntelenül a gyengeségéről beszélnek neki. Tud nagy lenni, ha azokat követi, akik az összetartást hirdetik s nem azokat, akik a széthúzás mételyét hintilc közöttünk, mert ha gyengék vagyunk, az csak attól van, hogy nem tartunk össze. Ha összetartanánk, oly erősek volnánk, hogy a magyar népet is ki tudnánk emelni a sírjából. BUY VICTORY BONDS (Folytatás az 1-ső oldalról) játitották az amerikai életvalósitja meg. felfogást, mely mindég nagy terveket alkot és e nagy terveket nagy stílusban is A South Bend belvárosában felépült Verhovay Otthon igen költséges vállalkozás volt, annyira, hogy annak tervezői uton-utfélen kételkedéssel, közönnyel, sőt nyílt kritikával álltak szemben. De a pioneerek szellemé élt bennük. Rendületlenül haladtak tovább a kitűzött utón. Vitatkoztak, rábeszéltek, kértek, dolgoztak, harcoltak, bizonyították tervüknek megvalósíthatóságát és ime, az eredmény igazolta őket! ' A Verhovay Segély Egylet központi hivatalához fordultak egy 89.000 dolláros kölcsönért. óriási összeg volt ez s alighanem a legnagyobb összegű kölcsön, melyet Verhovay fiók valaha kért a központi hivataltól. Volt is aggodalom bőven, de végül is megkapták a kölcsönt. Ez volt 1937-ben. S ma, 1945-ben, a South Bend. Ind.-i Verhovay Otthon minden adóssága ki van fizetve az utolsó centig . . . Hallatlan teljesítmény! Beleszámítva a kamatokat és az épület külsejének és belsejének teljes újrafestését és rendbehozatalát, több mint 100,000 dollárt költött e fiók nyolc esztendő alatt és ime, ezt a hatalmas összeget az utolsó centig kifizették a 132-ik fiók bátorlelkü, nagyot alkotó tagjai. WUKOVITS FERENC, helyi szervező, a 132-ik fiók ügykezelője irta meg a jelentést erről az ünnepségről s a jelentést alább közöljük. De úgy éreztük, hogy ezt a bevezetést előre kellett bocsájtanunk, hogy ezzel is kifejezzük elismerésünket a 132-ik fiók tagságának alkotó képessége előtt, melynek örök emléke lesz a South Bend-i Verhovay Otthon. AZ ÜNNEPÉLY LEFOLYÁSA. November 3-án, szombaton este, a South Bend-i Verhovay Otthon művésziesen kifestett gyönyörű és tágas disztermét valamint összes helyiségeit zsúfolásig megtöltötte a hatalmas közönség. South Bend város polgármestere, egyházi, egyleti és politikai kiválóságai, valamint a magyarság minden rétege képviselve volt ezen a megható ünnepen, melynek ritka jelentősége volt. _______ Bevezetőül kell ugyanis megemlítenünk azt, hogy ez a Verhovay Otthon az Egyesület központi hivatalától vett fel 1937-ben 89,000 dollár kölcsönt és ennek a nagy kölcsönnek utolsó részletét is kifizette ennek az évnek az elején, majd az egész hatalmas épületet kivül-belül újra festve kidiszitette és úgy készítette azt elő erre a jelentős ünnepélyre. De térjünk beszámolónkra. Kováts Tinike énekelte el Vargyas Frankie zenekarának kisérete mellett az amerikai himnuszt, melyet a hazafias közönség állva, mély tisztelettel hallgatott végig. Majd Wukovits Ferenc, a 132-ik fiók ügykezelője, mint áldomásmester, felkérte Right Rev. Msgr. Szabó S. János plébánost az asztali áldás elmondására. Áhitatos csendben hallgatta meg a közönség az előkelő egyházi vezérférfit, amint Isten áldását kérte mindazokra, akik ezt a szép ünnepélyt lehetővé tették. Az ügyes felszolgálók pazar, rendkívül ízletes csirkevacsorát szolgáltak fel, melyért a vendégek nem győzték magasztalni a Verhovay Női Klub kiváló aszszonyait. Majd Nyers István, a 132-ik fiók elnöke emelkedett szólásra. Nyers István életének javarészét a Verhovay Segély Egylet szolgálatában töltötte el s az Igazgatóságnak is tagja volt akkor, amikor a fiók megkapta a hatalmas kölcsönt. Meleg szeretettel köszöntötte a vendégeket s úgy a maga, mint a tisztviselő társai nevében megköszönte mindazok munkáját és áldozatkészségét, akik akár csak egy fél téglával járultak hozzá ennek a szép emlékműnek, a South Bend-i Verhovay Otthonnak, felépítéséhez és annak adósságtól való mentesítéséhez. A legmelegebb hála szavaival emlékezett meg a Verhovay Női Klub tagjairól, akik talán a legtöbb fizikai munkát végezték mindenkor a Verhovay Otthon érdekében. Végül arra kérte úgy a tisztviselőket, mint a fiók tagjait, hogy e nagy munkának befejezte után továbbra is kitartással álljanak az Otthon és a fiók mellett, hogy a jövőben még nagyobb Verhovay tevékenységet fejthessen ki a 132-ik fiók. Beszéde végeztével felkérte Wukovits Ferenc ügykezelőt az áldomásmesteri tisztség betöltésére. Az áldomásmester elsősorban Hon. F. Kenneth Dempseyt, South Bend város polgármesterét szólította fel, aki megköszönte a magyarságnak, hogy a várost ily gyönyörű épülettel gazdagította és kiemelte, hogy South Bend lakossága előtt a magyar név úgy áll, mint a becsületesség, szorgalom és hazafiasság jelképe. Scholtz Károlyné nagy hatással énekelt amerikai dalokat. Iskolázott, meleg hangja és művészi előadása magával ragadta a közönséget. Majd a Verhovay Segély Egylet központi elnöke, Bencze János emelkedett szólásra. A központi elnök a Verhovay Segély Egyletet alapitó 13 bányász hagyományainak diadalát látta a South Bend-i Verhovay Otthon adóslevelének elégetésében. A South Bend-i Verhovay testvérek egyesületünk zászlójára fogadták meg, hogy [ soha el nem hagyják az egyesületet és ez a gyönyörű Otthon bizonyitéka annak, hogy fogadásukat híven megtartották. Most, hogy a 132-ik fiók tagsága elérte kitűzött célját, uj területre kell kiterjesztenie testvérsegitő tevékenységét. Hiszen ennek a fióknak tagjai mindenkor résztvettek az egyesület nemes célú mozgalmaiban, még akkor is, amikor hatalmas adósság kifizetéséért küzdöttek. Most, hogy teljes mértékben eleget tettek a kötelességüknek, nyitva az ut előttük, hogy az irgalom tetteit teljes erejükkel gyakorolják. Soha nem volt oly nemes, irgalom diktálta mozgalma az amerikai magyarságnak, mint a Magyar Segélyakció. A magyar nép megmentése nem helyi ügy, hanem az egész amerikai magyarság szivügye. Ez az első mozgalom a mi népünk történetében, mely az amerikai magyarság szétszórt tömegeit egy táborban egyesítette. És különösen támogatnia kell ezt a mozgalmat a testvérsegitő egyesületeknek, mert hiszen itt — testvéreinkről van szó. A Verhovay tagság pedig e mozgalom támogatásában az élén kell, hogy álljon, mert hiszen Egyesületünk kezdettől fogva mellette állt és soha nem engedi eltántorittatni magát attól a céljától, hogy a szerencsétlen magyar népen segítsen. Szomorú tény, hogy sokan vannak, akik e magasztos mozgalmat ellenzik és a leglehetetlenebb ürügyekkel igyekszenek annak munkáját elgáncsolni. De semmiféle mentség nem állja meg a helyét akkor, amikor egy haldokló nemzet megmentéséről van szó ... Semmi féle ürügy nem igazolhatja azokat, akik a saját véreiket magukra hagyják végzetes nyomorukban. A központi elnök nagyhatású beszédét énekszám követte. Kováts Tinike szép magyar dalokat énekelt Wéger János zongora kisérete mellett. A bájos énekesnő gyönyörű hangjával megfogta a hallgatóság szivét és nagy sikert aratott. Majd a 152-ik fiók volt titkárainak bemutatása következett. Meleg tapssal köszöntötte a közönség Domonkos Istvánt és Schreiner 1945 november 14 Pált, aki 13 évig viselte a titkári tisztséget és néhány tréfás történetet mondott el tapasztalataiból. Az áldomásmester ezután a közönség lelkes tapsai közepette mutatta be Kelemen P. János igazgatót, Dobos András igazgatót és Szalay József alelnököt, aki az Igazgatóság nevében köszöntötte a 132-ik fiókot. Beszédében összehasonlította a clevelandi Otthon fejlődését a South Bend-iek Otthonáért kifejtett munkával s kijelentette, hogy serkenteni fogja a clevelandiakat a South Bend-i szép példának követésére. A vidéki fiókok képviselői közül bemutatta az áldomásmester Kunstadt Ernőt, a chicagói 164-ik fiók ügykezelőjét, Pállá Miklóst, az East Chicago, Ind.-i 130-ik fiók ügykezelőjét, Danch Gyulát, a Gary, Ind.-i 138-ik fiók ügykezelőjét és Kocsis Jánost, a Coloma, Mich.-i 117- ik fiók ügykezelőjét. Ezután Nt. Kalabányi István református lelkész mondott lelkesítő beszédet, melyet ismét Scholtz Károlyné énekszáma követett, ki ezúttal magyar dalokat énekelt nagy sikerrel, Wéger János zongorakisérete mellett. Hatalmas tapsviharral ünnepelte a közönség a South Bend-i magyarság régi jó barátját, Szalánczy János központi pénztárnokot, aki beszédét egy régi, kedves, tanulságos tréfával kezdte el. ,‘Egy vendéglős nagyszerű nyulpörköltöt szolgált fel hónapokon keresztül a vendégeinek — mondotta a központi pénztárnok — oly olcsó áron, hogy nem győztek rajta csodálkozni. Hosszas faggatás után végre egyszer megvallotta egy vendégnek, hogy az olcsó * ár titka az, hogy lóhussal keveri a nyulhust. “De milyen arányban?” — kérdezte a, vendég. “Egyenlő arányban” — felelte nyugodtan a vendéglős. “Hogy érti azt, hogy egyenlő arányban?” — kérdezte a vendég s a vendéglős még nagyobb hidegvérrel válaszolta: — “Egy nyúl — egy ló”. így van ez — folytatta a központi pénztárnok — sok vállalkozással. Egy-egy csoport nagyot akar alkotni, de csak keveset akar adni hozzá a maga részéről. A nyulat adja s mástól kéri kölcsön a lovat a pörkölthöz. Sokan voltak akik attól tartottak, hogy igy lesz a South Bend-i Otthonnal is, amikor a 132-ik fiók 89,000 dollár kölcsönt kért a központi hivataltól. De azóta a South Bend-i testvérek megfordították az arányt, visszafizettek mindent s most már tiszta nyulhusból készül az egész pörkölt . . . Bezzeg (Folytatás a 3-ik oldalon)
