Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1945-10-31 / 44. szám

1945 október 31 5-ik oldal A Segélyakció hetenként szállít gyógyszereket Magyarországra — Az Amerikai Magyar Segélyakció közleménye — BANKETT COLUMBUS «.-BAN A 129-IK FIÓK ÖNÁLLÓ KERÜLETTÉ VALÓ ALAKULÁSA ALKALMÁBÓL Verhovayak Lapja__________________________________ A második tízezer dolláros gyógyszerküldemény útban van Svájcból, — New Yorkból repülőgépen hetenként mennek a gyógyszerszállitmányok. — Penicillin 10 naponként indul Dr. A. B. Beznák, egyetemi tanár, a budapesti Páz­mány Péter egyetem orvostudományi karának dékánja, ezt írja 1945 augusztus 29-iki levelében: “A szükség valóban olyan nagy, hogy köszönő levelemet nem fejezhetem be további segítség ké­rés nélkül. A gyógyszerhiány hatalmas mértéké­nek illusztrálására legyen szabad értesítenem Önö­ket, hogy amikor első adományuk megérkezett, az egész ország összes egyetemi klinikáinak összesen HÁROM KILOGRAM gyógyszere volt. Ezeken a klinikákon ugyanakkor NÉGYEZER BETEGET ke­zeltek.” . A szivettépő jelentés szörnyű tragédiák, pusztuló test­vérek döbbenetes sorsát tárja elénk. Soha senki megszá­molni nem fogja tudni, hogy hány magyar férfi, asszony és gyermek veszett oda csak azért, mert az oryosok gyógy­szerek hiányában tehetetlenül álltak a legegyszerűbb be­tegségekkel szemben. KÉTSÉGBEESETT HARC A SZÁLLÍTÁSÉRT Az amerikai magyarság azonnal megtett minden lehe­tőt, hogy segítsen, mig nem késő. Országszerte megindult a munka. Egyházaink, egyleteink, szervezeteink legjobb­jai adakoztak, gyűjtöttek és összehoztak egy tekintélyes összeget, mert tudták: “Gyógyszer kell a magyar népnek.” Az első tízezer dolláros kísérlet sikere után a Segélyakció vezetősége azonnal további 40,000 dollárt folyósított gyógy­szerekre és utasította a központi titkárságot, hogy gondos­kodjék a leggyorsabb szállításról. Megkezdődött a kétségbeesett harc a szállításért. A második tízezer dollárt a Treasury Department engedélyé­vel és az Amerikai Vörös Kereszt utján ismét a Nemzet­közi Vörös Keresztnek kábelezték át, hogy az első szállít­mányhoz hasonlóan Svájcban vásárolják meg az ott kap­ható gyógyszereket és küldjék Magyarországba. Az Amerikai Vörös Kereszt október 12-iki levelében arról értesíti a Segélyakció vezetőségét, hogy ez a tízezer dollár megérkezett Genfbe és a gyógyszerek minden való­színűség szerint már útban is vannak Magyarország felé. A Segélyakció vezetősége azonban mindent elkövetett, hogy az életmentő gyógyszerek egyenesen Amerikából, gyakrabban és gyorsabban jussanak el a magyar néphez. KATONAI REPÜLŐGÉPEK VISZIK A GYÓGYSZEREKET Soha le nem róható hála illeti az Egyesült Államok politikai és katonai küldöttségeit azért az önfeláldozó, em­berbaráti segítségért, amellyel a legnagyobb szükség órá­iban a magyar nép mellé álltak. Az ő segítségükkel a Se­gélyakció elérte azt, hogy a washingtoni kormányszervek engedélyt adtak a legfontosabb, valóban életmentő gyógy­szerek Budapestre szállítására katonai repülőgépeken. A War Department október 17-iki levelében értesítette a Segélyakció központi titkárságát, hogy az első repülőgé­pen küldött insulin szállítmány megérkezett Budapestre. Utón van és e sorok írásakor kétségtelenül meg is ér­kezett Budapestre Réthy József los angelesi gyógyszer­táros adománya, 10,000 sulfatabletta $130 értékben. Útra készen áll és a washingtoni iratok megérkeztével egy-két napon belül elindul a Pasadena, California, Tech­nológia magyar származású tanárainak természetbeni gyógyszer adománya $2715 értékben és Mészáros Viktor ur utján a Specific Pharmaceuticals, Inc. new yorki gyógy­szergyártól kapott adomány, 3400 ampulla Solvazole $544 értékben. PENICILLIN TÍZ NAPONKINT A talán legfontosabb gyógyszernek, a penicillin nevű “csodaszernek” beszerzése nagy akadályokba ütközött és igen hosszas volt. A központi titkárság elérte azonban, hogy az első penicillin szállítmány október 22-e körül repülőgépen elindul és ezentúl tiz naponkint újabb szállítmányok mennek Magyarországba. Akik abban a hitben van­nak, hogy a testvérsegitő egyesületek virágkora elmúlt, a Columbus, O.-i 129-ik fiók október 14-én, vasárnap dél­után, a Református Egyház termében megtartott ünne­pélye alkalmából meggyőződ­hettek arról, hogy tévednek. Ennek a fióknak vezetői és tagjai ugyanis sohasem nyu­godtak bele abba, hogy a fejlődési lehetőségeknek már vége van. Akarták, hogy fiókjuk fejlődjön, akarták, hogy az egyesület életében számottevő tényezővé váljék és mert ezt akarták, el is érték. Columbus bebizonyí­totta, hogy ma is igaz a régi mondás: ahol van akarat, ott van lehetőség is. A columbusi 129-ik fiók meglehetősen távol esik a testvér-fiókoktól s tagjainak mindég fájt, hogy az egye­sület konvencióin mégsem le­hetett saját képviseletük az Alapszabályok rendelkezései következtében, mert azok sze­rint önálló kerület csak az a fiók lehet, melynek leg­alább 300 felnőtt tagja van. Sok biztatást is kapott a fiók már a múltban arra nézve, hogy igyekezzék elérni ezt a létszámot, hogy igy ez a nagy város is külön képviseletet kapjon egyesületünk kor­mányzatában, de a mostani ügykezelőnek, Pál Istvánné­­nak elhatározottsága, fárad­hatatlan munkássága és lel­kesedése kellett ahhoz, hogy ezt a célt elérjék. Pál István­ná tagtársnőnk férje halála után vette át a fiók ügyke­zelését. Néhai Pál István maga is szivvel-lélekkel dol­gozott egyesületének és fiók­jának fejlődéséért és özvegye vonakodás nélkül lépett nyo­mába s buzgalmának, jutalma az, hogy az ő működése alatt s annak következtében érte el a 129-ik fiók régi célját és önálló kerületté alakulhatott az által, hogy a fiókban folyó talált, melyet a legnagyobb tagszerzési munka révén fel­nőtt tagjainak száma elérte és meghaladta a háromszázat. Ennek örömére a 129-ik fiók ünnepi bankettet rende­zett október 14-én, melyen megjelent a város magyar­ságának szine-java, egyleti és egyházi vezetők, a fiók tag­sága és igen sok távolról jött kedves vendég, akit Colum­­busba vonzott az e fiókban folyó lelkes és eredményes munka. Az ünnepséget Orosz Fe­renc, a 129-ik fiók elnöke nyitotta meg őszinte meleg köszöntéssel, majd felkérte Nt. Véchey Jenő református lelkészt az asztali áldás el­mondására. A finom disznó­toros diszebéd igen sok di­cséretet váltott ki a nagyszá­mú közönségből, mely zsú­folásig töltötte meg a termet. Az ebéd végeztével Orosz Ferenc fiók-elnök ismertette az ünnepségnek jelentőségét s rámutatott arra, hogy ez alkalommal avatja fel Egye­sületünk központi elnöke az utóbbi hónapok folyamán be­lépett uj tagokat, akiknek számával elérte a 129-ik fiók azt, hogy önálló kerületté alakult. Ezután felkérte Pé­­terfy Lajost, a fiók népszerű alelnökét, a műsor leveze­tésére. A Verhovay gyermekek ezután a Verhovav Himnuszt P. János igazgató a “Verho­vay a Magyar Segélymozga­lomban” cimen tartott lelkes előadást. Kőrösfőy János igaz­gató szintén a magyar segély­akció támogatására buzdította a columbusi közönséget. Dobos András igazgató Po­cahontas, Va.-ban eltöltött emlékeit idézte fel s őszinte örömének adott kifejezést azért, hogy Columbusban is oly eleven Verhovay életet lelkesedéssel igyekszik támo­gatni. Meleg szeretettel köszön­tötte a közönség Kunstadt Ernőt, az Ellenőrző Bizottság elnökét, a 164-ik fiók ügyke­zelőjét, aki Chicagóból uta­zott Columbusba, hogy elis­merését fejezze ki a fiók tisz­tikarának és tagságának a nagyszerű haladásért. Simó Mihály kerületi szer­vező bemutatta Nemes József kerületi szervezőt s kérte a tagtársakat, hogy támogassák felelősségteljes munkájában nemrég kinevezett munka­társát. A Magyar Műkedvelő Női Kör remek énekszáma után Füleki András, a columbusi Nagybizottság elnöke fejezte ki a 120-ik fióknak a colum­busi egyházak és egyletek jókívánságait. Majd Molnár Lajos énekelt Löcsös Ilonka zongorakisérete mellett s re­mek előadásával hatalmas tapsot váltott ki. Ezután Péterfy Lajos be­mutatta Bencze János köz­ponti elnököt, akit szünm nem akaró tapssal ünnepelt a közönség. A központi elnök kedves humorral 'fűszerezett beszédében kijelentette, hogy először, de nem utoljára jött a columbusi magyarság kö­rébe, de azután elfogódottan folytatta: “Tréfával szoktam fűszerezni ebéd utáni beszé­énekelték el Pál Istvánná ve­zetése mellett, majd Kelemen rdmmet de mióta magyar test­­“VovUn véreink az óceán másik olda-A következő hatvan napra biztosítva van a penicillin — a szállitmányonkinti 2000 fiolát lehetőleg nagyobb mennyiségekre fogják emelni. Az eddig elküldött és kül­désre készen álló gyógyszerek értéke és szállítási költsége összessen $58,685. TOVÁBBI SEGÉLY KÜLDÉSE Repülőgépen, ismételjük, csak a legfontosabb, életmentő gyógyszerek küldhetők. A szállítási költségek igen maga­sak. Súlyosabb anyagok, felszerelések, stb. csak hajón mehetnek. A Segélyakció vezetősége, a washingtoni hatóságok tá­mogatásával, mindent elkövet, hogy megoldja a legsulvo-. sabb problémát: hogyan juttathat segélyt Európába hajón és melyik európai kikötőből nyilik meg végre a vasúti, vagy folyamhajózási forgalom Magyarországba. A Páris—Bécs közti vonatforgalom megindulásával és a Konstanzaba (Románia) menő hajójárat valószínűségé­vel remélni lehet, hogy nincs messze az idő a magyarorszá­gi szállítások lehetővé tételétől. Minden erővel folytatni és fokozni kell tehát a gyűj­tést, hogy Amerika magyarsága a legnagyobb segítséggel álljon készen szenvedő, pusztuló testvérei számára, amikor megindul a korlátlan szállítás Magyarországba. Ián százezerszámra éheznek, nélkülöznek, nincs kedvem a tréfára.” S igy egyszerű, me­leg szavakkal önálló kerületté jelentette ki a Columbus, O.-i 129-ik fiókot és igaz testvéri szeretettel fogadta a Verho­vay Segély Egylet testvéri közösségébe mindazokat az uj tagokat, akiknek névjegyzéke előtte feküdt az asztalon. Rámutatott arra, hogy akik az Egyesület tagjai lesznek, nemcsak biztosításban része­sülnek, hanem azonkívül is számtalan jótéteményben. A. Verhovay testvérszeretet a bölcsőtől a sírig elkíséri tag­jait. Már akkor, amikor a betegsegélyző osztály női tag­jának gyermeke születik, az Egyesület 15 dollár ajándék­kal fejezi ki örömét. Ahogy felserdül a gyermek, beleke­rül a Verhovay Ifjúság sere­gébe, melyet iskolákkal, sportsegélyekkel támogat az Egyesület. Tehetséges diákok­nak tandij-kölcsönöket folyó­­sit, melyek kamatmentesek s melyeknek visszafizetésére csak akkor kerül a sor, ami kor a diák elvégezte az isko­láit, elhelyezkedett s kerese­téből gond nélkül ki tudja fizetni adósságát. Bajba ju­tott tagtársaknak mindenkor testvéri jobbot nyújtott az (Folytatás a 6-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents