Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-10-24 / 43. szám
1945 október 24 Verhovayak La pja 5-ik oldal VERHOVAY HŐSTÖRTÉNET • • • MAGYARORSZÁGON SZÜLETETT AMERIKAI HŐSÖK! Megható levél van előttünk. A Chicago, Ill.-i 164-ik fiók egyik kiváló tagja, Feifár Vilmos irta két fiáról. Úgy a szülők, mint a fiuk Magyarországon születtek. Mindnyájan kivándorlók, de mindanynyian oly amerikai hazafiak lettek, akikre ráillik, amit Grove Patterson irt az amerikai magyarságról: “Ezek a mi (bevándorolt) amerikai polgártársaink szeretik az ő szülőföldjüket, de ugyanakkor a tősgyökeres amerikaiak előtt ismeretlen érzés mélységével szeretik ezt az országot, mely megadta nekik azt, amit a múlt harcai révén sohasem tudtak egészen elérni.” Feifar Vilmos izig-vérig Verhovay családja újabb bizonyitékát szolgáltatja ennek az igazságnak. Hadd mutassuk be először Feifár Vilmos idősebbik fiát, Feifár Ferenc törzsőrmestert, a Kereszturon született amerikai hőst, aki jelenleg 23 esztendős. S/Sgt. FEIFAR FERENC Két hónappal Pearl Harbor előtt, 1941 október 11- én vonult be s azóta egyetlenegyszer sem látták öt szerettei egészen 1945 junius 11-éig, tehát 44 teljes hónapon át! Ebből a 44 hónapból 38 HÓNAPOT TÖLTÖTT EL A JAPÁN FRONTON. Két ízben volt Ausztráliában, résztvett több helyen a New Guinea-i harcokban több helyen, ahol a japánok az ő ezredét “Butcher”-ezrednek nevezték el. . . EMBEREVŐ JAPÁNOK! Első pillanatra szinte megütközik az ember annak olvasásán, hogy egy amerikai ezredet “mészáros”ezrednek” neveznek el, de a mikor tovább olvassuk, akkor borzadva értjük meg az okát és csak elismeréssel gondolhatunk azokra a hősökre, akik igazságot szolgáltattak az amerikoA hadsereg vértanúinak. Jó ha ezt elolvassuk! Még mindég igen sokan vannak, akik a karosszék kényelméből figyelték a távolnyugati véres háborút s ugyanebből a kényelemből hirdetik azt, hogy most a japánoknak baráti jobbot kell nyújtani s elfelejteni mindent, ami történt. Még mindég vannak, akik a japánokat kulturnemzetnek tekintik, azért mert a japánok részben utánozni tudták az amerikai technikát . . . holott ez még nem kultúra. Hogy mi a japán kultúra, arról a következő sorok tesznek bizonyságot. Feifar Vilmos tagtársunk fiának, a szemtanúnak elbeszélése alapján írja e sorokat: “A JAPÁNOK MEGFELEDKEZVE EMBERI MIVOLTUKRÓL, A Ml KATONÁINKBÓL SZTÉKET SÜTÖTTEK ÉS AZT ETTÉK! HÁT A FIAM EZRE DE PARANCSOT KAPOTT, HOGY EGY JAPÁN SE MARADJON ÉLVE AZON A FRONTON ... ÉS NEM IS MARADT EGY SEM!” Kelct-India sziget világában harcolt Feifar Ferenc törzsőrmester, végül a Fiilcp szigeteken és Manilában . . . “Egy kép — mondja vitéz tagtársunk — sokáig lesz a szemeim előtt. Egy faluból kivertük az ellenséget, de a faluban kő kövön nem maradt. Az egész falut felégették, lerombolták, leégett még a templom is, a padok, mindent, de mindent a földdel tettek egyenlővé a lángok . . . EGYESEGYEDÜL A NAGY OLTÁR, RAJTA A KERESZT ÉS A SZŰZANY A MARADT MEG TELJESEN SÉRTETLENÜL.... MÉG A LEGKISEBB KARCOLÁST SEM LEHETETT FELFEDEZNI RAJTA.” De ez a hősünk is csak egy-két élményét mondja el... egyébként hallgat a háború szörnyűségeiről. Mikor hazaért, azt mondotta boldog szüleinek: “Annak örülök, hogy kedves szüleim nem fognak kérdezősködni a harcokról, mert édesanyám semmit sem akar róluk hallani . . . édesapám meg tapasztalatból tudja, hogy mi a harctér . . .” Júniusban kapta meg az elbocsájtó levelét Feifár Ferenc törzsőrmester, 106 szolgálati ponttal, sok kitüntetéssel, köztük az ezüst vitézségi csillaggal ... 38 hónapon át harcolt a japánok ellen, de Istennek hála nem sérült meg. A maláriát azonban megkapta, de a szülői otthon, a jó friss levegő és a magyaros ételek már ily rövid idő alatt is megmutatták jótékony hatásukat. FEIFAR TIVADAR FŐHADNAGY A 24 esztendős Feifár Tivadar szintén Kereszturon született. 1943 január 27-én vonult be és a Légi Haderőhöz osztották be. Hét kiképzőtáborban készítették elő fontos szerepére s azután a föld másik oldalára osztották be, az európai hadszíntérre. Bejárta Afrikát, Szicíliát, Olaszországot, Franciaországot, Németországot, Jugoszláviát, Ausztriát. Magyarországot, Csehszlovákiát, Sziléziát és Lengyelországot ... még arra is szakitott időt, hogy meglátogassa szülőfaluját és meglássa azt a házat, melyben nevelkedett ... persze csak FÖLÜLRŐL . .. mert hiszen repülőgépen teljesített szolgálatot. Olaszországban volt a repülőterük s onnan szálltak e többi országok fölé. Egyszer egy heti szabadságot kapott s ezt arra használta fel, hogy meglátogassa Rómát, a Szent Várost, a Vatikánt s az a nagy kitüntetés érte, hogy a Pápánál is látogatást tehetett s beszélt ©szentségével. Végre az ő feladata is befejeződött. Mint főhadnagy iött vissza e hősünk, aki mint “navigator”, a repülőgép útját tervező és irányitó tiszt, szolgált nagy bombázóinkon s persze neki is sok magas kitüntetése van. Ez év május 15-én tért haza 30 napos szabadságra és ekkor találkozott 44 hónap után először bátyjával. Megható volt a két testvér találkozása, akiket a háborús sors a föld ellenkező két oldalára sodort a haza szolgálatában, de mindegyik híven és dicsőséggel teljesítette a kötelességét s mindkettőt szüleik végtelen boldogságára épségben segítette haza a gondviselés. Mikor a viszontlátás első örömén túlestek, akkor a főhadnagy gyönyörködve nézte törzsőrmester bátyját s megjegyezte: “Ej, de szépen ki vagy díszítve testvér, akár csak egy szép karácsonyfa! De meg is szenvedtél érte.” Feifár Tivadar tiszti rangjára való tekintettel még nem szabadult fel. Jelenleg Texasban teljesít szolgálatot, de már nemsokára őt is elbocsájtják... S e két fiú története igazolja Feifár Vilmosnak, a büszke és boldog apának levelét záró sorokat, melyekben igy ir: “Tehát nem csak az amerikai születésű fiuk harcoltak jól a hazájukért!” Nem bizony! & * * BRONZ CSILLAGOT KAPTA Pfc. Horváth L. Ferenc, R. 2, Athens, O.-ból, a Murray City, O.-i 41-ik fiók tagja, a 100-ik Divízióval harcolt s nemrégiben kapta meg a bronzcsillagot a V-E napját megelőző hetekben folyó heves harcokban tanúsított vitézségéért. Ennek a hires divíziónak a 398-ik ezredével teljesített szolgálatot hősünk s a kitüntetést a Franciaor-1 szágban és Németországban dúló küzdelemben való szerepének elismeréseként nyerte el. Múlt év novemberében a véráztatta Vosges hegyeken át támadt ez a divízió a Meurthe folyó mentén elhúzódó erődítmények ellen s azokat áttörve heves küzdelem után elfoglalta Bitche városát, mely a Maginot vonal mellett fekszik. Újév táján egy hatalmas német ellentámadást vert vissza a divízió, majd márciusban kitört a városból és Ludfigshaven-ig tört előre, átkelt a Rajna folyón és meg kezdte Heilbronn ostromát. Ez a német védelmi vonalnak egyik legfontosabb pontja volt s a természet igen alkalmas védőbástyává tette azt. Kilenc napon át folyt a harc, melynek folyamán betörtek a városba, házról-házra harcolva az ellenség szüntelen ágyutüze közepette s végre elfoglalták a várost s onnan azonnal továbbmenve a Neckar folyó mentén levonultak Stuttgart városáig, ahol a francia haderővel találkoztak s a német védősereget két tűz közé fogva, elfoglalták ezt a nagyfontosságu várost is A közel hat hónapos offenzivában Horváth L. Ferenc többszörösen kitüntette magát s hősiességének jutalmául megkapta a bronzcsillagot, bizonyságául annak, hogy az amerikai magyarság e hőse híven, halált megvető bátorsággal teljesítette kötelességét. * * * EZÜST VITÉZSÉGI CSILLAG “RENDÍTHETETLEN BÁTORSÁGÉRT” SGT. RINKÁCS JÓZSEF neje született Lőrincz Mária fia, kiknek otthona 1113 Kahr] Avenue alatt van. Ez év január 23-án tüntette ki magát Franciaországban, amikor osztagának vezetőjeként “hősiességgel és rendíthetetlen bátorsággal” harcolt az ellenség ellen, a citálté szerint. Rinkács osztaga a gyalogsággal harcolt a németek ellen s rendkívül veszedelmes helyzetbe került, amikor az ellenség felfedezve hollétét, tűz alá fogta szilárd védelmi vonalából a fedezetlen csapatot. Az ellenséges iiizelés a földre kényszeritette a csapatot, de igy is nagy veszteségeket szenvedtek. — Rinkács József tagtársunk, látva, hogy e helyzetben mindnyájan elpusztulnak, rendkívül merész lépésre határozta el magát. Egy nehéz gépfegyvert leemelt az állványról s hatalmas erőfeszítéssel kezében tartva azt, felállt és tüzelni kezdett az ellenség ellen. Az ellenség természetesen jól látta a hevesen tűzető katonát és őt vette célba, de nem tudták eltalálni s Rinkács gépfegyverének tüze elől le kellett bukniok a földre s csak látatlanba lőhettek az amerikaiakra. A golyók ezrei fütyültek Rinkács körül, de ő csak tartotta két kezében a nehéz gépfegyvert s a földre szögezve az ellenséget lehetővé tette azt, hogy csapata visszavonulhasson védettebb állásba és ezáltal súlyos veszteségektől óvta meg bajtársait. Rinkács Józsefnek F. W. Milburn ezredes tűzte fel a vitézségi ezüst csillagot Németországban. Rinkács József tagtársunk rendkívüli hősiessége felett érzett büszkeségünknél csak az örömünk nagyobb azért, hogy nem sérült meg ebben a rendkívül veszedelmes ószszeütközésben és immár épen térhet haza boldog szüleinek karjaiba. Rinkács József Duquesne, Pa.-ból vonult be katonai szolgálatra 1S42 májusában és 1944 decemberében vitték tengerentúlra az európai frontra. A duquesnei 71-ik fióknak tagja, a Bodrogmező, Zemplén megyei Rinkács István és , BUY VICTORY BONDS
