Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1945-10-24 / 43. szám

1945 október 24 Verhovayak La pja 5-ik oldal VERHOVAY HŐSTÖRTÉNET • • • MAGYARORSZÁGON SZÜLETETT AMERIKAI HŐSÖK! Megható levél van előttünk. A Chicago, Ill.-i 164-ik fiók egyik kiváló tagja, Feifár Vil­mos irta két fiáról. Úgy a szülők, mint a fiuk Magyar­­országon születtek. Mindnyá­jan kivándorlók, de mindany­­nyian oly amerikai hazafiak lettek, akikre ráillik, amit Grove Patterson irt az ameri­kai magyarságról: “Ezek a mi (bevándorolt) amerikai polgártársaink szeretik az ő szülőföldjüket, de ugyanakkor a tősgyökeres amerikaiak előtt ismeretlen érzés mélységével szeretik ezt az országot, mely megadta nekik azt, amit a múlt harcai révén sohasem tudtak egészen elérni.” Feifar Vilmos izig-vérig Verhovay családja újabb bizonyitékát szolgáltatja ennek az igaz­ságnak. Hadd mutassuk be először Feifár Vilmos idősebbik fiát, Feifár Ferenc törzsőrmestert, a Kereszturon született ame­rikai hőst, aki jelenleg 23 esztendős. S/Sgt. FEIFAR FERENC Két hónappal Pearl Har­bor előtt, 1941 október 11- én vonult be s azóta egyet­lenegyszer sem látták öt sze­rettei egészen 1945 junius 11-éig, tehát 44 teljes hóna­pon át! Ebből a 44 hónap­ból 38 HÓNAPOT TÖLTÖTT EL A JAPÁN FRONTON. Két ízben volt Ausztráliában, résztvett több helyen a New Guinea-i harcokban több helyen, ahol a japánok az ő ezredét “Butcher”-ez­rednek nevezték el. . . EMBEREVŐ JAPÁNOK! Első pillanatra szinte megütközik az ember annak olvasásán, hogy egy ame­rikai ezredet “mészáros”­­ezrednek” neveznek el, de a mikor tovább olvassuk, ak­kor borzadva értjük meg az okát és csak elismeréssel gondolhatunk azokra a hő­sökre, akik igazságot szol­gáltattak az amerikoA had­sereg vértanúinak. Jó ha ezt elolvassuk! Még mindég igen so­kan vannak, akik a karos­szék kényelméből figyelték a távolnyugati véres háborút s ugyanebből a kényelem­ből hirdetik azt, hogy most a japánoknak baráti jobbot kell nyújtani s elfelejteni mindent, ami történt. Még mindég vannak, akik a japánokat kulturnemzet­­nek tekintik, azért mert a japánok részben utánozni tudták az amerikai techni­kát . . . holott ez még nem kultúra. Hogy mi a japán kultúra, arról a következő sorok tesznek bizonyságot. Feifar Vilmos tagtársunk fiának, a szemtanúnak elbe­szélése alapján írja e soro­kat: “A JAPÁNOK MEG­FELEDKEZVE EMBERI MI­­VOLTUKRÓL, A Ml KATO­NÁINKBÓL SZTÉKET SÜ­TÖTTEK ÉS AZT ETTÉK! HÁT A FIAM EZRE DE PA­RANCSOT KAPOTT, HOGY EGY JAPÁN SE MARAD­JON ÉLVE AZON A FRON­TON ... ÉS NEM IS MA­RADT EGY SEM!” Kelct-India sziget világá­ban harcolt Feifar Fe­renc törzsőrmester, végül a Fiilcp szigeteken és Manilá­ban . . . “Egy kép — mondja vi­téz tagtársunk — sokáig lesz a szemeim előtt. Egy falu­ból kivertük az ellenséget, de a faluban kő kövön nem ma­radt. Az egész falut feléget­ték, lerombolták, leégett még a templom is, a padok, mindent, de mindent a föld­del tettek egyenlővé a lán­gok . . . EGYESEGYEDÜL A NAGY OLTÁR, RAJTA A KERESZT ÉS A SZŰZANY A MARADT MEG TELJESEN SÉRTETLENÜL.... MÉG A LEGKISEBB KARCOLÁST SEM LEHETETT FELFE­DEZNI RAJTA.” De ez a hősünk is csak egy-két élményét mondja el... egyébként hallgat a háború szörnyűségeiről. Mikor haza­ért, azt mondotta boldog szüleinek: “Annak örülök, hogy kedves szüleim nem fognak kérdezősködni a har­cokról, mert édesanyám sem­mit sem akar róluk hal­lani . . . édesapám meg ta­pasztalatból tudja, hogy mi a harctér . . .” Júniusban kapta meg az elbocsájtó levelét Feifár Fe­renc törzsőrmester, 106 szol­gálati ponttal, sok kitünte­téssel, köztük az ezüst vi­­tézségi csillaggal ... 38 hó­napon át harcolt a japánok ellen, de Istennek hála nem sérült meg. A maláriát azon­ban megkapta, de a szülői otthon, a jó friss levegő és a magyaros ételek már ily rö­vid idő alatt is megmutatták jótékony hatásukat. FEIFAR TIVADAR FŐHADNAGY A 24 esztendős Feifár Tiva­dar szintén Kereszturon szü­letett. 1943 január 27-én vo­nult be és a Légi Haderőhöz osztották be. Hét kiképzőtá­borban készítették elő fontos szerepére s azután a föld má­sik oldalára osztották be, az európai hadszíntérre. Bejárta Afrikát, Szicíliát, Olaszorszá­got, Franciaországot, Német­országot, Jugoszláviát, Auszt­riát. Magyarországot, Cseh­szlovákiát, Sziléziát és Len­gyelországot ... még arra is szakitott időt, hogy megláto­gassa szülőfaluját és meglássa azt a házat, melyben nevelke­dett ... persze csak FÖLÜL­RŐL . .. mert hiszen repülő­gépen teljesített szolgálatot. Olaszországban volt a repülő­terük s onnan szálltak e többi országok fölé. Egyszer egy heti szabadsá­got kapott s ezt arra hasz­nálta fel, hogy meglátogassa Rómát, a Szent Várost, a Va­tikánt s az a nagy kitüntetés érte, hogy a Pápánál is láto­gatást tehetett s beszélt ©szentségével. Végre az ő feladata is be­fejeződött. Mint főhadnagy iött vissza e hősünk, aki mint “navigator”, a repülőgép út­ját tervező és irányitó tiszt, szolgált nagy bombázóinkon s persze neki is sok magas ki­tüntetése van. Ez év május 15-én tért haza 30 napos szabadságra és ekkor találkozott 44 hónap után elő­ször bátyjával. Megható volt a két testvér találkozása, aki­ket a háborús sors a föld el­lenkező két oldalára sodort a haza szolgálatában, de mind­egyik híven és dicsőséggel teljesítette a kötelességét s mindkettőt szüleik végtelen boldogságára épségben segí­tette haza a gondviselés. Mi­kor a viszontlátás első örömén túlestek, akkor a főhadnagy gyönyörködve nézte törzsőr­mester bátyját s megjegyezte: “Ej, de szépen ki vagy dí­szítve testvér, akár csak egy szép karácsonyfa! De meg is szenvedtél érte.” Feifár Tivadar tiszti rang­jára való tekintettel még nem szabadult fel. Jelenleg Texas­ban teljesít szolgálatot, de már nemsokára őt is elbo­­csájtják... S e két fiú története iga­zolja Feifár Vilmosnak, a büszke és boldog apának le­velét záró sorokat, melyekben igy ir: “Tehát nem csak az amerikai születésű fiuk har­coltak jól a hazájukért!” Nem bizony! & * * BRONZ CSILLAGOT KAPTA Pfc. Horváth L. Ferenc, R. 2, Athens, O.-ból, a Murray City, O.-i 41-ik fiók tagja, a 100-ik Divízióval harcolt s nemrégiben kapta meg a bronzcsillagot a V-E napját megelőző hetekben folyó he­ves harcokban tanúsított vi­tézségéért. Ennek a hires di­víziónak a 398-ik ezredével teljesített szolgálatot hősünk s a kitüntetést a Franciaor-1 szágban és Németországban dúló küzdelemben való sze­repének elismeréseként nyer­te el. Múlt év novemberében a véráztatta Vosges hegyeken át támadt ez a divízió a Me­­urthe folyó mentén elhúzódó erődítmények ellen s azokat áttörve heves küzdelem után elfoglalta Bitche városát, mely a Maginot vonal mellett fek­szik. Újév táján egy hatal­mas német ellentámadást vert vissza a divízió, majd már­ciusban kitört a városból és Ludfigshaven-ig tört előre, átkelt a Rajna folyón és meg kezdte Heilbronn ostromát. Ez a német védelmi vonal­nak egyik legfontosabb pontja volt s a természet igen alkal­mas védőbástyává tette azt. Kilenc napon át folyt a harc, melynek folyamán betörtek a városba, házról-házra harcol­va az ellenség szüntelen ágyutüze közepette s végre elfoglalták a várost s onnan azonnal továbbmenve a Ne­ckar folyó mentén levonultak Stuttgart városáig, ahol a francia haderővel találkoztak s a német védősereget két tűz közé fogva, elfoglalták ezt a nagyfontosságu várost is A közel hat hónapos offenzi­­vában Horváth L. Ferenc többszörösen kitüntette ma­gát s hősiességének jutalmá­ul megkapta a bronzcsillagot, bizonyságául annak, hogy az amerikai magyarság e hőse híven, halált megvető bátor­sággal teljesítette köteles­ségét. * * * EZÜST VITÉZSÉGI CSIL­LAG “RENDÍTHETETLEN BÁTORSÁGÉRT” SGT. RINKÁCS JÓZSEF neje született Lőrincz Mária fia, kiknek otthona 1113 Kahr] Avenue alatt van. Ez év január 23-án tüntette ki magát Franciaországban, amikor osztagának vezetője­ként “hősiességgel és rendít­hetetlen bátorsággal” harcolt az ellenség ellen, a citálté szerint. Rinkács osztaga a gyalogsággal harcolt a néme­tek ellen s rendkívül vesze­delmes helyzetbe került, ami­kor az ellenség felfedezve hollétét, tűz alá fogta szilárd védelmi vonalából a fedezet­len csapatot. Az ellenséges iiizelés a földre kényszeritette a csapatot, de igy is nagy veszteségeket szenvedtek. — Rinkács József tagtársunk, látva, hogy e helyzetben mind­nyájan elpusztulnak, rendkí­vül merész lépésre határozta el magát. Egy nehéz gépfegy­vert leemelt az állványról s hatalmas erőfeszítéssel kezé­ben tartva azt, felállt és tü­zelni kezdett az ellenség el­len. Az ellenség természete­sen jól látta a hevesen tűzető katonát és őt vette célba, de nem tudták eltalálni s Rin­kács gépfegyverének tüze elől le kellett bukniok a föld­re s csak látatlanba lőhettek az amerikaiakra. A golyók ezrei fütyültek Rinkács kö­rül, de ő csak tartotta két kezében a nehéz gépfegyvert s a földre szögezve az ellen­séget lehetővé tette azt, hogy csapata visszavonulhasson vé­dettebb állásba és ezáltal sú­lyos veszteségektől óvta meg bajtársait. Rinkács Józsefnek F. W. Milburn ezredes tűzte fel a vitézségi ezüst csillagot Né­metországban. Rinkács József tagtársunk rendkívüli hősiessége felett érzett büszkeségünknél csak az örömünk nagyobb azért, hogy nem sérült meg ebben a rendkívül veszedelmes ósz­­szeütközésben és immár épen térhet haza boldog szüleinek karjaiba. Rinkács József Duquesne, Pa.-ból vonult be katonai szol­gálatra 1S42 májusában és 1944 decemberében vitték ten­gerentúlra az európai frontra. A duquesnei 71-ik fióknak tagja, a Bodrogmező, Zemp­lén megyei Rinkács István és , BUY VICTORY BONDS

Next

/
Thumbnails
Contents