Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-01-31 / 5. szám
(Verhovay Journal) VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM 1945 JANUÁR 31 NO. 5. SZÁM A MAGYAR SORSFORDULAT Január 21-én vitte szét a világba a londoni rádió a magyar fegyverszünet megkötésének várva-várt hírét. Nagyon régóta vártuk ezt a hirt. Amikor az orosz hadsereg betört Romániába, napok alatt létre jött a béke s abban reménykedtünk, hogy ez Magyarországon is igy lesz s a gyors megszállás megkíméli a magyar népet egy a földjén folyó háború kimondhatatlan borzalmaitól. Sajnos, ebben a reményünkben fájdalmasan csalatkoztunk. Amilyen gyorsan kivonult a német Romániából, oly makacsán vetette meg a lábát a magyar földön. Minden talpalatnyi földért harcolni kellett, s a múlt év őszén ekék helyett repülő bombázók és ágyuk szántották a magyar földet és mag helyett vér hullott az egyenetlen barázdákba. A megszállás lassú volt és kínos és az elkeseredett ellenállás következtében az orosz hadsereg romokat szállt meg városok helyett. A németek hamar-módra feladták Bukarestet és a balkáni metropolis megmenekült a varsói sorstól, de Budapest népének fenékig kellett kiinni a vérontás és pusztulás méreg-poharát, mig végre valahára elnémultak az ágyuk és a lakosság kidughatta a fejét a pincékből, de csak azért, hogy egy rombadőlt világváros szivettépő látványától zokogjon fel. Végre-valahára létrejött a fegyverszünet a debreceni szabad magyar kormány és a szövetséges hadvezetőség között és Magyarországnak Kassától délre és a Dunától keletre eső nagyobb részén megszületett a béke. * # * A fegyverszüneti szerződés feltételei semmivel sem roszszabbak, mint várni lehetett. Mégis e feltételeket olvasva, felsajog a szivünk a magyar népért, mert bár a feltételek talán még a románoknak és finneknek megadott feltételeknél is enyhébbek, mégis — a kiszipolyozott magyar nemzet teherviselő képességéhez képest nagyon, de nagyon súlyosak. Mérlegeljük a szerződés feltételeit. A magyar nemzet hat év alatt 300 millió dollárt fizet háborús kártérítésként és pedig 200 milliót Oroszországnak és 100 milliót Csehszlovákiának és Jugoszláviának. Tudjuk, hogy a magyar nemzet a végsőkig tiltakozott a jugoszláviai meg-nem támadási szerződés megszegése ellen. Tudjuk, hogy a magyar katonaságot a németek kényszeritették és hajtották Jugoszláviába és az orosz földre... a büntetést annak kellene fizetni, aki hajtotta a magyarokat! De hát ez a háborús sors. Akit rablóval fognak el, azt rablóval együtt büntetik. Az összes német és magyar hadifelszereléseket teljes egészükben át kell adni a szövetségeseknek. Ennél enyhébb volt a trianoni béke, mely valamennyi fegyvert meghagyott a magyaroknak, bár túl keveset ahhoz, hogy megtámadtatás esetén védekezni tudjanak. Egy erős és felszerelt magyar nemzet legalább ideig óráig ellent tudott volna állni a náci haderőnek, de fegyvertelenül nem tehetett semmit. * * * i A magyar nemzet számára a háború nem fejeződött be. Nyolc hadosztályt kell állítania a németek elleni, az oroszokkal együtt való harcra. A kis magyar nemzet ifjúsága már eddig elvérzett s nem hisszük, hogy sok maradt belőle. De hisszük, hogy ez a megmaradt katonaság sokkal szívesebben folytatja a háborút a szövetségesek oldalán, mint a szövetségesek ellen és sokkal külömbül fognak küzdeni, mint a románok 12 diviziója. Mert nagyon valószínű, hogy Budapest tragédiájának egyik főoka az, hogy az oroszok románokat vittek a budapesti náci haderő ellen. * # * A magyarok azonnal szabadon bocsátják a hadifoglyokat és internálják a németeket, kivéve azokat, akik zsidók. Ezt a feltételt szívesen és örömmel teljesiti a magyar nép. * # * Az uj fegyverszüneti szerződés visszaállitja Magyarország trianoni határait. Őszintén szólva, rosszabbra számítottunk. Attól féltünk, hogy Magyarország még csonkábban fog kikerülni ebből a háborúból, mint az elsőből. A fegyverszünet fel tételeinek megalkotói — sajnos — nem foglalkozhattak a trianoni békefeltételek igazságos vagy igazságtalan voltának kérdésével. A status-quo helyreállításával a magyar nemzet iránti legnagyobb jóakarat nyilvánult meg. Ismét kitűnik belőle, hogy a szövetséges nemzetek nem tartják a magyar népet bűnösnek abban, hogy e háborúban a németek oldalára sodródott. Románia is, Finnország is területi veszteségeket szenvedtek, mig Magyarország visszakapja 1937 évi határait. Bár a magyar nemzet Trianon után egy negyedszázadon át hirdette, hogy “Csonka Magyarország nem ország”, — mégis megmutatta, hogy Csonkaországban is tud élni. Nem várhattuk, hogy Magyarország területi nyereséggel kerüljön ki e háborúból. Istennek és a Szövetséges Nemzetek vezetőinek kell hálát adnunk azért, hogy veszteség nélkül kerül ki belőle. A világháború befejezése után kerül majd sor a határkérdések végleges elintézésére. Ha az Atlanti Charter elvei csak részben is érvényesülnek, akkor a magyar nemzet nem járhat rosszul. És igy bizakodással nézhetünk a jövőbe. * * * így mérlegelve a fegyverszüneti feltételeket, meg kell állapítanunk, hogy azok humánusak és oly igazságosak, amilyenek csak lehetnek a még folyó háború körülményei között. Persze fáj, hogy Kolozsvár ismét elvész. Fáj, hogy Kassa újra zászlót cserél. Aggodalom tölti el szivünket a felvidéken, a délvidéken, Erdélyben élő véreink sorsáért. A második megszállás súlyos megpróbáltatások, f ájdalmas kálváriák keserveit fogja alighanem jelenteni számukra. De nem lehetett várni mást. Sőt, emberi számítás szerint ennyit sem lehetett várni. Sokan büntetést kívántak a magyar népnek. De a magyar nép kegyelmet «kapott. Egy uj élet lehetősége nyílt meg számára. Nyilvánvaló, hogy az uj, debreceni magyar kormány meg tudta szerezni a maga számára a Szövetségesek bizalmát és a magyar nemzet számára azok jóakaratát. * * * A fegyverszüneti feltételek ezzel véget érnek. Azonban egyes, újabb politikai fejlemények mintegy kiegészítik azokat. Az oroszok a csehszlovákokkal kötött egyezmény értelmében elfoglalják és megtartják Ruténiát. Ez azt jelenti, hogy az orosz birodalom át fog nyúlni a Kárpátokon és azokon belül egy félszigetet fog alkotni a Trianon előtti Nagymagyarország földjén. Közvetlen szomszédja lesz az orosz a magyarnak s Ruténiában közös határa lesz a két országnak. Az oroszok szerint ennek az a célja, hogy ha a magyarok ismét megtámadnák az oroszokat, akkor azonnal, nehézség nélkül be tudjanak vonulni Magyarországba. Minden történelmet ismerő ember tudja, hogy ez mit jelent. A magyar nemzet ezzel végkép az orosz érdekszférába kerül és minden tekintetben az oroszok felé kell orientálódnia. Hogy ezen felül ez* a határváltozás mit jelenthet a jövőben, arról hiábavaló most gondolkozni. * * * Magyarország polgári kormányzását a szövetségesek magyar polgári hivatalnokokra bízzák, akiknek kötelességük a majd Budapesten székelő ellenőrző bizottsággal .kooperálni. A fegyverszüneti feltételek szelleméből arra következtetünk, hogy ez a kikötés nem fog nehézségeket okozni. Inkább hisszük, hogy a szövetséges ellenőrző bizottság segíteni fogja a magyar kormányt abban, hogy a nemzet életét az igazság, a demokratikus elvek alapján irányítsa. * * * A magyar kálváriának még nincs vége. Dunántúlon még mindég folyik a harc. E sorok Írásakor Székesfehérvár ismét német kézen van. Hogy meddig fog tartani a küzdelem, azt nem tudhatjuk. Lehet, hogy még hetekig. De már most lemérhetjük az eredményeket. Mint előre látható volt, a magyar nemzet nem nyert semmit e háborúban. Veszített városokat, falukat, melyek romjaikban várják az újjáépítést. A kártérítésen felül ez is nagy teher lesz a magyar nép számára, oly nagy teher, melynek elhordozására kevés nemzet képes. De a magyar nemzet ezeréves történelmében nem egyszer építette újra városait és falvaik Rengeteg vért veszített a magyar nemzet. Ifjúsága elvérzett a harctereken. Polgárságának ki tudja, hogy mily nagy része veszett el a megszállás küzdelmei alatt. Rengeteg rokkant, rengeteg sebesült lesz a magyarság közgondjára bízva. Mérhetetlenül nagy feladatok előtt áll a magyar nemzet. Ezeknek teljesítéséhez szüksége van az egész világ jóakaratára és bizalmára. Szüksége lesz külső hitelre és belső békére. Hisszük és reméljük azonban, hogy a magyar nemzet ebben a sorsfordulatban meg fogja mutatni a világnak nemzeti értékeit. Hisszük és reméljük, hogy Magyarországon, a felszabadulás után, nem fog megismétlődni az, ami Belgiumban, Görögországban, Romániában, Jugoszláviában oly sok keserű csalódást okozott a felszabadításukért vérüket ontó és vagyonukat feláldozó szövetségeseknek. Hisszük és reméljük, hogy a magyar nemzet nem fogja a béke első hónapjait arra felhasználni, hogy forradalomban, polgárháborúban, belső forrongásban fecsérelje el kis megmaradt erejét. Hisszük, hogy ehelyett a magyar nemzet, történelmi méltóságának tudatában a helyzet magaslatára emelkedve, meg fogja mutatni a szövetségeseknek, hogy Magyarország a nyugati civilizációnak, nemzeti becsületnek igazi végvára, mely megérdemli az életet és megszolgálja a szebb jövendőt. Erre Magyarország oly “chance”-t kapott, melynél nagyobbra nem számíthattunk. Hisszük, hogy a magyar nemzet élni fog vele és megmutatja igazi nagyságát. És mi, magyar származású amerikaiak boldogan fogunk segíteni a mi véreinknek abban, hogy romjaikból egy uj, demokratikus Magyarországot építsenek.
