Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-01-24 / 4. szám
fi-ik oldal 1945 január 24 TESTVÉREK HA TALÁLKOZNAK... (Folytatás az 5-ik oldalról) katonák lopakodnak fátólfához lövésre kész fegyverrel. Minden gödör egy halálverem, minden fa fenyegető árok és az égből csillagok helyett bombák hullanak. Az erdő vaksöiétjében a szüntelenül folytatódó puskarcvogás mellett nesztelenül lépkedtek a katonák, Egymást is alig látták, csak itt-ott imbolygó árny sejtette velük, hogy a bajtársak közel vannak. De sohasem tudhatták, hogy a fajtársról mikor tűnik ki, hogy valójában ellenség. Bizalmatlanul, nyugtalanul, de elszántan mentek előre az éjszaka félelemmel és gyűlölettel, vérrel és halállal terhes sötétjében. Tóth Pali megmerevedve állt meg egy hatalmas fenyő tövének még az éjszakánál is feketébb árnyékában. Tekintete tehetetlenül tűzött bele a sötétségbe, hogy meglássa, amit megneszelt. De hiába, csak feketeség terjengett előtte. Itt-ott suhanó halk lépésekről valahogy érezte, hogy azoktól nincs mit tartania, de az a nesz, amit inkább megsejtett, mint meghallott, ellenséges volt és minden idegszál megfeszült benne, hogy megtalálja a helyet, ahonnan jött. Ohio síkjáról került ez a fiatal fiú az Argonnesi erdőkbe s sehogysem tudta megszokni az idegen világot, melyben titok volt minden. Idegenek voltak a hegyek, idegenek az erdők. Gyermek kora óta hozzászokott a síksághoz, mely őszinte nyíltsággal tárja fel Önmagát. Ez a hegyes-völgy es, sürü erdős vidék nem az ő hazája volt s minden szorongással töltötte el benne. Tovább lépett óvatosan. Egyszerre közvetlen közelből gépfegyver ropogás hallatszott. Hallotta a fenyők ágainak roppanását és utána a néma csendben fenyőtűk csendes havazását. Szív dobogva állt meg. Semmi , nesz nem hallatszott. Tovább indult. S ekkor ismét megindult a gépfegyver. A golyók gyors egymásutánban fütyültek el mellette s verődtek bele a fákba s közöttük ki tudja hány emberi testbe? S amint a gépfegyver végigseperte az er aőt, Tóth Pali meglátta a csövéből kitörő apró lángokat. Alig tiz lépésnyire volt tőle, egy gödörbe beásva s mögötte fenyegetően sötétlett a gépfegyvert tüzelő katonának árnyéka. Nem lehetett más, csak Verhovayak Lapja SALAMON FERENC 216. Northampton, Pa. PFC. ROSTA LAJOS 443. Detroit, Mich. S SGT. VARGA ISTVÁN Detroit, Mich. IFJ. TÓTH PÁL S.l/C 499. Harrisburg, 111. német. Kemény marokra fogta Tóth Pali a fegyverét és gyorsan suhanó léptekkel rohant az ismét elnémult gépfegyver felé. Pillanatok játéka volt az egész. A német megérezte a feléje suhanó veszedelmet s felemelkedett. Egyszerre szúrtak és a bajonett mindkettőnek testében megállt. Úgy roskadtak le mély sóhajjal a gödörbe egymás mellett. . . . Sötét volt, csend volt. Aléltságából felocsúdva Tóth Pali meredten figyelt az éjszakába. Előbb sem hallott semmit, most sem: inkább érezte, mint hallotta, hogy a társai már elhagyták, s az erdő mélye elnyelte őket. Mellette a német fojtottan hörgött. Tóth Pali feléje fordult, de rettenetes nyilalást érzett a derekában és visszahanyatlott. Percekig tartott, míg magához tért. Ekkor megszólalt a német. Kiáltásnak indult, de csak hörgő jaj lett belőle. De Tóth Pali megértette, mert a német magyarul jajgatta: “Édesanyám . . . édesanyám . . .” Megrettenve értette meg a szót Tóth Pali. Feléje fordította a fejét és kinyújtva a kezét megérintette a német katona vállát: “Magyar vagy?” — kérdezte. “Magyar ...” — felelte az ellenség s hozzátette lázas panasszal egyre visszatérő sóhaját: “Édesanyám . . .” Tóth Pali keze lecsúszott az ellenség válláról és lassan lecsúszott annak verejtékes, sáros, véres kezére. Rátette a kezét s megszorította csendesen, gyengén, biztatóan. Úgy suttogta halkan könnybelábadt szemmel: “Ne félj. . " S az ellenséges katona keze lassan kinyílt és hozzásimult Tóth Pali kezéhez. Kezet fogtak, kezet szorítottak és úgy maradt a kezük a testvéri találkozás békességéi ben. így találták meg őket reggel a szanitészek: az amerikait és a magyart, amint kezet fogva feküdtek egymás vérében, az elnémult gépfegyver tövében, némán hirdetve, hogy Isten az embert nem ölésre, hanem szeretetve teremtette. Még lélegzett mind a kettő s a szanitészek hirtelen bekötözték sebüket és i vért adtak nekik. Nagysokára Tóth Pali kinyitotta a szemét és révetegen nézett a föléje hajoló katonára. “You’ll be allright!” — mosolygott rá. Tóth Pali elmosolyodott. “Thanks!” — suttogta, aztán félreforditoita a fejét. A másikat kereste. “Él még?” — kérdezte. A szanitész megértette, hogy azt az ellenséget kereste, akivel kezetfogva feküdt a halál küszöbén. ÓRIÁSI AZ ÉRDEKLŐDÉS A NEW YORKI KÉPÁTADÁSI ÜNNEPÉLY IRÁNT Január 10-iki lapszámunkban jeleztük, hogy a «New York-i 35-ik és 83-ik fiók közös bizottságot alakítottak egy a New York és vidékéről származott Verhovay hősi halottak képeinek átadása alkalmára rendezendő disz-bankett előkészítésére. Ez az ünnepség hatalmas érdeklődést kelt New York és vidékének magyarsága körében s az előkészületekből máris kitűnik, hogy ez az emlékünnep egyike lesz a Verhovay Segély Egylet legkimagaslóbb társadalmi eseményeinek. Az ünnepélynek különösen nagy jelentőséget kölcsönöz az a körülmény, hogy ez alkalommal a Verhovay Segély Egylet nem egy, hanem legalább hét művészi arckép festményt fog átadni hősi halottaink családjainak. New York és vidékének Verhovay tagjai és a magyarság képviselői a következő Verhovay hősi halottak emlékének fognak kegyelettel áldozni, amikor egyesületünk elnöke gyászoló családjaiknak átadja az Egyesület ajándékát, Poe Hugh remek arcképeit: Horváth Edward, Egyesületünk ELSŐ HŐSI HALOTTJA, Bakó László az 54-ik és Hűlik Bálint, a 106-ik hősi halottunk, akik a new yorki 83-ik fióknak voltak tagjai; Miskiv András, a 11-ik hősi halottunk, a Phoenixville, Pa.-i 159-ik fiók volt tagja; Kurtzman János, 81-ik hősi halottunk, a South Norwalk, Conn.-i 200-ik fiók volt tagja; Kovács János 24-ik hősi halottunk, a Tarrytown, N. Y.-i 424-ik fiók volt tagja és Hamp Lochlion, 113-ik hősi halottunk, a New York-i 394-ik fiók tagja. “Él — felelte csendesen s hozzátette — s alighanem élni is fog.” Tóth Pali felsóhajtott. Megkönnyebbülés terjedt el az arcán s a szanitész nem értette, mikor megszólalt: “Édesanyám . . .”----------v----------EXTENDEDRÖL TÖRÖLTEK LAPSED MEMBERS FROM THE EXTENDED 1944 DECEMBER 31-ÉN Fiók-Br. 14 Nagy Imre 34 Karafa Mary 57 Szakály György 83 Garger Joseph 85 Boka Frank, Temar Helen, Temár Károly , 129 Pallas William 138 Bendler Carl H. 208 Urban Stephen 272 Virman Györgyné 278 Somogyi John 416 Vargo Mrs. John 435 Jámbor John 490 Vargo Agnes Ezek a hősi halottak képviselik New Yorkban, ezen az emlék-banketten a Verhovay hazafiasságot, hősiességet és önfeláldozást. S amikor egyesületünk vezetősége átadja ezeket a festményeket az elesett hősök családjainak, azokban a Verhovay kegyeletnek és hálának zálogát adja át nekik. Mert úgy, ahogy a festőművész megörökítette e fiatal hősök kedves arcvonásait az ő családjuk tagjai számára, úgy marad meg az ő hősiességük és önfeláldozásuk emléke a Verhovay tagságnak szivében is mindvégig. Mint jeleztük, a bankettet 1945 február 24-én, szombaton este 7 órai kezdettel tartják meg a rendező fiókok a 82-ik utcai Szent István templom fehér termében. Részvételi jegy ára személyenként három dollár. Tekintettel arra, hogy e bankettre jegyek csak korlátolt számban készülnek, mert a bizottság ötszáz vendégnél többnek helyet nem biztosíthat, ajánlatos «lőre megrendelni a jegyeket a New York-i Verhovay irodában. Bár az ünnepség fénypontja a képek átadása lesz, a rendezőség gondoskodik arról, hogy ezt a kegyeletes aktust oly programmal vegye körül, mely méltó lesz az alkalomhoz. Vendégének tekinti a fiók ezen az ünnepélyen a hősi halottaknak e festményekkel megajándékozott családtagjait. Hisszük, hogy ez az ünnepély alkalom lesz arra, hogy e megszomorodott családokkal a Verhovay tagtársak megéreztessék azt a végtelen együttérzést és részvétet, mellyel gyászukban osztozunk. Érezzék meg e gyászoló családok azt, hogy büszkék va-15 Members Pittsburgh, Pa., 1944 december 31. PHILLIPS EMMA E., gyünk és büszkék maradunk az ő fiaikra és férjeikre, akik életüket adták hazájukért és bajtársaikért. De érezzék meg azt is, hogy ez a büszkeség nem örömmel, hanem végtelen szomorúsággal terhes, mert hiszen ezekben a fiatal fiukban h. kp. számvevő, barátokat, Verhovay testvéreket veszítettünk el.
