Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-09-05 / 36. szám
31(Verhovay Journal) VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM 1945 SZEPTEMBER 5 NO. 36. SZÁM A MUNKA ÉS A MUNKÁS NYÚJTS FELÉJE VÉDŐ KART Bár lapunk e száma a Munka Ünnepe után jut el legtöbb olvasónkhoz, nem mehetünk el e nagy ünnep mellett szó nélkül, már csak azért sem, mert a Verhovay Segély Egylet tagságának túlnyomó többsége munkásemberekből áll. Kezdettől fogva a munkásságé volt ez az egyesület, hiszen a legnehezebb, legveszedelmesebb igát huzó munkások, bányászok indították el diadalmas útjára ezt az egyesületet, mely munkás jellegét mindenkor megőrizte. Ebben az egyesületben a Munkásé volt a szó már abban az időben, amikor még máshol nem volt szava. Ebben az egyesületben a munkás parancsolt, akkor, amikor még ki volt szolgáltatva a kompániák és megvesztegetett felügyelők kényének-kedvének. S igy ez az egyesület volt az egyik iskolája az amerikai magyar munkásság öntudatra emelkedésének, önérzete kifejlődésének. Az egyleti életben tanulta meg a munkás azt, hogy ő is ember, neki is van emberi méltósága, tudása és alkotó képessége. Minden kétséget kizár az, hogy az uniók gyökerei az egyleti életbe nyúlnak viszsza. A KASZTRENDSZER A régi világban a két kezével, verejtékével dolgozó munkást nem becsülték sokra. Pária volt azok szemében, akik dolgoztatták a munkásokat, akiket a szegénység és a mindig újra visszatérő munkanélküliség áttörhetetlen vaskorlátként zárt el attól, hogy valaha többre vigyék, mint apjuk vagy nagyapjuk vitte. Számtalanszor fellázadt a munkás a kasztrendszer ellen, de mindannyiszor visszaszorították fegyveres erővel kasztjának vaskorlátai közé. Alig van mozgalom az emberiség történetében, melynek annyi vértanúja volna, mint a munkásságnak az emberi jogokért való harcában. S a munkásság kasztja felett állt örök legyőzhetetlenségének biztonságában az úgynevezett “szellemi munkás”, a “fehérgalléros”, a “kabátos ember”, a “középosztály.” Akik ebbe a kasztba tartoztak, lenézték a munkást és közöttük igen kevesen értették meg, hogy miért elégedetlen a munkásság a sorsával, ők a “szellemi fölény” képviselői voltak, akik a “szellemi munkát”, az “agymunkát” sokkal többre becsülték, mint a testi munkát és épp azért jogosulatlannak érezték a munkásságnak azt a követelését, hogy neki is legyen meg az a biztonsága, állandó keresete, amiben a szellemi munkásoknak volt részük. Egy percig se higyjük azonban, hogy a szellemi munkások meg voltak elégedve a maguk helyzetével, elettük állt egy még magasabb kaszt: a földesurak, a gyárosok, nagytőkések kasztja, akik egyaránt lenézték és kihasználták úgy a szellemi munkást, mint a gyári munkást és a bányászt. Az ő szemükben “cseléd”, alacsonyrendü “alkalmazott” volt mindkét kaasztnak a tagja; a különbség csak annyi volt, hogy a második kasztba tartozónak többet kellett fizetni a munkájáért, mint az első kasztba zárt munkásnak. MEGFORDUL A KERÉK Az emberi méltóságának és jogainak elismeréséért harcoló munkásság sorozatos diadalokat aratott különösen az első világháború óta. A munkás felülkerekedett az élet sok területén és nem egy esetben ő az, aki munkájának feltételeit diktálja azoknak, akik mindezideig a munkás felett állónak érezték magukat. Ha az első világháborút követő évekig a “fehérgallérosok” a “szellemi arisztokráciát” alkották, egyre jobban közeledik az idő, amikor a munkásság foglalja el ennek az arisztokráciának a helyét. Jó munkaviszonyok között ez máris megvalósul, hiszen ilyenkor nem egy “szellemi” pálya kevesebb jövedelmet biztosit, mint a gyári munka: a tanítók, hivatalnokok, laboratóriumi tudósok, köztisztviselők sokkal kevesebbet keresnek, mint a munkások. Kétségtelen, hogy nemcsak e pályák jövedelmező volta változott meg, hanem azzal együtt alaposan megváltozott a gondolkozás- is. Rengeteg munkásember van, aki lenézi a “tanult” embert és munkáját nem tartja “munkának”. Nem egy óránként másfél dollárt kereső “plumber”-rel találkoztunk már, aki sehogysem akarta megérteni, hogy a sebész mért nem veszi ki a vakbelét 75 centért, mikor csak félórát dolgozik a betegen. S sok munkásnak a szemében nem sokat számit az, hogy a szellemi munkásnak még a 25 éves kor elértével is alig van lehető(Folytatás a 2-ik oldalon) A SEGÉLYAKCIÓ JELENTÉSEI ÉS HÍREI (Az Amerikai Magyar Segélyakció augusztus 22-iki kelettel jelentős és terjedelmes jelentést bocsájtott közre. Lapunk terjedelmének korlátozottsága nem engedi meg, hogy azt teljes egészében leközöljük. Egyes részei már ismertek olvasóink előtt úgy is, mint például az augusztus 8-iki számunkban megjelent vezércikkünk, melynek egyes részeit közli a jelentés. Épp azért kivonatosan közöljük a hivatalos jelentést.) ELINDULT A MÁSODIK TÍZEZER DOLLÁR Miután a State Department révén megkaptuk a hivatalos jelentést arról, hogy a Los Angeles-i magyarság által adományozott első tízezer dolláron vásárolt gyógyszerek megérkeztek Magyarországra és hogy azokat a magyar nép között igazságosan osztják szét, az “American Hungarian Relief, Inc.” megtehette a következő lépést és eredeti határozatának értelmében azonnal átutalta a második $10,-000-t az Amerikai Vörös Keresztnek, hogy az ezért vásárlandó gyógyszereket Svájcon keresztül mielőbb eljuttassa a magyar néphez. Bízunk abban, hogy e második küldemény lényegesen rövidebb idő alatt jut el Magyarországra. A jég megtört és most már aligha lehet akadálya annak, hogy e gyógyszerek 5— 6 héten belül elvigyék a magyar népnek amerikai testvéreik hűséges szeretetének és részvétének életmentő bizonyítékait. TOVÁBBI 30,000 DOLLÁRT KÜLD A SEGÉLYAKCIÓ A második tízezer dollár elküldésével együtt a Segélyakció megtette a szükséges lépéseket további 30,000 dollár értékű gyógyszer beszerzésére és mielőbbi átküldésére. Ennek a nagy szállítmánynak elindításáról annak idején tesz majd jelentést a Segélyakció végrehajtó bizottsága. Összesen tehát ötvenezer dollár értékű gyógyszert küld a Segélyakció Magyarországra. Nagy mennyiségű gyógyszer ez, mely ha nem is fedezheti a szükségletet, lényegesen enyhíti majd a magyarországi gyógyszerhiányt s ezrek életét fogja megmenteni. Nem mentheti meg azonban ‘azok életét, akik időközben elpusztultak a gyógyszerek hiánya következtében. S az amerikai magyarság jól teszi, ha megemlékezik azokról, akik igy lelték halálukat. Mert a róluk való megemlékezés fogja megmozdítani az amerikai magyarság lelkiismeretét. Az ő haláluk szemrehányó árnyéka fogja adakozásra késztetni az eddig huzódózókat... ELSZÁMOLÁS Az “American Hungarian Relief, Inc.” az illetékes kormányhatóságoknál beterjesztette első számadását, melyben az 1945 március 19-ikétől augusztus 10-ig terjedő időszakra vonatkozik. E nem egészen hat hónap alatt befolyt $101,412.25. Kiadás volt $21,940.97. Pénztári maradvány $79,471.28. A bevételekből $14,230.00 folyt be az amerikai magyar egyesületektől és $87,212.25 az egyes osztályoktól és egyéni adományokból. A Segélyakció helyi osztályai között első helyen áll a 10-ik osztály, Los Angeles, California $20,000.00 adomáynával. Ezt követi a New York, N. Y.-i 13-ik osztály $7,143.48-al. Az adományok nagyságának sorrendjében a többi osztályok a következő összegeket küldték be: 18-ik osztály, San Francisco, Cal. $4,921.92. 33-ik osztály, Cleveland, O. $4,740.14. 16-ik osztály , South Bend, Ind. $3,608.44. 43-ik osztály, Chicago, 111. $3,484.29. 30-ik osztály, Dayton, O. $3,100.50. 2-ik osztály, Pittsburgh, Pa. $3,- 065.80. 34-ik osztály, Buffalo, N. Y. $3,027.80. 52-ik osztály, Akron, O. $2,325.00. 20-ik osztály, Philadelphia, a .$1,819.10. 28-ik osztály, Youngstown, O. $1,700.00. 12-ik osztály, Detroit, Mich. $1,700.00. 38-ik osztály, Canton, O. $1,616.00. 22-ik osztály, New York, N. Y. $1,604.66. 36-ik osztály, Milwaukee, Wis. $1,604.00. 65-ik osztály, Newark, N. J. $1,- 115.85. 56-ik osztály, Allentown, Pa. $1,001.00. 29-ik osztály, Trenton, N. J. $1,000.00. 35-ik osztály, Passaic, N. J. $1,000.00. A beszámolóban; összesen 60 osztály szerepel, melyek a számadás lezárásának idejéig beküldték adományaikat. E 60 osztály közül 20 adott ezer (Folytatás a 2-ik oldalon)
