Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1945-08-22 / 34. szám

8-ik oldal Verhovayak Lapja 1945 augusztus 22 Mii nevezzek meg kedvez mén vezeítisek? (Folytatás a 7-ik oldalról hét a legidősebb gyermek, aki már nagykorú. De meg­esik az is, hogy nem a leg­idősebb a legmegbizhatóbb. Amíg még kis gyermekek vannak a családban, a biz­tosítás azt illeti meg, aki a Ms gyermekekről gondos­kodni fog. Sok esetben a megözvegyült férj egyik gyer­mekénél lakik, aki főz, mos, takarít rá és ápolja. Nyil­ván, a biztosítás összege megilleti őt. Biztosítást csak akkor osz­­szánk meg, ha annyi bizto­sításunk van, hogy abból ki lehet fizetni az elhunyt utáni, számlákat s azonfelül külön futtatunk valamit an­nak is, aki gondoskodott ró­lunk, amíg éltünk. Ha ezen felül még marad biztosítási örökség, akkor lehet valamit hagyni a többiekre. Nem “fair”, nem becsüle­tes és nem megbecsülő el­járás az, amikor a férj el­veszi feleségétől azt. ami őt megilleti s amire szüksége is van ahhoz, hogy a nyomort elkerülje. A férj elsősorban a feleségének tartozik a biz­tosításával, mert azt eleve fel kell tételezni, hogy a fe­leség gondoskodni fog a sa­ját gyermekeiről mindaddig, amíg azoknak arra szüksé­gük van. HA AZ APA HAL MEG ELŐBB. . . Amikor az apa hal meg előbb, akkor az anya a csa­ládfő s rá ugyanaz áll, a mit föntebb az apáról mon­dottunk el. Ha biztosítását elosztja 7—8 gyerek között, akkor mindegyiknek jut vagy 120—130 dollár, ami egyiken sem segít, viszont ki lesz azt aki majd gondoskodik az édesanya temetési költségei­nek kifizetéséről? Ritka az az eset, hogy minden testvér elvállalná a ráeső résznek a kifizetését. Külörnben is, ahol nagy a család, ott rendszerint az özvegy édesanya az egyik gyermekénél lakik, mig a többiek máshol élnek. Nyilván az anya annak tartozik elsősorban, aki ha­lála órájáig gondoskodik róla. Ahol pedig még kis gyermekek is vannak, ott különösen fontos az, hogy az a felnőtt gyermek kapja a biztosítást, akire az édes­anya nyugodtan rábízhatja a fiatalabbak ellátását és fel nevelését. Ha minden gyer­meke kap egy részt a biz­­tositásból akkor a kis­korúak része “befagy” és ahhoz nyúlni nem lehet, pe­dig épp akkor van rá a leg­­nagyoWj szükség. Az édesanyánál is áll az, hogy biztosítási örökséget csak akkor osszon szét, ha annyi vagyont és biztosítást hagy hátra, hogy a legfon­tosabb költségek kifizetése után is elég pénz és vagyon marad arra, hogy mindegyik gyermeknek jusson. KIFIZETÉSI NEHÉZSÉGEK TÖBB ÖRÖKÖS ESETÉBEN. Több kedvezményezettnek a megnevezése megnehezíti a. haláleseti segély kifizetését is. Egy esetben hét gyermek és a feleség volt a kedvezmé­nyezett a családfő kötvé­nyén. Nagyon rosszul esett az özvegynek, amikor tudo­mására hozták, hogy a ha­láleseti segély kifizetése előtt a következő okmányokat kell beszereznie: elhalt férjének születési bizonyítványát, há­zasság-levelüket és minden egyes gyermek születési bi­zonyítványát. Rengeteg idő­be tartott, amig mindezt megtudta szerezni és nem ér­tette, hogy az egyesület mi­ért követel meg ennyi okmányt. Nyilván abban a hiszem­­ben volt, hogy egyesületünk szándékosan támaszt nehéz­ségeket, amikor a haláleseti díj kifizetésére kerül a sor. Ily nehézségeket az egye­sület sohasem támaszt. Az okmányokra azonban szük­ség van és mindég is szük­séges lesz a következő okok­ból: A férj születési bizo­nyítványára minden esetben szükség van, mert az a fel­vétel alkalmával általa be­vallott életkor igazolására szolgál. Ha ezt nem köve­telnék, akkor nagyon sok tagnak jelentkező megtehet­né azt, hogy fiatalabbnak mondja magát, hogy keve­sebb havidiljat kelljen fi­zetnie. Nyilván ezáltal az egyesülete és azon keresztül x tagságot károsítaná meg. A házasságkötési bizonyít­ványra szükség van, mert izzal igazolja a halálesett segély igénylője, hogy ö valóban az a személy, akit % férje megnevezett örökös­nek. Ha ezt nem követelné meg az egyesület, akkor sok lseiben arra jogosulatlan egyén is követelhetné a ha­­táleseti segélyt, azt állítva, hogy felesége az elhunyt­nak. A gyermekek születési bi­zonyítványára két okból van szükség. Először is azért, mert a születési bizonyít­vány igazolja azt, hogy ők valóban a kötvényben meg­nevezett egyének és az el­hunyt gyermekei. Másodszor azért, mert csak a születési bizonyítvány mu­tatja meg, hogy a kedvezmé­nyezett gyermek kiskoru-e vagy sem. Mindezeket a dolgokat hi­vatalos okmánnyal kell iga­zolni és a törvény értelmé­ben az ügykezelő, egyes tagtár&ak, jó vagy, szom­szédok bizonyító szava nem fogadható el. Végre az özvegy megsze­rezte az iratokat mind. Ez esetben nem történt az hogy a férje öt évvel fiatalabbnak mondotta volna magát a felvételkor s ez rendben volt. Rendben volt a házasság­­kötést igazoló oklevél is. Rendben voltak a gyermekek születési bizonyítványai is, de kitűnt, hogy nem hár­man, hanem öten voltak kis korúak. Tehát csak az öz­vegy és két gyermek kapta meg a részét, a többivel pe­dig várni kell addig, mig a gyermekek egymásután el­érik a nagykorúságot. Ha a férj csak a feleségét nevezte volna meg örökös­nek. akkor az elhunyt szü­letési bizonyítványa és ket­tejük házasságkötési okle­vele elegendő lett volna — haláleseti igazoló iratokon kívül, melyekre természete­sen mindég szükség van. Látjuk tehát, hogy sok örökös megnevezése még a haláleseti segély kifizetését is megnehezíti. A KEDVEZMÉNYEZETT MEGVÁLTOZTATÁSA. Idetartozik az a figyel­meztetés is, hogy tagtársunk azonnal változ­tassa meg a kötvényén a kedvezményezettet, ha a kö­rülményeinek változása kö­vetkeztében erre szükség van. Mihelyst a kedvezménye­zett meghal, azonnal kérje a kedvezményezett megváltoz­tatását. Erre nemcsak akkor van szükség, amikor a ked­vezményezett meghal, ha­nem akkor is, ha a tag csa­ládi állapotában változás történik. Számtalan fiatal tagtárs­nőnk van, aki leánykorában állt az egyesület tagjai so­rába s mikor férjhez ment, elmulasztotta megváltoztat­ni a kedvezményezettet. El­költözött a szülői hajlékból, a férje gondoskodott róla és betegség esetén ő gondosko­dott ápolásáról és halál ese­tén ő volt felelős a költ­ségekért. De a kötvényen még mindég az édesanya volt megnevezve kedvezmé­nyezettként. A legtöbb eset­ben ez volna a fiatalasszony egyetlen biztosítása és ha az anya nem könyörül meg a vején, akkor az ugyancsak nehéz helyzetbe kerül, ho­lott nem azt érdemelte a feleségétől. Számtalan katonai szolgá­latot teljesítő tagtársijnk van. aki megnősült, gyerme­kei .vannak, de kötvényén meg mindég az édesanyja szerepel kedve zményezett­­ként. Bármily szép dolog az JÓKAI MÓR REGENYl: a kőszívű EMBER PIAI (Folytatás) Richard iparkodott menekülni a bőbeszédű öreg úrtól; a zsibárus-gyereket a karddal egyedül bocsátá szállására; maga nem mert hazamenni. Félt Pál úrtól. Félt- hogy azzal fogadja, mikor belép, hogy: “No hát, nem mondtam?” NŐI BOSSZÚ — Hja bizony, édes lelkem, Arankám, a tisztelendő édes papát hiába várja haza; mert az nem jön többé haza. Most kapott a lelkem uram levelet Pestről; tudja, sok is­meretsége van neki mint nótáriusnak az egész világon, még Pesten is. Azt Írják neki, hogy a tisztelendő uramnak a dolga bizony nagyon rosszul áll; a consistorium nem engedi többé felmenni a kathedrába; már meg Bécsbe is fölcitál­ták. Legalább is tiz esztendőre elfogják Ítélni s elviszik Kufsteinba A bizony, édes lelkem. Hanem csak jó az Isten; majd gondját viseli az elhagyottaknak. Az Isten áldja meg édes lelkem, Arankám. Ilyen szép jóreggel kívánással üdvözlé Szalmás Mi­­hályné nótáriusné asszonyom a pap leányát, ki gyakran kitekintgetett a kis papiak ajtaján az utcának azon vége felé, amerre az apját hetek előtt elmenni látta. De csak hiába várta vissza. Erre a gyöngéd tudósításra aztán be is ment a leány és nem időzött tovább az utcaajtóban. Leült a dolgozó asztalkájához, a félbehagyott fehérne­mű varrás mellé s folytatta munkáját; mig ismét csak minden a20n kapta magát, hogy tü és vászon kiesik kezéből s elő­veszi zsibbasztó mélázás, a vándor lélek viszi magával esz­méletét uttalan utakon, sivatag pusztákon s sivatagabb ide­gen városokon keresztül; keresve millió ismeretlen arc közül egyet és hallgaíózva ismerős lépések, ismerős hangok után. Mig ismét fölveri merengéséből egy-egy közeledő kocsizörej. Valóban gyönyörű arc; hosszudad, mint a tragédia mú­zsájáé; nagy lélekteljes szemekkel, classicus arcéllel, finom ajkakkal, dús tömött' gesztenyeszin haja puritán egyszerű­séggel van fejére tűzve s az egyszerűség még emeli a szo­­borszépségü fő nemes kifejezését. A nagy szempillák egy percre felnyílnak magasan, mi­dőn a kocsizörej közeledik; a leány felrezzen, hanem azután csak elcsititja keblét, nem jön az, akit vár; s nagyot só­hajtva, folytatja munkáját. Pedig a kocsizörej ezúttal éppen a papiak előtt szűnt meg. Hintó állt meg az ajtó előtt. A leány felugrott s- az ajtó felé sietett örömmel. Talán atyja jön? A szobaajtó hamarább nyílt s a leány visszarettenve állt meg a belépő előtt. Özvegy Baradlay bárónővel állt szemben. Baradlayné fekete selyemruhát viselt, fekete hímzett gallérkával és karmantyúval; fején gyász főkötőt; ennyi gyász között annál fehérebbnek látszott márvány arca. Aranka meghajtó magát előtte; az úrnő felemelte kezét, rnire a leány odahajlott és megcsókolta azt tiszteletteljesen. — Jó reggelt, gyermekem — szólt az úrnő kegy telj esen, de egész hidegséggel. — Eljöttem hozzád, hogy beszéljek veled némely dolgokról, amiket el kell egymás közt intézni. (Folytatjuk) édes anyáról gondoskodni, nem szabad azt megtenni, ha a tagnak felesége és gyermekei vannak, akik még nyomorba is kerülhetnek a férj hanyagsága következté­ben. Mindezeket tag társa ink fi-A biztosítás nagyszerű do­log, semmi azt nem pótol­hatja, de ha nem meggon­doltan bánunk vele, akkor hiábavalóvá tehetjük azt, mert megtörténik az, hogy a tag nem annak juttatja a kedvezményt, aki megérdem­gyelmebe ajánljuk. Vegyék | H és rászorul, hanem annak, elő a tagsági igazolványai­kat és gondolják meg, hogy a kedvezményezettek úgy vannak-e megnevezve, hogy a biztosítás valóban érjen is valamit azoknak. aki sem rá nem szolgált, sem szüksége nincs rá, mig az, aki jogos volna a kis örök­ségre. teljesen kimarad és csak gondot és keserűséget örököl.

Next

/
Thumbnails
Contents