Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-08-22 / 34. szám
VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM 1945 AUGUSZTUS 22 NO. 34. SZÁM Zugó harangok hirdették a békét; Estébe hajlott a nap. Lecsavartuk a rádiót, mert a riporterek izgatott hangú, semmitmondó bemondásai elviselhetetlenné fokozták a várakozás feszültségét. “Lehet, hogy csak éjfélkor . . . lehet, hogy csak holnap ...” 1— mondották. Elmerültünk az újságba, melynek hat órás hírei már elavultakká váltak ebben a robogó korban . . . Egyszerre szinte félelmetes, hátborzongató zúgásra riadtunk fel. Harangok zúgtak ... egyre több harang kongása olvadt bele a hatalmas kórusba ... A gyárak szirénái búgtak s egyre több sziréna áradattá növelte a lázas hangfolyamat, melybe fényesen csengő foltokat hullatott a száz meg száz templom tornyából ég felé szárnyaló kongás . . . S mindezt aláfestette egy harmadik hang . . . valami félelmetes moraj, mintha egymillió ember egyszerre kiáltana, ujjongva, lelkendezve ...Se három féle hang áradatának egybeolvadó tengere egyre terjedt, szétömlőit a városon, s hullámai verdestek a kis külvárosok fák árnyékában szunnyadozó házak ablakait ... Szinte hinni sem tudtunk annak a visszhangnak, melyet a harangok, szirénák és tömegek zúgása keltett a szivünkben . . . Szinte hinni sem tudtunk a lelkűnknek, melyben az öröm és hála harangjai zúgták a boldog bizonyosságot: “Béke . . . Béke ...” Elfulladtan nyitottuk meg a rádió elzárt zsilipjeit és Amerika ujjongása áradt be a szobánkba, megtöltve azt fénnyel, ujjongással, leírhatatlan megkönnyebbüléssel... Mosoly és könny, ujjongás és imádság, lázálomból való boldog felébredés . . . mind benne volt ebben a felejthetetlen pillanatban, melyben százharmincmillió ember szive haranggá vált. buzgón, ujjongva hirdetve az elkésett karácsonyi üzenetet: “BÉKESSÉG A FÖLDÖN . . .” ¥ Béke. A földi élet legédesebb kincse. Az ember szótárának aranyfoglalatu, gyémántos szava. Minden lélek Örök sóvárgásának célja. Minden vágy beteljesülése. Minden imádság Ámenje. Béke. Még dörrennek a fegyverek s a készenlétben álló katonaság mindkét oldalon bizalmatlanul figyeli az égben szálló repülőket. De a háború vérrel, halállal terhes förgetegének az egész világot betöltő végitéletszerii dörgése percről percre csendesedik, hogy végre csak egy itt-ott elhangzó puskalövéssé halkuljon . . . mint ahogy az el-“ fáradt vihar utolsó, távoli villámcsapásai még egyszerkétszer végighasitják az eget, de már a felhős ég túlsó oldalán a ragyogó napsütés áttöri a fekete felhőket és sugaraival százszinü szivárványt fest az alkonyodó égboltozatra . . . Béke. Vége a tömegmészárlásnak. Vége a vérontásnak. Vége a sok millió család szivét gyötrő szüntelen gyötrelemnek. Vége anyák, apák, feleségek és testvérek szüntelen rettegésének. Vége sokmillió fiatal férfi és nő embertelen sárban fetrengő életének . . . süvítő golyók, hulló bombák szörnyű hangjában szivükbe hulló halálfélelemnek. Vége az embertelenségnek. * De ne felejtsük el ezt: béke csak azért van, mert a győzelem Amerikáé és a Szövetséges Nemzeteké. Máskülönben nem volna béke. Ha a diktátorok tengelye nyerte volna meg a háborút, akkor most nem béke kezdődne, hanem rabszolgaság, lázongó lelkek rabláncba kötött nyugtalansága, a szabadság halála, elnyomatás, szegénység ... s olyanná válna az életünk, mint az ősemberé, aki barlangokban megbújva rettegésben, éhségben, nyomorúságban töltötte el életét. Ha a tengelyhatalmak nyerték volna meg a háborút, a nap besötétülne és gyászolná a civilizációt, melyet évezrdeken át épített fel az emberiség. S ne felejtsük el ezt se. A Szövetséges Nemzetek hábo‘ rus céljait egyetlen szó fejezi ki: FELSZABADÍTÁS. A tengelyhatalmak háborús céljait — saját bevallásuk szerint — egyetlen szó fejezi ki: ELNYOMATÁS. Azután ezt se felejtsük el: ha a Szövetséges Nemzetek politikai berendezésük külömbözősége miatt nem tudtak volna összefogni — az elnyomatásért harcoló zsarnoki hatalmak nyerték volna meg a háborút. Ha a Szövetséges Nemzetek nem lettek volna hajlandók arra, hogy az öszszes rendelkezésükre álló háborús eszközöket közösen kezeljék és megosszák, elvesztettük volna a háborút. És a háborút megindító diktátorok — győzelmüktől megmámorosodott fejjel — ujjongva, kárörömmel taposták volna a sárba mindazt, amiben hiszünk, aminek élünk és amiben reménykedünk. Végül ezt se felejtsük el: ha a nácik vagy japánok találták volna fel az atombombát, nem elégedtek volna meg azzal, hogy csak kettőt dobjanak le. Budapest, Lidice, Rotterdam, London, Coventry és Varsó bizonyságai annak, hogy az ő vérszomjban nevelt mániákus pilótáik gépeikkel befelhősitetíék volna Amerika egét és rettenetes terhüket, akár még a gépükkel és önmagukkal együtt is, rádobták volna Washingtonra, New Yorkra, Clevelandra, Pittsburghra, Detroitra, Chicagora, San Franciscora és mindenhová, ahová csak el tudtak volna jutni. ŐK SO(Folytatá-s a 3-ik oldalon) A MAGYAR VÖRÖS KERESZT ÜNNEPÉLYESEN ÁTVETTE A SEGÉLY AKCIÓ GYÓGYSZEREIT Az Amerikai Magyar A budapesti Magyar Nemzet cimü napilap 1945 július 28-iki számában a nagy jelentőségű eseményről a következő tudósítás jelent meg. Pénteken délelőtt 11 órakor az amerikai katonai misszió Kossuth Lajos téri épülete előtt rövid, de IGEN MELEG ünnepség keretében adták át az amerikai magyarok gyűjtéséből származó gyógyszerküldeményt a nagy hiányt szenvedő magyar nép számára. Az ünnepélyen amerikai részről jelen volt William S. Key altábornagy, az amerikai katonai misszió vezetője,, Arthur Schoenfeld követ, a szövetséges ellenőrző bizottság amerikáí miszsziójának vezetője, továbbá George S. Kovach alezredes, aki az ünnepségen az amerikai magyarok nevében beszélt. A Nemzetközi Vörüs Kereszt részéről Hans Weirmann kiküldött jelent meg Magyar részről jelen volt: Zsedényi Béla, a Nemzetgyűlés elnöke, Gyöngyösi János külügyminiszter, Molnár Erik népjóléti miniszter, Szabó István, Kovács Béla és Kiss Roland államtitkár, Király vzérőrnagy, az orvoskar főnöke és népes tisztiküldöttség, valamint Vas Zoltán polgármester, a népgondozó hivatal részéről dr. Tamási miniszteri tanácsos, végül a Magyar Vörös Kereszt részéről ' Szent-Iványi Sándor elnök, Kéthly Anna társelnök és Kisházi István országos ügyvezető igazgató. W. S. KEY: MÉG LÉTEZIK A FÖLDÖN HUMÁNUS SZELLEM William S. Key, altábornagy a következő beszéd kíséretében adta át a gyógyszer szállítmányt a Magyar Vörös keresztnek: — Hölgyeim és Uraim! — Kormányom megbízottjaként nekem jutott a kitüntető szerep, hogy Magyarország népének átadjam az Egyesült Államok lakói által számukra juttatott gyógy szerszállitmányt. A gyógyszerek beszerzési költsége körülbelül tízmillió Segélyakció jelentése. pengőt jelent, melyet az Amerikai Magyar Segélyakció gyűjtött össze. Ezt az összeget az Amerikai Vörös Kereszt eljuttatta Svájcba a Nemzetközi Vörös Kereszthez, s ez utóbbi megvásárolta belőle a gyógyszereket. A... gyógyszerszállitmányt az Amerikai Katonai Légi Szolgálat hozta Magyarországra. — Az ajándék Amerika baráti érzésének jelképe, melyet Magyarország iránt érez. Szeretném honfitársaim nevében azt a reményemet kifejezni, hogy ez a szállítmány bárha egészséget és megkönnyebbülést jelentene a magyar polgárok ezrei számára. — Jóleső dolog, hogy e minden idők legkegyetlenebb háborújának keserűségei közepette még létezik a földön humánus szellem. Ez az emberszerető szellem nem ismer politikai, vallási vagy nyelvi határokat és ennek az emberszeretetnek szellemében nyújtom Amerika népe segítő kezét a magyar nép felé. — Ezennel átadom a szállítmányt a Magyar Vörös Keresztnek. Az ő kiváló felügyeletével el fognak jutni ezek a gyógyszerek ezer és ezer magyar otthonba. Az altábornagy beszédét többször szakította félbe a jelenvoltak hálás tapsa. Ezután Kovách alezredes emelkedett szólásra és magyar nyelven a következőket mondotta: KOVÁCH ALEZREDES: BE KELL HEGEDNIÖK A SEBEKNEK. — Tisztelt Hölgyeim és Uraim! — Az Egyesült Államok magyarjai nevében szólok önökhöz és az ő szavaikat tolmácsolom, amikor az Egyesült Államokból érkező gyógyszerküldeményt szeretettel átnyújtjuk a Magyar Vörös Keresztnek. Más körülmények között egyszerű tény ez és ma mégis milyen nagy jelentőségű. Az Egyesült Államok magyarjai túl a végtelen óceánon összefogtak, hogy a magyarságon (Folytatás a 2-ik oldalon)
