Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-07-18 / 29. szám
(Verhovay Journal) 31 VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM JULY 18, 1945 NO. Z'J. SZÁM BÉKESSÉG vagy BOSSZÚ MEGJÖTT A BÁTORSÁGUK! Bizony, egyszerre megjött a bátorságuk a cseh szomszédoknak. Abban hittünk, azért fohászkodtunk, hogy a náci zsarnokság és a felszabadítással járó tűz és vérözön talán jó lecke lesz a Duna medencéjében élő népeknek és megtanulnak ezután békés egyetértésben egy jobb és boldogabb közös jövendőért dolgozni. Sajnos — nem úgy van, mint a jelek mutatják. . Csaknem hat éven át Csehszlovákia a náci zsarnokság szolgaságában élt. Nem kutatjuk, hogy miként került e rabszolgaságba. Nem akarjuk feszegetni, hogy bár annakidején Benes kijelentette, hogy a csehek az utolsó csepp vérüket is feláldozzák szabadságukért a cseh-német határon (mely védelmi harcra sokkal nagyobb lehetőségeket nyújtott, mint például a magyar-osztrák határ), de mikor rákerült a sor, bizony egyetlen puskát sem sütöttek el, holott az első világháború utáni szerződések nem akadályozták meg Csehszlovákia katonai megerősitését úgy, mint ahogy Magyarországot kiszolgáltatták bármely nép támadásának. Mindez a múlté és most a jelen a fontos. És a mi véráztatta korunk egyik legelszomoritóbb, legelkeseritőbb jelensége a mostani cseh kormány magatartása, mely több, mint 600,000 magyar születésű lakos “viszszalakoltatását” illetve áttelepítését kívánja. Az a 600.000 magyar ott született, ott nőtt fel, ott temette el szeretteit azon a földön, melyről most ki akarják űzni. Annak a 600,000 magyarnak joga van ahhoz a földhöz, joga van azt hazájának tekinteni, annál is inkább, mert nem bevándorolt, hanem bennszülött lakosságról van szó. Jobban megértjük az egész elgondolás szörnyűségét, ha összehasonlítjuk Amerikával. Amerikának hadat üzent Magyarország, Románia, Olaszország, Finnország és más országok. Ha a csehek elgondolásának volna valami erkölcsi alapja, akkor az Egyesült Államok kormánya is megtehette volna azt, hogy visszavonja minden magyar, német, olasz, román, finn stb. bevándorolt polgárjogát azzal, hogy a háború után visszatelepiti őket.; De Amerikának ez eszébe sem jutott és ez demokrácia! Ez a szabadság hazája! Az érdekes az, hogy az amerikai közvélemény mindennek tudatában nem veszi észre, hogy a negyedszázad óta “mintaszerű dcmokrácia”ként kezelt “kis” Csehszlovákia radikálisan eltér ettől a természetes és emberséges állásfoglalástól és pontosan követi a nácizmusnak általa gyülöltnek vallott politikáját. Alig hogy felszabadult Csehszlovákia, alig, hogy leszedték róla az oroszok a láncokat, máris magasan hordja a fejét és úgy tünteti fel magát, mint az emberi jogok és igazságok lovagját, ítélve eleveneket és holtakat, egy kalap alá vévén a németeket és a magyarokat. De megjött a bátorságuk! PERSZE, KÖNNYŰ NEKIK! A cseheknek nem kell attól tartaniok, hogy a magyarok visszafelelnek azzal, hogy majd cserébe visszatelepitik a tótokat, akik jóval kevesebb évszázad óta élnek a magyar földön, mint ahány évszázad óta élnek magyarok a csehek által visszaszerzett országrészeken. Nem kell ily veszélytől tarlaniok két okból. Először is a magyar földön fele annyi tót lakik, mint ahány magyar lakik azon a területen, melyről a csehek ki akarják véreinket telepíteni. Másodszor a csehek jól tudják, hogy a magyarok sohasem fognak oly mélyre sülyedni, mint kedves szomszédaik, akik hajlandók Magyarországgal “békés együttműködésre” feltéve, hogy annak feltételeit egytől-egyig a cseh kormány diktálhatja. A KIÜZÖTTEK SORSA Ami bennünket aggodalommal eltölt, az ez: mi lesz a kiüldözöttek sorsa azon a kizsarolt szerencsétlen magyar földön, mely a saját fiait sem tudja eltartani? Megismétlődik rajtuk az a sors, mely annyi százezer férfin, nőn és gyermeken megesett, akiket a nácik “telepítettek át” — ahová nekik jól esett. És a tragikus az, hogy a csehek ezt a sorsot AZ Ő FELSZABADÍTÁSUK után szánják az évszázados gyökerekkel odakötött magyarságnak. Együtt kiáltottak, együtt fohászkodtak a felszabadításért, de mihelyst az bekövetkezett, a csehek első dolga az, hogy boszszut álljanak az ott élő magyarságon! BOSSZÚT — MIÉRT? Hogy a cseheknek elegük van a németekből, azt megértjük. Elegük van a magyaroknak is. A németek a magyar föld legjavát birták, két évszázadon keresztül hizlalták magukat a magyar föld zsírján, de Basch és társainak lázitása mégis boldog visszhangra talált igen nagy részükben. Megérdemlik, hogy visszamenjenek oda, ahonnét őseik jöttek. I De a csehek a magyarokat sohasem vádolhatják hasonló vétkekkel. Elsősorban azért nem, mert a csehszlovákiai magyarság sohasem szabotált a cseh kormány ellen úgy, ahogy azt a németek megtették * mind a két országban. Másodszor azért nem, mert a csehszlovákiai magyarok és a két országban élő németség helyzete merőben eltérő. A magyarok ott éltek, amikor a csehek bevonultak. Évszázadok múltja kötötte őket ahhoz a földhöz. S bár nem szabotáltak, nem lázadoztak és nem lázitottak úgy, ahogy azt a németek tették — még pedig sokkal kevesebb joggal — mégis szivükben magyarok maradtak azon a földön, mely ezer évig volt magyar és 25 évig volt Csehszlovákia. BÉKE HELYETT BOSSZÚ Nyilvánvaló, hogy a cseheket nem Csehszlovákia nemzeti egységének megteremtése, sem demokratikus szempontok, hanem elsősorban a bosszú vezeti. Bosszú azért, bogy a csehszlovákiai magyarság örömmel köszöntötte a magyar katonaságot, mikor az 25 évi megszállásának vetett véget, amikor bevonult — VÉRONTÁS NÉLKÜL! Nagyon fontos itt arra emlékeznünk, hogy a magyar katonaság a bécsi döntés után vonult be a Felvidékre. A bécsi döntés pedig úgy jött létre, hogy a Szövetséges Hatalmak megbízták Hitlert és Mussolinit, hogy a magyar határkérdést intézzék el a.legjobb belátásuk szerint és az igy hozott határozatot szentesítették is. Tehát a magyar katonaság a Szövetséges Ha(Folytatása a 2-ik oldalon) EGYESÜLETÜNK BÜSZKESÉGE HÁRMAS ÜNNEPE LESZ A VIRGINIAI ÉS WEST VIRGINIAI BÁNYÁSZTESTVÉREINKNEK, JULIUS 29-ÉN GYOVAI FERENC KAPITÁNY Régen vártunk Gyovai Ferenc kapitány képére s most, hogy végre megkaptuk, és büszkén mutatjuk be a Verhovay Segély Egylet tagságának a luzoni guerilla harcok neves hősét, akit három éven át luzoni dzsungelkben folytatott harcáért közlegényből egyszerre kapitányi rangra léptetett elő a hadvezetőség. Lázasan készül julius 29-én megtartandó fogadtatási ünnepélyére Whitesville, W. Va., közönsége. Az ünnepséget a Whitesville-i iskolában tartják meg s azon megjelenik Clarence W. Meadow, West Virginia állam kormányzója, kongresszusi képviselők és állami kiválóságok. A Verhovay Segély Egylet központi hivatalát Révész Kálmán központi titkár fogja képviselni ezen a rendkívüli ünnepségen, melynek háámas jelentősége van. Az első Gyovai Ferenc kapitány fogadtatási ünnepélye, melyen Virginia és West Virginia magyar bányászai büszkén fognak feltekinteni a mi népünk e nagy fiára, aki az amerikai magyarságnak múlhatatlan elismerést szerzett páratlan kitartásával, tántoríthatatlan hűségével, melynek legszebb jelképe az a tény, hogy három éven át őrizte a csillagsávos lobogót úgy, hogy az a földet — sohasem érte! Másik fontos része ennek az ünnepségnek Gyovai Ferenc kapitány fivére, Gyovai Imre, hősi halált halt tagtársunk, arcképének ünnepélyes átadása. Ez az esemény bizonyára megfogja éreztetni hazatérő hősünkkel azt, hogy népünk múlhatatlan hálával gondol hőseire, akik a haza védelmében adták oda legszebb éveiket, vérüket és köztük oly sokan az életüket is. Harmadik fontos eseménye ez ünnepélynek az első Verhovay bányász hősi halott, Pfc. Nagy János, a Mt. Hope, W. Va.-i 25-ik fiók volt tagja arcképfestményének átadása. (Folytatása a 2-ik oldalon)
