Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-07-11 / 28. szám
(Verhovay Journal) VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM JULY 11, 1945 NO. 28. SZÁM A CLEVELANDI KÉPÁTADÁS EQYIK JELENETE Hősi halottainknak Clevelandi, O.-ban, a 14-ik fiók Verhovay Otthonában Memorial Day ünnepén, május 30-án megtartott emlékünnepe egyike volt a legemlékezetesebb Verhovay ünnepségeknek. A fenti kép egyike az ez elkalommal készült felvételeknek. A színpadon látjuk a clevelandi fiókok öt hősi halott tagjának, Kály Lajosnak, Szabó Arthurnak, Csernay Józsefnek (14-ik fiók), Mészáros Ediuardnak (45-ik fiók) és ifj. Tokay Mártonnak (50-ik fiók) élethü arcképfestményét. Mindegyik kép mögött a hősi halált halt tagtársunk édesanyja áll, valamint az első kettőnek édesapja s a harmadiknak nővére. A családok csoportját veszik körül egyesületünk vezetői. A balszélen áll Bencze János központi elnök, mellette Révész Kálmán központi titkár, Macker Gyula igazgató. A középen a háttérben áll Simó Mihály, kerületi szervező, mellette jobbra Kőrösfőy János igazgató, Turner József igazgató, Phillips Emma helyettes központi számvevő, Szalánczy János központi pénztárnok, Hegedűs József, a 14-ik fiók elnöke és Szalay József, egyesületünk alelnöke. A színpad alatt a balszélen ül Petrásh biró és a jobbszélen, a mikrofon előtt Pokorny Ferenc, állami képviselő, aki ez alkalommal a műsort vezette le. Háttal a fényképésznek és szemben a színpaddal Szalánczy Jánosné, központi pénztárnokunk felesége ül Petrásh biró és Pokorny Ferenc között.- RENDÍTHETETLENÜL kitártunk -— Hírek a Segélyakcióról — A munka halad — egyedül ez a fontos Nincs, nem volt és nem is lesz oly nagyobb mozgalom, mely teljesen simán folyna le. Vegyük a háborút:' bár Amerika népe teljes egységgel akarja a mielőbbi győzelmet, az érte való küzdelem nem folyik békésen sem az itthoni, sem pedig a távoli fronton. Ujságirók, képviselők, szenátorok egymással ellenkező “szakértői” jelentéseket tesznek a háború folyásáról s a háborús termelésről. Egyik nap azt olvassuk, hogy a háborút legtökéletesebb hadászati tudással folytatják, másik nap azt olvassuk, hogy a hadvezetőséget birálják. Egyik lapban azt látjuk, hogy a termelés nagyszerűen folyik, a másik lap az ellenkezőjét jelenti ki. A hadvezetőség bírálja a hadi termelési hatóságokat és viszont. Vége-hossza nincs a közvélemény hullámzásának. De mindennek ellenére a háború folyik tovább és épp úgy folyik tovább a hadianyagok, gépek, hajók és repülők gyártása. Bármennyi a nézeteltérés, a célt elérjük mégis — amikor Tokióba érnek hadaink. Lehet, hogy köz* ben több erőt és emberi életet elfecséreltek, mint kellett volna. Az is lehet, hogy a végén kitűnik, hogy kevesebbet veszítettünk, mint amennyire bárki is számíthatott volna. Valószínűleg a győzelem napja után is ezen fognak veszekedni a szakértők ... A SEGÉLYAKCIÓ munkája hasonlít ehhez. Itt sem megy minden simán. Bajok, összeütközések, nézeteltérések felmerülnek a legtöbb helyen. Sokan vannak, akik már kijelentették, hogy az amerikai magyar összefogás gondolata megint csak megbukott, mert az amerikai magyarság nem tud még a véreinek megsegítésére sem együtt dolgozni. A valóság ezzel szemben az, hogy az (Folytatás a 2-ik oldalról) MEGINDULT AZ ÜGYKEZELŐK KÉT HAVI VERSENYE Bárhogyan lankad is némely hónapban a tagszerzés ,munkája, amikor verseny van, mintha uj élet pezsegne az egylet munkásainak lelkében. De különösen áll ez az ügykezelők és helyi szervezők tiszteletére rendezett versenyre, az egykori “titkárok versenyére,” mely minden esztendőben nagyszerűen sikerült s mely a jelek szerint ebben az esztendőben is jelentős sikerrel fog végződni. Egyesületünk élharcosaira, az ügykezelőkre és helyi szervező tagtársakra fordul ilyenkor nemcsak az egyesület vezetőségének a figyelme, hanem az egyesület iránt érdeklődő tagságé is. Az ő tiszteletükre rendelte el ezt a versenyt Bencze János központi elnök, a szervezési ügyek vezetője és az ő becsületük növelését' fogja szolgálni annak az eredménye. Próbája és értékmérője ez minden ügykezelő és helyi szervező buzgalmának s egyesülete iránti szeretetének. A NAGYKÖZÖNSÉG ÉS A VERHOVAY Mikor e sorokat írjuk, a verseny hatodik napjában tartunk. Nem sokat lehet még mondani tehát arról, hogy milyen eredményeket várhatunk a versenytől. Azonban rendszerint már az első héten megmutatkozik az, hogy érdekli-e a verseny az ügykezelőket és helyi szervezőket annyira, hogy munkába álljanak. S ugyanakkor megmutatkozik az is, hogy a közönséget érdekli-e ez a megmozdulás annyira, hogy egyesületünkhöz vonzódjék. Mert ne gqndolja senki azt, hogy a közönség szempontjából egy ilyen verseny nem sokat jelent. Óriási előkészítő munka előzte meg ezt a versenyt. Kezdődött ez az előkészítő munka talán már akkor, mikor igazgatóságunk elhatározta, hogy megfesteti hősi halottaink arcképeit és azokat ajándékba adja majd a hősi halottak hozzátartozóinak. Mióta ez az elhatározás megszületett, egyesületünk több mint hatvan arcképet adott már át... Ezeknek az arcképátadásoknak hire ment. Felfigyelt rá nemcsak a magyar, hanem az amerikai közönség is. Megemlékeztek róla az amerikai lapok s minden esetben úgy Írtak egyesületünknek erről a vállalkozásáról, mint amely Amerikában egyedül álló a maga nemében. Meglátta ebből az egyesületünkön kívül álló közönség is azt, hogy a Verhovay Segély Egylet valóban testvérsegitő egyesület, melynek tagsága készen áll mindenkor szeretetének. segítő jóakaratának és szivbeli részvétének megmutatására. Nem is beszélünk most a War Bond mozgalmakról s egyéb hazafias megmozdulásokról, melyekben egyesületünk tagsága oly lelkesedéssel vett részt, hogy meglátta abból az egyesületünkön kívül álló közönség is azt. hogy itt oly testülettel állnak szemben, mely hazafias kötelességeit komolyan veszi és ezért szívesen csatlakoztak a mi táborunkhoz, mert annak keretében nagyobb teret kaptak arra, hogy a hazát szolgálják. Azután jött a magyar segélyakció, mely megfogta az amerikai magyarság szivét. Bárhová nézünk, mindenütt azt látjuk, hogy a Verhovay tagtársak mindenhol résztvesznek a munkában, sőt igen sok helyen a Verhovay fiók kezdeményezi a munkát. S meglátta ebből még az egyesületen kívül álló közönség is azt, hogy ennek a tábornak érző szive van a saját vérei iránt is. És ezzel ismét uj értéket fedeztek fel a kívül állók is a mi egyesületünkben, mely megmutatta, hogy az az emberszeretet és segítés jegyében folytatja működését. És igy nyilvánvaló, hogy most, amikor az ügykezelők és helyi szervezők versenye megindult, a közönség bizalommal és szeretettel várja a követeit annak az egyesületnek, melyről annyit hallottak és olvastak. Jól értsük meg, hogy mindezeket nem propaganda céljából teszi egyesületünk, csak becsületből és kötelességből. De aki a kötelességét becsületesen teljesiti, az vonzza az embereket. És igy, noha amikor mindezeket megtettük, soha sem jutott eszükbe az, hogy e tevékenységeknek az egyesület növekedésére (Folytatása a 2-ik oldalon)
