Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-07-04 / 27. szám
31(Verhovay Journal) VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM JULY 4, 1945 FÜGGETLENSÉG AZ ELSŐ SZABADSÁGHARC Két évszázaddal ezelőtt idevándorló elődeink azért jöttek ebbe az országba, mert szabadok akartak lenni. Elegük volt abból, hogy akár származásuk, akár vallásuk, akár társadalmi helyzetük miatt lenézzék, üldözzék őket, vagy hogy megvonják tőlük a megélhetési lehetőségeket. S amikor nyilvánvaló lett, hogy az akkori angol királyi ház gyarmatként akarja kezelni az Atlanti Óceán keleti partja mentén felépült telepeket, akkor elszakadtak, kikiáltották a függetlenséget, megvetették az Egyesült Államok alapját és annak megvédésére fegyvert fogtak. Azóta, immár 169-ik Ízben, ünnepli meg nemzetünk július 4-ikét, az amerikai szabadság ünnepét. Ha ma viszszanézünk az amerikai szabadságharc okaira, azok szinte jelentéktelennek látszanak. Egy pár hajó rakomány teának megadóztatása borította lángba az országot. De annak a látszólag kis ügyből keletkezett hosszú háborúnak köszönhetjük Amerika függetlenségét és azt az amerikai életmódot, mely csak teljesen független, szabad nemzeti lét keretében fejlődhetett ki. A MÁSODIK SZABADSÁGHARC Fiaink ma a Csendes Óceán végtelen szigetvilágában harcolnak s véres ütjük Afrikán, Dél- és Nyugat-Európán keresztül vezetett el Okinawáig. A front nem Amerikában van, hanem elképzelhetetlenül messzi távolságban. S ennek a következménye az, hogy Amerika polgárságának tekintélyes része nem látja azt, hogy ez a mai háború tulajdonképen az Egyesült Államok második szabadságharca. Ennek a háborúnak okai ugyanazok, mint a 169 évvel ezelőtt kezdődött háborúé, csakhogy korunkban ezek az okok ezerszeresen megnagyitvan állanak előttünk. S e háborúnak célja ugyanaz, mint volt a függetlenségi háborúé, csakhogy ez a cél az akkorinál ezerszeresen komolyabb és döntőbb követeléssel állt elénk. MI FENYEGETTE AMERIKÁT? 169 évvel ezelőtt az évtizedes súrlódást a tea megadóztatásának ügye robbantotta háborúvá. Mily kicsiny ügy ez ahhoz képest, mellyel korunkban kellett megbirkóznia a nemzetnek?! A nácizmus az amerikai életfelfogással homlokegyenest ellenkező világnézetet képviseli. Úgy a németek, mint a japánok azt a felfogást vallották, hogy ők az egyetlen uralomra hivatott faj s minden más nép és faj alsórendü és csak rabszolgának való. Mind a kettő terjeszkedni kezdett és ahová csak betette a lábát, tízezreket hurcoltak el kényszermunkára, kifosztották az országot mindenéből, százezreket pusztítottak el oly kegyetlenséggel, melyhez hasonlót a világtörténelemben nem találunk. — A japánok és a németek saját bevallása szerint az őcéljuk ez volt: a németek ki akarták terjeszteni pusztító, zsarnoki hatalmukat egész Európára és Afrikára, mig a japánok egész Ázsiára. A két szövetséges valahol az Ural hegyek táján találkozott volna s ott ünnepelte volna meg diadalát, mely a világ urává tette volna a németeket és japánokat, miközben a világ addig szabad népei rabszolgaságban szolgálták volna uraikat. A náci és japán nagyhatalom körülfogta volna minden oldalon Amerikát. Gazdaságilag megfojtotta volna. Szegénységbe döntötte volna az egész országot. Távolról véreztette volna fehérre, mig csak el nem jött volna annak a napja, hogy a legyengült Amerikába is bevonulhattak volna, hogy itt is rabszolgaságba kényszerítsék a népet. S attól fogva senkinek sem lett volna jó dolga, csak a náci és japán uraknak. A többi — szerintük az emberiség alja és söpredéke — kenyéren és vizen szolgálhatta volna zsarnokait. MIÉRT HARCOL AMERIKA? Amerikának azért kellett ebben a háborúban résztvenni úgy, hogy seregeit elküldte minden földrészre, mert meg kellett védenie szabadsáságát és világszerte irigyelt életmódját oly ellenség ellen, ki lábbal tiporta az ember méltóságát, szabadságát, jogait és mindent, amit a civilizáció elért évezredes fejlődése folyamán. Túlságosan sokszor hangoztatjuk azt, hogy katonáink az elnyomott népek felszabadításáért harcolnak. Ez igaz, de téved, aki azt hiszi, hogy nemzetünk csupán önzetlen jószívűségből vesz részt ebben a háborúban. Az elnyomott népek zsarnokai nemzeti létünk, szabadságunk és életmódunk alapját támadták meg és ha Amerika engedte volna, hogy a nácik és a japánok korlátlanul kiterjeszszék hatalmukat, akkor egy szomorú napon arra ébredtünk volna, hogy mindent elveszítettünk, ami életünk értéke volt, A nemzeti létünk alapjait fenyegető ellenségnek hatalmát meg kellett törni, amig arra idő volt — tehát fel kellett szabadítani az általa elnyomott népeket. De ezeknek a népeknek felszabadítása csak velejárója annak a küzdelemnek, melyet A MI AMERIKAI SZABADSÁGUNK megvédéséért kellett folytatnunk. Fontos ezt megértenünk annál is inkább, mert a világesemények alakulása arra mutat, hogy a felszabadult népek mégsem lesznek minden esetben szabadok és hogy a demokratikus szabadság nem is kell minden egyes felszabadított nemzetnek. Nem egy esetben láttuk, hogy egyegy a vérontásba már belefáradt nép a felszabadítás után polgárháborút kezdett. Arra is van eset, hogy a felszabadult nép az első alkalmat felhasználja arra, hogy újraéledt hatalmi törekvéseinek szerezzen érvényt más népek rovására. Ha ennek a háborúnak célja csak az elnyomott népek felszabadítása lett volna, akkor csak keserűséggel gondolhatnánk a harctéren elpusztult katonák százezreinek áldozatára és a sebesültek szenvedésére, mely szinte hiábavalónak látszik. A MI FÜGGETLENSÉGÜNKET VÉDTÜK! A valóság azonban az, hogy hogy bármi legyen is a sorsa az európai, afrikai és ázsiai népeknek, a demokratikus világfelfogás halálos ellenségének hatalmát sikerült megtörnünk és ezzel Amerika megvédte függetlenségét, szabadságát és az amerikai életmód minden értékét. Ezt sokan nem látják, mert a háború nem it folyik, hanem idegen földön. Ez azonban csak azok előrelátásának köszönhető, akik idejében felismerték a fenyegető veszedelmet s bár nem idejében, de mégsem tulkésőn felfegyverezték Amerikát. És a "’’i" ,"'-V 1í;0 íu óta büszke I birtokosa a világ legteljesebb értelemben vett szabadságának, megmutatta, hogy meg is tud érte halni. Minden népnek kívánjuk a szabadságot. Minden nép számára kívánatos és szükséges a demokratikus önkormányzat. Minden népnek joga van az Atlanti Charterben lefektetett ígéretek megvalósulására. És Amerikának e háborúban való részvétele hiánytalanul eredményes csak akkor lesz, ha következésképen minden kis nép, a magyar úgy, mint a cseh, a lengyel úgy, mint a román, a jugoszláv úgy, mint az osztrák elnyeri a lehetőséget arra, hogy saját határain belül szabadon, a szomszédos népekkel együttműködve, békésen és civili - záltan épitsen uj életet a romokon. Amerikának e háborúban való részvétele csak hiányosan lesz eredményes, ha a felszabadított népek nem részesülnek ebben a szabadságban, mely a világbéke első, letagadhatatlan feladata. NEM HIÁBA ONTOTTÁK VÉRÜKET! Mindamellett legyünk tisztában azzal, hogy bármi legyen az amerikai kontinensen túl élő népek jövője, a háborút nem hiába harcolták végig a katonáink, mert megvédték Amerikát és annak NO. 27. SZÁM 169 éve féltve őrzött függetlenségét. Mert a mi katonáink nemcsak Angliárt, Franciaországért, Norvégiáért. Kínáért, Lengyelországért és Ausztráliáért harcoltak, hanem elsősorban és mindenekelőtt a saját hazájukért. A felszabaditott népeknek megmentése feltétele volt a mi saját szabadságunk megvédésének. És ezért az idei julius 4-ike jelentős ünnep lesz számunkra, mert ez alkalommal alázatos kegyelettel fogunk megemlékezni azdkról a hősökről, akik Uj Guineában, Kínában, Iwo Jimán, Okinavván, Saipanon, Tarawán, Afrikában, Szicíliában, Anzionál, Cassinonál, a Pó sikjánál, Normandiában, Belgiumban, Németországban, a kéklő egeken hasitó repülőkön, a tenger vizát szántó hajókon, vizalattjárókon, tankokon, ágyuk mellett, gyalogosan . . . meglicviictiY . • . miio NÉPÜNK FÜGGETLENSÉGÉÉRT. Nem frázis, nem üres mondás, hanem igazság az, hogy Amerika függetlenségét soha nagyobb veszedelem nem fenyegette, mint e háború elején ... még 169 évvel ezelőtt sem! És épp azért nem frázis, nem üres mondás, hanem Szentirás az, hogy katonáink bárhol harcoltak — AMERIKÁÉRT ÉS AZ AMERIKAI NÉP SZABADSÁGÁÉRT harcoltak. Tévednek, vagy hazudnak, akik azt mondják, hogy Oroszországért, Angliáért vagy Franciaországért véreztek az amerikai fiuk. A sors e nemzeteket egymás mellé sodorta s ha elvi kérdések miatt nem tudtak volna összefogni, akkor mindegyik elveszett volna. Hasonlit a helyzet ahhoz, amit a magyar nép segélyezéséért folyó mozgalomban láthatunk. Ha elvi, világnézeti vagy politikai kérdések fontosabbak nekünk, mint testvéreink megmentése, akkor a testvéreink elpusztulnak s az a mi bününk lesz. Oroszországgal s a többi országokkal majd akkor intézhetjük el az elvi kérdéseket, amikor a háborút megnyertük. És az amerikai magyarság is elintézheti az elvi kérdéseket AZUTÁN, hogy segített a magyar népen. I
