Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-06-27 / 26. szám
VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM JUNE 27, 1945 mo of? c7ä tvt (Verhovay Journal] Gyermekdélután a detroiti Verhovay Otthonban Canton-Massilon gyászünnepe Ez a kép a 36-ik fiók által rendezett és a detroiti Verhovay Otthonban 1945 május 6-án megtartott gyermekdélutánon készült. Annak idején beszámoltunk erről a nagysikerű délutánról, változatos programjáról és a műsort követő megvendégelésről, melyben a 36-ik fiók játszotta a vendéglátó házigazda szerepét. A csoportképen látható gyermekek nagy száma mutatja, hogy a műsoros gyermekdélután iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. Meg kell jegyeznünk, hogy nemcsak Verhovay tagok gyermekei voltak hivatalosak ez alkalomra, hanem szívesen láttak nem tagokat és azok gyermekeit is. Szülők is nagy számmal jelentek meg és őszinte elismerésüket fejezték ki Macker Gyula igazgatónak, a fiók elnökének, valamint Lukács Istvánnak, a fiók ügykezelőjének, akik a műsoros gyermekdélutánt megrendezték. Fontos eseménynek tartjuk, már nagy sikere miatt is ezt a gyermekdélutánt. A szülők érdeklődését a Verhovay Segély Egylet iránt ugyanis semmi sem keltheti fel jobban, mint az, mikor a gyermekeikért teszünk valamit. E gyermekdélután megrendezésével a 36-ik fiók sokat tett a gyermekekért, mert alkalmat adott nekik arra, hogy szereplésükkel tehetségüket megmutassák a nagy nyilvánosságnak s ugyanakkor szórakoztatta és megvendégelte őket. így aztán érthető, hogy a gyermekek igen jól érezték magukat s ezért hálásak voltak annak a Verhovay fióknak, mely egy ilyen kellemes délutánnál megajándékozta őket. De nemcsak a gyermekek hálásak, hanem a szülők is és ők talán még inkább! Legyen az sport, szórakozás, vagy műsoros délután, az ily alkalmak azok, melyek a Verhovay Segély Egyletet kedvessé teszik úgy a szülők, mint a gyermekeik számára. És bizonyos az, hogy amelyik fiók törődik a gyermekekkel és következetes programmal igyekszik őket összehozni, az a fiók kevesebb törölt tagot mutat fel úgy a felnőtt osztályban, mint a gyermekosztályban, mint az olyan fiók, amelyben a gyermekekkel nem törődnek. így az ily események a tagmegtartásnak nagyszerű eszközei. Ugyanakkor az ily összejövetelek a nem-tagokat is vonzzák. Amikor a szülők azt látják, hogy a Verhovay fiók igyekszik a gyermekeket összehozni, szórakoztatni — ahelyett, hogy az utcán hagyná őket csavarogni — s amikor azt látják, hogy a Verhovay fiók a gyemékeknek nemes szórakozást, kellemes időtöltést nyújt barátságos környezetben, akkor megértik, hogy egy testvérsegitő egyesület sokkal többet nyújt, mint egy biztosítási okmányt. Könnyebb a dolga a szervezőnek, mikor oly házba kopogtat be, ahol igy ismerték meg a Verhovayt s a szülők szívesen fognak csatlakozni a Verhovay táborhoz és még szívesebben fogják a gyermekeiket is felíratni. Szívesebben fogják ezt megtenni, mert tudják, hogy az egyesület nemcsak biztosítást nyújt, hanem azonfelül alkalmat ad a gyermekeknek arra, hogy tiszta szórakozást, kedves társaságot és szereplésre való lehetőséget is találjanak tapasztalt fióktisztviselők felügyelete mellett, akik azért törődnek a gyermekekkel, mert szeretik azokat. Sokszor mutattunk rá arra, hogy a Verhovay gyermekekkel, sőt a nem Verhovay gyermekekkel is kell törődniök a fiókoknak. Mindent el kell követnünk azért, hogy a gyermekek ne az utcán keressék a szórakozást, esetleg rossz társaságban, mely a végén még bajba is juttathatja őket. A legtöbb fiókban sokat törődnek a felnőttekkel, mig a gyermekekkel csak any(Folytatása a 2-ik oldalon) HELYREIGAZÍTÁS. — Lapunk múlt heti számában részletesen beszámoltunk a Canton, O.-i Canton Music Hallban lefolyt képátadási emlékünnepről, azonban e beszámolóban oly, szinte érthetetlennek látszó tévedések csúsztak be, hogy kénytelenek vagyunk a beszámolót Szász János, a Canton, O.-i 47-ik fiók ügykezelőjének leirása szerint újra közölni. A tévedésekért elnézést kérünk, de úgy érezzük, hogy a tévedések súlyossága miatt magyarázattal kell szolgálnunk. Tévedés már maga a cim is, mert Dayton-t irtunk Canton helyett s az egész cikken keresztül hol Dayton, hol Canton szerepel. Tévesen közöltük Varga J. Istvánnak, a 360-ik fiók hősi halottjának elestéről szóló adatokat, mert összecseréltük azt a Dayton, O.-i 362-ik fiók azonos nevű hősi halottjával. Mindkét fióknak egy hősi halottja van s a nevük is ugyanaz. Végül tévedésből közöltük a Dayton, O.-i 362-ik fiók tisztikarának nevét, holott a Massilon, O.-i 360-ik fiókét óhajtottuk megemlíteni. Mindezeknek a tévedéseknek csak egy okát tudjuk adni. A cantoni emlékünnep megírásához csütörtökön, junius 14-én délután fogtunk. E napon reggel vitték be eszméletlenül Bumbulucz Józsefet, az ellenőrző bizottság elnökét a kórházba agyvérzéssel. Mindenkit megrendített e szeretett tagtársunk közelgő halála. Már akkor tudtuk, hogy nincs remény s a központi irodában mindenkinek lelkére nehezedett az a tudat, hogy e kedves tagtársunk, akit még előző nap oly jókedvűen, annyi életerővel láttunk körünkben . . . talán percek múlva elköltözik az élők sorábóL Legszívesebben nem irtunk volna semmit e lelkiállapotban, de ezt nem lehetett megtenni. A lapot meg kell írni mindig, bármi történik is. Hozzáfogtunk tehát a cikk megírásához s miközben a CANTONI ünnepélyről irtunk, a lelkünk DAYTONBAN járt, ahol Bumbulucz József tagtársunk élt a családjával . . . Fájdalommal gondoltunk arra, hogy meg kell majd Írnunk a lapban az ő halála hírét .. . és arra, hogy mennyire le fogja sújtani ez a hir a DAYTONI tagtársakat és jóbarátokat. Akire gondolunk, azt mindig összetársitjuk azzal a hellyel, ahol lakik. S igy bizony Cantonból — Dnyton lett. Kétszer is átolvastuk a cikket, átjavitottuk ... de Daytonban járó lelkűnkkel nem vettük észre, hogy nem Cantont irtunk. S öt óra előtt megjött a fájó hir. Bumbulucz József — hazatért. S a posta elvitte a cikket . . . s csak mikor a lap megjelent, akkor láttuk, hogy mi történt. Kérjük a kedves cantoni tagtársakat, hogy ezt a magyarázatot fogadják megértéssel és felejtsék el a hibát, melyet most jóváteszünk azzal, hogy átadjuk a szót Szász József ügykezelő tagtársunknak, a CANTON, O.-i 47-ik fiók tisztviselőjének, aki igy számol be az emlékünnepélyről: * • * ‘Hősi halottaink képátadási ünnepélye. Junius tizediké. Borús az idő, mintha az is azt hirdetné, hogy a megszomorodott hitvesnek, testvérnek, édesapának — akinek átadjuk a képet — épp oly szomorú lesz az életük elhunyt szeretteik nélkül, mint ez az idő. Hiszen annyi reményt, annyi együtt elgondolt tervet húzott át a sors láthatatlan keze . . . A program a következő volt. A Star Spangled Bannert énekelte a közönség, majd Miksztay István, a 391-ik fiók ügykezelője köszöntötte az egybegyült ünneplő közönséget és az ünnepély levezetésére felkérte Nt. Nagy Ferenc helybeli református lelkészt, aki nagyszerű hozzáértéssel vezette le az ünnepséget. Ezután Szász János, a baptista egyház diakónusa, a 47-ik fiók ügykezelője vezetett el imádságban az Ur szine elé az Ő áldását kérve a közönségre, és vigasztalását a megszomorodott szivüekre. Majd Emma Phillips, központi helyettes főszámvevő mondott angol beszédet — s akik csak megértették, könnyeztek a szép beszéd hallatára. Schweitzer városi biró angol beszéde következett ezután, majd Jakab Irma gyönyörű szavalatot és “Magyar Zsoltár” cimü éneket adott elő. Ekkor követ-
