Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-06-20 / 25. szám
(Verhovay Journal) •JUNE 20, 1945 VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM NO. 25. SZÁM BUMBULUCZ JÓZSEF A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE MEGRENDÍTŐ VÁRATLANSÁGGAL HUNYT EL PITTSBURGHBAN Bumbulucz József ... a Verhovay élet egyik kiemelkedő, országszerte ismert munkása . . hazatért. Szinte nem tudunk hinni a füleinknek. Még tegnap közöttünk volt, dolgozott a számvizsgáló bizottság tagjaival, tréfált, mosolygott, még szinte érezzük barátságos, magyaros kézszoritását és most úgy vagyunk, mintha a halál hirtelen, kegyetlenül kiszakította volna kezét a mienkből és mi dermedt fájdalommal meredünk üres kezünkre, mely egy bajtársnak kézszoritásával ismét szegényebb lett ... Hétfőn, junius 11-én reggel már együtt voltak a központi irodában a Számvizsgáló Bizottság tagjai, Kunstadt Ernő, Lukács Jolán és Bumbulucz József, a bizottság elnöke. Hozzáláttak a munkához és folytatták a munkát másnap kedden és harmadnap, szerdán. Szei'da estét még jóbarátok körében töltültte el Bumbulucz József, aki 11 órakor elvált tőlünk, hogy reggel frissen foghasson hozzá ahhoz a munkához, melyre a konvenció delegátusai oly nagy szeretettel és bizalommal választották meg újra. Kunstadt Ernő, a bizottság tagja, csütörtökön, junius 14-én reggel bekopogtatott Bumbulucz József szobáján3^ ajtaján, de nem kapott választ. Abban a hitben, hogy munkatársa már megelőzte őt, felment a központi irodába. Egy ideig várt a bizottság két tagja B utnbulucz Józsefre, de nyugtalanította őket késése, mert hiszen Bumbulucz m*ndig pontos ember volt és e megbízatásában végtelenül komolyan vette a kötelességét. Közben felért a központi irodáb3 Kelemen P. János igazgató is, Bumbulucz József közeli jóbarátja, aki New Yorkból hazamenet állt meg egy félnapra Pittsburghban Mikor a számvizsgáló bizottság tagjai elmondották, hogy Bumbulucz József még mindig nem érkezett meg, elment a szállodába és kopogtatott az ajtaján. Választ nem kaP°tk Ekkor Kelemen P. János a szálloda vezetőségét arra kérte, hogy nyissák ki jó barátjának szobáját. Ott találta meg Kelemen P. János Bumbuluc2 Józsefet, önkívületben . . . Azonnal orvost hivatott, aki agyvérzést állapított meg. Mentőautón vitték a pittsburghi West Penn kórházba s azonnal telefonáltak a családjának. Felesége, fia, ifj. Bumbulucz József és leánya, Bumbulucz Mary Jane azonnal elindultak Pittsburghba. Bencze János központi elnök és Szalánczy János központi pénztárnok szintén bementek a kórházba, ahonnét Kelemen János igazgatónak el kellett mennie. A kora délutáni órákban megérkezett a család a nagybeteghez, akinek időközben a kórházi lelkész már feladta a haldoklók szentségét. Röviddel délután öt óra előtt szeretett tagtársunk csendesen elhunyt . . . Mióta Amerikába jött, a Verhov ay egyesületi életnek állandó, lelkes munkása volt. S a halál — az egyesület által rábízott munka teljesítése közben érte utói. A vártán halt meg: nsmcs példát hagyva utódaira . . . Bumbulucz József Batiz-Vasváriban> Szatmár megyében született 1890 május 20-án. 1907-ben jött Amerikába és 1910 julius 9-ikén vette nőül Amerling Máriát. Házasságukat öt gyermekkel áldotta meg az Isten, akik közül az egyik, György, három esztendővel ezelőtt hunyt el 27 éves korában, ugyancsak agyvérzés következtében, mint mosí édesapja. Mély részvétünket és megrendült lelkünk testvéri együttérzését fejezzük ki özv. Bumbulucz Józsefnénak és gyermekeinek: Mrs. Lochner William és családja, Mrs. Massie György és családja, ifi- Bumbulucz József és családja és Mary Jane Bumbulucz, valamint mindaz°knak, akik benne jó barátjukat siratják. ^ Talán senkisem tudja őt bensőségesebben elbucsuzíatni, mint munkatársa, Kunstadt Ernő, a számvizsgáló bizottság tagja, aki jó barátja váratlan halála hírének megrendítő hatása hatása alatt irta az itt következő búcsúztató sorokat: “Verhovay gárdánk egy régi, értékes oszlopa dőlt ki junius 14-én. Rövid szenvedés után visszaadta lelkét a teremtőnek Bumbulucz József, a központi ellenőrző bizottság elnöke. Verhovay tag volt Bumbulucz József: szívvel és minden tehetségével Verhovay tag, kinek egész amerikai élete összeköttetésben volt Egylete működésével. Szerette nagyon családját és szerette nagyon egyletét és viseonzásul — az Egylete szerette őt is. Fiatalon került ki Amerikába Szatmár megyéből és már alig 21 éves ko(Folytatás a 6-ik oldalon) DAYTON-MASSILON GYÁSZÜNNEPE Junius 10-én, vasárnap délután hatalmas tömeg gyűlt egybe Daytonban, a 810 E. Tuscaravas Street alatti Canton Music Hall-ban, ahol a Dayton, O.-i és a Massilon, O.-i Verhovay fiókok közösen rendeztek emlékünnepet két Verhovay hősi halott emlékére. Az ünnepséget Mikstay István, a 391-ik fiók ügykezelője nyitotta meg, aki felkérte az ünnepség levezetésére Nt. Nagy Ferenc ref. lelkészt. A közönség elénekelte az amerikai himnuszt, majd Szász János mondott megható imádságot. Nt. Nagy Ferenc ezután Emma Phillips, helyettes központi számvevőt kérte fel, aki angol nyelven, a második generációs katona feleségek nevében szólt a közönséghez, mely feszült figyelemmel hallgatta mélyen szántó beszédét. Őt követte Schweitzer biró, aki nagy elismeréssel méltatta a magyarság hazafias hűségét és a Verhovay Segély Egylet szép elgondolását, mely szerint hősi halottainak arcképeik megfestésével maradandó emléket állit. Mrs. Jacob Irma szép énekszámot és szavalatot adott elő és ekkor következett a két hősi halott képének leleplezése. Szaláncy János központi pénztárnok szólt a közönséghez a központi tisztikar és az igazgatóság nevében. Beszédében rámutatott arra, hogy akik a nemzetek sorsát igazgatják, hadat üzennek és háborút folytatnak le, nevüket beleírják a történelem könyvébe. De akik e háborúkban harcolnak, véreznek és életüket áldozzák fel, azok neveiről nem emlékszik meg a történelem. Ez vezette egyesületünk igazgatóságát, amikor elhatározta, hogy megörökíti az emlékét azoknak a hősöknek, akik külömben névtelenek maradnának az eljövendő nemzedékek emlékezetében. Ez arcképfestmények e hős halottaknak arcvonásait örökítik meg legszebb ifjúkorukban s igy fognak megmaradni szüleik, feleségeik és árváik emlékezetében. Szalánczy János központi pénztárnok szemben állt a két hősi halott családtagjaival és azok mély fájdalma nehézzé tette számára a beszédet, melynek végén a múlt világháború veteránjai csoportjának kürtszóval való tisztelgése mellett magyar ruhás leányok leleplezték Varga István és Kövesei L. Sándor arcképét. Varga István Franciaországban halt hősi halált 1944 november 30-án. A Dayton, O.-i 362-ik fióknak volt a tagja s e fiók első hősi halottja. Három esztendős korában veszítette el szüleit e hősünk, akit apja és anyja helyett bátyja, Varga József és neje nevelték mélységes, odaadó szeretettel. A csodálatosan élethü festmény láttára mindketten zokogásban törtek ki, mely átragadt a közönségre, melyet mélyen meghatott a testvéri szeretetnek ez a ritka mély megnyilvánulása. Kövesei L. Sándor 1944 augusztus 8-án esett el ütközetben Franciaországban. A Massilon, O.-i 391-ik fióknak volt tagja. Az ő arcképfestményének leleplezését özvegyének és három árvájának jelenléte tette tragikus eseménnyé . Szivettépő fájdalom volt látni a gyászoló fiatal asszonyt, aki fiát és két leányát, három gyönyörű gyermekét, magához ölelte, mikor megjelent előttük férjének, gyermekei apjának képe . . . A megrendítő leleplezési jelenet után Takács Miklós kerületi szervező emelkedett szólásra, ki a megelőző tragikus percek hatása alatt meghatódottan fejezte ki részvétét a gyászolóknak s azután bemutatta az ünnepélyen megjelent vendégeket: Simó Mihály, kerületi szervezőt, Navák Elemért, a 64-ik fiók elnökét, Bandi Jánost, a 64-ik fiók ügykezelőjét, Vecsei Tivadart, a 64-ik fiók jegyzőjét, Mazalin Jánost, a 64-ik fiók volt titkárát, Szász Jánost, a 47-ik fiók ügykezelőjét, — mindannyian Canton, O.-ból, továbbá Mátéffy Dénest, a Massilon, O.-i (Folytatása a 2-ik oldalon)
