Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-06-13 / 24. szám
(Verhovay Journal) VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM JUNE 13, 1945 NO. 24. SZÁM A MI ZÁSZLÓNK! AZ AMERIKAI LOBOGÓ NAPJÁRA “I pledge allegiance to the Flag of the United States of America and to the Republic for which it stands: one nation indivisible, with Liberty and Justice for all.” Junius 14-ike az Egyesült Államok zászlójának szentéit nap. Bár nem hivatalos nemzeti ünnep, mégis jelentős nap, mely milliók szivét fogja eltölteni fájdalmas büszkeséggel. A mi számunkra a zászló napja még jelentősebb, mint a benszülött ameriakiak számára, ők itt születtek és nem tudják, hogy milyen fenségesen megrendítő érzés az Atlanti óceán túlsó oldaláról New York kikötőjéhez közelítve megpillantani a Szabadság fáklyát emelő hatalmas szobrát, az amerikai nemzet életformájának jelképét. Ők a zászlóval nőttek fel s az iskolában tanultak Betsy Ross-ról, az első zászló készítőjéről s tanultak azokról a régmúlt háborúkról, melyekben e zászlót diadalra vitték Amerika katonái. De a zászló, a csillag sávos lobogó az ő számukra magától értetődő dolog, nemzeti emlék, nemzeti disz, melyet kiakasztottak otthonaik ablakába nemzeti ünnepeken, ők nem tudják, milyen érzés megállni a bíróság nagytermében, s megállni a zászló előtt és elmondani azt a fogadalmat, mely által a zászló a mienkké vált életünk derekán, sokaknak pedig életük alkonyán. Annak az eskünek pillanatában a csillagsávos lobogó betakarta az életünket, védőnkké, képviselőnkké, szabadságlevelünkké vált. Nekünk az amerikai zászló nem történelem, nem régmúlt események emléke, hanem életünk fordulópontjának jelképe, hatalmas mérföldkő, örök figyelmeztető, mely állandóan emlékeztet azokra a büszke amerikai polgári jogokra és kötelességekre, melyek a mieink lettek a zászlóval együtt. De még a mi számunkra sem volt soha nagyobb jelentősége a Zászló Napjának, mint ebben az esztendőbeu, a Világháborúnak számunkra negyedik esztendejében. Mert most már ez a zászló nemcsak fogadalom által a mienk, hanem az ame-f rikai magyarság vérének hullása teszi teljesen a mienkké. Azok a vörös sávok . . . most már a mi fiaink és testvéreink vérét jelentik, akik sebesülten, rokkantán összerogytak a harctereken és azokért, akik ottmaradtak, messze földön, jeltelen sírokban, trópusi szigeteken, tengerek mélyén. Ezért a zászlóért most már az amerikai magyarságnak is folyt a vére. Folyt már a múltban is, Kovács Mihálytól kezdve az első világháborúig, de ebben a háborúban az amerikai magyarság annyit veszített ifjúsága legjavából, hogy most már jogosan tekintheti magát teljes jogú amerikainak. Többször rámutattunk arra, hogy ebben a háborúban az amerikai magyarság kétszer annyi hősi halottját gyászolja, mint amennyi a nemzeti átlag. Ennek oka abban van, hogy a bevándorlók több gyermeknek adtak életet, mint a benszülött ameriakaiak. A mi amerikei hazánk soha nem állíthatott volna fel oly hatalmas hadsereget az ellenséggel szemben, ha a bevándorlók milliói nem adtak volna annyi katonát annak a hazának, mely őket polgáraivá fogadta. Ezt Amerikának meg kell látnia. Amerikának meg kell értenie azt, hogy a háborúnak felét azért nyerte meg és a másik felét fogja megnyerni, mert beengedte országába azokat, akik idevágyódtak. A bevándorlott polgárság busásan megfizeti a sziveslátásért. A bevándorolt polgárság hős fiai tekintélyes részét teszik ki az amerikaihaderőnek és aránylag megdöbbentően magas számmal szerepelnek a hősi halottak több mint negyedmillió nevet számláló névsorában. A bevándorlott polgárság igen drága ajándékot kapott azzal, hogy beolvadt ebbe a hatalmas nemzetbe, de ebben a világválságban meg is fizetett érte, zugoldás, ellen állás és vonakodás nélkül. A bevándorlott polgárság hü maradt esküjéhez és igaz hazafiakat nevelt. A törvényhozás több esetben foglalkozott már a jövendőbeli bevándorlás kérdésével és egyre élesebben álakid ki az a helyzet, hogy Amerika nem akar több bevándorlót és épp ezért még jobban meg fogja szigorítani a bevándorlás feltételeit. Bizony jó volna, ha a törvényhozás figyelmét arra illetékesek felhívnák arra, hogy Amerika nem volna Amerika és ez a háború tízszer annyi ideig húzódott volna, ha a bevándorlást már régen megakadályozták volna. A Szabadság Hazája nem zárhatja be a kaput az idevágyók elől, mert annak súlyos következményei lehetnének egy-két nemzedék elmúltával. Épp oly súlyos következményei lennének, mint amily súlyos következményekkel járt volna ebben a világháborúban az, ha Amerika ötven évvel ezelőtt lezárta volna a bevándorlók számára New York kikötőjét. A Zászló ünnepén hálával és rajongó szeretettel hódolunk annak a hazának, mely bennünket polgáraivá fogadott. Ugyanakkor azonban azt szeretnénk, ha Amerika népe, törvényhozó testületé felismerné, hogy a bevándorlók végtelenül sokat kaptak ugyan e hazától, de nagyon sokat is adtak cserébe. És mikor mi e zászlóra nézünk, kegyelettel gondolunk azokra az amerikai magyar hősökre s közöttük a Verhovay testvérekre és azok 160 hősi halottjára, akik drága vérükkel örök polgárjogot szereztek az amerikai magyarságnak. Akik valamikor alázatosan várták a partraszállási engedélyt Ellis Island szigetén, oly hősöket neveltek e hazának, akik életük feláldozásával megmentették azt! Megindultak a magyar szivek Az American Hungarian Relief, Inc. közleménye »1 ft» Unttal States Postal Kate Yíílüfí *1U* hó®! 'I ISII* ütt a- MUU sjl •*<% otA* < 'íWa. 6 8-fi* '<3 fisu-e ok ouáüf X. —— /<7<v a fi A magyar nép segélykiáltását meghallotta Amerika magyarsága. Mrs. Louis Benedict és Máté István, Marion, Ohio-i testvéreink levele megható bizonysága annak, hogy megindultak a magyar szivek... le fogjuk törölni a magyar könnyeket. Amerikai magyarok, kövessétek a ragyogó példát. NEM VAGYUNK EGYEDÜL Az Amerikai Magyar Segélyakció chicagói 43-ik osztálya máris bizonyitékot szerzett arra, hogy a beteg és nyomorgó magyar nép segélyezésében nem vagyunk egyedül. Amerika nagyszivü és minden nemes célért bőkezűen áldozó polgárai, — tekintet nélkül származásukra, vallásra és politikai felfogásra, — velünk lesznek. Comdr. Eugene F. McDonald, a Zenith Radio Coporation elnöke egy ezer dolláros adománnyal nyitotta meg a chicagói magyar egyletek nagy lelkesedéssel indított kampányát. Az ismert nagy vállalat elnöke a következőket mondotta, amikor a csekket átnyújtotta Striker Györgynek, a Segélyakció 43-ik osztálya titkárának: “A ‘Zenith’ szívesen veszi magára a kezdeményezést egy ilyen nemes emberszerető ügyben és reméli, hogy sikerülni fog város és országszerte megsokszorozni az ehhez hasonló adományokat a segélyezésre valóban érdemes magyar nép javára, örülök, hogy sikerült az első 10,000 dolláros gyógyszer küldeményt Svájcban megvásárolni és Magyarországba juttatni.” Cmdr. McDonald ezután ígéretet tett, hogy továbbra is támogatni fogja a segélyakciót és azt Most Reverend Bemard Sheil, Aux. Bishop of Chicago kegyeibe fogja ajánlani. A Zenith Rádiónál számos magyar származású alkalmazott dolgozik. Striker György rádió mérnök, Kmetty Ibolya, a Zenith WV/ZR FM állomásának műsor igazgatója, Dorkó András üzemfőnök és mások büszkén hirdetik a magyarság körében, hogy ime “Another Zenith First” — s egyben utat mutatnak arra, hogy az amerikai magyarság !
