Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-06-06 / 23. szám
VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM JUNE 6, 1945 NO. 23. SZÁM HOL VAN AZ ISTEN? Az Amerikai Magyar Segély Akció közleménye TÁMOGASSUK AZ AMERIKAI MAGYAR SEGÉLY AKCIÓ NEMES MUNKÁJÁT Pünkösd ünnepén sokszor gondoltam a szülőföldem népére. És még a Szentlélek segítsége sem kellett ahhoz, hogy szegényeket tisztán lássam. Elég volt hozzá a magyarságom. Az a leküzdhetetlen testvéri érzés, ami velük összeköt. Valaha pünkösdi királyt és királynőt választott ilyenkor a falum. Ragyogó színekben vonult fel hozzá a nép apraja, nagyja. Csupa öröm volt a falu és csupa élet! Most: úgy láttam őket együvé verődve, mint a szegénység, a nyomor, a kétségbeesés keresztes seregét. Az öregek felégetett házikóik előtt ültek. A legények megtizedelve kódorogtak a kátyus utakon. A gyermekek rémült szemekkel, rongyosan és éhesen tapadtak hozzá elnémult szüleikhez. Egyetlen kérdés volt a szemükben: “Miért?” A fásult édesanya magához ölelte Marikát és tehetetlen fájdalmában, mit mondhatott volna neki egyebet: “Majd csak megsegít az Isten!” A Marika bágyadt nagy szeme felcsillant: — Hol van az Isten? Az anya zavartan borult kislányára. Mit válaszoljon? De megszállta a Szentlélek bölcsessége és szólt: — Amerikában, lelkem.... Amerikában! Mert Ő is elmenekült innen, a pokoli tüzek elől. A jó emberekhez ment, a jó gyermekeihez. Más országba. Oda, ahol még ember lehet az ember. Amerikába, lelkem, ahol Pista bácsiék élnek. Sok Pista bácsi meg Pali bácsi, meg Jani bácsi. Akik mind . magyarok. Amerikás magyarok, lelkem. Köztük van az Isten és áldja is őket jó kenyérrel, fehér kaláccsal, minden jóval. Talán tán azért is, hogy nekünk is küldjenek. És a Marika ~ szomorú szeme megint felragyogott: — Küldenek? Az édesanya meggyőződéssel bólintott rá: — Küldenek. Biztos, hogy küldenek. Egy falatot sem tudtam lenyelni ezen a napon. Nem esett jól a pünkösdi sonka, a kalács, a cukros sütemény. Semmi sem esett jól, csak az Úrvacsora. A megtört kenyér és kicsurgatott bor. Csak ez esett jól, mert csakugyan hozzám jött vele az Isten és — mintha végig kisért volna a bejárt hosszú utón, — szólott eképen: — KÜLDJÉTEK, KÜLDJÉTEK! Nagyon megremegett a szivem és azonnal elhatároztam, Uraim, hogy legalább egy heti keresetemet küldöm el a Segély Akció utján szerencsétlen magyar országi testvéreinknek, akik között annyi szomorú szemű Marika tekint felénk remény séggel, bizalommal és néma üzenettel: — KÜLDJÉTEK, KÜLDJÉTEK! Ezt a levelet küldte hozzánk egy Amerikában élő magyar pünkösd ünnepe után. Meghatottan olvastuk át és ime, szétküldjük minden magyarhoz ebben a nagy országban, ahol csakugyan velünk van még az Isten és áld minket kenyérrel, kaláccsal, minden jóval. Egész biztosan azért is, hogy megosszuk a mi nyomorgó testvéreinkkel. Mi is ezt kérjük tőletek, amerikai magyarok! Vegyen Háborús Kötvényt A CLEVELANDI EMLEKUNNEPELY A clevelandi Verhovay fiókok lélekemelő ünnepséggel áldoztak Memorial Day napján hősi halottaik emlékének. Május 30-ikán, szerdán délután 3 órakor kezdődött ez a felejthetetlen kegyeletes emlékünnep, melynek során a clevelandi fiókok öt hősi halottjának arcképfestményét adta át a gyászoló hozzátartozóknak egyesületünk igazgatósága. Az emlékünnepet a Szent Erzsébet Hitközség Dalárdája nyitotta meg az amerikai himnusz eléneklésével. Ezután Szalay József mondott megnyitó beszédet, meleg szeretettel köszöntve a megjelenteket. Az ünnepély jelentőségének méltatása után felkérte Pokornyi Ferenc állami képviselőt a müsorszámok bejelentésére, aki elsősorban Révész Kálmán központi titkárt mutatta be a közönségnek. Központi titkárunk hősi halottaink mindhalálig való hűségét méltatta, majd rátért a Magyar Segélyakcióra, mint amely valóságban folytatása annak a munkának, melyet e hősi halottak életük feláldozásával kezdettek el. Ők a népek szabadságáért harcoltak és haltak meg. Most már miránk vár a feladat, hogy a felszabadult magyar népet felszabadítsuk az éhség zsarnokságából is. Nt. Leffler Andor, lelket inditó beszédével vigasztalta a gyászolókat, kiknek könnyei egybeolvadtak a megrendült közönség könnyeivel. Ezután Dr. Kovács S. János, a US. Navy ezredorvosa emelkedett a szólásra, kit a hallgatóság lelkes tapssal fogadott. Nagy megnyugvást keltett beszédével, melyben rámutatott arra, hogy amerikai hazánk a lehető legjobb és leggondosabb orvosi ápolásban részesíti katonáinkat és mindent megtesz sebesültjeink megmentése érdekében. A Szent Erzsébet Hitközség Dalárdájának száma után Nt. Dr. Gruber Károly baptista lelkész szólt a közönséghez és imádságos beszéddel vigasztalta a gyászolókat és a szeretteikért aggódókat. Majd Pálinkás Imréné szavalt s mesteri előadásával könnyeket csalt a szemekbe. Petrás Lajos városi biró beszélt ezután Memorial Day jelentőségét méltatva. Szalánczy János központi pénztárnok következett ekkor, aki beszédében rámutatott arra, hogy ezek a hősök nem akartak sem hősök lenni, sem meghalni, de még katonák sem akartak lenni. Itthon akartak élni, dolgozni, családot alapítani, jövőjüket munkálni. De a kötelesség kitépte őket családjaik szerető köréből, munkájukból és a harctérre kellett menniök, ahol úgy megálltak a helyüket, hogy csak kegyelettel és tisztelettel áldozhatunk emléküknek. Majd a magyar nemzet sorsára terelte a szót s rámutatott arra, hogy a mi életünkben immár másodszor állt elő az a tragikus helyzet, hogy az amerikai magyarságnak az óhazai magyarsággal fegyverrel a kezében kellett szembenállnia, mert az óhazai magyarságot a lelkiismeretlen vezetés mindég arra az oldalra sodorta, ahol katasztrófa várt rá. E mostani háborúból Magyarország romokban került ki. Ránk vár a feladat, hogy segítsünk rajta. “Ne hallgassunk senkire — mondotta a központi pénztárnok — ne ingassanak meg mindenféle mende-mondák, melyeknek célja a magyar népet segélyző mozgalom meggátlása. Ne hallgassunk másra, csak a saját lelkiismeretünkre!” A mély hatást kiváltott beszédet a Dalárda újabb éneke követte, majd Nt. Brachna Gábor mondott szivbemarkoló beszédet. Hivatkozott központi pénztárnokunk szavaira, melyek szerint ezek a fiuk nem azért mentek el, mert hősök akartak lenni, hanem azért, mert a kegyetlen kötelesség elválasztotta őket szeretteiktől, szüleiktől, feleségüktől. Szem nem maradt szárazon, mikor gyönyörűen felépitett beszédében ecsetelte azt a rengeteg fájdalmat és gyászt, melyet a háború idézett elő s amelyben vigaszt csak az élő hit tud adni a megszomorodott szivüeknek. (Folytatása a 2-ik oldalon) SEGÍTSÜNK A MAGYAR NÉPEN!
