Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1945-05-23 / 21. szám

e-lk oldal ___________v___________________Verhovayak Labia______________________________ Á VERHOVAY HŐSTÖRTÉNET 1945 május 23 T.-SGT. KELEMEN DÉNES Kelemen Dénes technikai őrmester kiváló katonai pá­lyafutásra tekinthet vissza. Már 1943-ban bevégezte 25-ik légi kiküldetését Német- és Franciaország felett. Az e bombázó támadások alatt ta­núsított hősies magatartásá­ért megkapta a Légi Érmet a hármas tölgyfakoszoruval és a Distinguished Flying Cross nevű magas kitüntetést. Je­lenleg mint kiképző teljesit szolgálatot az Egyesült Álla­mok területén. Kelemen Dénesnek két fi­vére van, akik bizonyára bátyjuk nyomát követve nö­velni fogják a Kelemen-csa­lád büszkeségét és dicsőségét. PVT. KELEMEN LAJOS T/4 KELEMEN ANTAL Mind a három katona testvérünk a Cumberland, Ky.-i 310-ik fiók tagja. SGT. DIVINSKY JÁNOS Divinsky János 1943-ban lépett katonai szolgálatba és a hires A.A.A.A. regimenthez osztották be. A következő évben repülőgépe heves vi­harba került, mely annyira tönkretette a gépet, hogy a legénységnek ejtőernyővel kellett kiugrani a gépből. Divinsky ugrása a heves vi­harban nem sikerült és el­törte három bordáját, ami­kor a földet érte. Felgyógyu­lása után áthelyezték Pat­ton generális harmadik had­seregébe Franciaországba, ahol 1944 szeptemberétől de­cember 27-ig harcolt, ami­kor Belgiumban, a német ellenoffenzivában súlyosan megsebesült. Azonnal egy franciaországi katonai kór­házba vitték, ahol műtétet hajtottak végre rajta. Addig ápolták ebben a kórházban, mig annyira felépült, hogy át tudták vinni Angliába, ahol március elejéig lábba­­dozott. Onnan hozták haza és március 16-án érkezett meg az Egyesült Államokba és a Cambridge, O.-i katonai kórházban ápolják. Hála Is­tennek, most már gyógyu­­lóban van s szívből remél­jük, hogy a szive táján ért lövés nem fog maradandó nyomot hagyni e hős kato­nán, aki a Harmadik Had­sereg 4-ik páncélos divízió­jában teljesített szolgálatá­ban vérét ontotta azért a győzelemért, melyet tovább küzdő társai végül elértek. Mielőbbi gyógyulást kívá­nunk e kedves tagtársunk­nak, aki a Zanesville, O.-i 166-ik fiók tagja. A KIMPAN TESTVÉREK Kimpan A. József 1943 októberében vonult be kato­nai szolgálatra és alig egy évre rá, 1944 szeptemberé­ben vitték tengerentúlra,. az európai jrontra, ahol ütkö­zetben megsebesült 1945 feb­ruár 26-án. Jelenleg egy franciaországi katonai kór­házban ápolják. Mielőbbi gyógyulást kívánunk e hős tagtársunknak. CPL. KIMPAN LAJOS Kimpan József fivére ré­gebbi katona már. 1942 de­cemberében vonult be és hat hónapra rá már átvitték a Csendes Óceán frontjára, ahol résztvett a nagyobb of­­fenzivákban, melyek hős ka­tonáinkat a győzelem soro­zatán át egészen Japán kü­szöbéig, Iwo Jima szigetéig juttatták el. Minden hálánk ezeké a hősöké, akik a Csen­des Óceán idegölő, ember­­feletti küzdelmében hősies önmegtagadással tartanak ki. A Kimpan testvérek Sharpsville, Pa.-ból valók és az ottani 171-ik fióknak tag­jai. VISSZATÉRT CSAPATÁHOZ CARESANI A. ELMO Caresani A. Elmo, pvt., a Yatesboro, Pa.-i 88-ik fiók­nak tagja, aki a Csendes Óceán szigetvilágában telje­sít szolgálatot, ahol ütkö­zetben megsebesült. Sebéből felgyógyult és visszatért csa­patához, hogy tovább foly­tassa a háborút utolsó, még harcoló ellenségünk, a ja­pánok ellen. * * * LEVÉL NÉMETORSZÁGBÓL PFC. MUSKO JÁNOS Musko János a Detroit, Mich.-i 36-ik fióknak a tagja, aki rendkívül érdekes levelei irt haza özvegy édesanyjának Németországból. Özvegy Mus­ko Jánosnénak másik fia, Je­nő, a Csendes Óceán szigetvi­lágában harcol a japánok el­len, mig Pfc. Musko János a hires Kilencedik Hadsereggel harcolt német földön a német haderő összeomlásáig. Musko János rendkívül je­lentős levele április 12-én kelt, röviddel azután, hogy a németek frontja bomladozni kezdett. A levél igy szól: “Drága édesanyám és hú­gom! Minden jól van, remé­lem odahaza is. Biztosan ol­vasták az újságban és hallot­ták a rádión, hogy mily nagy­szerűen haladunk. A német haderőt ugyancsak megbom­lasztottuk. A legtöbb német most már ellenállás nélkül megadja magát, de azért még mindig vannak, akiktől tar­tani kell, A legtöbben azon­ban belátják, hogy a háború­nak vége van és hogy azt Né­metország elveszítette. Az idő jó, csak a Rajnán való átkelést követő néhány napon át esett az eső. Amikor e nagy folyón átkeltünk, a németeknek volt néhány re­pülőjük felettünk, azonban bőséges védelmet kaptunk, mert az egész eget megvilágí­tották a fényszórók és a lég­­elháritó ütegekben szolgáló fiuk nagyszerű munkát vé­geztek. Több gépet lelőttek, mielőtt még csak a közelébe érhettek volna annak a híd­nak, melyet fel akartak rob­bantani. Az első néhány na­pon keresztül nagyon kemé­nyen kellett harcolnunk, de egyszerre megroppant náluk valami és mi kitörtünk a sík­ságra. INNEN MOST MÁR MEGÁLLÁS NÉLKÜL ME­GYÜNK BERLINIG! A foglyok ezrével jönnek. Orosz, francia, lengyel és más nemzetiségű hadifoglyok és rabszolga munkások ezreit szabadítottuk fel. Ezek csak úgy özönlöttek felénk, miköz­ben mi egyre mélyebben ha­toltunk be Németország bel­sejébe. Édesanyám, meg se tudom magyarázni igy írás­ban, hogy milyen rosszul néz­tek ki ezek az emberek. A franciák csak a felét kapták annak az élelemnek, amit a német polgári lakosság kapott és az oroszok meg csak a felét kapták annak, amit a fran­ciák kaptak, vagyis ők csak a negyedrészét kapták annak az élelemnek, ami a német polgári lakosságnak jutott. És bizony meglátszott rajtuk. Rosszabbul néztek ki, mint azok a vándor koldusok, akik odahaza az utcákat róják. A legtöbben csak csont és bőr­ből állanak és betegek. Ván­szorognak az utón és felsze­dik az ételhulladékokat és cigaretta csutkákat, amiket mi eldobunk. A legtöbben a cukorrépát eszik, amit a né­metek a földekre hánytak ki. Mások megbátorodnak és be­mennek a házakba ennivaló­ért és ruháért. A foglyok között, akiket el fogtunk, négy magyar is volt. Ami keveset tudok magyarul, azzal beszélgettem velük. El­mondták, hogy a németek igen durván bántak velük. Puskát nem kaptak, de a né­metek alaposan megdolgoz­tatták őket. Az egyik mind­össze tizenhét esztendős volt s csak akkora, mint öcsike. Igazán apró legény volt. Ami­kor elfogtam, úgy megijedt, hogy sírni kezdett. Megnyug­tattam, hogy nincs oka félni és akkor jobban érezte magát. Mikor enni adtunk neki, rosz­­szul lett, mert már régóta nem evett oly jó ételt. Kap­tam tőle néhány magyar ap­rópénz érmet, melyeket ha­­zaküidök. Ahol most el vagyunk szál­lásolva, a ház tulajdonosainak lovaik vannak és még lova­goltam is. Németországnak ez a része igazán gyönyörű és a népnek mindene meg van úgy hogy nem tudom megérteni, hogy ugyan mit akartak más országoktól. Ha csak nem lopták mindazt a holmit, ami most itt van. Sok pihenéssel tartozom magamnak és azért most zá­rom a levelem abban a re­ményben, hogy írnak. Nyu­godtan írhatnak, minden le­velüket megkaptam. Szeretet­tel JOHNNY.” * * * Ezt a végtelenül jelentős levelet leközöltük teljes egé­(Folytatása a 7-ik oldalon) A KELEMEN FIUK KÉTSZER SEBESÜLT MEG PFC. KIMPAN A. JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents