Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-05-16 / 20. szám
15 május 16 5-ik oldal Verhovayak Lapja AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG MEMORANDUMA A SAN FRANCISCO-I KONFERENCIA AMERIKAI DELEGÁTUSAIHOZ Dr. Kerekes Tibor, az Amerikai Magyar Szövetség ügyvezető titkára 1945 április 23-án memorandumot intézett a San Francisco-i konferencia amerikai delegátusaihoz, melynek tartalmát a következőkben közöljük: “Az Amerikai Magyar Szövetségbe tömörült magyar származású amerikai polgárok minden igyekezetükkel kívánnak együttműködni egy igazságos és tartós béke megteremtésének munkájában s ezért hazafias kötelességüknek tartják az amerikai delegáció figyelmét felhivni a következőkre: 1941 január 7-én az Amerikai Magyar Szövetség az Egyesült Államok elnökéhez intézett levelében kijelentette, hogy a tengely hatalmak szerződésének aláírásával Magyarország kormánya elveszítette függetlenségét s a magyar nép többé nem fejezhette ki szabadon akaratát s ezért az Amerikai Magyar Szövetség magára vállalta a magyarság képviseletét az Egyesült Államok konstituciójának és törvényeinek keretein belül. A még most is néma magyar nemzet nevében kivánjuk kifejezni a krimeai konferencia határozataival való teljes egyetértésünket. Különösen örömmel fogadjuk a Yalta-i konferencián létrehozott deklarációt, melynek értelmében az Atlanti Charter általánosan elfogadott elvei fogják az alapját képezni a biztos és tartós békének. Ez a garancia úgy látszik, kizárja Európának “érdekszférákra” való felosztását. Ez lévén Magyarország függetlenségének feltétele, Magyarország ősi nyugati kultúrájának további fejlődése biztosítva van. Különösen mély hálánkat fejezzük ki a Felszabadított Európáról -szóló deklarációért, melyben Magyarország is ígéretet kapott arra, hogy “demokratikus eszközökkel oldhatja meg nehéz politikai és gazdasági problémáit.” Hisszük, hogy egy független, demokratikus és gazdaságilag egészséges Magyarország keleteurópai békének legjobb biztosítéka. Ugyanakkor azonban kifejezést adunk sokszor hangoztatott meggyőződésünknek is, hogy csak egy federáció keretein belül lesznek képesek a dunavölgyi kis nemzetek különféle politikai és gazdasági problémáik megoldását megtalálni. Magyarország és Románia kibékülése különösen csak egy dunai federációban érhető el, melyben Erdély a federációnak egyenrangú és független tagja volna. Egyoldalú megoldások — akár Magyarország, akár Románia javára legyenek is azok — sohasem fognak kibékülésre vezetni. Az erdélyi magyarságnak kiirtása, deportálása vagy áttelepítése nem fogja a béke ügyét szolgálni, hanem csak további összeütközésekre vezetne. Ebben a meggyőződésben hívjuk fel az amerikai delegáció figyelmét az Erdélyi Ügyről szóló Memorandumunkra, melyet csatolunk s melyben a román fegyverszüneti feltételeket elemezzük. A román fegyverszüneti szerződés II. szakasza minden béke szerető magyar ember számára kegyetlen meglepetés Volt. Még akkor is, ha az Erdély magyarlakta részeire vonatkozó fegyverszüneti feltételek értelmében visszaállított idegen uralom csak ideiglenes lenne és a végső békekonferenciák azt módosítanák, a fegyverszüneti szerződésnek ez a szakasza szükségtelen szenvedéseknek teszik ki az igy érintett magyarságot a fennhatóság újabb megváltoztatása következtében. ^ Kötelességünknek éreztük erre felhivni az amerikai delegáció figyelmét. Egy tartós békében való elhatározott meggyőződésünkben — ha az keresztény igazságosságra épül fel — forrón kérjük a Mindenhatót, hogy világosítsa meg az amerikai delegáció tagjainak elméjét és szivét, hogy az ő munkálkodásuk és önzetlen befolyásuk következtében az Atlanti Charter magasztos elvei az egész világon érvényre jussanak. Az Amerikai Magyar Szövetség nevében DR. KEREKES TIBOR, ügyvezető titkár. VEGYEN HÁBORÚS KÖTVÉNYT “Mr. Molnár, tagtársam__ magára bízom a 147-ik fiókot és kérem, hogy maga viselje a gondját és mentse meg azt az összeomlástól.” Megrendült lélekkel hall- - gáttá Molnár K. Mihály e szavakat s bizonyára könnyekig meghatotta őt is, úgy mint bennünket, az, hogy ez az áldott emlékű tagtárst e s t v é rünk haldoklásának napjaiban is a rábízott fiókkal törődött és annak megmaradását viselte gyötrődő szivén. MEGHALT SOLTÉSZ ISTVÁN ÜGYKEZELŐ TAGTÁRSUNK 1945 május'4-én hosszú, kínos betegség után visszaadta lelkét Teremtőjének SOLTÉSZ ISTVÁN, az Avella, Pa.-i 147-ik fiók ügykezelője. Halálának hirét a legnagyobb szomorúsággal vettük és gyászoló családjának fájdalmában együttérző szívvel osztozva fejezzük ki részvétünket. Megrendüléssel és mély megindultsággal olvassuk elhunytét megelőző szavainak és tetteinek történetét, mert azokban oly felemelő módon nyilatkozik meg az Egyesület iránti hiiség és a tagság iránti felelősségérzés, hogy azt mint élő példát állítjuk tagtársaink elégély Egylet. Ennyi hűség és íagaszkodás láttára nem tudunk mást mondani, minthogy fájó szívvel búcsúzunk ettől a nagy lélektől, aki egyesületünknek drága értéke volt. Mindhalálig való hűsége bennünket is bátorítani fog, hogy nemes példáját kövessük. Molnár K. Mihály ügykezelő tagtársunkat uj hivatalában pedig szeretettel köszöntjük abban a bizonyosságban, hogy csak hűségesen és eredményesen munkálkodhat az, akire elődje a halálos ágyán bizta rá életének büszkeségét, Verhovay tisztségét. Do you *u“er rfc jk J& ta é “>009 • S • • Ez a kiváló orvosság fejie?iii az ellenállást ily bántalmak eilen. Lydia E. Pinkham’s Vegetable Compound hires arról, hogy enyhíti a havi görcsöket, fej és hátfájást és az azzal járó idege? feszültséget. nyűgös, nyugtalan, fáradt, elnyűtt érzéseket. Pinkham’s Compound az, amit az orvosok méh-csillapitón;,' neveznek a nő legfontc^abb szervére. Nagyon okos dolog sz.ednií Nagyszerű gyomorerősitő is. Kövess a használati utasításokat. Jjjdia, £. VEGETABLE COMPOUND. Halála előtt kilenc nappal, április 25-én Soltész István megkérte rirvosát, hogy keresse fel Molnár K. Mihály tagtársunkat azzal a kéréssel, hogy azonnal menjen el a nagybeteg ügykezelő lakására. Molnár K. Mihály azonnal eleget tett a kérésnek és megjelent Soltész István betegágya mellett, mély részvéttel látva szeretett tagtársának kinlódását. Több Ízben próbált megszólalni a halállal küzdő testvérünk, de minden egyes próbálkozásnál elhagyta ereje. Végre hosszú küzködés után Soltész István égnek emelte kezét és minden erejét összeszedve e szavakkal bizta rá Molnár K. Mihályra végrendeletét, utolsó akaratát: Soltész István tagtársunk neje szólalt meg ekkor, mert vívódó férjének nem volt ereje több szóra és ő magyarázta meg Molnár K. Mihálynak haldokló férjének ezt a végső akaratát. Molnár K. Mihály ekkor a haldoklóhoz fordult és megfogadta neki, hogy ljüségesen gondját fogja viselni az avellai fióknak. — Ezzel a fogadalommal lépett Soltész István ügykezelői örökségébe Molnár K. Mihály tagtársunk, a 147-ik fiók uj ügykezelője. Kilenc napra rá állt meg Soltész István volt ügykezelő tagtársunk szive, mely halála órájáig azokért az eszmékért dobogott, melyeknek megvalósításáért munkálkodik a Verhovay Se-BIENDED WH1S66 PtOOf. «1% CHAIN NEUTKAl SPIRITS. SCHEME*. PjSTIllERS CCW-, NX Cjj
