Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-02-10 / 6. szám

4-ik oldal 1944 február 10 Verhovayák Lapja VfrhovayQkJhpjQ Journal of the Verhevay Fraternal Insurance Ass’n OFFICE OF PUBLICATION 8502 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED WEEKLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOHN BENCZE, Főszerkesztő Editor: COLOMAN REVESZ, Szerkesztő Editor's Office — Szerkesztőség: 345 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 22, PA. All articles and changes oi address should De sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 345 FOURTH AVENUE. PITTSBURGH 22, PA. MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CIMVÁLTO ZÁS A VERHOVAY FRATERN AI INSURANCE ASSOCIATION 345 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 22, PA. KÜLDENDŐ SUBSCRIPTION RATES: foreign Countries 11.50 a year United States and Canada $1 00 a year Advertising Department (Hirdetési Iroda) Eastern Representative: FRANK A BEACHER (SZÜGYI) Box 7, Woolsey Station Long Island City 5. N. Y. Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit. Michigan, under the Act of March 3. 1873. . A világháború forgatagában NAGY GYŐZELMEKET S“*a ton. A Marshall szigetek legjelentősebb pontjain meg­semmisítették a japán ellenállást. A legfontosabb repü­lőterek a kezünkben vannak. Még folynak a csatározá­sok, de már csak egyes kisebb elszigetelt japán osztagok fejtenek ki ellenállást s ezeknek megsemmisítése folya­matban van. Ez volt a japánok egyik legnagyobb vere­sége. Több, mint 8,000 japán katona veszítette életét, mig az amerikaik 286 halottat számlálnak a mienk közül. Azt, hogy a győzelmet aránylag ily kis áron nyerte meg haderőnk, elsősorban annak tulajdonítják, hogy a világ­­történelem egyik legnagyobb hadihajó-hadát küldték a Marshall-szigetek ellen s a partraszállás előtt tönkre­lőttek mindent. Máris lázasan folyik a Roi repülőtér üzembehelyezése s napokon belül arról már amerikai re­pülők fognak felszállni a japánok további szoronga­­tására. E győzelem jelentőségét emeli, hogy a Marshall-szi­­getek már a háború előtt is japán kézen voltak. Az első világháború után elvették azokat a németektől és a ja­pánoknak adták, akik rendkívül megerősítették e szige­teket. mert már akkor tervbe volt véve a nyugati föld­tekének meghódítása. így most katonáink első Ízben lépnek tulajdonképeni japán területre. Egyszerre két helyen támadták meg a tulaj don­képeni Japán birodalmat. Paramushiro szigetét hajóhad bombázta, mely öt mérföldre megközelítette ezt a Kam­csatka félszigetetétől délre fekvő japán végvárat, mely Attu szigetétől 700 mérföldre és Tokiótól 1200 mérföldre van. Egyetlen hajót sem veszített hajóhadunk s a meg­lepett japánok hadi berendezéseit lángokban hagyták ott. Semmi sem mutatja a helyzet komolyságát jobban, mint a japánok hivatalos rádióleadása, melyben azt kö­zölték a megdöbbent japán lakossággal: “Heves harcok folynak naponta azon a félrold alakú harctéren, mely a Gilbert szigetektől s a Bismarck szi­getektől Uj Guineáig terjed s melynek középpontja a Marshall szigetcsoport: e harcok az amerikai haderő azon tervere vannak építve, mely a mi stratégiai szerke­zetünk teljes megsemmmisitésére tör. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy az ellenség az északi Csendes Óceánon is tevékeny, valamint a Déli és az Indiai Óceá­non, valamint a szárazföldön Indiában, Burmában, Kíná­ban, ahol mindenütt nagyszabású stratégiai célokkal folytatott támadásokat indítanak.” Vagyis — a japánokat mindenhol, Indiától Wake szigetéig és Kamcsatkától Uj Guineáig hevesen támadja a szövetséges haderő s e támadások hevessége még a japánokat is megdöbbenti, akik e rádióüzenetben még a vereség lehetőségét is megemlítik, talán először, mióta háborút indítottak. A VÉRES OLASZ FRONT sabb helyzetet mutat. A szövetséges haderőnek nem sikerült kiszélesíteni a Róma alatti partvidéken megszállt területet. A néme­teknek volt néhány napjuk, mely alatt összeszedték az erejüket és egyre hevesebben támadnak. Az amerikaiak csak lassan tudják á nehéz hadiszereket partraszállitani, mert a németeket épp azzal sikerült meglepni, hogy oly kikötőben szálltak partra, mely nem alkalmas nagyobb hajók behajózására és igy a hadiszerek partraszállása bárkákban történik, ami lassú és keserves munka. A had­vezetőség bízik abban, hogy haderőnk fogja tudni tartani a megszállt területet. A helyzetet rendkívül megnehezíti az a körülmény, hogy Cassinonál csak nem halad a szövetséges haderő. A németek még mindég ellentállnak s a mieinknek lé­­pésrői-lépésre kell tusakodni minden egyes talpalatnyi területért. Valószínű, hogy a hadvezetőség arra számí­tott, hogy a Róma alatti partraszállás meg fogja köny­­nyiteni az ellenség nyomását Cassinonál, azonban nem ez történt. Rommelt küldték le Olaszországba s az ő ve­zetése mellett a németek mindkét helyen felvették a har­cot a szövetségesekkel. inii finii Mám van bekerítve a Dnieper folyó I UUyUllU UHUI hires nagy kanyarulatában s az oroszok szüntelen ágyúzással tizedelik a kutyaszo­rítóba szorult németeket. Különösen jelentős Nikopol elfoglalása és annak a vidéknek felszabadítása. Hatalmas magnézium bá­nyák vannak ezen a vidéken és ha sikerül az oroszoknak ezeket elvenni a németektől, akkor végzetes csapást mérnek vele a német hadiipari gyártásra, mert az acél­gyártáshoz feltétlenül szükséges a magnézium. Semmi kétség, hogy az oroszok rövidesen végeznek a németekkel ezen a területen is. HOSSZÚ VÉRES HÁBORÚ I“tmég ^ ügyüség azt képzelni, hogy csak meg kell támadni a németek európai végvárát és már összeomlik a nácizmus ereje. Az olaszföldi harcok mutatják, hogy a németek­nek még sok tartalékuk van s egész jelenlegi taktiká­jukat úgy irányítják, hogy maradjon bőven ember is, fegyver is és gép is, arra az időre, amikor majd a tulaj­­donképeni nagy offenzivára kerül a sor. Tekintélyes had­erőnk van Olaszországban s nagyszerű, kipróbált had­sereg áll a németekkel szemben. Mégis csak hangya­­lassúsággal haladunk. Ez azt bizonyltja, hogy még több embert, még több fegyvert és még több gépet kell Euró­pába küldeni. Annyit, hogy azoknak száma és súlya el­nyomja a szívósan ellentálló náci hadigépezetet. Ez adja meg a NEGYEDIK HADIKÖLCSÖN KÖT­VÉNY MOZGALMÁNAK jelentőségét. Ez a pénz fegy­verre, hadiszerekre megy.' Most van itt az ideje, meg­adni katonáinknak mindent, amire csak szükségük van. Rengeteg kell. A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET központi hivatala ennek a helyzetnek tudatában kiveszi a részét a mostani, 4-IK WAR BOND MOZGALOMBÓL is és azon KÉT­SZÁZEZER DOLLÁR ára HADIKÖLCSÖN KÖTVÉNYT vásárolt. Hisszük, hogy a Verhovay fiókok is követték a példát úgy, mint minden egyes Verhovay tagtárs. Nem elég a katonáknak harcolni, nekünk itthon mögöttük kell állni és a kezükbe adni azt a fegyvert, amire szük­ségük van elszánt és rendkívül felszerelt ellenségeinkkel szemben. Fiók hírek fogása utólag oly határoza­tok ellen, melyekkel nem ért egyet. Minden tagnak nem­csak joga, hanem kötelessége a gyűlésekre eljárni és ott, ha mással nem is, de ta­náccsal támogatni az egye­sületet. Pál Istvánná, ügykezelő 108-IK FIÓK. — YOUNGS­TOWN, OHIO. — Fiókunk havi gyűlését vasárnap, feb­ruár 13-án tartja meg. Kér­jük a tagtársak megjelené­sét. Felhivom a tagtársak figyelmét arra, hogy nappal dolgozom s igy akik a laká­somon fizetik a havidijat, szíveskedjenek bármelyik hétfőn este 6 és 8 óra kö­zött eljönni. Minden egy­leti ügyben szívesen állok a tagtársak rendelkezésére ebben az időben. Nehogy bárki is hiába fáradjon, ké­rem a tagtárskat, hogy ezt szíveskedjenek f i g y e lembe venni. Turner József, ügykezelő 229-IK FIÓK. — INDIANA HARBOR, IND. — Fiókunk január 30-án iktatta be megválasztott t i s z tviselőit nagyszabású ünnepség kere­tében. Soltész György elnök nyitotta meg az ünnepséget meleg üdvözlő szavakkal, majd' felkérésére Bencze János ügyvéd mondotta el a közönséggel együtt a zászló­fogadalmat. üdvözölték a tisztikart és a Verhovay Se­gély Egyletnek és a kötvé­nyeinek értékéről beszédet mondottak a következők: Leon J. Granger, a városi adóbecslő, Czimbalmos La­jos ügyvéd, Schwartz Ben­jamin volt helyettes ügyész, Bencze János ügyvéd, Sza­kadics Kornél rádió-szónok, Pállá Miklós a 130-ik fiók ügykezelője, Szilvási Mi­hály, a Whiting, Ind.-i 22-ik fiók elnöke, Csurilla József, a 130-ik fiók elnöke, Dull István, a 229-ik fiók ügyke­zelője, Lindinger Lajos, a 229-ik fiók alelnöke, Csömör János, a 229-ik fiók jegyzője Beszédeikben nemcsak a Verhovay értékeket hirdet­ték, hanem hazafias köteles­ségeink teljesítésére is buz­dították a közönséget, mely­nek Soltész György a fiók elnöke mondott köszönetét az ünnepség végén. Teljessé tette ünnepsé­günket asszonyaink konyha­művészete: oly nagyszerű disznótoros vacsorát készí­tettek 'nőtestvéreink, hogy arra sokáig fogunk emlékez­ni mindannyian. A tiszti­kar ezúton is köszönetét fe­jezi ki a tagtársnőknek, akik oly nagyszerű kiszolgálás­ban részesítették a vendé­geket, különösképen Mrs. Bartók Dezső, Mrs. Mráz János, Mrs. Koczka Illés, Mrs. Sappiás József, Mrs. Karaffa József, Mrs. Simkó Ferenc, Mrs. Nagy János, Mrs. Kövecsi Márton, Mrs. Dull István és Mrs. Soltész Györgynek, valamint a hüsitők körül forgolódó Hor­váth Gábor, Kövecsi Már­ton, Vas Béla, és Benkő Lajos tagtársaknak, és Schwartz Benjáminnak, aki a tisztviselőket feleskette. Soltész György, elnök, Dull István, ügykezelő 342-IK FIÓK. — CHI­CAGO, ILL. — Fiókunk 1944 február 26-án, szombaton este tartja meg Szökő-Évi táncmulatságát 1335 N. Cali­fornia Ave. alatt a Dr. Hertzel Hall-ban. Kérjük a környék magyarságának szi­ves pártfogását. Szeretettel várunk minden Verhovay tagtársat és fiókunk minden jóakaróját és jóbarátját. Lachman Antal, ügykezelő

Next

/
Thumbnails
Contents