Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-02-10 / 6. szám
(Verhovay Journal) 31 IVOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 FEBRUÁR 10 NO. 6. SZÁM "Mind hősök és mind férfiak..." Hozza a posta a Verhovay hőstörténeteket. S ahogy olvasom e történeteket, eszembe jut a nagy költő szava, mely annyira áll a mai amerikai magyar ifjúságunkra, s a mi fiatal tagtársaink seregére: “Mind hősök ők, mind férfiak . . .” Gyerekeknek vették őket az öregek, még mielőtt bevonultak és az édesanyák törülgették könnyáztatta szemeiket, mikorarra gondoltak, hogyj ja,, hogy fog az a gyerek” boldogulni az édesanyai gondoskodás nélkül ...? S ezek a “gyerekek” megmutatták, hogy nem gyerekek, hanem férfiak. Megmutatták, hogy boldogulnak, nem tehetetlenek, hanem hősök. “Mind hősök ők, mind férfiak . . A Johnstown, Pa A 8-ik fiók családjából, Mr. és Mrs. Juhász János 419 Front Street alatti otthonából indultak el a háború kezdetén a JUHÁSZ TESTVÉREK. Hárman indultak el a csillagsávos lobogó alatt — háromfelé. És most a johnstowni amerikai újság hosszú cikkben tesz jelentést róluk. Mélységes örömmel, meghatottsággal és büszkeséggel jelentjük testvéreinknek, hogy JUHÁSZ L. BÉLA káplár a LEGMAGASABB KATONAI KITÜNTETÉST KAPTA MEG. Juhász János és neje, johnstowni tagtársaink levelet kaptak fiuk vezérétől, Harmon generálistól, melyben igy ir: “Nagy örömmel értesítem önöket fiuk kitüntetéséről, melyet a Déli-Csendes Óceánon az ellenséggel való harcban végzett hőstettével érdemelt meg.” A generális levele szerint Juhász Béla káplár 1943 december 12-én a Déli Csendes Óceáni hadvezetőségtől a következő citációt kapta: “A “DISTINGUISHED SERVICE CROSS” adatik a Déli Csendes Óceáni hadsereg vezérlő generálisa által Juhász L. Béla káplárnak, a U. S. hadsereg gyalogságéiban, rendkívüli hősiességéért, melyet 1943 szeptember 18-án a Salamon szigeten tanúsított. Juhász káplár meglátta egyik sebesült társát Arundel partján feküdni, miután az: ő osztaga már elhagyta azt a szigetet és uj hadállást foglalt Sagekarasa szigetén és heves ágyutüzben volt azt arundeli félszigeten lévő ellenséggel. Juhász káplár, tekintet nélkül saját testi épségére, ÚJRA ÁTKELT A TŰZ ALATT LÉVŐ SZOROSON, ELHÚZTA A SEBESÜLTET A HEVES TÜZELÉS ALÓL ÉS VISSZ AUSZT ATT A A BIZTONSÁGBA. Ez a hősies cselekedet mélységes hatással volt társaira és megerősítette őket elhatározottságukban, hogy visszaverik az ellenséget.” Meghajtjuk a Verhovay szolgálati lobogót Juhász Béla káplár tiszteletére, aki a VITÉZSÉGI KERESZT elnyerésével megkapta a legnagyobb katonai kitüntetést. Ennél magasabb kitüntetés csak egy van, a Becsületrend, melyet a kongresszus ad ki. Az egész magyarság és a Verhovay tábor büszkesége, hogy ez a fiatal katonánk megkapta a legnagyobb hősiességért és vitézségért járó legmagasabb kitüntetést. Juhász Béla nem egyetlen hőse a Juhász családnak. Testvére, Imre, első osztályú tengerész, hazánk tengerészeiében, aki most volt otthon szabadságon, miután — 23 HÓNAPON ÁT HARCOLT A JAPÁNOK ELLEN. Ez idő alatt a Sea-Beekkel is harcolt, több hajón teljesített szolgálatot és rengeteg ütközetben vett részt. ANDRÁS is tengerész és pedig a legveszélyesebb tengeri szolgálatban, mert vizálattjárón teljesít szolgálatot. Úgy az Atlanti Óceánon, mint a Csendes Óceánon több jelentős ütközetben vett részt. "MIND HŐSÖK ŐK, MIND FÉRFIAK Ezeket a sorokat pénteken írjuk, február 4-ikén, az ALAPÍTÓK EMLÉKVERSENYÉNEK 4-ik napján. A mai postával együtt beérkezett erre a versenyre SZÁZ UJ TAGFELVÉTELI KÉRVÉNY. Ezeket a kérvényeket február 1, 2 és 3-ik napjain írták ügykezelőink. Tehát HÁROM NAP TERMÉSÉ — SZÁZ UJ TAG. Látjuk tehát, hogy példátlan lelkesedéssel indult meg az ALAPÍTÓK EMLÉKVERSENYE. Mintha feltámadt volna az a lelkesedés, mely azokban az alapítókban lángolt, akik a hazeltoni egyletből egy hatalmas országos egyesületet teremtettek! Semmi sem jellemzi jobban ügykezelő tagtársaink odaadását és lelkesedését, mint a leveleket, melyeket Írnak. Itt közöljük GRIMET SÁNDORNAK, az 519-ik, McVeigh, Ky.-i fiók ügykezelőjének levelét, mely legszebben tükrözi vissza fiókjaink vezetőinek gondolkozását: “Megkaptam levelét, mélyben az Alapítók emlékversenyét hirdeti. Igazán örülök, hogy egyike lehetek azoknak, akik résztvehetnek e versenyen. Számíthat rá, hogy azok között leszek, akik a legtöbbet teszik meg azért, hogy uj tagokat szerezzenek, őszintén mondom, hogy kötvényem a legjobb biztosításom, ami csak valaha volt és egyletünk a legjobb egyesület, melynek tagjává lehettem és nagy tisztességnek tartom, hogy az 519-ik fiókot, mint annak ügykezelője szolgálhatom!” • * * Az a körülmény, hogy ügykezelőink a verseny első három napján már száz uj felvételi kérvényt küldtek be, azt mutatja, hogy biztosítást most is lehet eladni, mert elegen vannak, akiknek igenis szükségük van rá. Ezt nemcsak a mi ügykezelőink tapasztalják, ez országos jelenség. Ma 24 százalékkal kevesebb biztosítási ügynök van az Egyesült Államokban, mint 1940-ben és mégis, a három év előtti ügynökök seregének ez a megmaradt háromnegyedrésze 30 százalékkal több életbiztosítást adott el, mint 1940-ben. Pedig a fiatal emberek óriási tömege elment a háborúba, tehát nemcsak ügynök, hanem biztosítható egyén is kevesebb volt. Ez az emelkedés pedig annak a következménye, hogy Amerika népe tudja, amit mi annyit hangoztatunk, hogy az élet bizonytalansága csak még fontosabbá és nélkülözhetetlenebbé teszi az életbiztosítást. És Amerika népe arra is rájött, amit szintén eleget hangoztatunk, hogy az emelkedő megélhetési költségek következtében mindenkinek több életbiztosításra van szüksége. Teljességgel úgy áll a dolog, hogy Amerika népe HISZ az életbiztosítás fontosságában és nélkülözhetetlenségében. S bár a mi bevándorolt testvéreink is hisznek már abban, sok tekintetben mégis mögötte maradnak bennszülött polgártársaiknak. Ma már mindenki hisz abban, hogy halála esetére gondoskodnia kell családjáról, gyermekeiről, de még nagyon sokan vannak, akik megelégszenek azzal, hogy nagyon szűkén gondoskodnak a hátramaradókról . . . anynyira szűkén, hogy csak épp a temetési és kórházi költségekre kötnek biztosítást. * * * Múlt héten a hazafias szempontból irtunk, ma egy másik szempontot szeretnénk megvilágítani, mely megérteti honfitársainkkal, hogy miért van szükségünk MÉG TÖBB BIZTOSÍTÁSRA, mint amennyi van. A Metropolitan biztositó társaság egy részletes és mindenre kiterjedő országos megfigyelést végzett arra nézve, hogy MIBE KERÜL EGY GYERMEK FELNEVELÉSE. Ennek a kérdésnek a vizsgálatában nem a gazdag családokat vették figyelembe, ahol nem probléma anyagi Özönével jönnek..
