Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-12-13 / 50. szám

2-ik oldal 1944 december 13 Verhovayak Lapja Verhovay Santa Claus tanácsot ad Fenn az ernyő, nincsen kas...-Újra megindult a karácso­nyi vásár. Mamák ezrei saj­gó - talpakkal vonszolják éhes-szomjas gyerekeiket az áruházak Santa Clausaihoz. Zsúfolva vannak az üzletek, melyekben itt-ott lézengő gyerek-korú vagy aggastyán kiszolgálók vonogatják vál­­laikat a vásárlók követelé­seire. Rengeteg a vevő és minden War Bend mozga­lom ellenére is — rengeteg a pénz. Csak áru nincs. Ami van, annak legtöbbje szemfényvesztés. Játékok, fá­ból vaskarikák, melyek egy óra alatt szétesnek . . . ru­hák, melyeknek kiállítása békebeli, de az anyaga ugyancsak háborús . . . ami tartós, ami ér valamit, az a frontra megy: hála Isten­nek, mert 'katonáinknak kell adnunk a legjobbat. Valóban, olyan “fenn az ernyő, nincsen kas”-féle ez az idei karácsonyi vásár. Jó tanács Mivel testvérsegitő egye­sület volnánk, segítenünk kell a testvéreinken s úgy látszik, hogy az idei kará­csonyon tagtársainknak leg­jobban jó tanáccsal szolgál­hatunk. Mivel pedig minden ci­gány a maga lovát dicséri, mi is elsősorban a magunk portékáját ajánljuk tagtár­sainknak és az amerikai ma­gyarság karácsonyi ajándé­kául. Vegyen egy Verhovay kötvényt! Ha van már a tagtársaknak biztosítása, gondolja meg, hogy nem volna-e kívánatos, hogy pó­tolja még eggyel. Gondolja meg azt is, hogy a felesé­gének van-e elég biztosítá­sa. Aztán fordítsa figyelmét a gyermekére és hintaló he­lyett vegyen neki egy H-J kötvényt. Vegyen neki egy H-J 18 éves korban kifize­tendő kötvényt, mert a hin­talovon nem fog a gyerek messzire lovagolni, de azon a kötvényen be fog lovagol­ni az egyetemre, tanult em­ber lesz belőle, akinek nem a bányák mélyén vagy a gyárak kohóiban kell keser­ves munkával megkeresni a mindennapi kenyerét, ha­nem irodában, orvosi rende­lőben dolgozik oly fizetéssel, hogy nemcsak a mindennapi kenyeret kerei meg, hanem még vajat is kenhet rá, sőt még lekvárral is megtetéz­heti azt. Hát ez is karácsonyi ajándék? Kérdezhetik ezt sokan, de a válasz mégis az, hogy bi­zony ez a legszebb és leg­maradandóbb karácsonyi ajándék. Sőt azt is hozzá­tesszük, hogy az is megbe­csüli, aki kapja. Mert még nem láttunk oly feleséget, aki azon bánkódott volna, hogy a férje sok biztosítást hagy rá. És amikor a férj odaadja neki az uj kötvényt, akkor az asszony hálás lesz neki azért az ajándékért, mert tudja, hogy azzal a jö­vője van biztosítva. Már pe­dig nem annak élünk és nem azért dolgozunk mind­annyian, hogy a jövőnk nyugodt és biztos legyen? Aki a feleségének gondmen­tes, biztonságos jövőt ad, az adja neki a legszebb aján­dékot. S ne gondolja senki, hogy a gyerek nem tudja megbe­csülni ezt az ajándékot, ha az apja történetesen egy H-J biztosítást vesz neki. Per­sze meg kell magyarázni neki szépen, okosan. Nem buta gyerek az, megérti, ha jól fogunk hozzá. “Nézd csak kisfiam . . . “Nézd csak kisfiam — mondja az apa a fiának ka­rácsony napján, — most há­ború van és villanyvonatot nem lehet venni. Mert a bátyádnak kell a puska, meg az ágyú. S ugy-e nem akarod, hogy neki ne legyen puskája? Hát azért azt gondoltam, kisfiam, hogy most egy egész más ajándé­kot veszek neked. Látod ezt a papirt, kisfiam? Ez a pa­­pir téged College-ba fog vinni.” Bizony büszke lesz a kis­fiú arra a papirra és büsz­ke lesz arra, hogy ő college­­ba fog menni! Annyira büsz­ke, hogy másnap el is di­csekszik a Jóska barátjának: “College-ba fogok menni!”) “Ugyan — mondja Jóska — sok pénzbe kerül az!” “Már pedig — feleli Ja­ni diadalmasan — én mégis college-ba fogok menni.” “Hencegni aztán tudsz — rój ja meg a Jóska —, mert ugyan miből tudna téged az apád College-be küldeni? “Úgy — feleli Jani győz­tesen —, hogy az apám Ver­­hevay kötvényt vett nekem s mire 18 éves leszek, ezer dollárom lesz college-ra!” Tágranyilt szemmel mered rá a Jóska, azzal megfordul és hazaszalad. Már akkorá­ra peregnek a könnyek a szeméből. “Hát te mit risz kará­csony ünnepén?” — kérdi tőle az apja. “A Jani College-ba fog menni,” — hüppög a Jóska gyerek. “Bolond vagy te fiam — ingatja a fejét az apja, — ugyan miből tudnák őt college-ba küldeni?” “Verhovay kötvényt vett neki az apja”, — feleli Jós­ka durcásan. “Verhovay kötvényt? — kérdi az apja. — Hát azzal meg, hogy szánkázik el a college-ba?” “Úgy — feleli a Jóska, — hogy mire 18 éves lesz, lesz neki ezer dollárja,” — az­zal felkapja a puskáját, mely már azért is becsüle­tét vesztette, mert első nap elrepedt s úgy vágja a föld­höz, hogy ezer darabra tö­rik. Mondanunk sem kell, hogy a Jóska apja átsétál a Jani apjáhep és a beszélge­tés eredménye az, hogy a Jóska is kap egy ezer dollá­ros Verhovay kötvényt. És még mondja valaki, hogy a gyerek nem örülne az ilyen ajándéknak! Jó lesz sietni! Az ám, nehogy elfelejt­sük! Azért kell ezt a köt­vényt épp karácsonyra meg­venni, mert most olcsóbb, mint karácsony után! Úgy bizony, mi nem úgy csiná­lunk, mint az áruházak, melyekben karácsony előtt drágább, utána meg ol­csóbb az áru. Mi forditva csináljuk. Nem ugyan jó­szántunkból, de már bizony úgy van, hogy január else­jétől kezdve drágábbak lesznek a kötvények. így aztán igaz az, hogy soha­sem volt jobb alkalom, mint most, megvenni azt a köt­vényt s vétek volna ezt az alkalmat elszalasztani! Van más ajándék is! Persze, hogy van! Sze­gény ember az, aki csak egy tanácsot tud adni. Mi is adunk többet, hadd válogas­sanak a testvérek. Itt van például Amerika legnagyobb karácsonyi vására, a 6-ik War Bond mozgalom. Bár a végére járunk, oly cikk az a War Bond, hogy abból mindig jut is, marad is, sohse fogy el. Aztán mara­dandó ajándék az is. Nem olvad el az értéke, hanem évről-évre növekszik. Ha megőrzi 10 évig, akkor min­den 3 dollárért 4 tallért kap. Büszke is lehet rá, aki meg­veszi, de büszke az is, aki megkapja. Jó gondolat ven­ni egyet a Jani gyereknek, hogy majd ha vége lesz a háborúnak, akkor vehessen rajta egy villanyvonatot. Boldog is lesz vele a Jani gyerek, ha megmagyarázzuk neki, hogy miközben ő bon­­dot kap, ugyanakkor ő Béla bátyjának egy remek pus­kát küld, de még töltényt is ad melléje. El is dicsekszik vele majd a Jani gyerek a Jóskának, hogy “Puskát küldtem a bátyámnak kará­csonyra!” “Ne bolondozz már, — mondja Jóska — nem lehet ma puskát venni.” “Dehogynem — feleli a Jani gyerek, — megveszi azt és el is küldi Uncle Sam!” Fogadni mernék, hogy a Jóska gyerek nem nyugszik, mig ő is nem kap egy jó­kora War Bondot. Ez aztán a karácsonyi ajándék, mellyel az ember örömöt szerez a szerettei­nek, felfegyverzi katonáit és a hazájának is segit. Olyan puska ez, amelyik három­fele sül el egyszerre, de csak dicsőséget hárit a vásárló­jára. A lélek se maradjon üresen Van aztán még egy jó ta­nácsunk és ez az, hogy a lélekről se feledkezzünk meg. Azt is táplálni, ruház­ni kell. És a léleknek nincs szebb tápláléka, mint a könyv. Olyan táplálék az a léleknek, mint a jó, vastag “steak” a testnek és ha “steak” kevés van is, könyv annál több van.| Még hoz­zá szép magyar könyv. És még hozzá szép amerikai magyar könyv. Amerikai magyar irók, amerikai ma­gyar költők remek Írásai, melyeknek irói kiásták a magyar szivnek minden drá­ga kincsét és odatárják pa­zar karácsonyi csillogásban az amerikai magyar testvé­rek elé. Nem is lehet szebb dísze az amerikai magyar karácsonyi asztalának, mint a lélek gazdagságától gazda­gon csillogó amerikai ma­gyarok Írásai. Itt van Ke­mény György, Szabó László, Csécskay György, Reményi József, Tarnóczy Árpád, Dr. Pólya László, Mészáros Zol­tán és annyian mások . . . nem is tudjuk mi, amerikai magyarok, hogy milyen gaz­dagok vagyunk, mig köny­veiket meg nem vettük és el nem olvastuk. Gazdag karácsony Ha pedig valaki igazán gazdag és szép karácsonyt akar és szeretteit maradan­dó értékű ajándékokkal ki­­vánja megörvendeztetni, az megfogadhatja mind a há­rom jótanácsot. Vesz egy jó Verhovay kötvényt, még ka­rácsony előtt, amig olcsób­ban juthat hozzá. Azután vesz egy száz dolláros War Bondot, És megrendeli leg­alább egy-két amerikai ma­gyar Írónak értékes könyvét. Aki igy készül a karácsony­ra, az a jövendőt, hazáját, katonáinkat, családját, sze­retteit és mindennek tete­jébe az amerikai magyar kultúrát is szolgálja és Hazavárja édesapját Kilenc hónapos lesz ifj. Kazsuk I. Fülöp, id. Kazsuk Fülöp káplárnak és nejének gyermeke. A Windsor, 0.4 487-ik fióknak ő a legfiata­labb tagja, mert a szülei, a kik mind a ketten tagjai ennek a fióknak, most vet­tek ki a kisfiú részére egy ezer dolláros H-J kötvényt, mely a gyermek 18 éves ko­rában kerül kifizetésre. Ez­zel a kötvénnyel a szülők nemcsak biztosítást kapnak a kis gyermek életére, ha­nem egyúttal egy nagyszerű takarékbetétet létesítettek, mely a gyermeket magasabb iskolába fogja juttatni, ami­kor majd annak is eljön az ideje. Mrs. Kazsuk Wind­­soron lakik, mig férje ten­gerentúl teljesít szolgálatot. Ez a kép és az a tény, hogy a szülők ezt a nagyszerű köt­vényt vették ki gyermekük­nek, szép példája annak, amiről “A Verhovay Santa Claus tanácsot ad” cimü cikkünkben irtunk. Nincs ennél szebb karácsonyi aján­dék sem a gyermek, sem a szülő számára. De különösen értékessé teszi számunkra ezt a képet és azt, akit ábrázol, az a tény, hogy káplán rangban szolgáló katonának hitvese vette ki részére ezt a köt­vényt. Nem magas a ka­tonai fizetés és bizony tisz­teletre méltó, amikor abból egy ilff kötvény fizetésének áldozatára szánja el magát az apa és az anya. Mind­ketten megmutatják ezzel, hogy bíznak a jövőben, de azt is, hogy rendíthetetlenül bíznak a Verhovay Segély Egyletben, örömmel köszönt­jük kis tagtársunkat és kí­vánjuk, hogy legkésőbb a legközelebbi karács onyra hozza haza a jó Isten a kis­fiúnak és édesanyjának a legszebb karácsonyi ajándé­kot: az édesapát és férjet! mindezzel nem szegényebb, hanem gazdagabb lesz. Abban a reményben, hogy a Verhovay Santa Claus jó tanácsait minél többen meg­fogadják, kívánunk tagtár­sainknak örömteljes, kará­csonyi készülődést.

Next

/
Thumbnails
Contents