Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-02-03 / 5. szám

1944 február 3. Verhovayak Lapja. 3-ik oldal EN IS TARTOZOM VALAHOVÁ! A régi bevándorolt magyarok számára Amerika igen sok tekintetben a különlegességek hazája volt. S talán egyike volt a legnagyobb különösségeinek az, hogy itt min­denki “tartozott” valamilyen klubhoz, egyesülethez. Ha­marosan észrevehette a bevándorolt, hogy az amerikai em­ber társadalmi életét az egyletekben folytatja le. Meg­számlálhatatlan a klubok és egyletek száma. Csak országo­san ismert egylet több van, mint tizezer. Minden egylet­nek van valamilyen célja. Ez a cél sokszor valami olyan jelentéktelen elgondolás, hogy a kívülállók talán meg is mosolyogják és mégis, azoknak, akik odatartoznak, az a jelentéktelen elgondolás elegendő kapcsolat ahhoz, hogy gyülésezzenek, összejárjanak, összejöveteleket rendezzenek. A bevándorolt magyarok nem igen érezték magukat otthon az amerikai klubokban, még ha sikerült is bejut­­niok. Más volt a nyelv, más az elgondolás. Hamar meg­érezte az amerikai magyar, hogy ha ő valahol otthon akar­ja magát érezni, neki is meg kell teremtenie a maga egye­sületeit és klubjait. Meg is tette és megalkotta az amerikai magyar klubok és egyletek megszámlálhatatlan sorát. Téved, aki azt hiszi, hogy Amerikában ma már más a szokás. AMERIKÁBAN MA IS CSAK AZ VALAKI, AKI TARTOZIK VALAHOVÁ. Aki részletre vásárol, munkát keres, polgárpapirt vesz ki, állami munkát keres, annak mind kell válaszolnia arra a kérdésre: “Milyen egyletek­hez, klubokhoz tartozik ön?” És igen-igen furcsán néznek arra az emberre, aki e kérdésre megrázza a fejét és azt mondja, hogy NEM TARTOZIK SEHOVÁ. Mert az ameri­kai azt tartja, hogy aki nem keresi az egyleti társaséletet és nem vesz részt az egyleti életben, az nem fog összefér­ni a munkástársaival a munkában, önző és összeférhetet­len ember. Sőt tovább mennek és arra következtetnek, hogy az, aki nem tartozik egylethez, talán azért nem tar­tozik, mert nem vették fel. Tehát az ő szemükben az ilyen ember megbízhatatlan, akiről a legközelebbi ismeretségi köre állította ki ezt a bizonyítványt azzal, hogy nem vette bele abba az egyleti közösségbe, melybe ennek az ember­nek tartoznia kellene a dolog természeténél fogva. AZ EGYLETI HOVATARTOZÁS AJÁNLÓ LEVÉL AZ AMERIKAI ÉLETBEN. S ezzel jutunk el ennek az Írásnak tulajdonképeni cél­jához. Bár az utóbbi időben több helyen észleljük az egyleti élet fellobbanását, nagyon sok helyen hangos a panasz, hogy az egyleti életet a tagok elhanyagolják, összejövete­lekre nem járnak el. nincs bennük érdeklődés sem az egy­let programja, sem a tagtársak személye iránt. Sajnos, ma már nagy számmal vannak oly tagjaink, akiket egyleti élet szempontjából nem ismer senki, talán csak az ügyke­zelő. S ha egy munkaadó, vagy egy hivatalos hatóság az ügykezelőhöz fordulna — amint ez sokszor megtörténik — és azt mondaná neki: “Ez és ez az ember azt mondta, hogy tagja a te egyletednek, kérlek adj róla referenciát,” — akkor az ügykezelő nem tehet mást, mint hogy azt mond­ja: “Sajnálom, ez az ember tagja ugyan a mi egyletünk­nek, de csak annyiból, hogy biztosítása van velünk. Egyéb­ként sohasem láttam és nem beszéltem vele.” Az érdeklő­dő hatóságnak ez épp elég felvilágosítás lesz ahhoz, hogy az illető kérelmező ellen hangolja. Fejjel megy neki a falnak, aki nem akarja elhinni azt, hogy az amerikai számára csak az ember, aki közösségi, egyleti, klubéletben valamilyen részt vesz s annak révén ismerik őt és pedig kedvezően. Az amerikaiak nem hisz­nek a magába zárkózó embernek nem bíznak benne, ide­genkednek tőle. Aki itt emberszámba akar menni, ANNAK TARTOZ­NIA KELL VALAHOVÁ. És ezt a tartozást úgy értjük­­hogy annak abban az egyletben, melyhez tartozik, VA­LAKINEK kell lennie, tevékeny, az egyleti életben részt­vevő tagnak, akit úgy az egylet tagsága, mint vezetősége ismer. Ma, mikor egyleti életünk elsorvadásáról olvasunk mindenfelé, ez a jelenség tagtársaink miatti mély aggoda­lommal tölt el bennünket. Mert tagtársaink nemtörődöm­ségükkel SAJÁT MAGUK ALATT VÁGJÁK A FÁT. Az egyletnek is ártanak, de nem annyit, mint önmaguknak. Mert az egylet tovább fog menni a maga utján nélkülük is és a hivatott vezetők tovább fogják végezni a munkát akkor is, ha senki se teszi rá a kezét az eke szarvára. De az a tag, aki nem tag, csak PAPIROSON, az igazság sze­rint nem tartozik az egylethez, legalább is nem társadal­milag. Tisztára üzletfele az egyletnek, akiről ajánlólevelet soha nem állíthat ki a vezetőség, mert nem is ismeri. Már pedig AMERIKÁBAN SENKI AZ, AKI NEM TARTOZIK SEHOVÁ. Ez az amerikai szellem. A közügyekkel való tö­rődés, a velük való, sokszor unalmas, de mégis kitartással folytatott bibelődés és a TAGTÁRSAKKAL VALÓ SZEMÉ­LYES TALÁLKOZÁS tipikusan amerikai vonás és az ame­rikaiak ezt akarják látni a bevándoroltakban és az utánuk következő generációkban is. Az, aki tevékeny tagja az egyesületnek, az nem fog szégyenkezni, ha valahol valaki váratlanul neki szegzi a kérdést. Milyen egylethez vagy klubhoz tartozol? Felemelt fővel válaszolhatja: “ÉN IS TARTOZOM VALAHOVÁ, A LEGNAGYOBB MAGYAR EGYESÜLETBE, A VERHOVAY SEGÉLY EGYLETBE.” És ha beszélgetni kezdenek róla — mert az amerikai szeret a klubjáról beszélni — akkor el­mondhatja, hogy mi mindent tesz az ő egylete öregekért, bevándoroltakért, katonákért, kultúráért, hazáért. És az amerikai szemében MEGNŐ az ilyen ember, aki egy elis­mert, jól működő egylethez TARTOZIK! önmagáról állít ki az amerikaiak szemében szegény­ségi bizonyítványt az, aki tökéletesen hátatfordit az egye­sületének.- Kiállítja azt a bizonyítványt, hogy antiszociális gondolközásu, nem törődik a közügyekkel, nem érdeklik az embertársai; magába gubózkodott, műveletlen, kemény­­lelkű “hanki”-nak mutatja magát. Lehet, sőt valószínű, hogy nem az. Mi nem állítjuk, hogy az. Tudjuk, hogy az egyleti élettel semmit sem törődő tagtársaink között első­rendű, nagyszerű emberek vannak. De az amerikai ER­RŐL ÍTÉLI MEG, hogy ki milyen. A klub, az egylet az amerikai ember ismertető jele, védjegye. Gondolják meg ezt tagtársaink jól és ha másért nem, azért vegyenek részt az egyleti életben, hogy elmondhas­sák, ha arra kerül a sor: “ÉN IS TARTOZOM VALAHO­VÁ.” Vegyenek részt az egyleti életben, mert az az emberi együttélésnek nagyszerű iskolája. Sőt, tovább megyünk és azt mondjuk, hogy az amerikaiaknak igazuk van, mikor az egyleti tagságot ily fontosnak tartják. Mert az egyleti életben tanulnak a tagtársak DEMOKRÁCIÁT, polgári együttélést. És igenis állítjuk, hogy az egyleti életben ta­láljuk meg a legjobb barátainkat és ezek kedvéért érde­mes elviselni olykor-olykor valamit az egyleti élet terhei­ből és küzdelmeiből is. Ne hanyagoljuk el az egyleti életet: mert azzal csak önmagunkról állítunk ki szegénységi bizonyítványt! NÁCI JÖVENDŐ Egy megszállott norvég kisvárosban egy kereskedő meglátogatja a náci város­­parancsnokot. “Parancsnok ur, mi lesz. ha Németország elveszti a háborút?” “Németország megnyeri a háborút” — jelenti ki a pa­rancsnok. “Jó, jó — mondja a nor­vég — de mégis mit csinálna ha a németek elvesztenék a háborút?” “Mit csinálnék? — kérdi a városparancsnok s vállat von — fognám a kalapom és odébb állnék.” “A kalapját? — csodálko­zik a norvég. — Ugyan? Hát maga azt hiszi, hogy volna mire feltenni a kalapját?”--------------v-------------­MEGFELELT Az apa felháborodottan hallja, hogy miket tanítanak a mai iskolákban. “Édesapa — kérdi a gye­rek — igaz, hogy az ember a majomtól származik?” Dühösen feleli az apja: “Hát te lehet, hogy igen, de én nem!” FÁJDALMAS IZMOK Johnson’s Red Cross Plaster könnyit a hátfájdalmakon és más izomfájdalmakon, a következő okoknál fogva— • Megtartja él emeli a test hőmérsékletét. • Nyomást gyakorol és támo­gatást nyújt. • Enyhe gyógyszer. mely szagtalan és semmi nyomot nem hagy a ruházaton. • Állandó masszázst gyakoroL ftntcn*) Red Cross Plaster í] NŐK, akik Forróságtól és aztán borzongástól szenvednek Ha Ön, mint annyi sok nő — 38 és 52 éves kor között — forróságtól, gyengeségtől, ideges ingerültség­től szenved — a nőknél sajátos szervi középkorú időszak következ­tében — próbálja meg Lydia E. Pinkham Vegetable Compound-ját, hogy e tüneteket enyhítse. Rendszeres használat mellett a Pinkham Compound felépiti az el­lenállását az ilyfajta zavarok el­len. És meg van benne az, amit a doktorok gyomorerősitő hatás­nak neveznek. Nők ezerszámra—gazdagok, sze­gények egyaránt — tettek bizony­ságot jótékony hatásáról. Itt van egy szer, mely a természetet segíti és az ilyen szert kell megvenni. Kövesse a használati utasítást. Ér­demes megpróbálni. LYDIA E. PIHKHAM’S Rosszul Érzi Magát? NYERJEN TELJES ENYHÜLÉST -B'^EN A MODERN, KELLEMES MÓDON • Amikor ön székrekedésben szenved-^ renyha belektől, fejfájós, nincs energiája—^ nyerjen enyhülést ezen a modern módon—« rágjon FEEN-A-MINT-et. Ez a nagyszerű zü rágógumi hashajtó enyhén, mégis ha« iá sósán működik. Az emberek milliói té« .maszkodnak a FEEN-A-MINT-re. Egy sző­rűén rágjon FEEN-A-MINT-et lefekvés« kor, a csomagon levő utasítás betartásával« Másnap reggel enyhülésnek örvend, amelg segiti, hogy ismét jól éresse magát. AZ ORVOSI TUDOMÁNY elismeri, hogy a legtöbb rheumacikue Dántalom ellen nincs jobb óvszer, mint t méh fullánkjának mérge. Ezt tartal­mazza a MUSCULAID”. mely Tóth fános honfitársunk, az amerikai cna­­yyar egv verni méhészeti , szakértőnek a találmánya — Fájdalom nélkül gyógyít: arthritist, rheumát, sérvet, vis/kete^sé­­get, csípő és derékfájást, viszértágulást, görcsöt és hülést. Masszírozó orvosi rendelők és kórházak is használják. Kérjen INGYENES bővebb ismertetőt és meg fog győződni a valóságról. — John Toth, Holy Cross, Indiana Pontos cím: iiiiiiiiiiiiiiimiimimiiimiimiimiiiii BUY U. S. WAR SAVINGS BONDS Yll IUI II llllll llllll lllll IUI tlllllllllllllltIM

Next

/
Thumbnails
Contents