Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-11-22 / 47. szám
2-ik oldal 1944 november 22 Verhovayak Lapja Útban a nagyobb Amerikai iagyar Egység felé (Folytatás az 1-ső oldalról) iuk. A második az, hogy a szerencsétlen magyar földnek nyújtsunk segitő kezet. A harmadik pedig az, hogy Magyarország ügyének a béketárgyalások alkalmával a világbéke érdekében való igazságos megítélését szolgalmazzuk. Drámai határozottsággal jelentette ki: “Nem fogjuk tétlenül nézni, hogy majd a végleges béketárgyalásoknál csak azoknak hangját lehessen hallani, akik ellenségei mindannak, ami magyar!” Abban a reményben nyitotta meg a gyűlést, hogy az Amerikai Magyar Szövetség jelen konvenciója e hármas feladat megoldási módjait békésen és méltóságteljesen fogja megkeresni és megtalálni. A nagy tapssal fogadott elnöki jelentés után Dr. Kerekes Tibor, a Szövetség ügyvezető titkára olvasta fel évi jelentését. Hatalmas, 11 gépirt oldalra terjedő jelentés ez, mely lapunkban 8 hasábot venne igénybe. — Mindamellett a jelentés rendkívüli fontosságára való tekintettel szükségesnek érezzük azt, hogy minél részletesebb kivonatban ismertessük annak tartalmát tagtársainkkal és nz amerikai magyarsággal. A titkári jelentés Midőn Magyarország 1941 december 13-án háborút üzent hazánknak, a Szövetség ügyvezető titkára azonnal táviratilag biztosította hazánk elnökét arról, hogy minden magyar származású amerikai polgár a legteljesebb hűséggel és hazaszeretettel fogja teljesíteni kötelességét. “ígéretemet az események igazolták — mondotta a titkár — sorunkban egy áruló sem találtatott.” Ugyancsak feliratot intézett a titkár az igazságügyminisztériumhoz, kérve, hogy a polgárjogot még nem nyert öreg magyarokat ne tekintsék ellenséges idegeneknek s hogy “fogadja el mentőkörühnénynek azt a tényt, hogy a hadüzenet nem a magyar nép akaratából, de náci parancsra történt és ezért az itteni magyarokat nem terheli felelősség. Mindkét beadványnak megvolt a kívánt eredménye.” .Történtek feljelentések amerikai magyarok ellen, de ezeknek ügyét a Szövetség minden esetben felkarolta s még a legfelsőbb hadbiróság előtt is képes volt ártatlanságukat bizonyítani. “Tény az — jelentette a titkár —, hogy a háború alatt a magyar származású amerikai lakosoknak semmi bajuk sem volt származásuk miatt.” Ezután a Szövetséget és annak igazgatósági tagjait ért támadásokról tett jelentést Dr. Kerekes. Cikkekben és rádióleadásokban támadták angol és magyar nyelven a szövetséget. Ezekre a támadásokra a Szövetség titkára azzal felelt, hogy vizsgálatot kért az Amerikai Magyar Szövetség központi irodája és igazgatósá gi tügjai ellen. “Ilyen vizsgálat azonban sohasem lett megtartva, annak szükségességét a hatóságok nem látták: s az Amerikai Magyar Szövetség minden megszakítás nélkül folytatta egyre szélesebbkörü és befolyásosabb munkáját.” Tekintettel azonban arra, hogy az amerikai magyarok közül is sokakat félrevezettek ezek a támadások, a Szövetség kénytelen volt az amerikai magyarság felvilágosítására megindítani a “Józan János” cimü cikksorozatot, melynek igen sok esetben kedvező visszhangja is volt. Ezután a fogadott hazánk háborús erőfeszítésének támogatásáról számolt be a titkári jelentés. A Szövetségbe tömörült magyarság 18 mentőautót, több mint 100,000 pint vért, 20 ambulanceot ($27,000 árban), két Liberty hajót ($4,200,000 árban), húsz kórházrepülőt ($4,200,000 árban) állított a haza rendelkezésére s azonkívül a Staten Island-i katonai kórháznak egyik teljes szárnyát is amerikai magyarok War Bondjai fogják berendezni. War Bondokba az amerikai magyarságnak a Szövetségbe tömörült része IIUSZ MILLIÓ DOLLÁRT fektetett. Számontartja a Szövetség a katonai szolgálatot teljesítő amerikai magyarok rekordját is és megállapítja a titkár, hogy “az összes nemzetiségi csoportok között a magyar adta aránylagosan a legtöbb katonát. Az érdem ezért a lelkűkben és testükben egészséges anyákat és apákat illeti. Isten áldja is meg őket mind a két kezével.” Erre a területre rátérve a titkári jelentés megállapítja, hogy már 1941 január 7-ikén kijelentette a Szövetség az elnökhöz intézett nyilatkozatban, hogy “szent kötelességünknek érezzük mozgalmat vezetni a független Magyarország fennmaradásáért és a magyar nép szabadságáért.” 1942 nyarán pedig a Szövetség igazgatósága hivatalosan is kijelentette, hogy ellenségnek tekinti NEMCSAK NÉMETORSZÁG MAI KORMÁNYRENDSZERÉT ÉS SZÖVETSÉGESEIT, ÍGY A MAGYAR KORMÁNYZATOT IS, HANEM AZ EGÉSZ NÁCI VILÁGNÉZETET. Egy FÜGGETLEN, DEMOKRATIKUS MAGYARORSZÁG FENNÁLLÁSÁT szorgalmazza az egyesült nemzetek győzelmével. Ezt a Szövetség igazgatósága egy DUNAI FEDERÁCIÓ megalakításával látja csak megvalósíthatónak s ebben a felfogásában osztja Churchill 1943 márciusában elmondott beszédében foglalt elgondolást. Tiltakozik Európának érdekszférákra való felosztása ellen. Egy szláv kongresszushoz intézett átiratban baráti jobbot nyújtott a Szövetség a szláv népek felé is, ezt azonban nem viszonozták a szlávok! Folytatva a jelentést, a titkár felsorolja, hogy a magyar néphez három kiáltványt intézett a Szövetség a kormányhatóságok segítségével. Felemelte tiltakozó szavát a romániai békeszerződésnek az erdélyi magyarságot érintő sérelmes pontjai ellen, melyek országszerte felháborodást keltettek. Az Amerikai Magyar Szövetséghez tartozó lelkészek feliratot intéztek az Elnökhöz ebben az ügyben, melyet az amerikai egyházi sajtó teljes egészében közölt is. Végül rátért a titkár a konvenciót talán legjobban érdeklő kérdésre, a magyar népet segélyző akcióra. Drámai szavakkal festve meg a magyar nemzet rettentő nyomorát, felszólította a konvención keresztül az amerikai magyarságot, hogy indítsa meg ezt a munkát, mihelyst arra az engedélyt az Elnök Hadi Segély Bizottsága megadja. “A siker tőlünk függ, mondotta a titkár, tehát arra kérem a tisztelt delegátusokat, hogy helyi körzetekben szervezzék meg a segély akciót és indítsák meg a gyűjtést, mihelyst arra a felszólításunkat megkapták. Ez meg fog érkezni, amint a Segély Akció megindítására a hivatalos engedélyt megkaptuk.” A delegátusok feszült figyelemmel hallgatták a hosszú, tartalmas jelentést, mely .rengeteg félreértést felderített. Érezni lehetett a jelentés felolvasása után, hogy az ország minden részéről odagyült delegátusok megnövekedett bizalommal néznek a Szövetségre s ezért a jelentést hatalmas tapssal köszönte meg a konvenció. A pénztári jelentés KIRÁLY" IMRE, a Szövetség pénztárosa tette meg a jelentését, melyet sokszorozott formában megkapott minden egyes delegátus úgy, mint a titkári jelentést is. A pénztári jelentésben hónapról-hónapra, tételrőltételre kimutatta az összes bevételeket és kiadásokat, rámutatva arra, hogy , bizony egyetlen egy tétel sem szerepel a kiadások között, melyre bárki is azt mondhatná, hogy az felesleges volt. ‘ ‘Megállapíthatjuk, — mondotta Király Imre, — hogy az Amerikai Magyai- Szöveiség által kitűzött célók munkálására SZÁZSZOR ENNYI KIADÁSRA LETT VOLNA SZÜKSÉG! Azt az Isten és emberek előtti tiszta igazságot, hogy a magyar nemzetet a körülötte élő nemzetekkel egyenlő elbánásban részesítsék a nagy hatalmak, azt adatokkal bizonyítani, eredményesen szolgálni százszor annyi kiadásra volna szükség, mint amennyit arra fordítottunk. Erre a célra való tekintettel az a kérésem ennek a Közgyűlésnek alkotó tagjaihoz, hogy azokon az amerikai magyar végeken, ahol közgyűlési képviselőink élnek, egyenként minden testvérünket, akit egy sirhant emléke, vagy egy élő vérének sorsa szive szerint még ahhoz a nemzethez köt, kérjék meg, hogy most adjon a Szövetség munkájának erőteljesebbé tételére, mert AKI MOST AD, KÉTSZER AD. Jusson eszébe mindenkinek a Szózat e néhány sora: “A sirt hol egy nemzet siilyed el, népek veszik körül s az ember millióinak szemében gyászkönny ül.” Abból a sir szélén álló, a sírjába siilyedő nemzetből származtunk mi, akik ebben a Szövetségben az ő mentésükre szövetkeztünk. Ez a haza, melynek polgárai vagyunk, alkotmányában nemcsak megengedi, de elkötelez bennünket az üldözöttek segítésére. Ne sajnálja senki közülünk annak az igazságtalanul üldözött nemzetnek a jobb sorsáért futni, fáradni, áldozni, mert igy eszköz lehet a kezünkben arra, hogy minden olyan ajtón, ahonnan enyhítést remélhetünk az ő számukra, zörgethessünk.” A szokatlan, drámai hangú pénztári jelentést Király Imre pénztárnoki állásáról való lemondásával fejezte be. Szivhez szóló üzenetére a delegátusok serege lelkes tapssal felelt s igy mutatta meg azt, hogy mindenben egyetértett vele. A pénztári jelentéssel kapcsolatban adta elő RÉVÉSZ KÁLMÁN, egyesületünk központi titkára, aki Walkó Jánossal együtt ellenőre a Szövetségnek, az ellenőri jelentést. Rámutatott arra, hogy a Verhovay Segély Egylet XX. konvenciója saját bizottsága által részletesen átvizsgálta a Szövetség könyveit és igy azokat kétszeresen is ellenőrizték. Úgy az ellenőrök, mint a konvenció bizottsága a pénztári könyveket a legteljesebb rendben találták. Ezután a delegátusokat három bizottságra osztották, melyek a konvenció elé kerülő ügyeket előkészítik és a tisztviselők jelentéseit átvizsgálják. Ezzel véget ért a délutáni ülésszak és a bizottságok megkezdték a munkájukat. AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG BANKETTJE Este félhétre a szálloda fürge pincérei átalakították a gyűlés termet, melyben díszesen terített asztalok és édes-bus magyar cigányzene fogadták a tárgyaló termekből egybegyülő delegátusokat és vendégeket. Közel 300 vendége volt ennek a nagyszabású bankettnek, melynek különös jelentőséget és fényt kölcsönzött az amerikai vendégek megjelenése. A bankett az amerikai himnusz és asztali áldás elmondása után vette kezdetét. A vacsora elfogyasztása után az elnök Cleveland városának egyik legnépszerűbb polgárát, Petrásh bírót kérte fel az áldomásmesteri tisztség betöltésére. Petrásh biró az ünnepi beszéd elmondására felkérte Reményi József iró, egyetemi tanárt, aki mélyen szántó, angol nyelvű előadásában elemezte a magyar léleknek a náci világnézettől való idegenségét ... a magyar tragédiának súlyosságát... az amerikai magyarságnak a magyar nemzettel szemben való felelősségét. A nagyhatású előadás után az áldomás mester felszólította Ohio államnak a clevelandi magyar választókerületből fényes karrierjére elindult szenátorát, Harcid H. Burtont, aki oly előadást tartott, mely a konvenció delegátusai számára örökre emlékezetes marad. Amennyire le tudtuk jegyezni e jelentős beszédet, annak tartalmát itt közöljük. BURTON SZENÁTOR BESZÉDE. “Költők és katonák rajzolják meg egy nemzet jellemrajzát” — mondotta a kiváló szenátor — “és tételének bizonyítására gyönyörű fordításban és remek előadásában olvasta fel a segesvári csatában, a szabadságért hősi halált halt Petőfinek örökszép költeményét: “Egy gondolat bánt engemet...” Őt, mondotta Sen. Burton, ez a költemény tanította meg a magyar néplélek ismeretére. Magyarország e költemény alapján a szabadságnak és (Folytatása a 3-ik oldalon)
