Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-11-16 / 46. szám
(Verhovay Journal) "31 .'t'-' VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 NOVEMBER 16 NO. 46. SZÁM MAGYAR KÁLVÁRIA A Mohi puszta kísérteties emléke elhalványul az uj országégés lángjai mellett... Uj Mohácsra ébredtünk, de az a négyszázéves Mohács, húszezer magyar hősi halottjával egy kis gyászfolttá zsugorodik amellett a végtelen temető mellett, melynek tömegsírjába most roskad a magyar nemzet. A golyószántotta, véráztatta magyar föld rázkódva hányja ki magából az őszi vetést... A magyar tanya szalmafedeles házai ropogó lángokban omlanak össze, leroskadt vályogfalaik alá temetve a pár fonott székből, rozoga asztalból, szalmaágyból álló nyomorult bútorokat, miközben robogó tankok átgázolnak lakóikon, akik két kézzel kapaszkodnak bele abba a rögbe, mely évszázadokon át oly keserves kenyérrel kötötte meg őket ... Ágyúgolyók süvítenek a magyar városok háztömkelegébe ... jajgató bombák hullanak végítéletet bömbölő repülők hasából a védtelen utcákra, melyek házsorai kártyavárként omlanak össze, maguk alá temetve azt a népet, melyet nem véd senki, nem szeret senki, elfelejt mindenki... S a véres pusztává vált magyar földet befogó vasgyürii elérte az Álomvárost, Duna királynőjét, Budapestet... Keresztbe, hosszába tiz mérföld az egész város, melyet másfél millió ember zsúfol tömegsírrá ... Nem eshet arra a városra ágyúgolyó anélkül, hogy egy házat ne döntene össze... nem robbanhat szét egy bomba anélkül, hogy ne ölne... -■ A német béklyó ellen fellázadt magyar fegyvertelenül harcol az állig felfegyverzett némettel és a kétségbeesett patkány utolsó mérges harapásait vakon osztogató csatlósokkal... s közben hullanak az ágyúgolyók és a bombák és elpusztítják a nácikat is, de a nácik ellen harcoló magyarokat is. Felrobban a Margithid... vele robbannak menekülő férfiak, asszonyok,fiuk, lányok százai... Felrobban a Lánchíd s maga alá temeti az elnyomóval való kényszerű kollaboráció első hirdetőjének, Széchenyinek emlékét... Felrobban az Erzsébet hid... s vele robban a magyar nemzetnek egy évezred harcával, kínjával, munkájával felépített kultúrája ... A Trianon utáni csonka nemzet egy hetede él Budapesten... Ki tudja, hogy mostanra menynyi maradt meg a nemzetből és mennyi a nemzet hetedéből...? Budapest bombaszántotta, véráztatta, halálsikoly tépte utcáin az orosz és a német egyformán ontja a magyar vért... Az orosz most keletről ágyuzza Pestet... de majd ha a németet kiverték, akkor a visszavonuló német nyugatról fogja ágyuzni, hogy beteljen a mérték... Ki tudja, hogy mire Budapest “felszabadul” a német rabiga alól, lesz-e még Budapest? Ki tudja, hogy mire Magyarország felszabadul, lesz-e még benne magyar? Ki tudja, hogy a Berlinbe törő orosz nem-e egy nemzet feldarabolt holttestét szabaditotta-e fel, amellyel már nem lehet mást tenni, csak eltemetni...? * * * Tudjuk, hogy a magyart csak ugyanaz a sors érte, ami elérte a lengyelt, norvéget, belgát, hollandot, dánt, finnt... Borzadállyal olvastuk az ő szenvedéseik híreit... De a borzadály a meghasadó szív zokogásává válik, amikor a magyar népről van szó ... mert hiszen odaát élnek ... — ha ugyan élnek még — apáink, anyáink, nagyszüleink, testvéreink, rokonaink... Soha nagyobb gyásznapja az amerikai magyarságnak nem volt, mint amilyen lesz, amikor majd kiderül az ég a magyar tömegsírok felett s elérnek ide a halotti jelentések... Nem lesz amerikai magyar család, melynek halottja ne lenne... s ezek a halottak nem ágyban,, párnák között halnak meg, hanem a mezőkön ... erdőkben, utcákon... a Duna, Tisza jeges habjaiban... # * * És miért? MIÉRT? A vaksors sújtotta ember lázongó szivének örök kérdését hiába tesszük fel... nincs rá felelet. Miért érte otthon maradt véreinket ez a sors? Az-e a vétke, hogy két évtizeden át a BÉKÉS REVÍZIÓ állhatatos könyörgésével kuncorgott a mai Szövetséges Nemzetek kormánypalotáinak küszöbén? Az-e a vétke, hogy amikor Hitler VISSZAADTA Erdélyt a magyarnak, akkor a magyar kormány Romániát az ügy közös, békés elintézésére kérte fel? Az-e a vétke, hogy tiltakozott Jugoszlávia erkölcstelen megtámadása ellen s e tiltakozás jeléül a nemzet első képviselője főbelőtte magát? Vegyük az olasz népet. Soha a német megszállni nem tudta volna az olasz félszigetet, ha a már régebben békerontó olasz nemzet, a békében szunnyadó Etiópia rablógyilkosa, kitárt karokkal nem fogadta volna ... s lám, az olasz nemzet bűnei el vannak felejtve... annak elhiszik, hogy csak Mussolini volt a bűnös ... de a magyar nemzetnek pusztulnia kell, hogy több jusson a szomszédainak? Vájjon most is igaz marad-e a régi közmondás, hogy a kis tolvajt felkötik, de a nagy gazembert futni hagyják? Hiszen az északolaszországi fronton a némettel olaszok is harcolnak együtt... nem jókedvükből ... a szembenálló szövetséges haderő golyója csak TALÁN éri el őket, l\a harcolnak ... de a mögöttük álló német golyója BIZTOSAN hátbatalálja, ha ledobná fegyverét... Miben külömbözik a német oldalhoz láncolt magyar katona az olasztói? S mégis, az olaszok mennyi biztatást és máris mennyi segítséget kapnak ... miközben a magyar föld harcteréről se biztatásnak, se segítségnek hírmondóját se kapjuk ... Az olasz földet az igazságszeretetéről és emberiességéről ismert angol és amerikai haderő szabadítja fel, mig a magyart az orosz ... Talán ezért volna, hogy a magyar számára nincs biztatás, csak golyó és bomba úgy az elnyomótól, mint a felszabadítótól? # * * ROOSEVELT ELNÖK negyedszeri megválasztása azt jelenti, hogy Amerika népe szilárd meggyőződéssel helyezkedik továbbra is Roosevelt életének főműve, AZ ATLANTI CHARTER álláspontjára,... Mi is arra helyezkedtünk ... mert ettől várjuk a tartós hékét... S Roosevelt elnök újraválasztása a magyar nemzet egyetlen reményének megmaradását jelenti... De ha az Atlanti Charter megalkotói nem sietnek... s nem nyújtanak a magyar nemzetnek most, a végítélet órájában oly reményt, mely erőt adna neki egy utolsó, hősies erőfeszítésre ... akkor a magyar nemzet számára az Atlanti Charter egy fejfává válik, mely alatt ott porlad egy ezeréves nemzet, melyet mindenki, mindég becsapott és cserbenhagyott... s aztán, mert a legkisebb volt, még a tetejébe meg is büntetett — mások bűneiért!
