Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-09-28 / 39. szám
TJerhovayak'/apja (Verhovay Journal) 31 *^72 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM ' 1944 SZEPTEMBER 28 NO. 39. SZÁM. Hősi halottainknak maradandó emléket állít Egyesületünk Igazgatósága Lapunk múlt heti számában, az Igazgatóság gyűléséről szóló beszámolónk végén, lapzárta után jelentettük, bogy az igazgatóság hősi halottaink emlékének megörökítésére oly határozatot hozott, melyben a Verhovay testvérszeretet minden eddigi példát felülmúló szépségében és teljességében mutatkozik meg. A határozat szövegét tagtársaink olvashatják az Igazgatóság jegyzőkönyvében, melyet jelen lapszámunkban közlünk. Kifejeződik ebben a határozatban hősi halottaink véráldozatának igaz megbecsülése és az ő szüleik, feleségük és hozzátartozóik iránt való mélységes hálánk. * * * Már az Igazgatóság gyűlésének kezdete előtt nyilvánvalóvá vált, hogy minden egyes igazgató tagtársunk abban a reményben jött el az őszi gyűlésre, hogy sikerül valami oly döntést létrehozni, melynek révén egyesületünk már eddig több mint nyolcvan hősi halottjának méltó emléket állít. Érezni lehetett az erről folyó beszélgetésekben azt, hogy igazgatóink az ország minden részéről EGY NAGY TARTOZÁSNAK tudatával jöttek el. Érezni lehetett, hogy az igazgatók a szokásos őszi munkát megkezdeni sem tudják anélkül, hogy ezt a tartozást le nem rótták volna. Ezért volt az, hogy amikor az igazgatósági gyűlés megnyílt, a megnyitó ülésen, melyen a központi tisztviselőkön és az igazgatóság tagjain kívül a számvizsgáló bizottság tagjai, Bumbulucz József elnök és Kunstadt Ernő, Lukács Jolán bizottsági tagok is résztvettek, akkor mindenekelőtt megemlékeztek egyesületünk 80 hősi halottjáról, hódolatteljes felállással és a kegyelet imádságával. De ez a megemlékezés csak kezdet volt, mintegy előjele a nagyobb eseményeknek. Minden igazgató érezte, hogy kegyeletteljes felállással nem lehet leróni azt a nagy tartozást, amit elesett hőseink áldozata jelent a számunkra. Minden egyes igazgatónk szivében égett a vágy, hogy ennél na- ■ gyobbat, szebbet és maradandóbbat tudjunk tenni azok emlékére, akik a hazáért vérüket ontották és azokért, akik az elesett hősökben azt adták oda a hazának, ami a szivüknek a legdrágább volt. Megvolt ez a vágy mindegyik igazgató szivében, csak még a gondolat nem született meg; csak még a feleletet keresték tapogatózó lélekkel arra a kérdésre, hogy mi volna az a méltó emlék, ami hősi halottainkat megörökítené és pedig nemcsak a központi hivatalban, hanem kint, a tagság körében. A központi tisztviselőket az igazgatóságnak első perctől fogva megnyilvánuló óhaja nem találta készületlenül. Hónapok óta foglalkoztatta őket ugyanez a kérdés és afeleletet megtalálták rá és az iagzgatóságot kész tervvel fogadták s ezt a kész tervet, mint az igazgatósági gyűlés első nagyfontosságu tárgyát, a bizottságok munkájának befejezése után azonnal az igazgatóság elé tárták. Központi tisztviselőink szivében született meg az a terv, hogy az egyesület festesse meg mindegyik hősi halottjának arcképét és adja azt ajándékba hősi halottaink gyászoló családjainak, mint az egyesület karácsonyi ajándékát s az egyesület mély hálájának és kegyeletének kifejezését. Hogy ezt a tervet kellőképen tudják tisztviselőink az igazgatóság elé terjeszteni, elkészíttették egyesületünk első hősi halottjának arcképét a központi hivatalban őrzött fénykép után. Országos hirü festőművész készítette ezt a képet, mely gyönyörű pasztell-szinekben, szép keretben, készen volt már arra, hogy az igazgatóság megszemlélje. A gyönyörű festményről fényképet készíttettünk s másolatát itt mutatjuk be tagtársainknak. HORVÁTH EDWARD, a Verhovay Segély Egylet első hősi halottja ő, a New York, N. Y.-i 83-ik fiók volt tagja, aki 1942 február 18-án, Uj Foundlandban adta oda életét a hazáért. A nagy terv ismertetése után központi tisztviselőink bemutatták Horváth Edward megszólalásig élethü, színeiben és kifejezésében egyaránt tökéletes művészettel elkészített arcképét. S amikor az igazgatóság először ránézett erre a képre, néma megdöbbenés ragadta meg a gyűlés résztvevőit. Olyan élethü, olyan eleven az a kép, hogy minden egyes szemlélőnek az az érzése^volt, mintha Horváth Edward maga jelent volna meg közöttük ... Könnyel teltek meg a szemek, áhítattal a szivek ... S az elragadtatás tökéletes egyhangúságával fogadta el az Igazgatóság a központi tisztviselők által előterjesztett tervet. A Verhovay Segély Egylet tehát minden egyes hősi halottjának arcképét megfesteti, bekeretezted és a nagy művészi értékű képpel megajándékozza az elesett hősök gyászoló családját. A részvétnek, a testvéri együttérzésnek és a hálának nagyszerű ajándéka lesz ez. Nem ismerünk oly testületet, mely hősi halottainak ily értékes emléket állított volna. Nem ismerünk még egy intézményt, mely akkora áldozatot hozott volna hősi halottai emlékének megörökítéséért, mint a Verhovay Segély Egylet, mely minden egyes hősi halottja családjának teljesen ingyen, minden feltétel nélkül, adja ezt a gyönyörű ajándékot. Az igazgatóság egyhangú határozattal bizta meg azt a festőművészt, aki Horváth Edward itt bemutatott arcképét festette meg, hogy a Verhovay Segély Egylet hősi halottait ő fesse meg. Illő tehát, hogy néhány szóval bemutassuk az arcképfestés országos hirü mesterét, POE M. HUGH-ot. * * * POE M. HUGH a “Pittsburgh Art Institute” tanára, az arcképfestés terén pasztell-portré-jaival országos hírnevet szerzett magának. Az Indiana állami “Culver Military Academy” dísztermében ő festette meg e hires katonaiskolának az első világháborúban elesett hősi halottait. Úgy középnyugaton,
